2010. november 30., kedd

Könyvek a polcról

Régóta szeretnék írni erről a sorozatról. Nekünk egyelőre csak 2 része van meg, de egészen biztos, hogy a további kettőt is megrendeljük.
Czárán Eszter elsősorban gyerekeknek írta, de mondanom sem kell, nálunk a felnőttek is rávetették magukat. :) Mind a kettő.
Ha a műfajt kellene meghatároznom, akkor kalendáriumnak nevezném, hiszen minden napra elosztva csepegteti a tudást. Visszavezet bennünket egészen a gyökerekig, magyarságunk, kereszténységünk történetén keresztül.
Rengeteg mese, vers, monda, ismeretterjesztő cikk mellett sokszor szólásokat, közmondásokat is közöl tematikus rendszerben. 
Mostanában reggeli közben olvasom fel a két kicsinek a napi történetet, de a nagyobbak is remekül tudják használni az iskolai szorgalmi feladatok során. 
Nem ragozom tovább, én még ilyen jól összeszedett, igényesen megírt "történelemkönyvet" nem tartottam a kezemben. 
:)
 

A fotókat tegnap készítettem, ezekről olvastunk. Mesi megtanulta furulyán a Szkely himnuszt, Soma ráénekelte, én meg újból hálát adtam a Jóistennek, hogy itthon tanulhatunk, és sok olyan ajtó nyílik meg előttünk, amely épít bennünket. :)





2010. november 29., hétfő

Borotvahabos maszatolós olvasás

Soma olvasókönyvében Lázár Ervin: A kék meg a sárga című mese következett. Elsőre átugrottam, mert tudtam, hogy ezzel a történettel valami többet szeretnék kezdeni, mint elolvasni, megfesteni. Aztán a hét végén meg is érkezett a segítség. 
Krisztina blogját olvasgatva eldöntöttem, ez lesz az!
Írtam Krisztinának egy emailt, ő rögtön válaszolt, és immár otthon éreztem magam a  borotvahabos rejtelmekben. 
A két kis kópénak pedig akkora élmény volt maszatolni, hogy biztosan kísérletezünk még a technikával.
Most csak rákaptunk az új ízre, így ni:
Egy tálcára kinyomtuk a borotvahabot.


A tálca két oldalára kék, illetve sárga ételfestéket csepegtettem.


Egy hurkapálcika segítségével Soma elkeverte a festéket, valamint eljátszotta a mesét.


Végül a tálcára ráborítottunk egy lapot. Enyhén rányomkodtuk, és pár percig vártunk.


Amikor levettük a tálcáról, krémsimító lappal leszedtem róla a maradék habot.


Aztán jött Mesi, vele együtt a móka. Lett rögvest rózsaszín festékes tenyér,



és itt meg sem álltak...



Ne izguljatok, egy perc múlva lemosták...:), de muszáj volt kipróbálni!
Nagyon élvezték ezt a nem mindennapi taktilis ingert...:))


Próbálkoztunk figurális alkotásokkal is, a szívek elég jól sikerültek, ezeket levélpapírnak fogjuk felhasználni. A karácsonyfa csillaggal a tetején nagy falatnak látszott, én meg nem jutottam hozzá a habos tálcához. 

2010. november 28., vasárnap

Advent - első vasárnap


Szándékosan nem írtam még az adventi előkészületeinkről, mert a legnagyobb titoktartás mellett kezdtük el megváltoztatni az eddig megszokott hagyományokat. Azt gondoltuk, a gyermekeink már megértek a változásokra, immár nincs közöttük óvodás sem, ideje felnőniük az ünnephez.
Az adventi naptárunk egy-egy Igét rejt majd, és egy-egy, az Igéhez kapcsolódó gyakorlatot, feladatot, esetleg közös játékot. Az adventi zsákocskát nem kifosztani fogjuk, hanem megtölteni. Ugyanis minden este pár sorban leírjuk, mit éltünk meg az Igével kapcsolatban.

A mai Ige a csendről szólt. Arról, hogy Rá kell figyelnünk. 


