2013. március 29., péntek

Húsvét 2013

Áldott Húsvéti készülődést kívánunk mindannyitoknak!



2013. március 24., vasárnap

Húsvéti csokivadász

Tegnap kikísérleteztem az idei csokialternatívát.
Apróra vágtam mandulát, mazsolát. Egy fém sütiszaggatót belülről vékonyan megolajoztam, rátettem egy sütőpapírra, majd beleszórtam a mandulát-mazsolát.


Mikróban felolvasztottam egy tábla jó minőségű csokoládét. Kimentem a cuccal a teraszra, és ott kanalaztam a formába.
Ha nincs teraszunk, vagy erkélyünk, akkor figyeljünk rá, hogy hideg legyen a tálca/tepsi, melyre a sütőpapírt terítettük. Ez azért fontos, hogy rögtön megdermedjen a csoki, ne legyen ideje kifolyni a forma alatt.


Hamar megdermed, és csomagolható.


Egyelőre két tavaszi formát találtam alkalmasnak: kacsát és a gombát.


Sajnos a bárányka lába annyira vékony volt, hogy beletört a csoki.
Sebaj, a legtökéletesebb úgyis a tojás-forma lesz, azt meg István meghajtja húsvétig.

2013. március 23., szombat

Otthonoktatás, de meddig?

Ezt a kérdést is gyakran hallom, és persze, teljesen jogos.
Az lenne a szép és jó, valamint a kívánatos, hogy most pontosan el tudjam nektek mondani, hogyan is fog működni X év múlva.
Csakhogy fogalmam sincs.
Semmi biztosat nem tudok.
Az egyedüli kapaszkodóm az álmaim, a vágyam, és az Isten akaratába fektetett bizalmam.

Amikor nekikezdtünk, azt gondoltam, alsóban menni fog. De fölsőben...?

Aztán Mesi  hipp-hopp hatodikos lett, és a kérdés fel sem merült.

Az alsós tananyag otthoni elsajátításának kérdését a legtöbben nem szokták megkérdőjelezni.
Ez a tananyag szinte kizárólag a készségek fejlesztésére épül, tehát kis túlzással mondhatom, hogy egy jó képességű óvodás gyerek is képes arra, hogy ezeket elsajátítsa.
Persze ez nem így van, hiszen sok-sok apró mozaiknak kell időközben összeállnia, hogy ezek a képességekből készségek legyenek, majd szép lassan kompetenciákká válhassanak.

A felsős tananyag azonban már feltételezi az értő tanulás képességét, és erre építi rá a tárgyi tudást. Ha a tanulási stratégiák nem állnak biztos alapokon, akkor hiába öntögetjük a gyerekünk fejébe az összefüggéseket, sajnos kipotyog minden. És fordítva is igaz: hiába van egy jó képességű gyermekünk, ha a az adott tárgyból nem áll rendelkezésre megfelelő tudásbázis számára, akkor szintén kudarcra van ítélve.

Mivel nekem a reál tárgyak nem erősségeim, első menetben Mesinek kerestem egy matek tanárt. Azt gondoltam, ezzel letudtam a dolgot, megy majd minden mint a karikacsapás.
Nem így történt. Azzal, hogy nem együtt rágtuk át magunkat a tananyagon, én sosem tudtam, hol tartanak, megy-e Mesinek, vagy valami döcög...márpedig, ha matekból lemarad, azt nehéz pótolni.
Mesi is egyre kedvetlenebbül ment az órákra..."jaj, már megint matek...úúúútálom..."
Ekkor úgy döntöttünk, hogy vissza az egész...
Szerencsémre nálunk a fiúk eléggé otthon vannak matekból, így aztán fel tudok készülni. Zsombor rengeteget   segít, hetente kétszer vele matekozik Mesi, de én is ott vagyok fél füllel. A nehezebb feladatokat is elég gyorsan megoldom már, bár nem egyszer fordult elő, hogy Istvánt kellett megkérdeznem...
Alig egy hónap után már az ilyen vicceket is megértettem


Haladok, semmi kétség....

