2010. október 31., vasárnap

Isten éltessen, Emese!

Pontosan 10 évvel ezelőtt született :)



Áldjon meg téged az Úr
és őrizzen meg tégedet!
Világosítsa meg az Úr
az Ő orcáját terajtad
és könyörüljön terajtad!
Fordítsa az Úr
az Ő orcáját rád!
És adjon békét tenéked!

Ma ő választotta az ebédet, erőlevest, sok tésztával, répa nélkül. Utána rántott husi, sült krumpli, majonézes káposztával következett. Az ebédet csokitorta koronázta.
Szerencse, hogy egy évben csak egyszer van szülinapja. :)

Ilyenkor reggel elmeséljük a születés történetét, aztán vetélkedőt rendeztünk. Vajon ki tud legtöbbet Emeséről? Mi a kedvenc színe éppen, melyik verset tanulta meg legutóbb, ki a védőszentje, és ehhez hasonlók. Aztán játszottunk "mi volna, ha...étel, növény, állat, bútordarab, stb volna" játékot. Ezt nagyon szeretjük. :)
Le is rajzoltuk, úgy, hogy 8 felé hajtottunk egy lapot, és mindenki egy-egy testrészt rajzolt meg. 
Egy mese is született, szintén 8 felé hajtott lapon mindenki egy-egy részt írt azokról a gondolatokról, melyek Mesi fejében lehettek, amikor elindult kifelé a világba. 
Este még testvérei eljátszottak néhány vicces jelenetet, amire Emese kisebb korából emlékeztek.

Ti hogyan szoktatok ünnepelni?

 

Peppa Pig-újra

Most újra egy válasz. :), ezúttal Margitnak. A többit sem felejtettem el, itt van előttem a lista, de annyira kényelmes vagyok, hogy először az egyszerűbbek kerülnek sorra. Bocsibocsibocsi. .)

Szóval hogyan dolgozzuk fel ezeket az aranyos rajzfilmeket...?

Először is leülünk, és megnézzük egyszer-kétszer-háromszor. Szerencsére annyira beszédesek, hogy a lényeget már meg is értették.
Aztán megpróbáljuk lefordítani. Először megnézem, mit tudnak maguktól, aztán mondatonként végigmegyünk rajta.
Ez fontos, nehogy valami rosszul rögzüljön bennük.

Ezt követi, hogy elővesszük a kis kártyákat, amelyeket előre elkészítek. Először a képekkel játszunk, megtanulunk pár új szót.

A mai kártyák a Tree House című epizódhoz tartoznak.



Természetesen lehetne sokkal többet, de nem érdemes, mert a lényeg nem a szótanuláson van, hanem azon, hogy az angol napi szinten kerüljön elő, épüljön be az életükbe.

Ezután átveszünk még néhány egyszerűbb kifejezést, majd néhány mondatot. Ezeket a gyerekek mondják a malacokkal együtt, és Soma külön élvezi, ha röfögés is van a mondat után. Természetesen ez a poén az egészben. :)

Ebben a fázisban már egyeztetjük a leírt kifejezést a hallott kifejezéssel. Ez igen nehéz feladat még, de Mesi nagyon profi benne. Somának nemigen megy, de ez nem baj.

Amikor már keresztül-kasul megismertük a filmet, akkor jön a neheze. Kiterítem eléjük a kártyákat, és akkor kell felemelniük a megfelelő kártyát, amikor elhangzik az adott szó, kifejezés, vagy egész mondat.
Előre meg szoktunk egyezni, hogy Soma emeli a képeket, Mesi az írott kártyákat.

A héten a Tree House című epizódot dolgoztuk fel, az ehhez szükséges kártyákat letölthetitek.
Egy-egy epizóddal körülbelül egy hétig foglalkozunk.
Érdekes volt visszanézni a nyári Peppás kártyáinkat...ti mit vesztek észre?
A különbségen csak most döbbentem meg...:))) Kicsit több, mint 4 hónap tellt el a kettő között.



