2011. december 30., péntek

Anthon Berg házilag

A recept végre átkerült a GYEREKETETŐ HONLAPRA!
Kérlek, ott olvasd el!









Légfrissítő-Illatosító házilag

Az ötlet annyira kézenfekvő és egyszerű, hogy nem is tudom, megérdemel-e egy külön bejegyzést.
De én pont az ilyen egyszerű és kézenfekvő ötleteket szeretem.
Így aztán eldöntöttem, megírom.

Hozzávalók:
zselatin
víz
ételfesték
illóolaj
kis méretű üvegedény
(pl. bébiételes)


Először is kimértem, mennyi víz fért bele az üvegbe. Utána kiszámoltam, mennyi zselatin köt meg annyi vizet.
Megsúgom: 1 dl vízhez 2 evőkanál zselatin szükséges.
A zselatint felfőztem a vízben, majd amikor már kicsit hűlt, de még nem kötött meg, hozzáadtam az ételfestéket, és az illóolajat.
Beleöntöttem az üvegbe, majd a hűtőbe tettem hűlni.
Nálunk a fürdőszobába került. Amikor kezet mosok, olyan, mintha egy illatos rózsalugasba érkeznék.
:)



2011. december 29., csütörtök

Nedves törlőkendő sáros tappancsoknak (házilag)

Na jó, nevezhetjük simán popsitörlőnek is, elvégre ez az őse. Legalábbis a gyerekes családokban.
Már régen szobatiszta volt minden gyerekünk, mikor még mindig vásároltuk. Volt belőle az autóban, és nem indultunk el erdei túrára sem enélkül. Hihetetlenül praktikusnak bizonyult.
Most, hogy Vacak "kimegy a kertbe-bejön a  házba", ki kellett találnunk valamit, hogy a lakás tisztasági faktora   megmaradjon.
Fogtunk egy félig elfogyott konyhai törlőkendőt, majd háromfelé vágtuk. 
(jó-jó, István vágta)
Kiszedte a középső hengert belőle.
Beletettük egy műanyag tégelybe.


A gyerekek egy pohárban összekevertek fél evőkanál szappant fél evőkanál olajjal és 2 dl vízzel.
Ezzel kanalanként szép fokozatosan locsolgattuk a kenőket.
Forgattuk jobbra-balra, fejre állítottuk, és szépen átitatódott mindenhol.

Nem csak kutyás házakhoz! :)

Vacak


Ha még egyszer kiskutyánk lesz, nem szenteste fogjuk elhozni, az biztos. 
Szegénykém alaposan megsínylette a hatalmas vendégjárást. Azért túlélte, és rendkívül kedves volt mindenkivel, mint aki tudja, hogy a vendég az vendég. 

Nem tudom, elmeséljem-e, hogy ő is volt vendégségben. Szupertitkos akció volt ugyanis.
De azért elmesélem. :)

Az én kedves nagymamám már 92 éves, és az egyik fővárosi Arany Alkony Idősek Otthonának lakója. 
Ebben az otthonban van egy másfél szobás kis lakása. Mosnak rá, főznek rá, nagyjából jól is érzi magát.
Régebben mindig elhoztuk őt magunkhoz karácsonykor, de mostanra már túl hosszú neki az út, és jobban szereti, ha mi látogatjuk őt. Igen ám, de Vacakot nem hagyhattuk még egyedül, az meg egyszerűen vállalhatatlan lett volna, hogy valamelyik gyerek a kutya miatt nem jön velünk. Mert ugye a kutya nem lehet fontosabb a Dédinél.
Elég hamar megszületett a döntés, hogy magunkkal visszük. Az úton jól viselkedett, egyszer hányt egy picit, de hát még nem szokta az autóutat. 
A portásnak nagyot köszöntünk, meg sem említettük neki, hogy a kosárból nem plüss jegesmedve, hanem egy élő kiskutya kukucskál.
Abban állapodtunk meg, hogy a Dédinek sem említjük a kutyust, mert szeretnénk, ha még sokáig köztünk lenne, de legalábbis nem karácsonykor kapna szívbajt. 
A gyerekek sorban leültek a kanapéra, Soma ölében Vacak, egy pulcsiba tekerve. 
Vacak tudta, hogy sem morogni, sem horkolni, sem nyávogni nem szabad. 
Ilyen sikerélményben még sosem volt részünk, ugyanis a gyerekeinkkel hiába beszéltünk meg ilyesmit, egyszerűen elfelejtették két pillanat alatt.