Jövőre azonban a fizika és kémia is tananyag lesz. 
Azt beszéltük meg, hogy ezeket eleve Istvánnal és Zsomborral/Marcival veszik át, de én is beülök diáknak, hogy adott esetben segíteni tudjak, ha ők nincsenek itthon.
Nálunk így oldódott meg, másoknál biztosan máshogy.
Megoldás lehet egy magántanár, ahogyan iskola mellett is sokan rákényszerülnek.

Azt gondolom, egy szülőnek azért mindig előbbre kell lennie a tananyagban, mint a gyereknek, akit tanít, vezet. De vannak olyan szülők, akik ezt nem így gondolják, és inkább az együtt-tanulásra helyezik a hangsúlyt, azaz egy-egy problémát, nemértemdolgot együtt bogarásznak át a gyerekkel. Azt hiszem, ezt is lehet jól csinálni. Bizonyos szempontból nagyon irigylem őket. Ez lenne az igazi út.

Hogy gimnáziumban mi lesz, azt nem tudom...lehet, hogy gimibe járnak majd. 
A beilleszkedésüktől nem félek. 
S bár kényszeresen nem keressük a kortárs közösséget, nem is zárkózunk az adódó lehetőségektől.
Nyitott, barátkozó gyerekeknek látom őket. Egészen biztos vagyok abban, hogy nem lesz gondjuk a beilleszkedéssel. 

Aztán lehet, hogy nem járnak majd gimibe sem...a mostani tervünk az általános iskola végéig tart.
Sok függ attól, én hogyan haladok, és ők mit szeretnének.
Egyelőre nagy békességünk van az otthonoktatásban. :)

2013. március 22., péntek

Tavasz lapbook - folytattuk

Nézzétek, milyen szépen megindultak a babszemek! 


Ma megtanultuk a csírázás fázisait.
Aktuális volt, hogy a szelekről, szélerősségről is beszéljünk.
Tudtátok, hogy a tüsszentésünk 160 km/h széllökésnek felel meg? 


Összeraktunk egy virágot, közben átbeszéltük, mely résznek mi a szerepe.



Ez itt 5 szigorúan titkos dolog.
Vélhetően Soma lesz majd a reklámfőnököm, ugyanis azt a tanácsot adta, ne áruljam el, milyen titkos dolgokat írtunk ide. Hát nem árulom el.


Először úgy volt, hogy a növényrajzolást megússza, de végül nem úszta meg. Olyan növényt kellett rajzolnia, melyhez passzolnak a kis fülek. Tehát alul van a gyökere, és legfelül a termése.
Nagy nehezen megbirkózott a feladattal.


A kartonra még csak a fedőlapot ragasztottuk fel, a többi sablon kis dobozkában várja a hétvégét.


Többen kérdeztétek, mekkora kartonba fér el kényelmesen a sok kis sablon, ezt egyszer részletesen leírtam, IDE kattintva elolvasható.
Ha szeretnéd megvásárolni a lapbook-ot, ITT olvashatod el ennek módját.

2013. március 18., hétfő

Tavasz lapbook - 1.nap

 A kerti munkákkal mindig hadilábon álltam. 
Idén azonban megfogadtam, ezen változtatok. Tavasszal felparcellázzuk a kertet, és minden gyereknek lesz saját veteményese.

Palántázással kezdtük a hetet :)
Mivel nemigen vásárolok bolti joghurtot és tejfölt, ezért alternatív megoldásban kellett gondolkodnom, így jött képbe a guriga. Természetesen erre is tökéletesen alkalmas.
Ráadásul azt is pontosan jelzi, mikor kezd kiszáradni a palántaföld.

Egyszerűen bevágjuk az alját négy ponton.


Egymásra hajtjuk a füleket


És kész :)


Szorosan egymás mellé állítottuk őket egy tálcára, így nem borultak fel.


Nekem nagyon tetszik a húsvéti asztalon a tojáshéjból kibújó friss metélőhagyma is.
Ez úgy készül, hogy tojástartóban hajtatjuk ki, majd amikor már elég nagy és erős, akkor tesszük át a tojáshéjba. 


Ilyen lesz. 


