2011. szeptember 30., péntek

Amikor egy művész zónázik, avagy ajánló Viának:)


Szégyenkezve vallom be, hogy 8 évvel ezelőtt megadtuk magunkat, és vettünk egy műfenyőt. 
Nem bántuk meg, mert azóta időben kezdődik a karácsony nálunk is. 

Első velünk töltött ünnepen történt, hogy Marci, a REND született rajongója azt mondta:
"Ez igen, ez végre egy szép karácsonyfa. Nem olyan, mint az eddigiek. Azoknak hol erre, hol arra nőttek a gallyaik, míg ez szépen rendben növesztette."

Megijedtem. Marci akkor 5-6 éves lehetett. 
Aztán még sokáig csak derékszögben, csoportosítva tudta elképzelni a dolgokat. 
Amikor megláttam ezeket a képeket, rögtön az én Marci fiam jutott eszembe.



Azóta persze Marci ízlése is 180°-os fordulatot vett, már nem csak fenyőmérnöknek tudom elképzelni. :)

A képeket Ursus Wehrli alkotta, és nemrég megjelent könyvében (The art of clean up) publikálta.

Ha érdekel a többi fotó, látogasd meg EZT a linket!

Sütiszaggató készítése házilag

UPDATE!
Ha igazán egyszerűen és gyorsan, ráadásul kockázatmentesen szeretnél egyedi sütiszaggatót, akkor ITT keresd!
www.sutiszaggato.hu

Ha pedig te magad szeretnéd keserves munkával elkészíteni, akkor olvasd végig a posztot, hátha végigcsinálod :)

Néha beindul a fantáziám, és elképzelem, milyen kekszet sütnék, ha tudnék. 
Aztán hamar szembesülök a ténnyel, hogy nem tudok olyat sütni, mert nincs hozzávaló szaggató-kiszúró formám.
Na, a mai nap mérföldkő a konyhámban, mert jelentem: bármilyen formát el tudok készíteni.
Az ötlet majdnem egy éve pattant ki a fejemből, mikor Lilla említette, milyen sütikiszúrót rendel majd a messzi Amerikából. Attól eltekintve, hogy István így is ferde szemmel nézi az újabb-és újabb tárgyak felbukkanását a lakásban, ezt most én is őrültségnek éreztem. Amerikából rendeljek valamit, amit biztosan el tudunk készíteni mi is???
Sebtiben meg is ígértem Lillának, kap tőlem egy kiszúrót. Aztán, hogy volt-e türelme várni, azt nem tudom...de jelentem, a sütikiszúró elkészült, és postázom is. Igaz, közel egy éves késéssel. :)
Nem, nem a lustaságom miatt késtem, mert én rendesen talpaltam a dolog után. Hanem minden boltban kerek szemekkel néztek rám. Volt, ahol egyenesen a szemembe mondták, hogy fogjak egy poharat, és azzal szaggassak, ne őket fárasszam.
Aztán tegnap megtaláltam Zoli bácsit.
Hozzá úgy kerültem, hogy a víz-gáz szerelési szakboltban (valami ilyesmi) azt gondolta a boltos, rajtam már csak valami öreg kuruzsló segíthet, így annyit mondott, hogy a vasútnál lakik valahol, és Szabó Zoltánnak hívják. Menjek oda, majd ő útbaigazít. Pont úgy éreztem magam, mint a népmesében a legkisebb királyfi, aki az örök élet vizét keresi.
Jó-jó, ahol élek egy kisváros, mindenki mindenkit ismer, de akkoris. Reményvesztetten indultunk neki a keresésnek Emesével.
Miután több házba is becsöngettünk, és Szabót mindeni ismert, de nem Zoltánt, és nem itt, egy néninek örök hálával tartozom.
Ő a jobb kezével rámutatott egy házra, hogy "Ott lakik"-
És lőn, ott lakott.
Amikor elmondtam neki a sóhajomat, csak dünnyögött maga elé, aztán azt mondta, hogy küszöbszalag.
Jól jegyezze meg, aki ilyesmire adja a fejét, mint én.
RÉZ SZALAG, amiből a KÜSZÖB csíkja készül. Olyan kell nekünk!
Egy métert kaptam elsőre, majd vigyem vissza, meghegeszti, vagy szegecseli, ahogy szeretném.
Elkészültek az első formák, mit ne mondjak, nem cizelláltam, de hamarosan megyek a következő méter rézszalagért.


