Mostanában sokat beszélgetünk a nagyobbjainkkal arról, milyen hivatást is válasszanak maguknak.
Szeretem ezt a szót, hogy hivatás.
Szeretem, mert egyre inkább azt látom, hogy igenis egy hívásra válaszolunk.
Hála Istennek, mindkét nagy gyerekünk olyan hívásra szeretne válaszolni, amire ember ép ésszel nem vállalkozik.
Valahogy azonban mindig kisimulnak, elrendeződnek a szálak, azt hiszem.
Az elmúlt héten igen sok dolog történt, és nem is tudom, írásba tudom-e fűzni...:)
Az egyik történet réges régen, legalább 10 éve kezdődött...interneten, mamás fórumon ismerkedtem meg egy édesanyával, aki tragikus hirtelenséggel vesztette el a férjét. Levelezni kezdtünk, egyre több és mélyebb dolgot osztottunk meg egymással.
Évekig ment ez így, majd közben újabb és újabb férjüket-gyermeküket elvesztő édesanyával kerültem kapcsolatba. Aztán jöttek másféle problémák is: börtönben lévő férjek feleségei, válófélben lévő nők...sokféle sorsot megismertem.
Aztán szépen lassan minden édesanya megtalálta újra helyét a világban. Férjhez mentek, gyereket szültek, elváltak...ki így, ki úgy, de mindenki talpra állt.
Ezt onnan tudtam, hogy nem írtak többet.
Persze látom őket a közösségi portálokon, vagy hallok róluk másoktól, tudom, hogy küzdenek, de ez a küzdelem már az új céljaikról szól.
Rám már nincs szükségük, és én ennek örülök.
Azért nekem hiányoznak, mert mindannyiukat megszerettem. :)
Tudom, olyasmi ez is, mint amikor a gyerekeinket, a régi szerelmünket elengedjük.
A gyerekeinket felváltják az unokák, a szerelmeket a férj, az igazi társ.
A bajban lévő édesanyákat pedig újabb édesanyák.
Nem is tudom, volt-e olyan pillanat, amikor nem voltak éppen ketten-hárman, akikkel leveleztem.
Most is vannak ketten, és már írtam egy harmadiknak is.
Mert ha hiszitek, ha nem, mindig én kezdeményeztem. Az első időkben nem is tettem mást, csak hallgattam.
Aztán minden kapcsolat egy kicsit máshogy alakult: találkoztunk személyesen, vagy telefonra váltottunk, vagy évekig leveleztünk csupán.
Valamelyik nap összeszámoltam 10 év alatt 34 asszonyt ismertem meg így.
És 34-szer azt is gondoltam, emberfeletti erő kell ahhoz, hogy valaki onnan fel tudjon állni.
És ők mind felálltak...
Igazán...nem is tudom...talán valami hívás lehet, amire mindannyian válaszolunk.
Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk...
VálaszTörlésEz nagyon megható bejegyzés. Örülök, hogy ismerlek! Kori
VálaszTörlésköszönöm, hogy megosztottad, szép gondolatok....Hajni
VálaszTörlésDe szép volt!!!
VálaszTörlésEz így pont illik a Rólad bennem élő képhez. Ráadásul nagyon igaz.Van ismerősöm aki évekig a "fodrászom" (félévente egy alkalom)volt. Kedveltem mert tiszta, pontos volt és nem olyan "locsogós". Aztán mikor a kisfia hirtelen meghalt (5 évesen)azon én úgy megdöbbentem, hogy tőlem szokatlan módon rendszeresen felhívtam és csak hallgattam Őt többnyire. Évek múlva mikor legkisebbemmel várandós voltam ő hívott fel a szülésem után: szeretnének meglátogatni családostól bennünket. Nálunk elmesélte szomorúan, hogy szeretnének a kislányuknak testvért de valahogy nem adatik meg...Közben kisfiamat ringatta.Kilenc hónap múlva pedig már a sajátját:))Ritkán találkozunk, teljesen más a legtöbb tekintetben az életünk, de mégis jó hogy tudjuk mindig kész vagyunk meghallgatni egymást. Nekem ez jutott .Köszönöm.
VálaszTörlésSzia Virág! Mi is leveleztünk! Három évig, most utánanéztem. Aztán hiába próbáltam már neked írni, mindig olyan sebeket szakított fel bennem, amit nem akartam. Ezért nem válaszoltam. Szóval nehogy azt hidd, felesleges volt bármi is, amit értem tettél, csak egyszerűen szerettem volna mindent meg nem történtté tenni abból a három évből.
VálaszTörlésA kezdetektől olvasom a blogot is, és örülök neki, hogy vannak ilyen emberek körülöttünk, mint Te is.
Nem tudom, mi lett volna velem, ha nem hívsz fel akkor, és nem írsz nekem naponta. Voltak olyan hetek, hogy a kisfiamon kívül te voltál az egyetlen ember, aki hozzám szólt. Nem is tudom megköszönni.
Viki
Érdemes odafigyelni mások bajára.Te is ezt tetted.Hát igy tovább.Segitsen az Úr téged ebben !
VálaszTörlésAnnuska néni
Szerintem ehhez is képesség kell. Erre nem mindenki alkalmas (sajnos), de örülök, hogy néha lehet ilyet is hallani.
VálaszTörlésAz emberek általában ítélkeznek, véleményt nyilvánítanak és megbélyegeznek. És senki sem kíváncsi igazán az okokra. Könnyebb a rosszat mondani vagy közömbösnek lenni.
Szerintem csak az tud másoknak "adni" akinek magának is sok van (türelemből, harmóniából, békességből, hitből ..).
Kár hogy nem ismerlek (személyesen) .
MM
Ó, Virág, ezek gyönyörű sorok voltak. Kevesebb lenne ez a világ nélküled. Jó, hogy itt vagy... :)
VálaszTörlésVirág! Nagyon szép az amit tettél, teszel. Kezet nyújtani, meghallgatni, átérezni nem könnyű a másik ember kínját.
VálaszTörlésTe a hited, és emberséged szerint cselekszel.
Úgy érzem ez szolgálat a Teremtőnek, és a rászoruló embertársaknak egyaránt.
Jó egészséget és sok erőt kívánok Neked.
Kedves Virág!
VálaszTörlésKaptam egy díjat, s mivel nagyon szeretem a
blogodat tovább küldöm Neked.
Többi infó a blogomon.
Éva
Szia Virág!
VálaszTörlésHa csatlakozni szeretnél a 2. Online gyűjtéshez (Szegedi Koraszülött Mentő), légyszi tedd ki a felhívást.
A tavalyi segítségedet nagyon-nagyon köszönjük! :))
Hát..nagyon potyognak a könnyeim...
VálaszTörlésVirág, te számodra ismeretlen nőket hallgatsz meg, engedsz be a problémáikkal az életedbe. Engem barátnak hitt ember taszított el, mert lehangoló vagyok számára a gondjaimmal, és nem tud elviselni csak akkor, ha mulattató vagyok, és nem terhelem őt semmi bajommal.
VálaszTörlésM.anyu