2012. május 27., vasárnap

Semmi - olvastad?

Egy kedves régi ismerősöm kért meg, hogy írjak egy bejegyzést ezekről a borzalmas babákról.
Hát semmi kétség, a babák tényleg borzalmasak. Nyilván engem már nem fenyeget a veszély, hogy a gyerekeim ilyenekkel játszanak, de azt csak remélni tudom, hogy az unokáim kezébe sem kerül majd ilyen játék soha.
Saját privát gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy épeszű szülő nem vásárol meg ilyesmit.
Azt hiszem azonban, hogy az én privát gondolataim keveseket hoz lázba, mondhatnám, semmilyen hatással nem vagyok másokra abban a tekintetben, hogy mit ne tegyenek. Legalábbis 42 évig ez  a tapasztalat izmosodott bennem.
Azonban érdekes módon, ha arról írok, vagy beszélek, hogy mit érdemes megvásárolni, vagy mit érdemes játszani, az nyitott kapukra talál akár teljesen idegen embereknél is.
Így aztán sajnos nem tudok hittel, és teljes erőbedobással az ügy mellé állni, mert nem hiszem, hogy akár egy szülőt is eltántoríthatok a szörnybabák vásárlásától.

Az ismerősöm azonban egy könyvre is felhívta a figyelmemet, ami bizony hetek óta a kívánságlistámon szerepelt, csak nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam.
Ezt a könyvet ő nem olvasta, csak hallott róla, hogy kamaszainkra nézve veszélyt jelent.
És igen, ebben teljesen egyet kell értsek vele. 
Csak úgy odaadni egy értékek ellen lázadó kiskamasznak valóban veszélyes lehet.
Az említett könyv címe:


Lehet, hogy most sokaknak csalódást fogok okozni.
Nekem nagyon tetszett.
Mert vajon szoktunk-e beszélgetni a gyerekeinkkel az élet értelméről, de messzebb megyek...mi vajon elgondolkozunk-e róla nap mint nap?
A regény ugyanis erről szól.
Egy dán kisváros egyik iskolájában elkezdődik a tanév. Mindenki ott ül a padokban, kivéve egy diák, aki megfogalmazza, hogy 
"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá."
És egyszerűen felmászik a szilvafára, onnan provokálja a többieket.

Az osztálytársak pedig be akarják bizonyítani neki, hogy az életnek igenis van értelme.
Létrehozzák a Fontos Dolgok Halmát.
Ide kerül minden, ami valakinek fontos..eleinte persze csak megtépázott régi dolgok, aztán a kedvenc bicikli, de később egészen az abszurdig fokozva a halott kistestvér, lefejezett kutya...de nem sorolom, majd elolvassátok ti is.

Én éppen itt tartottam, amikor hazaért István és megkérdezte, mit olvasok. Amikor elmondtam neki, hogy semmit, :) és röviden azt, ami eddig történt, nem érdekelte tovább. Mekkora hülyeség...és igen, itt lett kétesélyes a folytatás. 
Emlékeztek a Legyek Urára? Ott is fordulhattak volna az események egészen másfelé is...
Hát nem tudtam, most mi lesz a vége...de nagyon izgultam.

Mert azért mégis...25 zöldfülű kisdiák, akik összefognak, akik feláldozzák eddigi rövid életük legfontosabbnak vélt dolgait...nem lehet, hogy ennek ne legyen értelme, hogy ez semmivé váljék...

A könyvben végül megjelenik a média, az amerikai múzeum, aki 3 és fél millió dollárt ajánlott a Fontos Dolgok Halmáért.
Bizony, milyen életszagú...mert Amerika elfogad olyasmit is, amit mi, európaiak elutasítunk. Amerika felfedezi az értéket, de előállítani nem tudja, hát megveszi kilóra...kérdés, érték marad-e ezután is...?