A hajlítgatáshoz mindenkinek javaslom, hogy készítsen sablont, azaz rajzolja le, mit is szeretne hajlítani.
Sokkal könnyebb lesz úgy, legközelebb én is türelmesen kezdek neki a munkának.
Most készült egy Mózes kőtáblája, ugye a lapbook-hoz. Ezt aztán kapunak, ablaknak is lehet használni.
Aztán egy sima falevél, az őszi kekszekhez, követi majd egy tölgyfa levél is a makkos sütikhez. De a tölgyfalevélhez mindenképpen sablont kell rajzolnom.
Aztán persze a kereszt is elkészült, Lillának.
Egy méter rézszalagból nekem négy forma jött ki.

2011. szeptember 29., csütörtök

10 parancsolat lapbook

Somának jövő hét szerdára tudni kell a 10 parancsolatot.
Alig várom, hogy megtanulja, büdös kölök :):) :)
Gondoltam, kicsit körbejárjuk a  témát, készült egy lapbook.
Egyelőre még üres, holnap tanítási szünet lesz nálunk, akkor fogjuk elkészíteni.
Ezúttal már mindent ő ír majd bele!


Ha rendszeres olvasó vagy a blogon, és szeretnéd te is elkészíteni, hagyj egy megjegyzést. Az emailcímedet nem szükséges kiírnod, erre (is) jó, hogy rendszeresen olvasol. :)

2011. szeptember 28., szerda

Köhögés elleni szirup édesapáknak


Reggel, amikor elindulunk, 11°C-t mutat a hőmérő. 
Délben, mikor hazahozom őket, már csak kevéssel marad 30 °C alatt. 
Ebből nálunk egyenesen következik, hogy mindenki tüsszög, taknyos, és köhög.
Szokás szerint elkészült a kakukkfüves szirup a gyerekeknek, ezzel kelnek, ezzel fekszenek.
Ezen az őszön azonban meglepi is készült.
Istvánnak. :)

Vodkás kakukkfüves kanalas 



Hozzávalók:
1 dl akácméz
10 dkg cukor
1 dl víz
1 dl vodka
4-5 ág friss kakukkfű



Elkészítés:

Először a kakukkfüvecske ágakat alaposan megmossuk, és pár hétig áztatjuk a vodkában.
Utána a 10 dkg cukrot karamellizáljuk,  majd felöntjük a vízzel. Amikor kihűlt, hozzákeverjük a mézet, és az egészet ráöntjük a vodkában fürdőző kakukkfűre. 
Egy hét állás után lehet kanalazni!

A gyerekeknek szóló receptért KATT IDE!


Az asztal

Megszoktuk már, hogy sokan kérdezik tőlünk, hogyan lehet 6 gyereket etetni, ruházni, tanítani, egyáltalán milyen az élet egy ekkora családban?

Sajnos semmi nagy hókuszpókuszt nem tudok ilyenkor előadni, mert az életünk teljesen egyszerű, semmivel sem vagyunk különlegesebb család, mint ahol két gyerek van. 
Van egy-két dolog, amit kicsit körülményesebb megoldani, ilyen az asztal, az autó, a nyaralás, egyszerre több helyen jelen lenni....meg majd még eszembe jut a többi. 
Most azonban terítéken az asztal! :)
Nemrég írt a témáról Kamilla., érdemes elolvasni a gondolatait! :)

Mivel a mi gyerekeink már nagyok, (a legkisebb is 10 éves lesz nemsokára) valamelyest látható a nevelésünk eredménye is. El kell mondanom, ezzel igen elégedett vagyok mostanában. Biztos vagyok benne, hogy lehetett volna még jobban is csinálni, de hiszek abban, hogy amit mi elmulasztottunk, az a Jóisten megtette helyettünk.