Képzeljétek, Dédi semmit nem vette észre az egész akcióból!
Illetve valami azért feltűnhetett neki...ugyanis szóvá tette, hogy Soma máskor milyen kis sajtkukac, most meg szépen ül, csendben van, és mosolyog. :)
Ekkor megállapítottam magamban, hogy bizony, a kutya nevel. 

Szóval Vacakban sok örömünk telik azóta is. 

Elkészült a törzskönyve is. :)




A reggeleket beosztottuk, mikor ki kel fel hozzá. 
Éjszaka már nem pisil be, azóta, mióta megtalálta Mesit és Somát. Ott alszik ugyanis náluk. Nappal is bírná, de minden apró izgalomra bekapcsol a vesegombja, és annyi...:(((
Igyekszünk minél több időt a kertben tölteni vele, és már megtalálta a levenduláimat is. Az már most látszik, hogy nagy kertész lesz.
Mindenben a gyerekek gondoskodnak róla, takarítanak, etetik, tanítják.

Hallgat a nevére, és már tud ülni is. Igaz, még csak jutalomfalatért hajlandó ezt bemutatni.


Psszt! Azért, ha valaki nálam tapasztaltabb kutyatartó olvasómnak van tuti tippje a benti szobatisztaságra, ne fogja vissza magát a tanácsadásban. Írhattam volna azt is, hogy SOS segítsetek! :))))

2011. december 28., szerda

Mindig friss petrezselyem


Amikor karácsony másnapján sétálni indultunk, Soma elképedt, milyen üres és csendes a város.
Meg is kérdezte, nem halnak-e meg ilyenkor emberek, akik elfelejtenek bevásárolni. Hiába, Soma már a nonstop nyitva tartó üzletek világába született bele.
Nekem viszont különös örömet jelent, ha nem kell boltba mennem, mégis gondoskodhatok arról, hogy minden friss legyen itthon.
Például a petrezselyem is.


Tudtátok-e, hogy a levesbe vásárolt fehérrépa tönkjét vízbe áztatva folyamatosan kihajt újra és újra a friss petrezselyem?
Emlékszem, nagymamámnál mindig volt az ablakban ilyen petrezselyem, és a számomra legendás borsólevesbe én tehettem bele a friss zöld levélkéket.
:)

2011. december 27., kedd

A Szenteste


Alig vártam, hogy újra írhassak, de egyszerűen nem volt egy szabad percem sem. Igazából most sincs ám, csak már muszáj. :)

Naszóval, még december 22-én kezdődtek az események, amikor István házimunka közben félig lerokkant.
Izé...vagyis a lábára ejtett egy tányért. Semmi különös - gondoltam, de aztán kiderült, elbagatellizáltam a dolgot. A láb dagadni és lilulni kezdett. 
Ennek ellenére István hatékonyan tudott segédkezni az előkészületekben felpolcolt lábbal is:
a gyerekek verbális irányítása lett a feladata.
Gondolhatjátok milyen az, amikor 6 gyereket próbál szavakkal rávenni a rendrakásra...
Sebaj, 24-én, a sebészeti ügyeleten kipihentük a készülődés fáradalmait. Itt kiderült, hogy nincs eltörve a láb, csak egy szép nagy vérömleny keletkezett, ami nyomkodja az idegeket, hát ez a hatalmas fájdalom oka.
Amikor a baj manifesztálódott is, már az ajkait sem bírta kinyitni. 

Ezt a gyengeségét azonban csúnyán kihasználtuk.
De erről később.
Szokás szerint megérkezett hozzánk édesapám, megfőtt az ebéd is.

Évek óta nem készülök semmilyen különlegességgel.

