Gyereknap

Reggel  Hajnalok hajnalán , mikor István meghozta a kávét, már tudtam, nincs tovább. Fel kell kelni, és kivételesen nem a gyerekeket, hanem a kutyát kell suliba vinni. 

Csincsi addigra megsétáltatta, meg szedett egy adag bodzát a következő hektoliter szörphöz. 

Aztán beültettük a kisasszonyt ,  khm...Vacakot az anyósülésre, mert addig hányta össze a kocsit elöl-hátul-középen, míg meg nem kaparintotta a neki kijáró helyet. Meg sem álltunk a Kutyadumáig.

És itt, ahol alkalma lenne barátkozni más kutyákkal jellemzően kiválik a tömegből, és messziről szemrevételezi a többieket. Pedig nem félős, és itthon sok barátja van már.

Aztán emberére, akaromis mondani kutyájára akadt egy kis puliban, aki fehér báránykának nézte őt, és a másik goldit. Aztán jót kergetőztek. 

Természetesen Vacak űberokos, ő a leglegleg...nézzétek el nekem...ha már a gyerekeimről illemből sosem mondtam ilyeneket (pedig ők is azok ám), hát a kutyámról igazán kimondom, amit gondolok.

Kutyasuli után az autóban kioktattam Csincsit a legalapvetőbb szabályokról, mit nem mondhat az apjának, ha tényleg szeretne egy border collie-t. Mert szeretne. De még csak 14 éves, és nincs tisztában azokkal az alapvető szabályokkal, amiket be kell tartania, ha egy férfinál el akarja érni a célját. 

A tanítás sikeres lehetett, mert István már annyit elárult, hogy szerinte egy border collie-ra nem illik a Lego név, helyette a Pepitát javasolta, amit Pepinek lehet becézni. Na kéremszépen, eddig az volt, hogy nem is akar több kutyát...de ha már a néven töri a fejét, akkor nagyot léptünk előre...hajrá Csincsi!

Hazaérve elindultam vásárolni, mert tegnap egész nap olvastam, lekvárt tettem el, és annyira belefeledkeztem az élet értelmébe, hogy egy darab húst sem vettem ki a fagyasztóból ebédre. Gondoltam, veszek frisset...de semmi sem volt nyitva. Viszont feltűnően sok ember sétált kint az utcán, és ekkor belém hasított a felismerés, hogy ma van gyereknap.

Hamar feltalálom magam kellemetlen helyzetekben, így a pék felé vettem az irányt, és úgy tettem, mintha régesrég elterveztem volna, hogy ma bizony hamburger lesz ebédre.

Igen, drágáim, jól hallottátok, egyszer van gyereknap, legyen hát hamburger!

Hatalmas öröm, üdvrivalgás... :)

István is összekapta magát, megkérdezte, hová vigye őket kirándulni.

Beniékhez! - kiabálta Soma, de eztán be kellett látnia, hogy azért mégsem állíthatunk be hozzájuk, hogy jöttünk gyereknapra, és stílszerűen hoztunk is pár gyereket az övéik mellé. 

Sajnos több ötlet nem érkezett, így itthon maradtunk.

Nem is baj, volt mit csinálni...

Somának a hittanos vizsgára kellett tanulnia.

Van kb 60 kérdés-válasz, amit tudni kell. Készpasz. Hát nem minősítem, én jókat kuncogtam magamban...

Kérdés1

-Milyen vallású vagy?

-Hát nem is tudom, hogy fogalmazzam...

Kérdés2

-Kik jutnak a mennyországba?

-Kábé akik akarnak.

Kérdés3

-Mi a lelkiismeret?

-Amikor az Isten beszél, mi meg hallgatunk.

Kérdés4

-Hányféleképpen követhetünk el bűnt?

-Nagggyon sok!

Szóval van még mit csiszolgatni a kifejezésmódon, de a többit már elég jól tudja.

ezeken meg elgondolkozom...vajon én tudom egyikre is a pontos választ? 

Már most nem arra a sablonos válaszra gondolok, amit nekik meg kell tanulniuk. És hogy egyáltalán van-e értelme megtanulniuk ezeket a válaszokat....

Csincsi fizikát tanul, örök hálám a Tantaki megalkotójának, mert amit a suliban nem értett meg, azt most egyedül szépen ki tudja bogarászni. Tényleg, hatalmas segítség felsőben!

Zsombi és Luca együtt gyúrtak a történelemre. Zsombi kis kártyákat készített, amikre egy-egy évszámot írt. Felváltva húztak, és felmondták egymásnak.

Ezt látva Mesi si majdnem beállt a játékba, de mikor meglátta az évszámokat, azt mondta, őt a történelemnek csak azon részei érdeklik, amelyeknek nincs valóságos alapjuk. Szegény, szegény Márti néni! 

Lefogadnék, hogy Marci csak úgy tett, mint aki tanul, hogy addig is elodázhassa a munkát. A fülhallgató lebuktatta...

S hogy a gyereknap teljes és tökéletes legyen, mindenkit igyekeztünk munkára fogni.

Lucus lekvárokat csomagolt, feliratozott.

A fiúk pedig nekiálltak a kerítésnek.

Van ugyanis egy bő 30 méteres szakasz, ahol nincs meg a kerítésünk. Egy per alatt álló terület a kedves szomszédunk, és ráadásul ott nem a mi feladatunk volna a kerítés építése. Ezért kivételesen nem terméskőből kirakott csilivili kerítést húzunk fel, hanem csak egy szimpla kis valamit, hogy Vacak, és a leendő tyúkok ne kódorogjanak el. 

Itt aztán volt mit csinálni...

Persze ezen a neves napon Soma nem maradhat sérülés nélkül, de most igazán óvta magát...

Egy kard készítésének látott neki, de csak olyan kis tőr lett belőle, dróttal körbetekerve precízen.

És hát a sebek is...csak egy kis felszíni szúrás

egy kis horzsolás...ennyi kell, ha már Somának született. :))))

Na, befejeztem, ez most igazán lepellehullós bejegyzés lett.

Nem vagyok tökéletes, az biztos.