2012. január 27., péntek

Klikk...!

...és Vacak már farkcsóválva várja a jutalomfalatot. :)
Tudja, hogy minden klikk után jár neki.
De mi is ez a klikk? Egy hónappal ezelőtt nekem sem volt róla semmilyen fogalmam, ma pedig egy csodálatosan hatékony módszernek tartom.

A módszerről rengeteg internetes oldalon olvashattok, például ITT. 
Én most inkább a személyes tapasztalataimról írnék.
A klikk egy hang, mely jól elkülönül a környezet hangjaitól, egy kattintáshoz tudom legjobban hasonlítani.
Egy kis szerkezet, amivel klikkelünk, abban az esetben, ha a kutyánk valamit jól csinált.


Az okos könyvek úgy fogalmaznak, hogy lefényképezzük a pillanatot, amikor a kutya azt csinálta, amit várunk tőle.
Egyetlen szabály: klikk után jutalomfalat jár. Így aztán a kutyus rendkívül hamar megtanulja, mit is szeretnénk tőle. :)
Az egész tanulási folyamat rendkívül szórakoztató, és azt kell mondjam, addiktív. Már ami engem illet.:)
Mindig azt gondoltam, egy kutyát valamire megtanítani fáradtságos, izzasztó folyamat.
És most látom, hogy egyáltalán nem az. Mivel a kutyának rendkívül sok sikerélményt jelent, nincs ez másként velem sem, hiszen percről percre azt élem meg, hogy ügyes gazdi vagyok. 

A kilikkerrel bő két hete kezdtünk dolgozni.
Az első héten Vacak megtanulta, hogy ha klikkelek, jutalomfalatot kap. Én megtanultam, hogyan tudok egy adott pillanatot leghatékonyabban elkapni. 
Egyébiránt pedig az egész család azt a kis bigyót nyomkodta, és nyomtalanul tűntek el a lecsókolbászkarikák. :)
(természetesen ezt az ételadagot levontuk a vacsorából, reggeliből)
Aztán elérkezett a nap, amikor elég volt megnyomni a klikkert, és Vacak mindent hátrahagyva rohant hozzánk.
A tanítást ekkor kezdtük el. 
EBBEN a könyvben részletesen le vagyon írva, mit hogyan tanítunk meg a klikker segítségével, de nekem nagy segítség volt, hogy Bori meg is mutatta élőben.
Elmondhatom, hogy Vacak már mindent tud, amit egy kiskutyának tudnia kell:
ülni
feküdni
maradni ( természesen ez még csak fél percig megy, az idő fokozatosan növelendő)
láb mellett sétálni az utcán (tegnap mindig azt hittem, elveszett, annyira szépen, laza pórázon jött mellettem)
helyére menni (ott maradni ritkán szokott, az újabb feladat reményében jön utánunk)
és természetesen ha meghallja a nevét, egy pillanat alatt előttünk terem. (ezt behívásnak mondják szaknyelven.)
A klikker segítségével az állatorvosi rendelőbe is sikerült saját lábán bemennie, pedig tudta szegénykém, hogy ami ott következik, az fájni fog. :(

Ezt a videót ma készítettem, éppen kint játszott a kertben, én pedig bentről szóltam neki. 

video

Itt most nem klikkeltem, mert sajnos a gép és a jutifalat lefoglalta a kezeimet. :)

Amit most tanulunk: szemkontaktus felvétele séta közben.
Valahányszor rámnéz a séta során, megnyomom a klikkert, és dicséret, jutalomfalat. :) Hazafelé szinte le sem vette rólam a szemét. :)



2012. január 26., csütörtök

Ebéd kettesben

Ahogy végignézek az életünkön, elmondhatom, minden álmom valóra válik szép lassan.
Még az is, hogy István itthonról tudjon dolgozni.
A munka így sokkal hatékonyabb, mert nem megy el több óra a munkahelyre való eljutással, majd ugyanez hazafelé. Persze ami engem érint, én annak örülök, hogy több időt tudunk a gyerekekkel együtt tölteni.
Délután 5-8 között szünetelhet a munka, amikor pedig a gyerekek már alszanak, akkor be tudja pótolni az itt kieső időt.
És a főnyeremény: együtt ebédelhetünk! Ráadásul akár kettesben is.

Tegnap az egyik kedvencét főztem: levest marhahúsból, velős-csonttal.
A leves után kenyeret pirítottam, a forró csontból kirázogattam a velőt. A pirítósra kenve, sózva, lilahagymával fejedelmi volt.
Ti szoktatok velőt enni? Bevallom, én elmúltam 30 éves, mikor először készítettem, és meg mertem kóstolni.


