2013. május 31., péntek

Minipizzák

Amikor a gyerekek kicsik voltak, mindig minipizzákat sütöttem. 
Könnyen kezükbe vették, ráadásul nem volt nehéz különböző ízekkel megsütni: egyiken volt hagyma, másikon nem...egyben hasonlítottak: mind úszott a ketchup-ban :)
Ma kétféle sült, spenótos, és sonkás.




Lehet tippelni, melyiket ették a 18 éven aluliak :)

Kísérletek otthon

Végy 20 db tojást!
Kivételesen előny a bolti, mert ezek egyformábbak.

A további teendőkért kattints IDE!

2013. május 30., csütörtök

Angol


Elhatároztuk, hogy  saját angol tankönyvet készítünk.

Nem lesz egyszerű, mert a két gyerek elég eltérő szinten van angolból, de megoldjuk.
Aki szeretne, tartson velünk!
Az első témánk az érzelmek.


Először összeírtuk, mely érzelmeket kifejező szavakat szeretnénk megtanulni.
Ezeket kinyomtattam.


Szépen sorban húztak egyet, bemutatták, kitaláltuk, és én fotóztam közben.


A képeket egy A4-es lap negyedére kicsinyítettem, kinyomtattuk, párosítottuk.


Lamináltuk, így tartóskönyv-nek is beillik majd :)


Nemsokára folytatjuk a hozzá tartozó feladatokkal! 
:)



Kísérletek otthon


Forraltam a vizet, hogy tésztát főzzek, Soma odaállt mellém:
-Mit csinálsz anya, kísérletezel?
:)

Hát ami azt illeti, azon kísérletezem lassan 12 éve, hogy egyszer annyi ételt tegyek az asztalra, hogy 10 perc múlva ne legyen újra éhes....

Na de lássuk, mi volt a mai napi betevő kísérletünk:

Végy egy mélytányért,
tegyél bele egy kis darab gyurmát,
szúrj a gyurmába egy gyufaszálat!




2013. május 29., szerda

Méhek Lapbook - letölthető


Csak a héten elérhető.
<a href='http://data.hu/get/6587090/Mehecske_lapbook_free.pdf'> http://data.hu/get/6587090/Mehecske_lapbook_free.pdf </a>

Néhány kapcsolódó kézműves ötlet - képek, szöveg nélkül.










És perszene felejtsetek el mézet nyalogatni, mézes sütit sütni, s ha van rá lehetőség, látogassatok meg egy méhészetet is!

2013. május 24., péntek

Epres 10-20-30 - avagy egy egyszerű, gyors epres süti

A világ legegyszerűbb epres lepénye :)

A receptet itt találod:
http://gyereketeto.hu/konyha/epres-lepeny/



Miért kell messzire menni?

Kezdhetném igen messziről kanyarintva a történetet, de nem teszem.
Egyetlen epizódot írok csak meg, szerintem mindenki érteni fogja.
1987 őszén indultam neki Amerikának, ezen belül is Boston mellett egy kisváros volt az utam célja.
50 dollár volt a zsebemben, több nem is lehetett az akkor szabályok, törvények szerint.
Volt biztos szállásom, biztos étkezésem, de egy hónap alatt elment a pénz bélyegre, szappanra, apróságokra...
És még hátra volt 11 hosszú hónap....

Egyik vasárnap a "Szegény asszony két fillérje" volt az Evangélium.
Így szól:

"Aztán föltekintett, és figyelte, hogyan dobják a gazdagok az alamizsnájukat a templom perselyébe. Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be.
Erre megjegyezte: bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül. A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkedtek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését." (LK. 21:1-4)

Mise végén az utolsó dolláromat dobtam a perselybe. Ott álltam egyedül a nagy Amerikában egymagam, pénz nélkül.


Ha otthon vagyok, biztosan elmegyek édesanyához, és kérek tőle. Vagy eleve nem is kerülök ilyen szélsőséges helyzetbe...

Akkoriban nem volt facebook, nem volt email, nem volt paypal.
Posta volt, sőt légiposta volt, és 10 nap alatt hazaért egy levelem.

Ott nekem kellett döntést hoznom, nem volt mögöttem pártfogó, ajánló, döntéshozó, segítő, senki...

Mise után becsöngettem a plébániára, és mondtam, hogy elfogyott a pénzem, munkát keresek.