A felnőttek persze nem kerülnek elő...meg vannak említve, hiszen van gyerek, akit jól elvernek otthon, amikor beszolgáltat valamit a Fontos dolgok Halmára.
De nincs egy szülő, és egy tanár sem, aki felé bizalommal fordulna a nyolcadikos kiskölök, és mesélhetne neki...

Aztán persze a vége szomorú, én meg is könnyeztem. 
Most, amikor írok róla, akkor is "...valami furcsát érzek. És bár nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is ez az érzés, tudom, hogy ez is olyan valami, aminek van értelme."


19 megjegyzés:

  1. Egyre nyíltabban ez folyik.A gyermekek gondolkozásába elültetik a az okkultizmus felé való nyitottságot ami komoly szexuális manipulálással párosul elég csak a fent említett oldalon a kislányok öltözködését cipőjüket megnézni a videóban.Tehát nem csak a tartalom a gáz hanem a körítés is. A semmi című könyvet nem ismertem.Ahogy írod érdekes témát boncolgat lehet elolvasom ha úgy adódik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha egyszer úgy adódik, érdekel a véleményed. :)

      Törlés
  2. Kedves Virág!

    Én is egyet értek azzal, ezek a szörnybabák tényleg nem emberi, főleg nem gyermeki fogyasztásra valók. Én részemről szintén nem támogatok senkit benne, hogy ilyesmivel örvendeztesse meg a gyerekét.
    Érdekes, hogy mostanság egyre felerősödik az a tendencia, hogy már gyerekkorban népszerűsítik a horror figurákat... Az én gyerekkoromban ez még szelídebb volt...
    A könyv meg érdekesnek hangzik.
    Apropó, Gombos Péter Vándorok c. könyvéről hallottál már? Én erre vagyok nagyon kíváncsi, milyen.

    VálaszTörlés
  3. Manka, nem olvastam, sőt nem is hallottam róla. De utánajárok. :)
    Azt gondolom, relatív, hogy a mi gyerekkorunkban mi hogy volt...mert az akkori felnőttek is ugyanúgy el voltak borzadva egyes dolgokon, nemhiába ősrégi a mondás:
    -bezzeg az én időmben...!
    Az viszont biztos, hogy a változás egyre gyorsabb, és a mai gyerek-szülő kapcsolatban már nem egy generáció a különbség, hanem akár kettő is, ahogy az előadásból is kiderült.

    VálaszTörlés
  4. olvastam, és nekem is tetszett. vannak vele bajok, mármint engem nagyon zavart, hogy annyira egyértelmű volt, hogy ez lesz a vége.
    nehéz úgy írni, hogy ne áruljak el semmit azoknak, akik ezután esnek neki.

    legjobban az aggasztott, hogy egy idő után már semmin nem lepődtem meg, nyilván Janne Teller így írta a könyvet, de rossz érzés.
    és igen, engem is az ütött meg leginkább, hogy hol vannak a felnőttek? miért nincs valaki, akit bizalommal fogadnak. rá kellett jönnöm, hogy egyre inkább ez a valóság. kevés szülő beszélget a gyerekével "fontos" dolgokról, kevés gyerek bízik meg annyira a szüleiben, hogy baj esetén rá támaszkodjon. pedig nem ez a dolgunk?
    én kötelezővé tenném ezt a könyvet a szülőknek (nem, nem a gyerekeknek), hogy okuljanak, és míg nem késő változtassanak, és akkor talán lenne értelme a dolgoknak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nem volt egyértelmű a vége, rongyosra izgultam magam közben.:)))

      Törlés
  5. még valami, hamarosan megjelenik magyarul Ursula Poznanski Erebos című könyve, ha ez tetszett, akkor azt is ajánlom.