A csontot persze Vacak kapta. :)
Eleinte azt hitte, ez a csont maga a Főellenség, és jól megugatta! Miután a csont behódolt, összebarátkoztak. 
Annyira, hogy szerintem a csonttal álmodott.


De még álmában is szemmel tartotta...



2012. január 24., kedd

Az a bizonyos félévi...

...igen, a bizonyítvány.
Talán túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki.
Örök példa számomra Zsombor fiam, akinek soha nem sikerült matekból ötösnek lennie. Mégis felvették egy jónevű nyolcosztályos gimnáziumba. És ott is mindig négyes volt matekból. Nem értettem. 
Miért látom én azt, hogy igenis kifejezetten jó esze van hozzá. Hiszen alig volt 4 éves, mikor ismerte az órát. De nem úgy, hogy "az ott a tiktakk", hanem ha megkérdeztem, hány óra van, azt válaszolta, hogy fél négy múlt két perccel.  5 évesen tudott szorozni, megértette egy pillanat alatt az osztást, kiszámolta, mennyit fizetünk majd a boltban.
Szóval a rozsdás bökőt a nyakamhoz engedtem volna, hogy mindig ötöse lesz matekból. 
És nem, és nem, és nem.
Aztán volt egy fölöslegesnek látszó körünk az egyik piarista gimnáziumban. Ott Vízhányó Zsolt Tanár Úr (igen, csupa nagy betűvel) kezei alá került Zsombor. Az első jegyei kettesek voltak, de félévkor már ötöst kapott.
Életében először.
Igaz, sokszor éjfélig ült egy-egy példa felett. És akkor egy reggel azt mondta, ő matematika tanár lesz. Olyan, mint Vízhányó Zsolt. Ha jól emlékszem, ezt hívják példaképnek...és annyira kevés van belőlük.
Aztán vissza került a régi gimnáziumba, és egy évvel korábban választott fakultációt is, természetesen a matekot.
Amilyen mázlija van, ismét egy nagyszerű tanár - Holló Gábor tanár Úr - tanítja.
Az Arany Dániel  országos tanulmányi verseny második fordulójára egyedül ő jutott tovább a csoportból.
De félévkor négyest kapott.

Természetesen nem kaptam a  szívemhez, mert tökéletesen immunis lettem az utóbbi időben.
Zsombort sem viselte meg a dolog, kiment az Educatio 2012-re, meg sem állt az ELTE matematikus szak standjáig, ott megszerzett minden információt, és teszi a dolgát. A jegyei csak utolsó két évben számítanak be, az meg még csak jövőre lesz. Ha ismét négyest kapna, legfeljebb duplázik majd.

Mindezt csak azért meséltem el, hogy tudjátok, egy négyes nem a világ. De szerintem egy hármas sem az. Sőt, adott esetben egy kettes sem.

A két kicsivel rengeteget tanultam együtt idén is. Hazajönnek a suliból, ebédelünk, beszélgetünk, és lecke.
Együtt. Másfél-két óra, de szinte mindent ellenőriztem, kikérdeztem, kijavítottam.
Sokan mondják, ne tanuljunk együtt a gyerekkel, mert akkor sosem lesz önálló. Ezzel egyet is értek. Amíg itthon oktattam őket, rengeteget tanultak önállóan.
De az iskola más. Kevés olyan gyereket ismerek, aki nem kap napi segítséget a szüleitől, és mégis kitűnő tanuló.
 Mert bizony elfelejtik, hogy holnap lesz kedd, és holnap lesz a dolgozat is. Nem figyelik, mikor van az utolsó lecke természetből, és bizony abból is jegy kerekedik hamarosan. Azt se bánják, hogy kevés jegyük van, tehát biztosan fognak felelni. Igen, ilyen apróságokon múlhat egy félévi, év végi ötös!
Nos, Emese kitűnő lett.
Somának három négyese lett.
1. Matekból.  :)
Nem, nem vettem a szívemre, sokszor összead kivonás helyett, vagy kifelejt egy részfeladatot. De ugyanolyan jó képességű matematikából, mint Zsombor.
2.Természetből.
Igaz, a témazárói ötösök lettek, de bizony egyszer becsúszott egy hármas röpdolgozat. És az iskolarendszer nem tűri ezeket a kihágásokat.
3. Nyelvtanból
Sajnos a helyesírása igen sok kívánnivalót hagy maga után.