Ennek rövid története 5 évre nyúlik vissza, amikor aztán volt ám karácsonyi fogás az asztalon! A gyerekek meg sorban jöttek hozzám, és sugdosták a fülembe, hogy ehetnek-e makk levest...
(Makk leves az a smack márkanév alatt futó borzalom, ami egy segélyszállítmányból került hozzánk tévedésből)
Megették az összeset, és ragyogó arccal mondogatták, hogy életük legjobb karácsonyi ebédjét fogyasztották el. Később az iskolai karácsonyi fogalmazásban is előkerült a téma, le is írták becsülettel, hogy itthon makk levest főztem, és végre milyen finomat ettek.
(egy darabig bujkáltam a tanító nénik elől)

Így aztán idén is húsleves gőzölgött, és egy bébipulyka sült utána. Rizzsel, zöldségekkel tálaltam.

Utána hamarosan megérkezett az angyal is. Idén először belenyugodtak mindannyian, hogy az angyalt várjuk, ezért felesleges köröket sem kellett futnunk. Énekeltünk, imádkoztunk, majd bontogattunk. Mindenki örült mindennek, majd mutatom még, miket készítettek a gyerekek. Nagyon megható volt.

Hiába, a Tökéletes Karácsony részesei voltunk. 

Amikor ezt éppen szavakba öntöttük, valakiből kikívánkozott, hogy nem, mégsem. Még valami nagyon hiányzik.
És akkor mindenki rádöbbent, hogy tényleg hiányzik valami...vagy inkább valaki.
István pedig, mint írtam szólni se bírt...

Egy-két telefon, és már itt is volt.

Vacak,a hetedik testvér.






Eltelt három nap, és még mindig nem hisszük el, hogy részünk van ebben a csodában.
Holnap Vacak bemutatkozása következik. :) 

2011. december 24., szombat

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak áldott Karácsonyt kívánunk! :)


A Sárosdi család apraja nagyja :)

2011. december 22., csütörtök

Szaloncukor házilag


Évek óta nem vásárolok szaloncukrot. Mivel Zsombor volt legkitartóbb rajongóm és segítőm ebben, így már tavaly reá hagyományoztam a feladatot. 
Idén igazi karácsonyi cukrászmesterré avattuk. :)

Marcipános szaloncukor hozzávalók:

mandula (legjobb a szeletelt)
kristálycukor
mazsola és egyéb aszalt gyümölcsök
folyadék: víz is lehet, de narancslé, sűrű limonádé avagy vodka az ideális
csokoládé a bevonáshoz


A mandulaszeletekkel összedaráljuk a kristálycukrot, fele-fele arányban.
Egy másik tálban botmixer segítségével  a mazsolát és az aszalt gyümölcsöket összeturmixoljuk a folyadékkal. 
(1 kg mandulához 250 gr mazsola, 1 csomag aldis kandírozott narancs fogyott el, és kb 1 dl narancslé)


A kettőt összekeverjük. Rudat sodrunk belőle, és felszeleteljük.  A rúd formálásánál  használhatunk porcukrot, ha nagyon ragadna.


Tepsire, sütőpapírra tesszük őket, majd bevonjuk csokoládéval. A csokimáz kihűlése után csomagolhatjuk.


Tavaly vásároltam szaloncukor csomagolópapírt, én ebbe tettem.


Ötletes csomagolásokat találhatsz ITT!


2011. december 21., szerda

Még elkészül...!

...nyakláncok nemezelt golyókból.
Nálunk mindig kitör a pánik, így karácsony előtt néhány nappal. 
Én már rég készen vagyok mindennel, amikor a lányok is észbe kapnak: jaj még Annának, Vikinek, Rékának, és akkor, ha nekik igen, akkor még gyorsan Sárának is egyet. :)
Szóval így. 
Ilyenkor berendezzük a fürdőszobát nemezelőműhelynek, és indulhat a munka. 