A csendes imádság után játszottunk egyet. Nem tudom, ismeritek-e a széttöredezett négyzet című játékot. Aki otthon van egy cseppet is a drámajátékokban, annak biztosan ismerős.
Öt személy, vagy öt csapat játszhatja. Mi a kettőt variáltuk. :)
Mindenki kap egy borítékot, amelyben egy-egy négyzet darabjai vannak. A feladat igen egyszerű, ugyanis ki kell rakni egy négyzetet. Igen ám, de a borítékban nem ugyanannak a négyzetnek a darabjai találhatók, hanem össze vannak keverve. Így aztán minden csapat rá van utalva a többiekre. Csak csapatmunkában lehet kirakni az öt darab négyzetet.

Ha szeretnétek kipróbálni, akkor innen töltsétek le a négyzeteket, és a vonalak mentén vágjátok szét őket. 
Utána 5 db borítékba osszátok szét, a következő módon:

1.boríték: a,c,h,i
2.boríték: a,a,e
3.boríték: j
4.boríték: a,d,f
5.boríték: b,c,f,g



Játékszabályhoz tartozik, hogy senki nem szólalhat meg, és senki nem kritizálhatja a másikat, ha esetleg az nem jól rakja ki a négyzetét. Senki nem vehet el a másiktól négyzetdarabkát, viszont bárki adhat a sajátjából.


A játékban mindenki nyertes, mert a végén mindenki ki tudja majd rakni a saját négyzetét. Mindenki meg fogja tapasztalni, hogy figyelnek rá a többiek, és mindenkinek megadatik, hogy figyelhet másokra.


A játék után kihúztuk egymás nevét Rebeka sapijából. Ez az Angyalka-játék. Egész héten annak a családtagnak kedveskedünk, akinek a nevét kihúztuk. A hét végén ki kell találni, ki lehetett a mi angyalkánk. :)
Persze az adventhez tartoznak külsőségek is, nálunk ilyen a téli bögre. :)
Ezeket is elővettük a kamrapolc tetejéről. 


Aztán szép lassan ünneplőbe öltöztetjük a lakást, ma az egyik lámpa öltözött piros-fehérbe.


Elkészült a koszorúnk is, nálunk az étkezőasztal felett lóg.
Mesi meg is fogalmazta a kritikát, hogy ez bizony nem katolikus koszorú...na igen, tényleg nem a liturgikus színekben pompázik. Azért megnyugtattam, hogy ettől mi még katolikusok maradunk. Felsóhajtott, békében bújt ágyba. :)


Holnap korán kelünk, rorátéra igyekszünk. :)
Mindenkinek békés, jó éjszakát!

2010. november 26., péntek

Sakk

Hiába várom, hogy Zsombor fiam eligazít a sakkoktatás rejtelmeiben...most is éppen a kilométereit ússza valahol...máskor sem jobb a helyzet, mert fut, vagy ha éppen mégis itthon van, akkor tanul.
Pedig igen jól sakkozik/zott.


Óvodás volt, amikor esténként nehezen aludt el. Mese már nem volt a könyvben, a fejem is már zsongott, de ő még nem aludt. Ekkor engedtük meg neki, hogy az ágyában olvasson. Mivel négy évesen már ismerte a betűket, öt évesen már könyvet tudott kiolvasni. Hogy miért pont az "Ügyeskedj sakkban" című könyvet választotta elsőként, arra már nem emlékszem. Egy hét múlva már mondogatta, hogy ő sakkozó lesz, ha nagy lesz. Karrierje szépen ívelt is felfelé, rengeteg érem, kupa sorakozik a polcain.



Hanem a szomorú magyar valóság kettétörte álmait. Az egyesület belső viszályok, és pénz hiányában megszűnt.  Persze, lett volna helyette másik, de kb 2 óra utazás oda, kettő meg vissza. Szóval nem lett. Így aztán Zsombinak annyi maradt, hogy a két kicsit tanítgassa.