Nálunk mindig közös étkezések voltak. Ettől olyan ritkán tértünk el, hogy nem is emlékszem ezekre az alkalmakra, pedig azért biztosan akadtak ilyenek. Hétköznap persze egy kicsit borult a rend, de alapvetően akkor is megvártuk egymást, és együtt ülünk le enni. 
Utána gyertyát gyújtunk, (már nincs veszekedés, hogy ki gyújtja meg) István kéri az asztali áldást, és együtt imádkozunk.
Lehet beszélgetni, sőt kell is beszélgetni evés közben, alatta, és ráadásul utána is sokszor itt ragadunk az asztalnál. 
Amikor már nem volt etetőszékes gyermekünk, és a kicsik is nagyobbak lettek, nem fértünk el rendesen a kerek asztalunknál. Nézegettük a boltok ajánlatait, de eléggé elkenődtünk az árcédulák láttán.
Pedig tudtuk, nagyon fontos dolog, hogy kényelmes, és szép asztalunk legyen. 
Aztán egyszer, mikor az IKEÁ-ban sétálgattunk, megláttam ezt az asztalt, itt a kép róla.

Nagyon tetszett, és életemben először bűnös gondolatok kerítettek hatalmukba. Igen, arra gondoltam, hogy ha hallgatunk anyósom bölcs tanácsára, akkor most csak két gyerekünk lenne, és elég lenne ez az asztal. Mindössze 24.900 Ft, és meg lenne oldva a mi nagy gondunk.
Szerintem az őrangyalom lehetett, aki odalépett mellém, és a fülembe súgta, hogy vegyünk kettőt ebből a készletből, és csavarozzuk össze...aztán, mikor Istvánnal kettesben álltunk az ominózus asztal mellett, az ő őrangyalának még sokkal jobb ötlete támadt.
Ne kettő készletet vegyünk, hanem hármat, és ezeket csavarozzuk össze.
Így is lett.
A képen talán látható a képen az illesztés. :)

Így lett nekünk potom áron asztalunk, székekkel. 
Ráadásul vendégségek alkalmával még négy barátot is gond nélkül le tudunk ültetni.


A második szabályunk az "együtt étkezés" után, hogy mindig van terítő az asztalon. Ez számomra azt jelenti, hogy nem csak "bekapunk valamit gyorsan", hanem az étkezés valóban Isten ajándéka, számunkra szent dolog. 
Hanem ekkora asztalra ha lehet is terítőt kapni, hát annak olyan ára van, amit meg sem nézek. :)
Inkább veszek pár méter anyagot, beszegem a négy szélét, és feldíszítem. 
Most éppen színes köröket vágtunk hozzá, és sűrű cikkcakk öltéssel rögzítettem. 



Hiába, indítok majd egy sorozatot "délelőtt, egyedül" címkével. :) 

2011. szeptember 26., hétfő

Most a lekvár segít, meg egy angyalka :)

Örömmel mondtam igent egy újabb kezdeményezésre, melyet Móni szervezett.
Ezúttal a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára indul a gyűjtés, szintén licitálós formában.

Mint a híradásokból biztosan ti is hallottátok, az alapítványok állami támogatása évről évre csökken. 
Az éves bevételek jóformán a működési költségeket sem fedezik, pedig itt aztán az emberi erőn és akaraton felül rendkívül fontos, hogy megfelelő eszközök, gépkocsipark is rendelkezésre álljon.
Szerencsére nekem minden gyermekem időben, és egészségesen látott napvilágot, én nem tudom, csak elképzelem, milyen lehet annak az édesanyának, akinek idő előtt, pici súllyal, esetleg betegen érkezik a kisbabája erre a világra.  
Úgy érzem, kutya kötelességem segíteni.