Nem kell hozzá más, csak nemezgyapjú, vékony damil, kásagyöngy, vagy egyéb kislyukú gyöngy.
Nem kell hozzá szerelék sem, mert ezek hosszú láncok. 
8 évestől fölfelé bármelyik kislány elkészíti. :)

(Vörösmarty téren a vásárban 2000 Ft darabja)

Az ilyen laposra nemezelt darabokból pedig 


hajcsat, hajgumi készül.
A rögzítéshez pillanatragasztót használtunk. A gumihoz egy-egy öltéssel is lehet erősíteni.


Jó munkát! :)

2011. december 16., péntek

Betlehemes papírból

A facebook-on Enikő megosztott egy nagyon értékes internetes oldalt.

Gondoltam, elhozom ide is, biztosan örülni fogtok neki.
A Gyermekmisszió oldalán sok-sok anyagot találtok hittanórákhoz, de otthoni foglalkozásokhoz is.
Most a karácsony van fókuszban, tehát ezeket a papírból kivágható-összeállítható szereplőket ajánlom, még van idő elkészíteni őket.


Mivel Mesi és Soma betegek lettek, mi is nekiállunk. :)

2011. december 15., csütörtök

Mi lesz a maradék tojásfehérjével?


Erzsébet kérdezte a pudingos poszt kapcsán, most válaszolok is.

Természetesen nem dobjuk ki. :)
Karácsonyi süti lehet belőle.


Nemrég találtam a papírboltban sütésálló papírformákat. Olyasmi, mint amit a muffinokhoz is használunk, de ezek nagyobbak, és rendkívül sok méretben és formában kaphatók.
Először ezeket az őzgerinc formákat próbáltam ki, de most indulok is, és vásárolok még másféléket is.


A sütikhez felvertem a maradék tojásfehérjéket, tojásonként 1 evőkanál cukorral és 1 evőkanál liszttel. A végén még adtam hozzá 3 evőkanál darált mandulát, és a tésztába kevertem 3 evőkanálnyi kandírozott narancshéjat. Amikor ezzel elkészültem, olvasztott vajat csurgattam még hozzá, kb 3 evőkanálnyit. 
150 °C-on sütöttem meg. Amikor kihűlt, bevontam csokival a tetejét, megszórtam mandulával, és aszalt áfonyával.



2011. december 12., hétfő

Puding házilag

Tavaly szervezettebben éltünk. 
A két kicsivel itthon tanultam, nem volt iskola, nem volt lecke a szó hagyományos értelmében. Volt viszont idő...:)
És volt Rend is kéremszépen.
És egyik nap tejbegríz, másik nap puding.
És ez így ment napról napra, és senki nem panaszkodott, hogy ez a Rend unalmas.

Emese főzte. 
(Nem kell megijedni, ezen kívül tojásrántottát is tud készíteni.)
Én tanítottam. Na persze, hogy tanítottam? Végy egy zacskó pudingport....így.

Most már tudom, teljesen mellélőttem. Eszembe sem jutott, hogy a recept máshogy kezdődik.


Szóval végy 6 tojást, válaszd szét a sárgáját a fehérjétől.
(Ha a sárgáját egy nagyobb méretű teflon edénybe teszed, az utómunkálatok egy részétől megmenekülsz.)
A sárgáját keverd el alaposan 12 evőkanál vaníliás cukorral, és ha elkészült már a vanília esszenciád, akkor csepegtess ebből is 5-6 cseppet. 
Egy evőkanál rumot is adhatsz hozzá, az alkoholtartalma majd elpárolog, de az íze benne marad.

Amikor ezzel elkészültél, keverd össze 12 evőkanál étkezési keményítővel.
Utána szép lassan, és alaposan keverd el 1.5 liter hideg tejjel. Lassan adagold a tejet, eleinte csak evőkanállal, nehogy csomós legyen!

Amikor beleöntötted az összes tejet, tedd fel főni a lábost pudingostul.
Én a legnagyobb lángon főztem, de egy percre sem hagytam abba a kevergetést. Ráadásul egy habverővel kevertem folyamatosan.

Egyszer csak elkezd sűrűsödni, és akkor már csak egy kicsit kell kitartani.