Egy kedves atya azt mondta, pont keresnek valakit, aki átveszi az ír lány munkáját.

A plébánián főztem, takarítottam. Oda költözhettem, külön lakrészem volt, és heti 100 dollár fizetésem.
A bevásárlás is az én dolgom volt, mondták, a hipermarketben nyugodtan vegyek magamnak bármit, amire szükségem van.

Hát ez az utolsó 1 dollárom története.

Egész életre szóló történet ez.
Persze mindenkinek más története van.
De ezekért kell elmennünk messzire...olyan helyre, ahol nem működnek a megszokott, megtanult megoldások. Ahol nekünk kell ezeket felépítenünk.

Luca Skóciában...egy teljes évig....imádkozom, hogy neki is legyen története, amiért el kellett mennie.

2013. május 23., csütörtök

Lapbook az iskolákba....

....címmel indítottam egy játékot, melyre szépen sorban érkeznek a gyerekrajzok.

Amikor tegnap végiglapoztam őket, elakadt a lélegzetem is, annyira megfogtak. 
Elgondolkoztam rajta, vajon létezik-e gyerekrajz, vagy csak rajz létezik, amit adott esetben egy gyermek alkotott.
A színeken, formákon keresztül megnyílt számomra egy egészen más világ, mint amelyben élünk.
Nézd  végig az alkotásokat te is, és engedd át magad a varázslatnak! 
Ha találsz olyan rajzot, ami különösen megfogott, szavazz rá!























Kitalálod, melyik rajz melyik történet/mese alapján készült?

A játékra még lehet alkotásokat feltölteni, azonban megnyílt a szavazás lehetősége is, így érdemes minél előbb feltölteni a képeket.



2013. május 21., kedd

Az otthonoktatás nehézségei

Mint bárminek az életben, az otthonoktatásnak is vannak nehézségei. Nem gondolom, hogy csak a rózsaszín oldalát kellene bemutatni, hiszen ezáltal hiteltelenné válik.
Én csak arra vállalkozom, hogy a saját életünkben tapasztalt nehézségeket írom le, hiszen minden család számára mások jelenthetnek gondot, problémát, hátrányt, ki hogyan nevezi.
A felsorolás szintén nem jelent semmiféle fontossági sorrendet :)

1. Fut a lakás
Ezt ugye nem kell bemutatni? Legtöbbször ez marad a nap végére, illetve a nap végén győz az álmosság, és inkább alszunk. (éjfélnél előbb ritkán fekszünk le mi, felnőttek, és 6-kor kelünk)

Az ilyen képek ne tévesszenek meg senkit, ez tutira nem a mi lakásunk:)



2. Nagy a kísértés, hogy csak azokkal a tárgyakkal foglalkozzanak, amihez kedvük/tehetségük van. Így viszont esély sincs arra, hogy ez változzék bennük, pedig Zsombor élő példa arra, hogy egy alapvetően humán érdeklődésű fiatalból hogyan lesz végül matematikus. 
Azonban ehhez szükség volt arra, hogy "megfeszüljön" a matematikáért is. Emlékszem azokra az időkre, amikor késő éjjelig ült egy-egy példa felett...az itthon tanulóim azonban könnyen mondhatják, hogy nem ez az én utam, minek feszüljek meg érte?



3. Könnyen kicsúszik a kötelesség a kezünkből.
Nem készül el az aznapra előirányzott feladatokkal? Sebaj, majd este, edzés után...s ha akkor már nagyon fáradt, akkor majd holnap...hát voltak ilyen tologatós időszakok....nem szeretném, ha ez egyáltalán bármikor alternatíva lenne, de kevés eszközöm van ellene...egyre kevesebb.
Persze az iskola sem jelent tökéletes megoldást, de tapasztalatom szerint a két OO-s gyerekem ebben sokkal profibb, mint akik iskolába járnak. :)

4. Egymás társasága egyre kevésbé kielégítő számukra.
Ez az utóbbi néhány hónapban lett egyértelmű, eddig remekül megvoltak egymással. Mostanában azonban ciki egy lánynak focilabdába rúgni, és egy fiú sem fog görkorizni.



5. Hét közben nem végzünk a házimunkával, így sok dolog marad hétvégére, ami pedig a közös együttlétekre lenne alkalom. De hiába, ha nincs vasalt ing, gyomos a kert, ebéd csak délután....így nem tudunk leülni társasozni, vagy kinek van kedve elmenni biciklizni, úszni?