Nálam az egyes számú licit somlekvárra szól.
Ez 200 Ft-ról indul, a játékszabály egyszerű, aki a legtöbbet ígéri, annak postázom a lekvárt.



A második számú licit nyertese ezt kis kézzel varrott angyalkát kapja meg.
Az angyalka kikiáltási ára 500 Ft.


Licitálni itt a blogon, megjegyzést hagyva tudsz.
A további tudnivalókat az utalásról majd Móni fogja emailben elküldeni.
A liciteket pénteken éjfélkor zárjuk. :)

2011. szeptember 23., péntek

Gombsütik

Szeretem a Gombvilág blogot. Mindig rácsodálkozok, mennyi érdekes dolgot készíthetünk egyszerű alapanyagokból, például gombokból. Készült is egy hosszú listám a nyáron arról, mi mindent fogok majd elkészíteni az itt látottak közül.
És ma egy pipa is került a cetlimre.
Elkészültek a gombsütik.




Hozzávalók:

20 dkg vaj
15 dkg cukor
30 dkg liszt
1 tojás sárgája
csipet só, pici ételfesték, 
ígérem, legközelebb természetes színezőanyagokkal próbálkozom majd. (cékla leve, fahéj, stb)

Fontos, hogy sütőpor ne kerüljön a keksz tésztájába, mert az eltorzítja a végeredményt.

A hozzávalókat robotgépben nagyon sokáig kevertem, míg egynemű lett. Utána folpackba csomagoltam, és a hűtőbe tettem.
Kis gombócokat formáztam, és kupak segítségével gomb alakúra nyomkodtam. 
Vastagabb szívószállal gomblyukat is lyukasztottam rá.
8 percig sütöttem 170°C-os sütőben.
Amikor megsült, újra megformáztam a gomblyukakat, így sokkal szebb, kerekebb lett.

Gumicukorból készült cérnát is fűztünk bele.

Délelőtt, egyedül :)

Most, hogy a gyerekek iskolában vannak délelőtt, semmivel sincs több idő, sőt, sokkal pörgősebben tellnek a napjaim-napjaink.
Reggel egy körben fuvar a suliba, 8-kor már landolok itthon.
Villámgyorsan rendbeszedem a konyhát, felteszem az ebédet, ráncba szedem a napi programokat.
Aztán, ha szerencsém van, sikerül leülni a kanapéra, és hímezni, varrni.
Azért ez tavaly nagyon hiányzott, de nem bántam, tudtam én, hogy lesz még időm erre.
Ezek a zsákok éppen ajándékba készültek egy ikerpárnak.








2011. szeptember 22., csütörtök

Egy zacsi popcorn...

István hazajön, odalép hozzám a konyhában, míg éppen a vacsorát főzöm.
Átölel, egy halk csók, meg suttogás a fülembe, örül, hogy lát....
Emese eközben ül az asztalnál, majd odaszól nekünk:
-Abbahagyjátok, vagy elővegyek egy zacsi popocorn-t?


Kellett pár perc, mire leesett...

2011. szeptember 20., kedd

Két kézen 10-ig, egy kézen 31-ig...

Most, hogy a hivatalos matematika tananyagot nem én adom át a gyerekeknek, sokkal több érdekességet igyekszem megmutatni nekik. 
A legnagyobb sikere a kettes számrendszerben való számolásnak van mostanság.
Az elején segítségképpen ráírtuk a kezükre a helyi értékeket jelölő számokat.
hüvelykujjra kettő a nulladikon, azaz 1
mutatóujjra kettő az elsőn, azaz 2
középső ujjra kettő a másodikon, azaz 4
gyűrűsujjra kettő a harmadikon, azaz 8
kisujjra kettő a negyediken, azaz 16

Így egy kézen harmincegyig lehet elszámolni.


Eszembe jutott róla egy vicc, mikor a fűrésztelep vezetője kér 5 üveg sört, mutatva a hüvelyk-és a középső ujját. Lehetséges, hogy egy informatikus is így kéri a sört?