Igen ám, de szinte megoldhatatlan, hogy rendszeresen foglalkozzon velük, még akkor is, ha volna kedve hozzá. Hiszen az iskola, és az edzések (kajak) annyira lekötik minden energiáját, örül, ha még gitározni tud egy kicsit. :)

 Ennek ellenére, egészen jó munkát végzett.
Azonban szerettem volna, ha a kicsiknek rendszeres gyakorlási lehetőségük van, és jómagam a sakk oktatásához egyáltalán nem konyítok.
Emlékszem arra, hogy Zsombi edzője milyen sokféle feladatot adott annak idején. Nem csak annyiból állt egy edzés, hogy ültek a tábla felett, és tologatták a bábukat, hanem rengeteg sakk-titkosírást fejtettünk meg, felezett állások képét kellett összepárosítani, volt csak gyalogharc, meg királyi bajvívás. Teljesen képtelennek éreztem magam arra, hogy ilyeneket gyártsak éjjelente. Se ötletem, se kapacitásom. :(((

Keresgélni kezdtem hát, és egy érdekes oldalra bukkantam. Letöltöttem és kinyomtattam az első ingyenes feladványokat, és a gyerekeknek is nagyon tetszett. Zsombi ügyes volt, mert a két kicsi egyből megoldotta az "oroszlános" feladatsort.

Ha van kedvetek, próbáljátok ki, november 29-ig lehet letölteni ingyenesen.
Ezen a linken más táblás játékot is találtok, például tangramot.

A blogban pedig ezentúl egy-egy sakkfeladványt találhattok. :)

Karácsonyi vásár - 3.rész

Ezeket a szíveket készítettük tegnap. Ajándék-kísérőnek, képeslapok díszének, ablakdísznek, és még sorolhatnám mi mindennek használható. Még karácsonyfára is felakasztható. Az elkésztése egyszerű, mégis van benne egy csepp különlegesség, ezért nagyon szeretem gyerekekkel készíteni.
Ráadásul fejleszti a térérzékelést, az alatta-felette-jobb-bal fogalmának kialakulását, és persze a finommotorikát is.



Először vágd ki a sablon alapján a két formát, majd a szaggatott vonal mentén vágd be a lapot. 


Már csak össze kell illeszteni!


És kész!


Különleges papírokból is elkészíthető, mi raffiából szalagot is fűztünk bele. Ezeket ajándék-kísérőnek szántuk, műszaki rajzlapra ragasztottuk fel, hogy legyen tartása, és lehessen rá szöveget írni.



A sablont innen letöltheted.

2010. november 25., csütörtök

Véletlen tanulás

A dolog akkor kezdett el érdekelni, amikor Somának felolvastam József Attila Altató című versét, majd lazán közölte, hogy ezt már ismeri, és el is szavlata ott azonnal. Volt benne egy-két kisebb hiba persze, de nem vitás, hogy alapvetően jól ismerte.
De mégis, honnan?
"Hát tavaly Mesi annyiszor mondta..."- és valóban, tavaly Emesének meg kellett tanulnia, és biztosan elmondta hangosan jópárszor.
Aznap amolyan kísérletképpen visszakérdeztem Somától, amit Mesivel tanultunk. Éppen a melléknevekről volt szó, és bizony Soma simán megmondta, hogyan kérdezünk rá a melléknevekre, melyik alapfokú, középfokú...pedig csupán itt legózott velünk egy légtérben.

Biztosan nektek is volt hasonló élményetek akár saját magatokkal kapcsolatban, akár a gyerekekkel.

Bár elviekben tanultunk mi erről a fősikolán (diszlexiások, figyelemzavarral küzdők, és a jobb agyfélteke-domináns gondolkodók az átlagosnál többet tanulnak meg vélelen tanulás által), nemigen foglalkoztam eddig a jelenséggel.

Pedig érdemes!

A fenti példák mind a verbális csatornán keresztül érték el Somát, így kiváncsi voltam, mi a helyzet a vizuális csatornával. Ezt egy teszttel vizsgáltam. A tesztről egy barátnőm mesélt még régebben, így aztán gyorsan felhívtam őt, és kölcsönkértem tőle.

A teszt eredménye cseppet sem lepett meg.

De nézzük a tesztet!
Először is játszani hívjuk a gyerkőcöt, és mutatunk neki 10 db kis kártyát meghatározott sorrendben. A kis kártyák mindegyikén egy-egy állat és egy-egy egyéb tárgy képe látható fekete-fehér kivitelben. Innen töltsd le a kártyákat.

Megkérjük a gyerkeket, hogy nagyon jól jegyezze meg az állatok sorrendjét, mert majd újra ki kell raknia.
A tárgy képét meg sem említjük.