2010. október 30., szombat

Az írásról

Vannak időszakok, amikor egy téma tálcán kínálja magát, valahogy éppen az az egy dolog érdekel sokakat.Ilyen volt a héten az írás.
 Igyekeztem összeszedni a gondolataimat erről, de nem volt könnyű. Igen-igen szerteágazó készségről van szó, rengeteg dolgonak kell pontosan működnie, összhangban lennie ahhoz, hogy egy elsős gyerkőc szépen írjon a füzet vonalközeibe.
Ráadásul talán nagyobb jelentőséget is tulajdonítanak a tanító nénik az írásnak, mint az olvasásnak. Holott, ha egyáltalán lehetne sorrendet állítani, én az olvasást fontosabbnak tartanám.
De hangosan olvasni kevesebbet hallják a gyerekeket, arra kevesebb idő jut, hogy minden gyerek sorra kerüljön az órán, de ugye az írást le lehet tudni 20 perc alatt, és minden füzet ott várja az ítéletet a tanári asztalon. Ott nincs mismásolás, nincs kecmec.
Pedig pedagógiai közhelynek számít, hogy az elsős gyerekek - különösen a fiúk - keze nem érett meg az írásra.
 Mégis, az iskolában meg kell fogni a ceruzát, és írni kell.
Ezért aztán sok szülő, óvónő abba a hibába esik, hogy már három éves kortól egyfolytában a rajzolást forszírozzák, mint egyedüli üdvözítő módját a helyes ceruzafogás kialakításának, illetve az íráskészség fejlesztésének  A tanító nénik pedig mintha nem ismernének más módszert, rengeteg gyakorlást írnak elő a gyereknek. Nade kéremszépen annak a gyereknek óriási kudarcélmény az írás, így bolond lesz azzal még többet foglalkozni. Fejvesztve menekül, ha ceruzát és füzetet lát.

Jó, de akkor mit és hogyan kellene csinálni, hogy végülis a lurkó megtanulja a betűvetést?
Mi az, amit a mai iskolai keretek között megtehet egy szülő a gyöngybetűk érdekében?

Nézzük, hogyan kellene írni tanulni?

Akik a 4.X éveit tapossák, biztos emlékeznek, mi hogyan tanultunk annak idején...
Emlékszem, Margit néni egy madzagot ragasztott le a földre celluxszal, és azon végig zakatoltunk valamilyen mondókát kántálva.  Aztán mesélt nekünk valamilyen mesét, melynek főhősét pont az aznapi betűvel lehetett összekapccsolni. Felírta a táblára, jó nagy méretben, bele-vagy hozzárajzolta a főhőst. Aztán felálltunk, és a levegőben vázoltuk azt a betűt, amit ő a táblára írt. Aztán jött az újságpapírra írás, majd írólapra. A füzetünkben elő volt írva belőle néhány sor, azt átírtuk, és csak aztán kellett magunknak kanyarintanunk.
Hááát, szerintem kevés iskolában tanítanak egy-egy betűt ilyen hosszadalmasan és körültekintően.
Aztán persze időről időre meg is kérdőjelezik ezeket a módszereket, mert pl. a levegőben való vázolásnál a váll izmai mozognak, míg a füzetben való írás során inkább a csukló izmai.
De kétségtelen, hogy manapság nincs ennyi bevezetés egy-egy betű írásánál, és ez egészen biztos, hogy baj.

Sajnos Soma esetében szembe kellett néznem azzal a problémával, hogy a leggondosabb odafigyelésem ellenére is az írással nehezen jött egyenesbe. Így írt tavaly év elején...


Egy dologban biztos voltam: ha sokat forszírozom nála az írás gyakorlását, akkor abból sok jó nem sül ki.
Nagy szerencsém volt a tanító nénit illetően, mert nem adott Somának kétszer annyi gyakorlást, és tudott/mert türelmes lenni az írását illetően. 