2011. szeptember 17., szombat

Segítsüti 2011

A süti ismét segít! :)
Nagyon örültem, hogy ismét benne lehetek a csapatban, a 27 édesanya között, akik sütit sütnek.
Számomra különös jelentősége van annak, hogy a sütiket édesanyák készítik.
Édesanyák, akik mind átélték azt a semmihez nem fogható boldogságot, hogy karjaikban tarthatják pihe-puha, illatos kisbabájukat. Aztán a kisbabák egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, és a mi boldogságunk is egyre inkább megszokottá válik. Néha el is felejtünk örülni, mert a hétköznapok bizony darálnak, darálnak kíméletlenül.

Ma megállunk egy pillanatra, és azokra az édesanyákra gondolunk, akiket a fájdalom hétköznapjai darálnak, mert valami nagy baj történt.
Akik nem ölelhetik át a gyermeküket, akik felkészültek a legrosszabbra, vagy akikkel megtörtént a legrosszabb, és...és úgy érzik nincs tovább.

Pedig van. Mindig van tovább. De az úthoz egyedül kevesek vagyunk.
Ezen az úton megfogja kezüket a Szemem Fénye Alapítvány.

Ezt a kezet pedig a mi sütink (is) mozgásban tartja...hát ezért örülök, hogy én is részese lehetek ennek a kezdeményezésnek.

Van egy jó hírem: te is részese lehetsz! :)
Részletek, licitálás ITT.

Az én sütim egy családi kedvenc, mi más...:)))

Pirosbogyós omlett




Tészta hozzávalói:



3 tojás

6 evőkanál cukor
2 evőkanál olaj
5 dkg liszt
késhegynyi sütőpor

A tojásokat robotgéppel felverem a cukorral, így kemény habot kapok. (Nem szoktam szétválasztani a tojást a piskótához, nekem így egyszerűbb, és mindig sikerül. )
A lisztbe beleteszem a sütőport, és így forgatom a tojások felvert habjába.
Óvatosan adagolom az étolajat is, nehogy megtörjön a hab.
Sütőpapírt fektetek a tepsibe, és a papírra kanalazom a piskótatésztát. Pohár segítségével szép köröket formázok a tésztából, majd 220°C-os sütőben megsütöm.
Amikor elkészültek, félreteszem hűlni.

Töltelék hozzávalói:

25 dkg gyümölcs (lehet eper, málna, erdei bogyók keveréke)
10 dkg cukor
500 ml habtejszín
1 csomag Dr Oetker zselatinfix
A gyümölcsöt összeturmixolom a cukorral. A tejszínt elkezdem habbá verni, majd belekeverem a zselatint. Óvatosan beleforgatom a cukros gyümölcsöt is. Egy picit állni hagyom, amíg el nem kezd dermedni.
Utána már csak össze kell állítani a süteményt, ez már gyerekjáték. Egy piskótakorongot teszünk a tányérra, ráhalmozzuk a krémet, majd a tetejére is illesztjük a piskótakorong párját, megszórjuk porcukorral. 

(A sütis csomagban 8 db omlett van)

2011. szeptember 10., szombat

A bizalom pedagógiája



Családos közösségünk vendége ebben az évben Pécsi Rita.
Összesen 4 alkalommal fog előadásokat tartani itt Veresegyházon.
Sajnos videofelvétel nálunk nem készült, de találtam egy másik előadást, érdemes időt szánni rá és meghallgatni.


Megragadom az alkalmat, és Rita két könyvét is figyelmetekbe ajánlom.
Mi olvastuk, és igyekszünk élni is. :)



2011. szeptember 5., hétfő

Indiai utazás

Ma meghívtam a gyerekeket egy képzeletbeli utazásra.
Indiában jártunk, Teréz anya lábnyomait kerestük az életünkben. 
S hogy miért pont ma?
A katolikus egyház ma üli Kalkuttai Boldog Teréz ünnepét.