Pár perc elteltével összeszedjük a kártyákat, és odaadjuk  agyereknek a második csomag kártyát, melyen csak az állatok képe szerepel, és megkérjük, hogy rakja le sorrendbe maga elé. Ezzel jól vizsgálhatjuk a vizuális szerialitás részképességet, de eről majd késöbb. ( a letöltésnél figyeljetek, mert két állat képe nem ebben a csomagban van, hanem a tárgyképeknél!)

Miután a gyerkőc letette az állatok képeit maga elé, jön a bónuszfeladat! :)
Megkérdezem tőle, emlékszik-e, hogy az állatok mellett más tárgyakat is látott a kártyákon. Valószínűleg erre fog emlékezni. Ekkor adom neki oda a tárgyak képét tartalmazó kártyacsomagot, és megkérem őt, hogy most ezeket is párosítsa össze. (vigyázat! a teknős és a zsiráf képe csupán technikai okokból van itt!!!) 

Soma kapásból tudta, melyik állat kártyáján milyen képek voltak, ám a sorrendet nem sikerült pontosan megjegyeznie. Stimmelt az első háron kép, és az utolsó. A többi hatot teljesen keverte....




Namármost nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, milyen tanítási módszer a célravezető esetében. Somának renegetg képre, pókábrákra van szüksége a siekres tanuláshoz. Olyan környezet inspiráló a számára, amely az őt érdeklő tudásanyagot folyamatosan elé tárja, rengeteg információt mutat meg neki képekben.
Ezért elkezdtem törni a fejem, hogyan tudnék egy nagyobb falfelületet felszabadítani a szobájukban, hogy ott posztereket helyezhessek el az adott tananyaghoz kapcsolódóan.

Emese a sorrendet nem hibázta el, hibátlanul kirakta az állatokat, de a képek társítására csak 5 esetben emlékezett jól. Nyilvánvaló, ő már tud egy megadott feladatra koncentrálni, képes az adott utasításnak megfelelően cselekedni. De azért nála is működik a véletlen tanulás.



A szeriális képességekről, és ezek fejlesztési lehetőségeiről holnap olvashattok.

2010. november 24., szerda

Nem tanulunk angolt :)

Tényleg nem!
Mégis annyit fejlődtek a gyerekek, hogy csak ámulok. Pár hónappal ezelőtt Soma egyszerűen nem mert megszólalni angolul. Félt, hogy rosszul ejti ki a szavakat. Mi tagadás, borzasztóan éreztem magam.
Tudtam, hogy ezen a helyzeten csak a folyamatos elfogadás, pozitív megerősítés és a türelem segít.
Biztattam, és vártam.
És lőn! :)))

Persze az út nem volt mentes a göröngyöktől.
Éjjeleken át kerestem a neten olyan angol anyagokat, amelyek mentesek a tankönyvek jellegzetes illatától.
Énekek, játékok, mondókák, kártyák, mesefilmek, mesekönyvek jöhettek szóba.
Az a jó hírem, hogy rengeteg ilyen anyag van szerteszét az éterben, csak győzzétek kávéval! :)))
Mert ezeket persze rendszerezni kell, esetleg segédanyagokat készíteni hozzá, és nem utolsósorban beilleszteni az iskolai elvárások közé. Mert azért ne feledjük, vizsga az van angolból is.

Haladtunk is szépen, már Soma hagja is zengett a CD mellől...azonban mindig futottam az újabb és újabb igények után. Ezt már tudjuk, ismerjük, előadtuk, még, még...
Már ott tartottunk, hogy Mesi először hallott egy éneket , és mondta, miről szól: "a kislány kék radírt lát, meg fekete helikoptert"...nagyon meglepett. Természetesen a tudásával el is tudott számolni...a színeket a Peppa Pigből, a radírt a tankönyvből, a helikotert a Teszvesz Városból...

Azt éreztem, jó volna valami komplett terv, aminek mentén kiegészíthetnénk, illetve játékosabbá tehetnénk az angol tankönyvünket.
Ekkor érkezett Eszter ajándéka.
Amikor megláttam, nagyon megörültem. Pont ez hiányzott most nekem!
Végre egy kicsit letehettem az angoltanítás gondjait, elég, ha csak élvezem a gyerekekkel együtt töltött időt.
Reggel átfutom az óravázlatot, esetleg kinyomtatom a hozzá tartozó anyagokat.