Ha a kiborítós változathoz ragaszkodsz, akkor hideg vízzel kiöblített tálkákba öntsd hűlni.
Ha viszont melegen szeretnéd enni, felesleges öblögetni, egyből szedheted tálkákba.

(csokis pudinghoz egy tábla étcsokit keverj bele a forró pudingba)



2011. december 9., péntek

Vanília esszencia készítése házilag

Lassan megnyitom a  házi laboromat. :)
Nagyon élvezem, hogy itthon, a saját konyhámban kotyvasztom mindazt, amit a boltban is megvehetnék.
Ráadásul a gyerekek, és István is hálás kóstolgatói, próbálgatói az új ízeknek, illatoknak.

Egy hete készül a vanília esszencia, és mostanra megérett arra, hogy veletek is megosszam.
Bátran állítom, érdemes nekiállni.




2011. december 8., csütörtök

Ötletek a fa alá...

Hogy mi legyen a fa alatt...nézzük csak...

Hát először is egy ilyen papucs, hogy ha éjjel elindulok szaloncukrot csenni a fáról, akkor lássam, merre menjek. Eddig az orrom vezetett. :)


Istvánnak ilyen ecsettartót kérek majd, mert még 10 év után is találok a parkettán festékpacákat, angolvörösre festett nyílászáróink után.


A gyerekek pedig ilyen csini krumplihámozó tálat kapnak majd; tuti azon vesznek össze, ki pucolhat több krumplit. Bár akkor meg minek...veszekedéstéma akad enélkül is. Na de akkor is...


Végül még egy jó ötlet...ha nyolc ilyen bicónk volna, akkor be tudnék állni télen a garázsba, és nem kellene a jeget kaparni reggelente a kocsiról...


Ti mit szeretnétek?

2011. december 6., kedd

Közeleg...

a karácsony, és...az 500. olvasó :)
Még nem látom, de bármikor megérkezhet.
S bár a váratlan vendégeknek is megvan a maga varázsuk, ezennel leleplezem magam, s megmutatom, mivel készültem.
Mivel két esemény is okot szolgáltat az ünneplésre, így két csomagot sorsolok majd a jelentkezők között.

Íme az egyik: hangulathoz igazodó kitűzők filcből varrva.

Mosolygó bárányfelhő
Mosolygó pirítós a reggeli kapkodáshoz
Málnás jégkrém, hogy mindig rózsaszínben lásd a világot


És a másik: egy karácsonyi kitűző


Remélem, hamarosan mindkettő meleg télikabátokra kerül. :)

A játékhoz nem kell mást tenned, mint hagyni egy megjegyzést a poszt után, és a blogodban ( ha van) meghirdetni a játékot. 
Amikor meglesz az 500. olvasóm, azonnal sorsolok! 
(Minden reggel és este biztosan ránézek majd a blogra)




Zserbógolyó

Már több fémdobozt megtöltöttünk sütikkel, ma pedig befejeztem a zserbógolyót is.
Ez tipikusan olyan édesség, ami több napig készül.

1-2.nap

40 dkg aszalt sárgabarackot beáztatunk 2-3 dl barackpálinkába.

3.nap

Botmixerrel összezúzzuk a barackot, és összegyúrjuk 40 dkg cukorral darált dióval.
Ebből golyóbisokat formázunk, és félretesszük szikkadni.

5.nap

Bevonjuk csokoládéval. 
Karácsonyig műanyag dobozban tartom, amire csak lazán ráhelyezem a fedelét, nem szabad lezárni teljesen, mert a csokinak nem tesz jót.


A gyerekeknek szánt változat ugyanígy készül, csak aszalt barackot narancslében áztatjuk, vagy használhatunk simán baracklekvárt is.

Fényfüzér újra gondolva

Ha már a kültéri fényfüzért felújítottuk, úgy igazságos, hogy a benti is új ruhát kapjon.
Első nekifutásra fehér tulipánokat nemezeltünk, és azt hiszem, maradunk is ennél a verziónál. 
Karácsonykor a fát díszíti majd, utána lestoppolták a lányok, náluk lesz majd hangulatvilágítás. 


Elkészíteni nagyon egyszerű. 