Ma nem is jutottunk sokkal tovább. 
Megbeszéltük, melyek a tavaszi hónapok, és leírtuk, honnan ered a nevük.


Holnap folyt.köv. :)

Tejes pite zabpehellyel

Egyszerű, gyors és finom.
Kell ennél többet tudnia egy sütinek?

Mi kell hozzá?

 3 tojás
5 dkg cukor
5 dkg zabpehely
4 dl tej
15 dkg liszt
gyümölcs
csipet só


Hogyan készül?

A tojásokat felverjük, hozzákeverjük a cukrot, és a sót.
Felöntjük a tejjel, majd belekeverjük a lisztet, és a zabpelyhet.
A piteformát kivajazzuk, kilisztezzük.
Bele a híg tészta!


170 °C-on  fél órát sül.
Tetejére mehet a porcukor, és készen van.

2013. március 14., csütörtök

Esik az eső - kísérletek otthon

Nálatok is?
Kutyaharapást szőrivel, essen idebenn is!

Fogjatok egy befőttes üveget, töltsétek meg forró vízzel!
Zárjátok rá a tetejét, majd a tetőre rakjatok jégkockákat!


Amit kicsiben látunk a konyhában, ugyanaz játszódik le nagyban odakinn.
Az óceánok vize párologni kezd, a meleg levegő felfelé száll. Odafenn nagyon hideg van, ezért a pára lecsapódik, és most zuhog....
Ha hallani is szeretnétek az eső kopogását, fogjatok egy palackot, és tegyetek bele fogpiszkálókat. Sokat!
Majd öntsetek bele rizst.


Forgassátok!
Ahogy a rizsszemek potyognak a fogpiszkálók között, olyan hangot adnak, mintha eső esne.
Ha azonban saját komponálásra és lélekvidámításra vágytok, próbáljátok ki EZT.

Ha több tavaszi kísérletre is kíváncsi vagy, figyelj jól, mert hamarosan kapható a TAVASZ LAPBOOK, melyben még több egyszerű, otthon kivitelezhető ötletet találsz majd!


2013. március 12., kedd

Mindennek ára van :)


Tegnap hivatalos ügyeket kellett intéznem délelőtt, így Soma és Mesi egyedül maradtak otthon. 
Megbeszéltük, mit fognak csinálni, többek között egy koszorút március 15 alkalmából.
A koszorú elkészült, Soma pedig kommentálta: anya, tegnap visszavágytam az iskolába. Ha az egész osztállyal készítjük, csak egyszer kellett volna lerajzolnom és kivágnom a kezemet.
Aztán elmélázott: viszont ha belegondolok, március 15 csak egyszer van egy évben. Erre az egy napra nem érdemes...ezt valahogy túlélem.


Hát én azért emlékszem még más alkalomra is, amikor inkább az osztályteremben ült volna, mint velem szemben...ha valamelyik kérdésre nem tudta a választ a munkafüzetben, akkor is elkapta a honvágy...merthogy ott nem kell gyötörnie magát, "majd valamelyik lány megmondta volna..."
Aha, én meg ilyenkor érzem azt, hogy 1:0 a mi javunkra. :)

Az iskola valóban ellustítja a gyerekek egy részét. Minek teperje magát? Dolgozzanak mások....
Egy jelenet égett belém ezzel kapcsolatban.
Zsombi nyílt napján voltam a suliban. 
Tanárnő kérdezett valamit.
Senki nem jelentkezett.
Zsombi körbenézett az osztályban, látta, hogy egy kéz sem emelkedett a magasba, hát felemelte a kezét.

Tudjuk, mennyire fontos az órai aktivitás egy-egy érdemjegy meghatározásában....sok gyerek kap négyest azért, mert nem jelentkezik. Holott a tudás sokszor köszönőviszonyban sincs ezzel az aktussal.

Visszatérve Somához, azért összességében esze ágában sincs visszaülni az iskolapadba.
A napi tanuláson kívül marad ideje nyílpuskát gyártani....

 

S ha arra gondolok, az életre neveljük, hát nem kételkedek benne, megállja-e a helyét...ha jól tudom, a fegyvergyártásban sok pénz van. .)))