Összesen 20 óra anyagát tartalmazza a program. Ha kiszámolom, ez lefed egy bő iskolai félévet.
Ráadásul rengeteg új játékötletet, érdekes linket,  tartalmaz a csomag. Sosem hallottam például a "sugar & spider" játékról. Pedig nagyon izgalamssá teszi a szavak, fogalmak begyakorlását.
Ezt próbáltuk ki elsőnek, és a gyerekek folyamatosan ezt akarják játszani.

Hogyan is kell?

Először is készíts pici képeket cukorkákról, és pókokról. Ha tiéd a nyelvoktató csomag, akkor onnan ki is tudod nyomtatni.
Majd az eddig tanult képeket tedd magatok elé. Minden kép alá dugj el egy pókot, vagy egy cukorkát. Persze ügyelj rá, hogy cukorkából több legyen!
A gyerekek felváltva választanak egy kártyát, kimondják a hozzá tartozó angol szót, majd ha jól mondták, megnézik, mi van alatta: cukorka, vagy pók?
Pontot csak a cukorkák után kapnak. Az nyer, akinek több pontja lesz.
Még reggeli közben is ezt játszották...:)))



2010. november 23., kedd

Az erdő szintjei

Most egy őszinte vallomás következik.
Idén még nem nyitottuk ki a természetismeret tankönyvet. Helyette rengeteget sétáltunk erdőben, bogarásztunk, gombásztunk, gyűjtögettünk. Éltük az erdő mindennapjait, figyeltük, az ősz miként változtat meg apránként mindent körülöttünk.

Most, amikor egyre kevesebb időt tudunk a szabadban tölteni, elérkezett az idő, hogy élményeinket rendszerezzük. 
A hagyományos értelelemben vett tanulástól igen távol áll még mindig, amit csinálunk. Mégis, tegnap este kinyitottuk a természetismeret könyvet!
Végiglapoztuk az első nagyobb fejezetet, az ERDŐT. Nem is lepődtem emg, amikor kiderült, hogy szinte semmi újdonság nem volt a tankönyvben, még Soma számára sem. Ja, a negyedikes tankönyvet használjuk. 

Azt gondoltam, élő tankönyvet készítünk. Első fejezet az erdő szintjeit dolgozza fel, íme:



Soma ágakat és leveleket színezett-vágott. Majd felváltva megrajzolták az állatokat, mindenféle sablon és minta segítsége nélkül.


Az alap egy bemázolt újságpapírból készült.


Emese megrajzolta a háttérképet. :)


István még hétvégén menetet szerkesztett a kartondobozra. (fúrógép+sniccer...hajde profi!)


A dobozra rákerülnek majd az információk is. Azt hiszem, ezen majd még változtatok. Először azt gondoltam, filccel ráírom, de ez így nem olyan szép és áttekinthető, úgyhogy megírjuk majd külön lapon, és felragasztjuk. Ráadásul akkor a gyerekek dolgozhatnak vele. :)))


Nem is Soma lett volna, ha unalmas perceiben nem épít gyorsan egy erdőt. Ezúttal cerkákból. :)



2010. november 22., hétfő

Segítsüti átadás

Ha most mottót kellene választanom, akkor az én segítsütis mottóm a "Minden jó, ha a vége jó" lenne, ez biztos.
Eleinte úgy tűnt, senkinek sem kell a szedres sütim, aztán kiderült, ez csak félreértés, és csakhamar ketten is jeletkeztek érte.
Gréti volt fürgébb, így aztán vasárnap át is adtuk nekik.
Délután érkeztek, két nagyon helyes kislánnyal.
Gréti elmesélte, hogy a szeder az egyik kedvenc gyümölcsük, ő is, és a lányok is nagyon szeretik, így nem volt kérdés, melyik sütit választják.

Most írhatnám, hogy remélem, nem csalódtak, de tegnap este kaptam egy emailt tőle, hogy bizony ízlett nekik, így aztán megnyugodtam.


Egy kellemes órát töltöttünk együtt. A kislányok naná, hogy az egyensúlyozó tölcsérben érezték jól magukat, hiába, nálunk ez a játékok királya.
Csaba -Gréti férje- természetesen a csocsóasztal mellett kötött ki Istvánnal egyetemben. 



