Életem legnagyobb megpróbáltatása volt.
Meg voltam győződve róla, hogy megbukok. Mondhatott nekem bárki bármit, én előre tudtam, hogy nem megyek át.
A nagy nap előtti éjszakán semmit nem aludtam, tervezgettem a jövőt, természetesen az érettségi nélküli sötét jövőt.
Takarítónők, szövőnők, éttermi mosogatók mosolyogtak rám, és vigasztaltak, hogy így is lehetek boldog.
(végül tényleg takarítok, varrok, mosogatok szinte egész nap, és még boldog vagyok)
:)
Másnap az első 10 percben megoldottam azt a két legkönnyebb feladatot, ami garantálta a kettest.
Utána, ha hiszitek ha nem, annyira megkönnyebbültem, hogy lehajtottam a fejem a padra, és aludtam egyet.
Valamikor fél órával a vizsga vége előtt egy kedves felügyelő tanár odajött hozzám, felébresztett, és megkérdezte, nem akarok-e esetleg a példákkal foglalkozni.
S ha már így felébresztettek az édes álmomból, hát legyen, nekiláttam a többi példának is.
Végül pár pont azért hiányzott a négyeshez, így lett csak hármas a matek érettségim.
Aztán bizony évekig voltak rémálmaim, melyekben rendszeresen megbuktam matekból.
Hamarosan hozzámentem a gépészmérnök-matematikus férjemhez, aki türelmesen pótolgatta a matematika terén megmaradt hiányosságaimat. Emlékszem, nyáron kettesben a Balaton parton nyaraltunk, és sikerült megértetnie velem, hogy 13X13, az nem 10X10+3X3, hanem 13X10+13X3.
Pironkodom, na, de innen indultam.
Aztán ahogy iskolába mentek a gyerekek, és velük együtt újra meg újra tanultam mindent, ami matematika, már egészen világos lett néhány összefüggés.
A mostani érettségi első részét simán bevállalnám, és szerintem hibátlan lenne.
Na a második rész előtt azért ma is aludnék egyet.....
Nálam ez úgy indult, hogy a matektanár közölte, ki ír ötös érettségit matekból...3 fiút "jelölt ki", és az év végi jegyemet lerontotta hármasra, mert hogy a lányok nem szoktak négyes érettségit írni..:).....Persze én lettem az egyetlen aki ötöst írt és a banketten "szégyenkezett" emiatt.
VálaszTörlésSok sikert kívánok a matekhoz és a többihez is!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Hajni
Hajni, leborulok a tudásod előtt!:)
VálaszTörlésNéha arra gondolok, beszélgetnék a volt matek tanárommal egyet. A gimissel természetesen. Aztán azt gondolom, nem vele volt a baj annyira, hanem a tananyaggal.
Az biztos, hogy sokáig igyekeztem törölni mindent abból a négy évből, ami kapcsolatba hozható a matekkal.
Nehogy azt gondold, hogy én olyan rettentően okos voltam, inkább szerencsés, mert pont olyan feladatokat kértek amit meg tudtam oldani.De azt azért hozzátenném hogy a négy év alatt azért mindig ott voltam, ahol kellett...Ezzel csak azt akarom mondani ,hogy a hozzáállás itt is meg élet számos területén mennyire fontos!!
TörlésAzóta egyszer- kétszer találkoztam a matektanárommal aki mindig zavarba jön: D Hajni
Hajni, akkoris.
TörlésDe azt gondolom, rettentően okosnak kellett lenned. :)))
Én Pitagorasz tételével és egyéb hasznos tudnivalókkal kitömött szoknyámmal beültem az utolsó padba. Két perccel nyolc előtt bejött az igazgató és barátságosan mosolyogva - úgy, hogy közben a két ajka nem vált el egymástól közölte, hogy szépen ballagjak át az üresen marad elsőbe....jaj! De nem esett ki semmi. És volt Pitagorasz tétele, amit tudtam puska nélkül. Életem első matek négyese, de ebben benne voltak azért az osztálytársaim is! Tudták, hogy másnap jön az angol, ami az én vadvirágos rétem! :D De Virág, én a mai napig álmodom matek-érttségit, rémeseket.
VálaszTörlésNóra, a puska addig kell, amíg biztonságot ad, nem? Azért jó, hogy nem vették észre...:)))
TörlésNem semmi, hogy elsőre pont az érettségid lett négyes!
Amúgy én már nem álmodom érettségivel, gondolom már simán menne. Meg persze az anatómia szigorlat után már nem nagyon lehetett engem vizsgával riogatni. :)
Nekem is rémálom volt a matek érettségi, kettes lettem negyedikben, úgyhogy biztos voltam benne, hogy bukás lesz a vége. Ráadásul szégyelltem is magam emiatt, a családom tele matematikatanárral, matematikussal, gépészmérnökökkel.
VálaszTörlésVégülis hármast írtam, és pár pont hiányzott a négyeshez. De a matek érettségi napján még ma is görcsben a gyomrom, és nagyon-nagyon sajnálom az iskolapadban szenvedőket.
Úgyhogy hajrá Luca, és a többiek!!!
Örülök, hogy van még néhány sorstársam. A családban engem sem igen értettek meg matek terén. :)))
TörlésNekem a magyar érettségi volt a mumus, egyetlen tantárgy, amiből egész gimnázium alatt négyes voltam, na jó, meg a tesi, de az nem számít :-) Minden másból ötös voltam, matekból központit írtam, jól sikerült, ötöst kaptam érettségi jegynek. Rémálmaim nekem is vannak a mai napig, hogy indulok iskolába, de nincs kész semmilyen leckém, kivéve a matek :-)
VálaszTörlésMagyarból??? Tündérke, az meg hogy lehet?