Azért remélem, valami békésebb ágazatban találja meg a helyét.
Nyithatna egy éttermet például. 


Vagy lehetne fényképész.
Ez a saját fotója.


Aztán ki tudja...a lelke mélyén talán művészlélek



Komolyan megnézném, nincs-e beragasztózva a festőbak...hogy a fenébe tud egyhelyben ülni 3 órán keresztül...????

És akkor arról se feledkezzünk meg, hogy jelenlegi állás szerint vegyésznek készül.
Hetedikes kémia kipipálva, nemsokára nekiállunk a nyolcadikos anyagnak.




2013. március 10., vasárnap

Törtek összeadása, kivonása - a pillangómódszer

Egy-egy szabály megtanulása sokkal könnyebben megy, ha valamilyen vizuális képhez is tudjuk kötni - és ez minden tantárgyra, minden szabályra igaz. 
Minél többféle úton tálaljuk a gyerekek számára, annál több összeköttetést alakítunk ki az agyban az idegpályák között, és a tanulás hatékonysága növekszik.

Somával a törteket tanultuk, de a tankönyv anyagát nagyon hamar elsajátította.
Ezért kicsit tovább mentünk, és a törtekkel való műveletekre is rátértünk.
Megmutattam neki a pillangómódszert.


A módszer nagyon egyszerű és ötletes.
Felírjuk a két törtet egy képzeletbeli pillangó szárnyaiba.

Alul összeszorozzuk a két nevezőt. (közös nevezőre hozzuk a törteket)
Átlósan összeszorozzuk a pillangó jobb felső szárnyában lévő számot a bal alsó szárnyba írt számmal, majd fordítva.
Ezeket a számokat a pillangó csápjába írjuk.
Elvégezzük az összeadást, vagy a kivonást a számlálókkal. Utána egyszerűsítünk, és kész.

2013. március 8., péntek

CD recycling

A légpárnás hajó az oka mindennek.
Annyira megtetszett, hogy el kellett készítenem.
Ekkor előkerültek a régi CD-k, melyekkel nem tudtunk már mit kezdeni....


Pedig készülhet belőle scrapbook album



A tartóból tízórais doboz



Óra, mely mindig a lehető legpontosabb időt mutatja.
(viccet félre, rendes óralap is lehet belőle)



Spirálrajzoló, de sajnos ennek nem tudom a pontos nevét.
A linkre kattintva azonban láthatjátok, miről van szó.
A gyerekek órákat tudnak molyolni vele.


A forrást nem találtam, pedig volt...:(

CD tokokból készült ez a madárházikó.


és a fonalgombolyító is.



Ugyanilyen CD tokból kosárkát készíthetünk húsvétra



De az Anyák napja is közeleg, ezeknek a szíveknek biztosan örülnének az édesanyák



A CD állatkák ötleteinek száma végtelen, nekem ez a katica tetszett leginkább.



A lenti linken bámulatos kreativitással rendelkező hölgy mutatja meg, hogyan lehet szövőkeretnek használni a CD-ket.



A tengerparti nyaralás után mindig gond, mi is legyen a kavicsok, kagylók sorsa. Nos, mostantól nem kérdés. :)



Emlékeztek még a Korong építőjátékra? 
Hasonló készülhet CD-korongokból is.



Persze poháralátét nem maradhat ki. :)



A legnagyobbra akkor nyílt a szemem,mikor ezt a kártyatartót megtaláltam.
Egy kis fantáziával ugyanilyen dizájnossá tehetjük.



Jó-jó, most ugyan a tavaszt várjuk epedve, így inkább más felirattal készítem el. 



Végül mit szóltok ehhez a csini "cupcake" állványhoz?



Melyiknek látsz neki a hétvégén?




2013. március 6., szerda

Utáltam oviba járni :)

Itt az ideje, hogy ezt is elmeséljem. 
Az óvodának összesen három bűne volt. Felesleges lenne sorrendet felállítanom, mind a három főben járó, nagy bűn volt.