Zsófi egy rajzot is készített nekünk, muszáj vagyok megmutatni nektek, mert annyira kedves kis rajz. :) 



Hmmm, és képzeljétek, ma este megnézzük a TV2-n a Tények c. műsort. Merthogy Csaba a Tények műsorvezetője. :)
Gondolhatjátok, hogy éreztem magam, mikor kiderült. :))))
Igen, igen, kellemesen csalódtam. Mi nem nézünk tévét, pedig milyen kedves emberek dolgoznak arrafelé. :)

2010. november 21., vasárnap

Pita

Mióta igyekszünk itthon sütni a kenyeret, számos kenyérvariációt próbáltunk már ki. Leginkább mindenféle magos, mindenféle lisztes lepények sülnek.
De a pita örök. :)
Rájöttem, hogy nem kell mindig gyros-ként elkészíteni, mert ugye egy hétköznapi este erre nálunk egyszerűen nem alkalmas. Nem a fogyasztással van ám gond, hanem az elkészítéssel.
De egy adag pita hamar kész, és padlizsánpástétommal, körözöttel, egyesek szerint egy pohár tejjel is nagyon finom.
Amikor pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, felnövök a feladathoz, és pitát fogok sütni, valami nagy hókuszpókusznak gondolatam az egészet.
De rá kellett döbbennem, hogy nagyon egyszerű, minden magától megtörténik, nekem csak be kell kapcsolnom a sütőt.

Na, akkor nézzük, hogyan jutunk el odáig.

Hozzávalók:

1 kg liszt
bele: élesztő, langyos tej, pici cukor
1 dl olívaolaj
annyi langyos víz, hogy ruganyos tésztát kapjak. Kb 5-7 dl, ez erősen függ a liszttől.

A tésztát a kenyérsütőben szoktam dagasztani, de akár kézzel is lehet dolgozni vele.
Kinyújtom, majd egy müzlis tálkával korongokat szaggatok belőle.

Semmivel nem szabad megkenni a tetejét, hanem igazán forró sütőbe kell tenni. Én jóformán mindent 170 °C-on sütök, de a pitának 190°C kell!

Amikor színe kezd lenni, már készen is van. A csoda számomra, hogy a pita szétnyílik belül. Nem tudom, miért, de így van.





Nálunk Soma a kreatív evő, lám nem bírt nyugodni, míg napocskát nem harapott belőle.

2010. november 19., péntek

Iskolában voltunk 2.rész

A tegnapi posztot egyelőre jegeltem. Piszkozatként mentettem el, több oka is van ennek. Ha kicsit lecsitultak a kedélyek, és távolodni tudok az érzelmeimtől, majd újra előveszem. :)
Amikor a blogot útnak indítottam, egyik fogadalmam az volt, hogy nem az iskolát ( mint rendszert) szidom, hanem a mi utunkat, az otthonoktatást mutatom be.
Azt az otthonoktatást, ami nem az iskola ellenében létrejött választás, hanem az a lehetőség, amit mi a Jósitentől ajándékba kaptunk.
Ez a mi személyes döntésünk, hogy elfogadtuk az utat... és mint ilyen, nem mérhető össze a többiek döntésével, a többiek útjával.

Az iskolát is lehet jól csinálni, az otthonoktatást is lehet rosszul.

Az iskola kritikája helyett inkább itthon építkezem tovább.
:)

 
Szeretnék nektek egy blogot is bemutatni, illtve egy édesanyát, a fiaival együtt.

A blogot ezen a linken érhetitek el.

Ha pedig ide kattintotok, egy ajándékot is kaphattok.

2010. november 18., csütörtök

Iskolában voltunk

Tegnap több felkavaró élményben volt részem.
Gondolkodtam, leírjam-e, végül úgy döntöttem, leírom. A tényeket.