    VálaszTörlés
  6. "épeszű szülő nem vásárol meg ilyesmit" - hát ide lehet lőni, nálunk vannak ilyen babáik a lányaimnak.
    Először én is elborzadtam rajtuk - zombi, meg vámpír, na ne már. De annyira kérték, és mivel másoknak is van, végül megengedtem. Több okból is - először is én nem hiszek benne, hogy lennének "gonosz" játékok. Gonosz emberek vannak, akik kárt okoznak, a játék az csak eszköz. Kalapáccsal is lehet rombolni, ölni, meg barkácsolni is.
    Másfelől én azt gondolom, hogy ami után vágyakozik az ember és sóvárog, az sokkal inkább benne van az agyában, foglalkoztatja, mint amit már megkapott.
    És főleg, a világ folyamatosan változik. Régen kukoricacsuhé baba volt, aztán porcelán, aztán műanyag, aztán Barbie, most meg ez. Minden baba a saját korának leképezése - most valamiért ez a vámpírosdi a menő minden fronton, én nem lelkesedem érte, de valljuk be, mindenkinek voltak már olyan dolgai, amit a szülei nem értettek és nem pártoltak. És nem mind volt az rossz - csak egyszerűen más.
    Amúgy a lányok egy pár hónapig odavoltak érte, nagyon sokat játszottak vele, érdekes nem szörnyeset, inkább osztályosat. És nagyon élvezték. Aztán lecsengett. Mint minden más. És már nem téma. Nem lettek se túlszexualizálva tőle (amúgy szerintem egy ilyen gondolat is csak felnőtt agyban születik meg) se verekedős, gonoszak.
    Amúgy meg én hiszek abban, hogy ha jól nevelem őket, akkor megkapják az alapvető értékeket, és nem ilyen szörnybabák fogják őket és a sorsukat irányítani, formálni, hanem a személyes példa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát pont ez az...Köszönöm a hozzászólást, Marcsi.
      Ami azt illeti, én sok játékot nem vettem meg, amit kértek. Csak mert másoknak is van, sőt, sokaknak van, pusztán ez engem nem hatott meg. :) És így is lecsengett, és fel is nőttek már páran, mondjuk hárman már totálisan kinőttek ebből az életkorból. :)
      "Másfelől én azt gondolom, hogy ami után vágyakozik az ember és sóvárog, az sokkal inkább benne van az agyában, foglalkoztatja, mint amit már megkapott. "
      Ebben szerintem van egy csúsztatás. Mégpedig ott, hogy nem biztos, hogy konkrétan a babát szeretné a gyerek, hanem elképzelhető, hogy a csoportszellem után eped, ő is szeretne része lenni a brancsnak, akik az adott játékkal játszanak. Aztán lecseng...igen, mert rájön, hogy nem ettől lesz elfogadott, megbecsült tagja a csoportnak. És akkor jön a másik cucc, amit szintén szeretne megkapni...
      Szintén teljesen igaz, hogy minden baba leképezi a kort, melyben megalkották. De kérdés, én ezt szeretném-e megmutatni...mert a mai korban is vannak értékek. Talán sosem voltunk még rászorítva ennyire a választásra...hiszen szabadok vagyunk....a döntés szabadságát kaptuk. Nézz körül a neten, Marcsi!
      Van csuhébaba, van porcelánbaba, babyborn, ha műanyagot szeretnél, waldorfos baba, ha textilt választasz.
      És itt van felelősségünk, azt gondolom....melyiket választom, melyiket adom a gyerekem kezébe?
      Azt írod, kalapáccsal lehet rombolni, ölni, barkácsolni. Én azt mondom, babával is lehet...
      Teljesen egyetértek, voltak dolgok, amiért nem lelkesedtek a szüleim, de nem óvodás koromban...mert akkor még a szülő felelőssége, mit vásárol a gyereknek.
      Én ezt a határt ma is megtartom a gyerekeimnél. Nem veszek olyan dolgot, játékot, stb, stb, amivel nagyon nem értek egyet.
      Volt egy aranyos jelenet Marcimmal, amikor még ovis volt. Valami pókemberes fiú barbit szeretett volna. Annyira rágta a fülemet, hogy elvittem egy játékboltba, és választhatott egyet. Ott szaladgált a polcok között, ezt is meg azt is akarta, de darabja 10 000 Ft volt, így a limit az egy darab, mondtam neki.
      Nézegette jobbról, nézegette balról, végül inkább egy doboz legót kért.
      Aztán persze egyre inkább ők választanak, és én csak akkor szólok, ha nagyon mellétrafálnak.
      A túlszexualizáláshoz tényleg csak annyit, hogy ma már sok négyéves úgy néz ki, mint egy komplett kisasszony.
      Ha jól neveled őket...kérdés, mi a jól nevelés...mik az alapvető értékek...vannak?...tudjuk mi ezt?...
      Hiszen itt vannak ezek a babák...mit is közvetítenek? Mi vásároljuk ezeket is, mi adjuk a kezükbe...mi más ez, mint személyes példa?
      :)))