Hozzávalók:
fagolyók, vagy diók
nemezgyapjú
hagyományos szappan


A golyókat, vagy diókat bevonjuk a nemezgyapjúval, és addig szappanozzuk meleg víz segítségével, míg össze nem állnak a gyapjúszálak, és semmi nem látszik a fagolyóból, dióból.


Utána egy éjszakára a radiátorra tesszük, várjuk, hogy megszáradjon.
Majd öt vágást ejtünk rajta, mint a képen is látható.
A fagolyót/diót kivesszük belőle, és a másik oldalon is megvágjuk.
Ráhúzzuk a  füzér égőjére, és készen is vagyunk.


2011. december 5., hétfő

Kérlek, drukkoljatok!

Nehéz dolgunk lesz...Mesi és Soma összefogtak, és elhatározták, el kell érkeznie az Igazság pillanatának!
De meg lehet-e lesni videón a Mikulást?


A dalt ismeritek? Nálunk ez a legkedvesebb.
:)



Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár. 
Bekopogtat minden házba, minden szegényt megtalál. 
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó, 
röpíti szél, szánkó. 
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, 
nekünk adja jókedvét.

Ajándékát hátán hordja, szíve csupa szeretet. 
Sose nézi, jó vagy, rossz vagy? Szeret minden gyereket. 
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó. 
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, 
nekünk adja jókedvét.

Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs. 
Szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs! 
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó. 
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, 
nekünk adja jókedvét.

Ezen a szép téli estén kövessük a példáját, 
vidám, boldog nevetéssel ünnepeljük Mikulást. 
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó, 
röpíti szél, szánkó. 
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, 
nekünk adja jókedvét. 
 

Hagyományaink - készülődésünk 2.

Mindig megdöbbentem, amikor itt-ott azt hallottam, hogy "ma este akkor büntetésből nem lesz mese".
Vannak dolgok, amivel sosem büntettünk: a mese és mozgás megvonásával.
Nálunk minden este volt mese. Mostanában ritkulnak már a felolvasások, de éppen egy-két hete olvasta el István a Kis herceget a két kisebbnek. 
Hiába, már ők is önállóan olvasnak.
Advent idején azonban mindig előveszünk egy könyvet, amit együtt hallgatunk végig. Régebben mi olvastuk fel, de mostanában már a gyerekek is aktívan részt vesznek benne. 
Idén Karl May-tól a Szentesté-re esett a választás.
Bizony, már Soma is felolvasó volt!


S hogy lássátok, a felolvasás igazi közösségi élmény, megosztom ezt a képet is veletek. :)


(Tavaly a Legeslegszebb Betlehemest olvastuk.)

Nem múlhat el hétvége valami közös kézműveskedés nélkül sem. Mostanában sajnos kevés lehetőség kínálkozik arra, hogy együtt alkossunk valamit, mert a suli-vívás duó alaposan lekötik az időbeosztásunkat.
De hétvégén szabad a pálya! :)
Rengeteg üres dobozunk gyűlt össze az utóbbi időben, főleg, mióta kincsként nézek rájuk.
Ezekre Soma és Mesi sniccerrel ablakot vágtak, majd arany akrilfestékkel befestették.



A tetejükre fenyőmulcsot ragasztottunk, és befújtuk hóspray-vel.
Így téli házikókká varázsolták a dobozokat.
A házikókat összeragasztottuk, és belefűztük a fényfüzért. (ennek külön kis lyukat kell vágni)
István csinos lécet rittyentett alájuk, és már lógott is a bejárat felett.


Kicsit csálé, de a sötétben nagyon jól mutat. Ígérem, teszek fel képet arról is.

Szombaton még adventi vásárban is voltunk, mi, lányok. Sajnos esett az eső, így képek nem készültek. :(((
Azt hiszem, sikerült bebizonyítanunk a fiúknak, hogy igenis van értelme végighömpölyögni a tömegben dacolva esővel, hideggel. :)
Íme...


2011. december 2., péntek

Hagyományaink - készülődésünk 1.