Először is egyetlen egy babakocsi volt a csoportban. 
Emlékeim szerint volt valami 10 perces beosztás, hogy mikor melyik lány játszhat vele, de oly ritkán került rám a sor, hogy mindig úgy éreztem, az örökkévalóság is pörgősebb, mint ez a várakozás. Ráadásul párosával ment a beosztás, amit végképp fel sem fogtam: én egyedül akartam anyja lenni annak a kölöknek, osztozkodás szóba sem jöhetett.
Nem voltam antiszociális gyerek amúgy, de azért lássuk be, már akkor is egy ősanya lakozott bennem, aki nem adja ki a gyereknevelés feladatát a kezéből.



A másik nagy bűne volt az óvodának, hogy sárgarépát osztotta rám, mint óvodai jelet. 
Ahogyan a gyerekek nagy részét, engem sem vonzott a levesben úszkáló főtt zöldség, de hogy még a rajzaimon, a ruháimon is ott díszelgett ez a förmedvény, ez egyenesen felháborított. Azonban lázadásnak helye nem volt, a sárgarépa évekig kísértett. 



Mire felnőttem, lettek saját gyerekeim, akiket immár szívesen toltam párban is a babakocsiban, és addigra sikerült megbocsátanom a sárgarépának is. 

De a harmadik bűnnel még dolgozom.
Az oviban mindent meg kellett enni. Mindent. Azt is, amit nem szerettem. Például mi soha nem ettünk otthon szalonnát, tepertőt, zsíros kenyeret. És ezeket én az oviban sem szándékoztam megenni. De ott magasodott felettem az óvónéni árnyéka, és sisteregve suttogta, hogy meg kell enni az egész kenyeret. Nem tudom, veletek előfordult-e ilyen...én arra játszottam, hogy lassan, nagyon lassan eszem, és hátha közben megjönnek értem. Ettem a kenyér héját  szerencsére arra sose kentek tepertőkrémet...aztán ettem a szelet kenyér alját...közben köhögtem, pisilni mentem, meg amit csak ki tudtam találni...próbáltam eldugdosni a zsebembe a falatokat, kiköpni, mintha morzsaként landolt volna a földön...
Legtöbbször sikerült megúsznom ennyivel az uzsonnát.
De az ebéd keményebb kiképzés volt.
Nálunk az volt a szokás az oviban, hogy ha nem ettük meg a levest, beleszedték a másodikat. Mondjuk a  gulyáslevesbe a mákostésztát.
És akkor már úgy kellett megenni.

Nincsenek emlékeim, valószínűleg minden ilyen eseményt töröltem az agyam összes zegzugából. Csak arra emlékszem, hogy néha hánytam, és sokszor forgott a gyomrom.
Aztán az már tiszta kép, hogy soha, de soha nem ettem meg semmit az iskolában sem. Volt belőle némi botrány, kaptam beírást, hogy nem ittam meg a kakaót, nem ettem meg az ebédet, de a szüleim ebből nem csináltak problémát. Nem is tudom,mennyire avattam be őket az óvodai történetbe..arra pedig végképp nem emlékszem, mennyire voltam képes beszélni az engem ért traumáról.

Aztán sikerült kibuliznom, hogy kivegyenek a napköziből, és főzhessek magamnak ebédet otthon. 
Innen számítom a felszabadulásomat.
Hurrá! :)

Aztán rájöttem, hogy csak részlegesen szabadultam meg a problémától, mert az emlék elkísért...
Soha, semmilyen menzán, kifőzdében nem tudok enni...már a gondolatától is kiráz a hideg. 
Nem ettem  még soha a kórházban, sem a nyári táborokban, és bizalmasan kellett közölnöm a munkaadóimmal  az iskolában, hogy tanítást igen, de ebédeltetést nem vállalok. 
A gyerekeimet igyekeztem ebéd előtt elhozni az oviból, és az iskolába sem voltak befizetve. 
Ez alól Zsombor az egyedüli kivétel, aki kérte, add ebédeljen a suliban, mivel este 8 körül ér haza. Túltettem rajta magamat, de nem ment könnyen. 
Hát dióhéjban ennyit az óvodai emlékeimről.