      Törlés
  7. Nálunk se kapnak meg mindent - de bizonyos alkalmakra igenis választhatnak. Szülinap, névnap - ha ilyenkor ezt kérik a nagymamáktól, akkor én ebbe nem szólok bele. Valahogy azt nagyon nem érezném fairnek. És ők ezekre az alkalmakra ezt kérték. És nem kértek mellé köldökpirszinget és magas sarkú cipőt. És én pont ebben érzem a csúsztatást - nem feltétlen olyan akarok lenni, mint amivel játszom. Az csak játék. Én meg még nem találkoztam romboló játékkal. Mármint a jellemre rombolóval. Van silány, béna, drága, unalmas, akár mérgező is - de azt nem hiszem, hogy van olyan is, ami saját jogán káros lenne a jellemre. Ha egy jól nevelt gyereket egy baba tönkretesz, akkor lenni kéne olyan játéknak is, ami egy rosszul neveltet azonnal megjavít. És én még olyannal se találkoztam... :-)

    VálaszTörlés
  8. Választani választhatnak nálunk is. A kérdés csupán a választék. :)
    A nagymamák lehetnek nehéz ügyek, én ezt nem mondom. De azért ha jó a kapcsolat, meg lehet beszélni, hogy mit szeretnénk elkerülni. Ez jóformán a nagymama intelligenciáján múlik. Talán. Az anyósommal nagyon rossz kapcsolatom volt, mégis voltak dolgok, amelyekben felülemelkedtünk a kettőnk problémáin. Ilyen volt az unokák ajándéka is. Mindig tisztelte az én nevelési módszereimet, és ezért nagyon hálás voltam. Sosem vett volna olyan ajándékot, amivel ellenem dolgozik.
    Te már felnőtt vagy, és tudsz különbséget tenni játék és valóság között. Egy gyerek, ha jól emlékszem pszichológiai tanulmányaimra keveri a valóságot a fantázia világával. Számára valós ember a Mikulás is.
    "Ha egy jól nevelt gyereket egy baba tönkretesz, akkor lenni kéne olyan játéknak is, ami egy rosszul neveltet azonnal megjavít" Hát nem tudom...ha egy kalapáccsal szétloccsantok egy nyers tojást, akkor kell lennie valaminek, ami összeállítja...? Hmmm
    Éppen itt tapintottál a lényegre, mert azt gondolom, rombolni nagyon könnyű. de helyrehozni....!
    Szerintem vannak olyan játékok, amelyek rombolnak. Testet is, lelket is. Csak egyik sem olyan látványos, hogy na tessék, most megnézheted...