Amikor Istvánnal még csak együtt jártunk, sokat beszélgettünk arról, milyen élményeket hoztunk magunkkal egy-egy ünnep kapcsán.
A mi családunkban kicsit minden "ahogy esett, úgy puffant", amolyan spontán módon szerveződött ünnepeink voltak. Van ám ennek rengeteg előnye, hiszen nem voltak kőbe vésett, mindenki által nyűgnek érzett szabályok. Egy ünnep mindig úgy zajlott, ahogy mindenkinek jó volt. Nálunk otthon a gyerekek is formálhatták a szülőket, és hát meg is tettük. Ez azonban néha fejetlenségbe torkollott, mert mindenki mást gondolt fontosnak.
Istvánéknál viszont mindig "rendben" zajlottak az ünnepek. Abban a rendben, ahogy az édesanyja akarta. Apelláta nem volt, ha nem tetszett neki valami, maximum csendben mondott rá igent.

El tudjátok képzelni az első házasságban töltött karácsonyunkat?
Gyönyörű volt. 
Előtte minden percét átbeszéltük, és minden úgy zajlott, ahogy mi szerettük volna.

Igyekeztünk mindkét család pozitívumait megőrizni. Én a spontaneitást, a változásokhoz való rugalmas hozzáállást tettem a közös kosárba, István pedig a hagyományok megőrzését, az állandóságot képviseli.

Így lett az első évektől kedvenc adventi játékunk az "Angyalkázás".
Régebben minden nap új angyalkát húztunk, akinek egész nap folyamán kedveskedünk anélkül, hogy felfednénk kilétünket, azaz angyal mivoltunkat. 
Nemrég azonban felvetettem a játékszabályok módosítását (tudjátok, én vagyok a spontán és rugalmas). Szerettem volna, ha inkább egy hétre húzzuk az angyalkákat, ugyanis volt olyan nap, amikor nem is láttam a pártfogoltamat. 
Így nagyon kevés alkalom kínálkozott a "kedveskedésre" is. Miután mindenki bőszen helyeselt, (csak remélni tudom, hogy valóban így is gondolták) a szabályok változtatását szavaztuk meg.

Most aztán rengeteg alkalom kínálkozik arra, hogy apró dolgokkal megszépítsük egymás hétköznapjait.
Tegnap például ez várt engem:


Ilyen finomságot rejtett:


Aztán persze az Angyalkám elpakolt a konyhában is, nem húzta az időt a leckeírással, mégis szépen dolgozott. 
Marcinak meg nem kellett beágyaznia, mert mire odanézett, már rendben volt az ágya, Csincsi radírozós tollat talált az íróasztalán, egyik-másik cipőből pedig TúróRudi került elő... 

Az első héten megírtuk az adventi "céljainkat" is. Hétről hétre ügyelünk arra, hogy teljesüljenek is. 
A célokat mindenki magának tűzi ki, magának fogalmazza meg, és maga dönti el, mit oszt meg ezekből a családdal, illetve velünk.


Minden hétvégén együtt készítünk valamilyen süteményt, amit éppencsak megkóstolunk, és eltesszük az ünnepre.
Legtöbbjükben a dió a főszereplő, így az advent diótöréssel indul. Eközben a Diótörőt hallgatjuk.
Most is úgy volt, mint máskor:
kettesben kezdtük Istvánnal a munkát. Gyertyát gyújtottunk, bekapcsoltuk a zenét, és elkezdtük törni a diót.
(ha munkára hívjuk a gyerekeket, akkor mindegyiknek rengeteg tanulnivalója akad....)
Aztán amikor látták, hogy ez csak munkának álcázott élvezet, szép lassan kisündörögtek mellénk.
A zenét egyre halkabbra vettük, hogy jobban halljuk egymást.  


A diótörés után megnéztük EZT az angol nyelvű kis mesét is. Bizony, már Emese is rengeteg ismerős szót, kifejezést elkapott belőle.

Ezen a hétvégén a lányokkal adventi vásárba megyünk, a fiúk pedig elkezdik a ház díszítését.
Amit együtt sütünk, az legyen maradjon meglepetés. :)