Mesi felvételit is írt, ugyanabba a nyolcosztályos gimibe menne, ahová a nagyok is járnak. Somának pedig most jön az igazi hajtás, az év végi jegyei beszámítanak a jövő évi felvételibe.

Hát így állunk. :)


2012. január 22., vasárnap

Muffin kapszli házilag


Elviekben én nagyon rendes háziasszony vagyok, mindig gondoskodom arról, hogy tele legyen a hűtő, a kamra. 
Mégis, néha felsülök...azaz bekeverek egy nagy adag muffintésztát, és akkor jut eszembe, hogy elfogyott a papírkapszli. 
Ekkor jön a nagy segítség.
Gugli, a jóbarát.

ITT és ITT találtam jó ötleteket. Mivel az alufóliát nem szeretem annyira, az utóbbinál maradtam.
Sütőpapírból hajtogattam meg a kapszlikat.



2012. január 21., szombat

Choco banana

A mai desszertünk. :)
Annyira egyszerű, és legalább annyira finom. 
Ráadásul mindenki szereti.




Elkészítése:

Csokit olvasztok egy pici olajjal. 
Közben a banánokat három-négy egyenlő részre vágom. Mindegyik banánba egy fagylaltpálcikát szúrok. 
A banánokat meglocsolom a csokoládéval, majd sütőpapíron dermesztem.
Amikor már nem folyik a csoki, de még nem is szilárd, akkor díszítem. Mandula, mogyoró, aprított kandírozott gyümölcsök...jöhet minden. :)

2012. január 19., csütörtök

2012. január 18., szerda

Nemezelt gombok

Ma délelőtt gombokat nemezeltem.
Összesen 15 db lett, közben megsült az ebéd is.

A lányok egyszínű ruháit feldobja.


Összecsomagolva remek apró ajándék lesz belőle.


Felfűzve nyakba kívánkozik.




Ötlet forrása a GOMBVILÁG BLOG. :)



2012. január 17., kedd

Betűtípusok - memória játék


Egy ötletes játékot szeretnék megosztani veletek. Soma kapta a keresztszüleitől karácsonyra.
Ezúton is köszönet érte! :)
Elsősöknek, olvasni tanuló gyerekeknek hatalmas segítség, a felnőttek esetében pedig karbantartja a vizuális emlékezetet. Akár nagycsoportos ovisokkal is játszható, teszteltem, nagyon élvezték!

A lapokat mentsétek el, nyomtassátok ki két példányban. Ha sokáig szeretnétek használni, érdemes laminálni is. 
Játszható hagyományos memória játék szabályaival, de tetszés szerint variálható is.
Nálunk a kedvenc:

A két paklit szétválasztom, az egyiket szétosztjuk annyi felé, ahányan játszunk. Érdemes sokan játszani, vagy esetleg csökkenthetjük az elemszámot. 
A másik paklit lefelé fordítjuk, és sorban mindenki húz egyet belőle. Mindenki megmutatja, mit húzott, majd lefordítva maga elé teszi. Ha nála van a pár, egymásra teheti őket, ha pedig nincs, a kör végén lehet cserélgetni.
Az a nyertes, akinek legelőször meglesz minden párja!





2012. január 16., hétfő

Hajni, köszönöm! :)

Mikor Vacakról másodszorra írtam, Hajni a hozzászólások közt felhívta a figyelmemet egy könyvre:
Bátran állítom, életem legjobb döntése volt, hogy megvásároltam.
Nem csupán azért, mert addig nem volt semmilyen kutyanevelési könyvünk itthon, hanem mert ez a könyv alapjaiban változtathatja meg kutya és ember kapcsolatát.
Amikor arról írtam, Vacak milyen remek partner a gyereknevelésben, nyilván komolyan gondoltam, de ezek a tények senkit ne tévesszenek meg, emiatt nem szabad kutyát hozni a házhoz.
Viszont vannak pillanatok, amelyekért érdemes. :)




Azt már az elején elhatároztuk, hogy nekünk egy jól nevelt kutyánk lesz.

/Tudjátok, jól nevelt gyerekek, jól nevelt kiskutya. :))))/

Nos, a Tükör-módszernek köszönhetően igen jó úton haladunk.