Mikor van bennünk annyi alázat, mint amennyi Teréz anyában volt, mikor szárit öltött Indiában?
Mikor van bennünk annyi élő hit, amennyi őt évtizedekig éltette Istenélmény nélkül?


Kis kártyákra kinyomtattam néhány kedves gondolatát, ezekből húztunk egyet-egyet, és megbeszéltük, 
melyikünk életében hogyan van jelen.


Vacsorára naan-t, azaz indiai lepényt sütöttem.

Hozzávalók:

1 kg liszt
5 dkg élesztő
cukor, só
1 dl tej
3 dl natúr joghurt (picit tegyél félre a kenegetéshez)
2 tojás
5 dkg vaj
tetejére köménymag, mák, vagy eredetileg hagymamag.



A hozzávalókat robotgép dagasztóspiráljával eldolgoztam, ruganyos tésztát kaptam. 
Picit félretettem kelni, közben beizzítottam a sütőt 210 °C-ra.
Egy tepsibe sütőpapírt terítettem, majd megkentem olívaolajjal.
A tésztát 16 részre osztottam, és mindegyikből csepp alakot formáztam. Megkentem  mindet egy kicsi maradék joghurttal, megszórtam mákkal, és betoltam a  sütőbe.
Eredetileg a tűzhely falán sütik, és vendégvárás alkalmával kínálják.
Lehetséges, hogy Teréz anya is osztott ilyen lepényt a szegényeknek? 
Nálunk óriási sikere volt, meg kellett ígérnem, hogy holnap is készítek.
Miközben falatoztunk, Zsombor lefordította a "Tények Indiáról" című kis írást a kisebbeknek.

Sajnos már sötét volt a fotózáshoz, mutatom majd a mappát, útlevelet, egyebeket. :)
Akinek tetszik, olvassa el Eszter blogjában az ő utazós bejegyzéseit is. 

2011. szeptember 4., vasárnap

Családi ünnepek

Azt hiszem, még nemigen írtam a kicsit tágabb családunkról. Nagyon fontosnak tartom, hogy tengernyi dolgunk mellett rájuk is időt, energiát fordítsunk. Nem mondom, hogy nem tehetnénk értük ennél még sokkal többet, de igyekszünk.
Nem is tudom már idejét, hány éve alakult ki az a szokás, hogy a születésnapokat együtt ünnepeljük. Nem az ajándék a lényeg ilyenkor, hanem az együttlét. Legtöbbször nem is ajándékozzuk meg egymást, de együtt vagyunk, és ez mindennél fontosabb.
A mai ünneplés kicsit zsúfoltra sikeredett, mert én még régebben megígértem 92 éves nagymamámnak, hogy meglátogatjuk. Időközben viszont kiderült, hogy a vendégség helyszíne a mi házunk lesz, és az időpont is csak most volt alkalmas mindenkinek.
De egy dédimamának nem mondhatom, hogy ma mégsem tudunk elmenni. Így délelőtt Csepelre autóztunk.
Minden ilyen alkalommal készül fotó is, nagymamámban ezek a fényképek tartják az életet.
Egyébiránt köszöni szépen, jól van. Néha kicsit gyengébbnek érzi magát, de ez nem akadályozza semmiben. 


Sajnos sokáig nem időzhettünk nála, mert az ebédet is el kellett kezdenünk készíteni otthon. 
Csirkemell, tarja, csirkemáj, kacsamell, pisztráng sült roston, hozzá görög saláta, és a kihagyhatatlan majonézes kukorica.
A sütit ezúttal Milán öcsém szállította egyenesen a Zilah cukrászdából, az Országtortát. Mindenkinek ajánlom, kóstolja meg, mert nagyon könnyű, különleges torta. Örültem, hogy nem ragad a cukortól, pont annyira édes, mint az érett sárgabarack a fán.


Jó volt együtt lenni...,




...játszani...nálunk mindenki csocsózik ám! :)



Aztán köszöntöttük, ezúttal


Édesapámat, aki 69 éves lett. :)


Isten éltesse még sokáig közöttünk!