Én pedig gondosan figyeltem arra, hogy úgy fejlesszem az íráskészségét, hogy se papír, se ceruza ne kerüljön elő közben.  Tulajdonképpen az volt a cél, hogy ne vegye észre, mire megy ki a játék, és jókedvvel, örömmel tudjunk dolgozni.
Én úgy érzem, ez sikerült. Anyák napjára kaptam tőle ezt a versrészletet. Ő másolta az olvasókönyvből.
Nem tudtam, mivel foglalatoskodik, de azt láttam, hogy nagyon koncentrál. :)



Egyébként vonalas füzetből még mindig elsős vonalazásút használok neki, és éppen a héten sikerült azt is elérnünk, hogy hibátlanul, kis híján gyöngyírással másolt le egy versszakot. Igen, még csak egyet egyszerre. Nem szeretném, ha rohamléptekkel haladnánk, mert akkor a következő évünket rombolom..."a papír türelmes..." - ezt nyomtatták Mesi egyik munkafüzetében a lap aljára...és milyen igaz! :)

Hogy Somával mit csináltunk?
Összeszedtem nektek pár oldalon, innen letölthetitek.
Semmi különös nincs benne, csak egyszerűen kivitelezhető gyakorlatok, rendszeresség, és türelem. :)

Ha oldalakon át gyakoroltatjuk a gyereket, borítékolható a kudarc, a sikertelenség, és a dac.
A kézfej izmai ugyanis még görcsösebb állapotba merevednek.
A gyakorlatok, amelyeket Somával naponta végeztünk segítenek, hogy ujjaikat egymástól függetlenül tudják mozgatni, és ezáltal finommotorikájuk fejlődjön. Erősítik a kéz izmait, segítenek megelőzni a merev, görcsös állapotok kialakulását. Ezen kívül fejlesztik a szerialitást is, akamasak a balról jobbra haladás kialakulásának megerősítéséhez.
Nem találkoztam még olyan gyerekkel, aki ne végezte volna szívesen ezeket az egyszerű, rövid, de nagyon hatékony gyakorlatokat.

Ezt a nagyob vonalközökkel vonalazott lapot is érdemes letölteni, kinyomtatni, és az első próbálkozásokat ezen tesztelni.

Természetesen az írástanulás egy nagyon összetett folymat, az esetleges problémák számos egyéb területen jelentkezhetnek.
A megfelelő szinten való íráshoz rengeteg területnek kell összehangoltan működnie.

Ezek például a





  • helyes testtartás, egyensúlyérzék





  • izomtónus-szabályozás,





  • ujj- és kézmozgás,





  • szem-kéz koordináció,





  • külső szemizmok,





  • a testfeleket összehangoló kétoldali integráció,





  • a kinesztetikus, auditív és téri észlelés megfelelő fejlettsége 


  • Annak kiderítése, hogy a gyermekünk esetében hol található a probléma forrása, a szakember feladata. Ebben a posztban nem vállalkozhattam arra, hogy arról írjak, amiről nálam sokkal okosabb emberek is évtizdekig gyűjtötték a tapasztalataikat. Mindazonáltal remélem, segíteni tudtam azoknak a szülőknek-gyerekeknek, akiknél komolyabb probléma nem húzodik meg a háttérben, csak hát "sokat kellene gyakorolniuk..."

    2010. október 29., péntek

    Sütőtökös golyóbisok

    A minap Eszter blogján találtam egy remek sütit, amelyet - lévén sütőtökös hetet tartunk - el is készítettünk.
    A recepten egy icipicit változtattam, mondhatni a kényszer vitt rá. Ugyanis együtt készítettük a gyerekekkel, és muszáj voltam csalit beletenni. Ezesetben a csali egy nagy kanál narancsdzsem volt.
    A recept töbi részét megtaláljátok Eszter blogján.

    A külcsínnel jót szórakoztunk, lett vidám - színes,


    lett igazi tök formájú,


    csokis, hófehér jégcukros, 

    
    egyszóval mindeféle.
    :)

    A második hónap


    Hálás vagyok, amiért ilyen szép októbert hagyhatunk magunk mögött. A gyerekek sokat lehettek a friss levegőn, Soma például 20 percenként futott egy kört odakinn. Megnézte mennyit nőtt az eper levele, amíg megoldottunk három matek példát, hány falevél hullott le a diófáról, és előbújt-e a vakond a vakondtúrásból. Mindezt nyugodt szívvel tehette, mert nem korlátoztam ebben. Tudtam, hogy 20 perc munka után 10 percet lődörög, és utána újra tud majd dolgozni.
    Itt éppen kukacot keresnek Alfival.