 /Rossz hír: a gyereknevelésről nem jelent meg semmilyen tuti könyv, vagy módszer. :((((/

Nem hittem volna, hogy 10 hetes kiskutya már tökéletesen megérti a lényeges vezényszavakat, és készen áll rá, hogy minden körülmények között engedelmeskedni tudjon ezeknek. 
Ebben nagy segítségünkre volt Bori is, aki a Tükör módszer oktatójaként eljött hozzánk, és a gyakorlatban is megmutatta, mit, hogyan célszerű tanítani a kutyusnak.
Sok apróságra eddig nem figyeltünk.
  • Amikor valami rossz fát tesz a tűzre, és nemtetszésünknek vagyunk kénytelen hangot adni, sose nevezzük a nevén. A nevéhez csak és kizárólag jó élményeket kapcsoljon, ha azt meghallja, tudnia kell, hogy itt az ideje a gazdihoz szaladni.
  • Egy vezényszót egyszer mondunk el, különben megtanulja, hogy "ezerszer is elhangzik, ráérek engedelmeskedni..."
  • Amikor hazaérünk, nem őt üdvözöljük először, amikor elmegyünk, nem köszönünk el tőle.
  • A kutya mindig legyen éhes. Sok problémát megelőzhetünk ezzel.


És persze játék, játék, játék, kimerülésig. 
Hát ez megy is nálunk, estére annyira kipurcan, hogy reggelig meg sem mozdul.
:)

(jó, jó, nemsokára írok másról is...)

2012. január 11., szerda

Cserépben sült túrógombóc

Miután Vacakkal portyáztunk egy hatalmasat (elmentünk az utca végéig!), rádöbbentem, hogy ebéd még sehol...
Túrógombócot terveztem, így aztán eme felfedezés tényleg sokkoló hatással bírt. A gombócnak ugye állnia kell, főnie kell, hemperegnie a morzsában.
Ráadásul azt is elfelejtettem, mennyi darát szoktam 1 kg túróhoz keverni.
Mint a mai modern háziasszonyok, én is elindultam, hogy megguglizom a pontos arányokat.
Na és akkor nagyot fordult velem a világ. Mert EZT találtam.
S ha már megtaláltam, ki is próbáltam.
Kicsit másként, mert nem volt itthon zsemlém, így a karácsonyról megmaradt kekszeket használtam fel.
Azzal is működik a recept, így a mi gombócunk mézeskalács ízű lett.


A bónusz a receptben a zsemlemorzsa készítése volt. A vajon megpirítjuk a zsemlemorzsát és egy pici cukrot is, ami kellemesen karamellizálódik, picit ropogós lesz.


S ha már sok időt sikerült megspórolnom, tudok írni pár szót Vacakról is.

Nos Vacak szobatiszta lett pontosan azon a napon, mikor először kettesben maradtunk. Talán nem véletlen. :)
Tud már helyre menni, és ott maradni!
Átalussza az éjszakát, szigorúan az ágyam alatt.
Hobbija a kertészkedés. Mondjuk jobban örültem volna, ha megtanul vasalni, de ismét koppantam.
Megyek is, mert két kosárnyi ruha vár. :(


2012. január 8., vasárnap

Vacak nevel


Én, mint 6 gyerekes édesanya óriási hálával tartozom Vacaknak, a lassan 9 hetes goldimnak.
Íme a lista, amit nekem sosem sikerült elérnem, Vacak pedig 2 hét alatt megtanított minden gyerekemnek:

1. Papucsban közlekedünk a lakásban
(már első éjjel sem akartak kutyapisibe lépni)

2. Nem hagyjuk "szanamegszét" a játékokat, zoknikat, gitárpengetőket, stb a földön, elpakoljuk a cipőket az előszobában.
(Vacak nem vacakolt, egyszerűen megrágott néhány cuccot)

3. Amit elvállaltam, meg is csinálom
(beosztottuk a sétákat, pisiltetéseket)

4. Anya a falkavezér, Apa a domináns hím
(elég ciki volt szembesülni azzal, hogy egy kutya hamarabb tanul meg egyes szabályokat, mint ők)

5. Aki feláll az asztaltól, az befejezte az evést

Istvánnak és nekem is hatalmas adag önbizalmat adott Vacak. Megerősített az irányítói szerepünk fontosságában. Ami bizony kezdett kicsúszni a kezünkből, lévén már nagykorú és kamasz gyerekeink vannak.
Rádöbbentünk egy hét alatt, hogy mennyire fontos számukra az iránymutatás még mindig....






2012. január 7., szombat

Főzőcske Vacakkal

Főzök :)


Eszünk :)


Jövök ám a receptekkel is. :)