TörlésElső három évben olyan magyartanárunk volt, hogy a tankönyvet ki sem nyitottuk, csak a saját gondolatainkat akarta hallani a művek elemzése közben. Az kapott ötöst, aki ugyanazt gondolta, mint a tanár... Az esszéknél meg nem mondta meg, mi a rossz benne, jöjjünk rá mi...
TörlésHarmadik végére kezdtem ráérezni, majdnem ötös lettem, erre utolsó évre új tanárt kaptunk, aki a tankönyvet akarta hallani szóról szóra. Nehéz volt az átállás, ráadásul hirtelen négy év anyagát kellett megtanulni érettségire...
Nem egy kellemes emlék a gimis magyar pályafutásom :(
Matek érettségin úgy éreztem magam, mint Micimackó a képen... Nagyon jót nevettem rajta!
VálaszTörlésErika
Köszönöm a Vulkánost, már fel is használtam! Bevallom, alig vártam, hogy időben érkezzen! ...és időben érkezett! Mesteri volt az időzítés!
Erika, örülök az időzítésnek. A kép pedig ugyebár nem véletlen. :)
TörlésAz én matek érettségim közepesre sikerült. Igaz, az év végi jegyem meg ehhez képest ötös felé tendált, de csak az utolsó évemben volt ez így. De így is hálával tartozom ezért a tanáromnak (és a magántanáromnak is.) Asszem valamit tudtam, de mégsem írtam be félelmemben, és emiatt csúsztam le a négyesről. De így is boldog voltam.
VálaszTörlésNekem nagy szerencsém volt a matek tanárommal gimiben. Az általános iskolában utáltam a matekot, egész végig közepes voltam belőle. A gimiben pedig zseniális tanárt kaptunk, aki minket, rajz szakosokat nem tekintett eleve hülyének a matekhoz. Igyekezett minket motiválni: "Kegyed építész szeretne lenni? Akkor szüksége lesz a matematikára." - mondta egyik osztálytársnőmnek. De mindenkit így megkérdezett, és meggyőzött, hogy a matekra később is szükségünk lesz, bármilyen művészeti pályát választunk is magunknak. Házi feladatot kötelezően nem adott, csak megadta mindig az ajánlott példákat. Azt mondta, mi döntjük el, megcsináljuk-e. De figyelmeztetett: ha nem csináljuk meg, nem fogjuk tudni sikeresen megírni a dolgozatokat. És milyen igaza volt!
Az igazi áttörésem a kisérettségin volt, harmadikban. Csillagos négyes lett. Hála annak, hogy magántanár barátnőm segítségével nekiültem és gyakoroltam. Akkor hittem el igazán először, hogy nem vagyok hülye a matekhoz. (Utána annyira szárnyakat kaptam, hogy nem kellett már a magántanár... :D )
Úgyhogy hála legyen Istennek, hogy ilyen matematika tanárt kaphattam gimiben! Isten áldja drága Kósa tanárurat!
Manka, piszok mázlista vagy, hogy magántanárod is volt. Csillagos négyes meg milyen jegy? :)))
TörlésJaj, Virág, úgy szeretem a stílusod. Jókat mulatok miközben olvaslak :)
VálaszTörlésMegdöbbentő lehet, hogy már érettségizik a gyereked. Nemsokára jöhet az esküvő, na nem ijesztgetlek!
Orsi, várom az esküvőket nagyon! :)
TörlésAbszolút megértem. Mindig is utáltam a matekot, mert unalmas és ha nem érted, sütheted. A könyvek bezzeg teli vannak izgi történetekkel. Általánosban örültem a hármasomnak matekból, ennek ellenére elhajtottak matekversenyre, ahol jobbat írtam, mint az osztály egyik éllovasa... na ezt hívják Szent Lélek működésének... :D Úgyhogy valami csoda folytán föltornásztam magamat négyesre (Szent Lélek). Aztán gimiben olyan jól ment a matek, hogy másodikban majdnem megbuktam belőle. Nem a tanár volt a hibás, egyszerűen nem bírtam megérteni az összefüggéseket. Pedig nagyon jó tanárunk volt, de tényleg. Aztán lecserélődött harmadikban egy annyira nem jó tanárra, aki maga is papírból másolta föl a feladatmegoldást a táblára... :P kérdésekre válaszolni meg csak annyit tudott, hogy hát így van és kész. Tanuljuk meg. Itt is remekül tudtam matekozni, maradtam hármas, nagy munkával. Aztán anyukám kétségbe esett, hogy te jó ég, hát hogy fogok leérettségizni? Úgyhogy elhajtott egy nagyon rendes egyetemista lányhoz, aki korrepetált hetente egyszer. És hopp.. az érettségit megírtam kilencvenvalahány százalékra, úgyhogy ötös lett. (Szent Lélek, én mondom. :) ) Na, azóta szeretem a matekot, mert a nyelvészetben is sokat használtuk. (A strukturális mondattan pl. egy kész matekfeladvány.) Persze, nagy barátságba azért nem keveredtem vele, mert mélyebben nem kívánom megismerni: deriválni meg n-edik dimenzióban számolni, stb. De ez a felszínes kapcsolat jó nekem. :) Aztán az egyetem végére, mire diplomáztam egy pedagógus ismerős kisütötte, hogy val.sz. diszkalkuliás vagyok... :D Hát, most már mindegy... :D
VálaszTörléslyet se sokat hallok, hogy jó volt a tanárom, de utálom a matekot. Én ha valamit utálok, akkor mindenkit, aki azzal foglalkozik. :))))
VálaszTörlésNa jó, ez persze így nem egészen igaz, de majdnem.
A tehetségtelenségemről nem a tanár tehet. Attól még ő lehet jó fej, de ha egyszer nekem nem megy... :)
VálaszTörlés