2011. szeptember 3., szombat

Ceruzatartó recycling

Ahogy ígértem, minden folytatódik tovább. Rengeteg dolog van, ami továbbra sem változik.
Vannak témák, tantárgyak - kinek hogy tetszik -, amit iskolában nem tanulnak, egyértelmű, hogy itthon továbbra is tanuljuk. Az itthoni tanuláshoz nem szeretném az iskolai ceruzákat használni, mert szerintem könnyebben elkallódnak idő előtt, ha hol itt, hol ott használjuk.
Mosószeres flakonból kiváló, hordozható cerkatartót varázsoltunk tegnap. 






2011. szeptember 1., csütörtök

2011.szeptember 1

Csodálatos egy évet hagytunk magunk mögött, igyekeztem minden percét élvezni, átélni. Úgy érzem, sikerült.
Mégis kérlelhetetlenül elérkezett a nagy nap, szeptember elseje, és gyerekeim újra iskolapadba ülnek.
Rengeteget gondolkoztam, mit és hogyan írjak meg abból a három hónapból, mely mögöttem van, és melynek minden napján feltettem magamnak a kérdést: hogyan tovább?
Nagyon szerettem volna, ha idén is itthon tanulhattunk volna. 
Azt azonban el kellett fogadnom, hogy Magyarországon az otthonoktatás meglehetősen zilált törvényi háttérrel működik. Egyik oldalról elvben mindent lehet, másik oldalon pedig a "minden" hamar semmivé mállik.
Természetesen maradhattak volna magántanulói státuszban a gyerekeim, de jelenlegi iskolánk érthető okokból kifolyólag ezt nem támogatta. Minden hátrányával együtt elfogadták volna a döntésünket, és ezért köszönettel tartozom.
Mégis, ennél sokkal többre van szüksége egy otthonoktató családnak. Támogatásra, segítségre, ami az iskola részéről többletmunkát kíván. A mai magyar viszonyok közepette nem szívesen terhelnék egy pedagógust sem azzal, hogy más módszereket keressen a számonkéréshez, esetleg másik tankönyvből szedjen össze típusfeladatokat a vizsgára, saját szabadideje terhére jelöljön ki vizsgaidőpontokat, és még sorolhatnám.
Próbáltam keresni olyan iskolákat is, melyek OO pártiak, és támogatólag viszonyulnak az otthonoktatott gyermekekhez. Sajnos ezek az iskolák messze voltak. De a legnagyobb bajt nem is ez jelentette. Sokkal inkább az, hogy ide is elért a bürokrácia keze, mely előírja, hogy heti hány tanórát kell skype előtt töltenie az otthontanuló nebulónak.
Nos, ha valamit nem szerettem volna, akkor ez az. Véleményem szerint ez sokkal rosszabb, mint az iskolapadban ülni, ez egyszerűen elfogadhatatlan feltétel számomra.
Ennyit a kesergésemről. 

Természetesen a gyerkőcök hetek óta tudják, hogy újra a megszokott osztálytársak várják őket. Emesének természetesen minden jó, Soma mérsékelt lelkesedéssel várja a holnapot. Azt azért sietve igyekezett leszögezni, hogy "pusziszkodás nem lesz."
Azért bennem mozgolódik a kíváncsiság, hogyan is helyezik el magukat abban az osztályközösségben, ahonnan egy évet hiányoztak. Vajon hol a helyük, egyáltalán van-e helyük...
Nos, megnyugodtam, mindketten egészen jó helyre árazták be magukat. :)



Azt hiszem, különösebb magyarázatot nem igényel, melyik Jelly baby mit jelképez. :)
A gyerekeknek annyit mondunk, hogy íme egy rajz az osztályodról. Melyik manó vagy te a sok közül? Színezd ki!
Próbáljátok ki, érdekel, hány fa alatt hasaló, fáról zuhanó, magányos, vagy másokat felsegítő, stb gyerkőc ül az iskolapadokban.

És akkor mi elindultunk...


...az életünk (és a blog) megy tovább...