Először is a versmondó verseny "elődöntője" volt tegnap Emesének. (ma Somának lesz) Így a piacozás után a suliba mentünk. Mesi elmondta a versét, majd az udvaron játszottak még a lányokkal "Ki, kivel, mikor, hol, mit csinál" című játékot. Mesi nagy örömmel ment a régi barátnőihez, majd pár perc múlva visszasomfordált mellém. Mi lehet a baj? Átfutott rajtam a gondolat, hogy mégiscsak hibáztam, nem fog szocializálódni a lányom, örök magányra lesz kárhoztatva. Kiderült, nem érti a játékot, mert ez valami új dolog, tavaly még nem játszották. Mesi kitartó volt, visszament újra meg újra, a lányok kedvesek voltak, visszavették, újra, meg újra. A játékot végül megértette, illetve hogy mégsem. 
Szóval magával a technikával nem volt gond, egy lapon mindenki válaszolt a feltett kérdésre. Hogy az izgalamt fokozzák a lap úgy volt hajtva, hogy mindenki csak a maga kérdését/válaszát láthatta.
Szóval így:

Ki? Pistike
Kivel? Marcsikával (jó esetben)
Mikor? Tegnap
Hol? Uszodában
Mit csinált? ......Azt. (Minden egyes körben, csak más szavakkal.)

Végül Mesi kicsit csalódott volt.  Olyan fiúval került össze, akivel kicsit égőnek találta a dolgot. Ha a játék didaktikus oldalát nézzük, azt mindneképpen megtanulta, hogy nem akárkivel...azért manapság ezt is elkönyvelhetjük haszonnak, nem?

Somának még ennyi sem jutott a barátkozásból, mert az osztálytársai nem viselkedtek úgy, hogy kiérdemeljék az ebéd utáni udvari játékot. Napsütéses, késő őszi délután volt...

Este egy édesanya keresett meg. A másodikos kisfia már szeptemberben ketteseket, egyeseket hoz az iskolából. Fél a tanító nénitől,...akinek szavait idézve a kissrác "mérföldekkel le van maradva társaitól".

Sokáig beszélgettünk... 



2010. november 16., kedd

Családfa projekt

Történelem óra alsóban, avagy a családunk története.
Egyelőre a dédszülőkig jutottunk el. 
Közben számoltunk: ki meddig élt, hány éves volt a háború idején, hány évesen szült gyermeket, hány évesen nősült... stb. 
Tisztáztuk, ki kinek az unokája, nagymamája, unokatestvére. Ki is az a nagynéni, nagybácsi, sógor és sógórnő, nászasszony.
Elkészítettünk többféle csládfát. Mindegyiknek más előnyei vannak. :)
Az első a kedvencem. Erre fotókat akasztottunk, illetve az ükszülőket majd csak rajzolni fogják - szerintem.
A leveleket még nem tettük fel rá, mert még hetek, mire teljes pompájában áll majd.
Innen letölthetitek a sablont, de ne engedjétek, hogy a gyerekek egyedül vágjanak neki a megvalósításnak. Én ebbe a hibába estem, és elég nehéz volt helyrehozni a pontatlan vágásokat. 


Ezt az almásat innen nyomtattam, az almákat külön én tettem hozzá. Lamináltam, és gyurmaragasztóval lehet ráerősíteni az almákat. Így lehet rajta gyakorolni, a gyerekek önállóan is összerakhatják. Mindenkinek tervezünk egy-egy almát, ezen rajta lesznek majd a születési és halálozási dátumok is.


A harmadik a klasszikus családfa, de egy nagyon szerencsés, jól áttekinthető kivitelben. Emesétől kaptam tavaly Anyák napjára. (iskola)
Egyelőre csal a dédszülőkig töltöttük ki.


Készül a lapbook is a témához. Benne lesznek az almák egy almafán, és ilyen kis kártyákon a rokonok.
Sokat gondolkoztam rajta, hogyan készítsem, aztán úgy döntöttem, angolul írjuk majd. Tudom, tudom, magyarok vagyunk, de ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy ezeket a szavakat angolul is megtanulják.
Egyelőre Apa és Anya kártyája készült el. 
Megtudtam, hogy Apa hobbija, hogy nekem nyomtat, én pedig élek-halok, hogy minél több lapbook-ot készítsek nekik. Na meg főzök. Szerencsére a takarítást, mint hobbit most megúsztam. :) 



Az angollal egyébként külön jól jártam, mert nem kellett saját magamnak borítékot kreálnom, hiszen naná, hogy van angolul letölthető rokonos boríték...:)