    VálaszTörlés
  9. Most komolyan Virág, szerinted egy ilyen baba tényleg ekkora hatással bír? Számomra ez olyan súlytalan probléma... ennél annyi sokkal rosszabb hatás ér egy gyereket naponta már akkor is, ha végigmegy az utcán, elkap egy hírt a rádióban, vagy látja, hogyan viselkednek az osztálytársai...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marcsi, nyilván egy db babától semmi baja nem lesz.
      De akkor jön a következő kérdés: és kettőtől?
      Nem,attól sem.
      És háromtól...vajon mi az a pont, ami már igenis túlzás, ahol érdemes elgondolkozni...ami már gáz...
      Az a szülő pedig, aki megvesz egy babát, mert a gyerek rágja a fülét, holott lelke mélyén nem ért egyet vele, mert nem tetszik neki, az mikor mondja, hogy na a következőt már nem veszem meg?
      Bizony, igazad van ma jobb lenne utcára sem menni a gyerekkel, de ugye ez azért képtelenség. ettől nem tudom megóvni.
      Ami rajtam múlik, az viszont az én felelősségem. És a baba pont ilyen kategória.

      Törlés
  10. Azt hiszem akkor a baj tényleg bennem van és "nem vagyok normális" mert alapvetően én tényleg nem találok kivetnivalót ezekben a babákban. Igen, a vámpír vonal undi, de a műtakony is, meg a fingó párna is. Sőt, az is, ha kakát kiált valaki az ebédlőasztalnál. De nem csapok ilyeneken se patáliát, mert azt gondolom, hogy a gyerekkor része az, hogy keresi az ember az ízlését, fura dolgokhoz is vonzódik. Hogy ezek mitől lennének ártalmasak, károsak, tényleg fel sem fogom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Marcsi!
      Bocsánatot szeretnék kérni, amiért elhamarkodottan nyilatkoztam "épeszűség" kérdésében.
      Nem hiszem, hogy ne lennél normális. Ebben a kérdésben viszont nem értünk egyet. :)
      A most felhozott példáid nagyon eltérnek a babák kérdéstől, legalábbis számomra.
      A bilihumor egy teljesen normális jelenség egy adott életszakasz velejárója. Ezt egészen máshogy kezelem, mint a babákat.
      Nem is tudom, ezek hogyan jöttek ide...

      Törlés
  11. Kedves Virág!

    Megnyugtatlak, néhányan hallgatnak a negatív ajánlásaidra is! Nem fogunk szörnybabát venni.
    (Az igazság kedvéért azért megjegyzem, hogy egyébként sem vennénk - de azért sokat jelentett a véleményed is! :-) ).

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok!
    A könyv rám is nagy hatással volt. Sztem nincs ember, akit ne mozgatna meg lelkileg. És talán itt a lényeg: megbeszélni mi is történik bennünk miközben olvassuk.
    Van olyan gimi Bp-en ahol kötelező olvasmány, irodalom órán alaposan átbeszélték és nem olvasónaplót kellett írni belőle, hanem a Facebookon egy az adott diákra jellemző profil oldalt kellett létrehozni, valami olyasmit, ami igazán kifejezi, milyen is az illető. A kamaszokra jellemző identitáskonfliktust ennél "korszerűbben" feldolgozni nem tudom, hogy lehet-e.
    Kedves á!Kérdezed, hogy hol vannak a felnőttek?
    Utalnak a fiatalok a könyvben arra, hogy nem akarják beavatni a felnőtteket, mert korábban is csak meg akarták győzni a gyerekeket, arról, hogy butaságokat gondolnak. Ha nem értik a problémájukat inkább meg sem osztják a felnőttekkel.
    Ez nekünk szülőknek hatalmas tanulság lehet. De ezt, úgy gondolom, te is érzed, tudod.
    Egyébként elgondolkodtam, mi az ami annyira engem fejez ki, hogy nélküle már nem lennék ugyanaz az ember. Nem tudom kamaszkoromban mit válaszoltam volna, ma már a családom, a remek férjem és a gyermekeim.
    Móni
    Ez lehet nagy tanulság nekünk

    VálaszTörlés
  13. Bocs, Az utolsó mondattöredéket nem töröltem ki. :-)
    Móni

    VálaszTörlés