    Itthon nyugodtan olvashattak bárhol. Íme, a törzshelyük:)




    Reggel hagytam őket addig aludni, amíg maguktól fel nem ébredtek. Ez volt hat óra is, de volt kilenc is. Azonban legtöbbször fél nyolckor ébredtek. Ébredés után mind a kettejük álmát meghallgattam. Ez valahogy kialakult, mindeketten elmesélik minden reggel.
    Utána békés ima, reggeli, aztán elkezdtük a munkát.

    Rengeteg idő jut olvasásra, ennek nagyon örülök. Soma is megtanult egyedül olvasni, bár minden poént meg kell osztania azonnal. Most majd igyekszem kevésbé viccces könyveket beszerezni. :)

    Ezeket olvasta





    Meglepődtem rajta, hogy szinte egyik napról a másikra annyit fejlődött, hogy a Petstson könyveket egy nap alatt olvasta el.
    Ez is nagyon jó kis könyv volt:


    Jelenleg a Három testőrt próbálgatja, ő akarta, ő válaszotta, szerintem még korai, de majd meglátjuk mi kerekedik ki belőle.

    Emese még mindig a Váratlan utazást nyúzza, de tegnap könyörgőra fogta a könyvtárban és én meg annyira lágyszívű és engedékeny kedvemben voltam, hogy megengedtem, hogy felfüggessze a sorozatot, és Kindelmann Győző: Gyémánt a tűzben c. könyvét elolvassa. (ahogy hazaértünk, Csincsi lenyúlta) 
    A könyv Szent Tarziciuszról szól, aki a ministránsok védőszentje, és a mi gyerekeink legkedveltebb szentje is.


    De nézzük a tantárgyainkat!

    Olvasás

    Az olvasókönyvi történetekkel is haladunk, ezeket azért tartom fontosnak, hogy a vizsga során ne érjék őket váratlanul a húzd alá pirossal azt, írd a vonalra ezt, egészítsd ki, színezd be, másold le típusú feladatok. 
    Soma annyira belejött ezekbe, hogy a plusszban vásárolt madaras szövegértés munkafüzetét már kivégezte. Azt mondta, neki ez nagyon tetszett. 

    Nyelvtan

    Soma nyelvtan anyagával simán haladunk, ő most érti, tudja, nincs különösebb gondunk. Emesével azonban még mindig az igéknél tartunk, mert valamiért SEMMIDESEMMI nem maradt meg belőle tavalyról. :( Az osztály már a számneveket tanulja, de mi addig nem lépünk tovább, míg nem lesz tisztában az igékkel. Mivel a munkafüzet kevés volt, elővettük az Én, Te, Ő-t, és a (r)Észképességek feladatgyüjteményéből az igés kártyákat. Talán őszi szünet után tovább tudunk lépni.




    Fogalmazás

    Ebben még csak Mesi érintett...hát, a tananyag szerint hivatalos levelek világában kellene tájékozódnia...de hogy miért is??? A munkafüzetes feladatok szellemiségétől olyan messze áll még, mint Makó Jeruzsálemtől. Mindenesetre a számunkra érkező leveleket együtt olvastuk fel, és próbáltuk értelmezni. Rám is rámfért...:)))

    Matematika 

    Továbbra is rengeteget tevékenykedünk, mostanában sokat mértünk: tömeget, hosszúságot.  Mindig segítettek a főzésben,  pl. mindig ők mérték ki a hozzávalókat.
    Mesi tökéletesen tájékozódik a húszezres számkörben, Soma is a százasban. Somával azonban sokat kell gyakorolnunk a "munkafüzetezést". Bármilyen feladatot tökéletesen megért, és pillanat alatt rávágja az eredményt, de hogy mit hova kell lejegyezni, beírni, na azt még véletlenül sem találja el. És ez nem csupán a vizsga miatt fontos. Ahogy bonyolódnak a feladatok, létkérdés, hogy le tudja-e jegyezni az adatokat, és tud-e megoldási tervet készíteni. Így ezt most kell megtanulnia.


    Természetismeret

    Még a novemberi lapbook hátravan, hogy elkészüljön a teljes őszi trilógiánk. :)
    Így aztán teljes lesz a tankönyvi követelmény, és Soma is a negyedikes anyagot tanulja. A másodikos elég szerény az ismeretanyagot tekintve, Somának semmilyen erőfeszítésbe nem kerül, hogy Mesivel együtt haladjon. Erről bővebben majd novemberi visszatekintésben.