6. Nincs elég sűrű kapcsolatrendszer az otthonoktató családok között, legalábbis nekünk nemigen sikerült olyan családokkal  napi/heti személyes kapcsolatot találni, kialakítani, akikkel közös gondjainkat, örömeinket megoszthatnánk. A gyerekeinknek sincsenek ilyen kapcsolatai, ami nagyon aggaszt. A régi barátaik nagyrészt megvannak, de a kapcsolat lazult közöttük. Persze edzésen is alakultak új kapcsolataik, és látom, mennyire fontosak ezek számukra!



7. Mivel a nagyobbjaink iskolába járnak, a kisebbek pedig nem, nehéz kezelni az ebből adódó feszültségeket. Egyik létforma előnyeit sem tudjuk teljesen kihasználni.
Hiába vagyunk OO család, a hétköznapjaink teljesen iskolába járósak, hiszen a nagyobb gyerekeink miatt fel kell kelni, időben kell lefeküdni, és nem utazhatunk el kedvünkre keddtől péntekig például.
Azonban az sem adatik meg, hogy amíg a gyerekek iskolában vannak, addig végezzek itthon minden teendővel, és délután már csak rájuk koncentrálhassak.

8. Otthonoktatottjaink is kamaszkorba léptek, egyre nagyobb az igényük a rólam való leválásra, az önállóságra, mégis túl nagy a felelősségem a tanulmányaikat illetően. 

9. Ami a tananyagot illeti, ennek megválasztásában alsó tagozaton van szabad keze a szülőknek, felsőben szinte semmi. A tankönyv az irányadó, és kész. Azt kell megtanulni, ami abban benne foglaltatik.
Az iskolákat kevéssé érdekli, hogy ezen kívül mi az, amiben a gyermek kiemelkedő esetleg. A lényeg, hogy a témazárót hány pontra írta meg. 



Tizedik pont nem jutott eszembe, ezzel jelezném azt is, hogy áldása azért 10 pontos volt. :)



2013. május 20., hétfő

Otthonoktatás áldásai


Lassan befejeződik egy tanév, már a finisben vagyunk, ami a vizsgákat illeti.
Gondoltam, összefoglalom mindazt, amiért hálásak lehetünk, ami áldást az otthonoktatás által kapunk.

A sorrend nem tükröz semmilyen lényegi dolgot, itt minden áldás egyformán fontos számunkra.



1. A gyerekeinknek alkalma van kipihenni magukat. Reggel nem a vekker kelti őket, hanem akkor ébrednek fel, ha kialudták magukat.

2. Közösen reggelizünk, közben beszélgethetünk, és van idő megrágni az ételt.


3. A napirendünk maximálisan alkalmazkodik hozzánk, mi pedig igyekszünk megtartani a napirendet, így aztán önfegyelmet tanulunk, és Mennyei Atyánk elvárásainknak próbálunk megfelelni.

4. A tanulásunk egy dinamikus, előrevivő folyamat, nem a tanterv szabja meg, mit tanulunk, hanem a gyerekeink érdeklődése, fejlődése.
Ez persze nem ilyen rózsaszín a valóságban sajnos....de a helyzet sokkal jobb, mint amikor iskolába jártak.


5. A családi kapcsolataink erősebbek, hiszen egymás közelségében vagyunk egész nap. A nagyobb gyerekeimet ilyen idős korukban elengedtem reggel 7-kor, és csak délután 4 óra felé láttam őket viszont.

6. Az általunk képviselt értékeket hatékonyabban tudjuk átadni, hiszen nem az számít, mit mondunk, hanem az, mit élünk eléjük. Ők folyamatosan látják, hogyan élünk. Nem vagyunk tökéletesek, de vállaljuk az életünket. 

7. Kevésbé hatnak rájuk a divatos tömegcuccok, minthogy nemigen találkoznak ezekkel. Talán nagyobb eséllyel válik belőlük olyan ember, aki számára a belső értékek fontosabbak, mint a külsőségek.


8. Nem voltak betegek egész évben.

9. Több idejük van játszani, álmodozni.

10. Itthon étkezünk, együtt étkezünk. Nem menzai ebédet esznek, hanem amit én teszek az asztalra.


A felsorolás nem teljes:)
De hogy a poszt teljessé váljon, holnap megírom az otthonoktatás nehézségeit is.