Semmi - olvastad?

Egy kedves régi ismerősöm kért meg, hogy írjak egy bejegyzést ezekről a borzalmas babákról.

Hát semmi kétség, a babák tényleg borzalmasak. Nyilván engem már nem fenyeget a veszély, hogy a gyerekeim ilyenekkel játszanak, de azt csak remélni tudom, hogy az unokáim kezébe sem kerül majd ilyen játék soha.

Saját privát gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy épeszű szülő nem vásárol meg ilyesmit.

Azt hiszem azonban, hogy az én privát gondolataim keveseket hoz lázba, mondhatnám, semmilyen hatással nem vagyok másokra abban a tekintetben, hogy mit ne tegyenek. Legalábbis 42 évig ez  a tapasztalat izmosodott bennem.

Azonban érdekes módon, ha arról írok, vagy beszélek, hogy mit érdemes megvásárolni, vagy mit érdemes játszani, az nyitott kapukra talál akár teljesen idegen embereknél is.

Így aztán sajnos nem tudok hittel, és teljes erőbedobással az ügy mellé állni, mert nem hiszem, hogy akár egy szülőt is eltántoríthatok a szörnybabák vásárlásától.

Az ismerősöm azonban egy könyvre is felhívta a figyelmemet, ami bizony hetek óta a kívánságlistámon szerepelt, csak nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam.

Ezt a könyvet ő nem olvasta, csak hallott róla, hogy kamaszainkra nézve veszélyt jelent.

És igen, ebben teljesen egyet kell értsek vele. 

Csak úgy odaadni egy értékek ellen lázadó kiskamasznak valóban veszélyes lehet.

Az említett könyv címe:

Janne Teller: Semmi

Lehet, hogy most sokaknak csalódást fogok okozni.

Nekem nagyon tetszett.

Mert vajon szoktunk-e beszélgetni a gyerekeinkkel az élet értelméről, de messzebb megyek...mi vajon elgondolkozunk-e róla nap mint nap?

A regény ugyanis erről szól.

Egy dán kisváros egyik iskolájában elkezdődik a tanév. Mindenki ott ül a padokban, kivéve egy diák, aki megfogalmazza, hogy 

"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá."

És egyszerűen felmászik a szilvafára, onnan provokálja a többieket.

Az osztálytársak pedig be akarják bizonyítani neki, hogy az életnek igenis van értelme.

Létrehozzák a Fontos Dolgok Halmát.

Ide kerül minden, ami valakinek fontos..eleinte persze csak megtépázott régi dolgok, aztán a kedvenc bicikli, de később egészen az abszurdig fokozva a halott kistestvér, lefejezett kutya...de nem sorolom, majd elolvassátok ti is.

Én éppen itt tartottam, amikor hazaért István és megkérdezte, mit olvasok. Amikor elmondtam neki, hogy semmit, :) és röviden azt, ami eddig történt, nem érdekelte tovább. Mekkora hülyeség...és igen, itt lett kétesélyes a folytatás. 

Emlékeztek a Legyek Urára? Ott is fordulhattak volna az események egészen másfelé is...

Hát nem tudtam, most mi lesz a vége...de nagyon izgultam.

Mert azért mégis...25 zöldfülű kisdiák, akik összefognak, akik feláldozzák eddigi rövid életük legfontosabbnak vélt dolgait...nem lehet, hogy ennek ne legyen értelme, hogy ez semmivé váljék...

A könyvben végül megjelenik a média, az amerikai múzeum, aki 3 és fél millió dollárt ajánlott a Fontos Dolgok Halmáért.

Bizony, milyen életszagú...mert Amerika elfogad olyasmit is, amit mi, európaiak elutasítunk. Amerika felfedezi az értéket, de előállítani nem tudja, hát megveszi kilóra...kérdés, érték marad-e ezután is...?

A felnőttek persze nem kerülnek elő...meg vannak említve, hiszen van gyerek, akit jól elvernek otthon, amikor beszolgáltat valamit a Fontos dolgok Halmára.

De nincs egy szülő, és egy tanár sem, aki felé bizalommal fordulna a nyolcadikos kiskölök, és mesélhetne neki...

Aztán persze a vége szomorú, én meg is könnyeztem. 

Most, amikor írok róla, akkor is "...valami furcsát érzek. És bár nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is ez az érzés, tudom, hogy ez is olyan valami, aminek van értelme."