    Angol

    Jelenleg a tizedik Peppa Pig-et dolgozzuk fel, és igyekszünk lépést tartani az iskolai tananyaggal is. Pont tegnap küldte el Mesi angol tanárnénije a dolgozat feladatait, Mesi ránézett, és mindent rávágott. :)
    Továbbra is énekelünk, mutogatunk, játszunk.
    Megtanultuk az ábécét is, mert Soma még nem tudta biztosan. A fonetikai jelekkel is megismerkedtünk. Már tudnak autórendszámot leolvasni, gyorsan és pontosan. Nem könnyű ám!

    Memóriajáték az ábécéhez


    Nagyon szeretik most ezt a játékot. Egy cd-ről hallgatják a szavakat, és aki hamarabb megtalálja a hallott szóhoz tartozó képet, rátesz egy korongot. Akinek több korongja gyűlik össze, az nyer.


    Ének-zene

    Az ének-zenével végeztünk. Az énekkönyv minden énekét teljesen tisztán eléneklik, és leszolmizálják. (tegnap előtt megkaptam a suliból a cd-t, végighallgattuk, és csak néztek..."tényleg csak ezek lesznek?"

    Nemrég úgy döntöttem, Csincsinek adom az ének-zene tanításának feladatát. Azóta naponta (!) vannak ének órák, és kéremszépen igen nagyok az elvárások. Mesi 17 darabot tanult meg furulyán, Somának meg eddig is könyörögni keleltt, hogy pihentesse a gitárt, így aztán egyetlen vizsga, amiért egy cseppet sem izgulok. :)

    Számítástechnika

    Erről az új tantárgyról a héten értesültem. Ráadásul azt sem tudtam, hogy fogjak hozzá, de egy olyan szuper honlapot találtam, hogy már nem félek. Mesi be is írta a gépbe Wordben a Tiszá-t, még képet is szerkesztettek hozzá Istvánnal.

    Testnevelés

    Fő tengelyként továbbra is maradt az úszás-lovaglás, de rengeteget bicikliznek, görkoriznak, és - mivel a kocsit Istvánom használja - marad a séta. :)))



    Új tantárgyunk a  sakk

    Valójában nem új, mert nálunk mindenki tud sakkozni, de Zsombor elvállalta, hogy tervszerűen is tanítja a kicsiket.  Még azt is megígérte, hogy ír egy vendégposztot arról, hogyan is kell ezt csinálni, illetve vele hogyan csinálták. :)))

    Röviden ennyi fért bele egy megaposztba :)

    2010. október 28., csütörtök

    Tök - még mindig

    Tegnap egy kétnapos munkát fejeztünk be, papírmasé tököt készítettünk. A végeredmény szépségén némi türelmetlenség rontott egy kicsit, de megbeszéltük, hogy újra nekivégunk, és ezúttal lesz itthon csiszolópapír is. :)
    Emese  végig finnyáskodott, ugyanis ki nem állhatja a hagyományos újságok szagát. A képen is éppen visszatartja lélegzetét, pedig szerintem "szagnak" már nyoma sincs, mindent elfed a tempera átható illata.


    Eme papírmasé tök alapja kb 40 db neylonzacsi. Mi a corás lebomlósat használtuk.
    Egymásba kell gyömöszölni, majd egy-két madzaggal tökformára kötni. A tetején hagyjuk meg az utolsó zacskó fülét, ez lesz majd a tök szára. 


    Az újságokat szálirányban tépkedjük fel. Majd készítsük el a csirizt.
    Ennek fortélyait erről az okos oldalról lestem el, és elmondhatom, hogy minden úgy történt, mint a nagykönyvben meg van írva, úgyhogy bátran hagyatkozzatok ti erre!
    A csirizezést csak Soma vállalta, Emese igen messze vonult, mert fúúújjj, ez már minden gusztustalanság teteje!



    Eleinte Somára is ráragadt ez a hangulat, de belátta, hogy nem hagyhat cserben, kire számítsak én most szorult helyzetemben, ha ő is elvonul???
    Így aztán némi grimaszolás mellett azért tette a dolgát.


    Hanem a végére úgy belejött, hogy jó ett volna, ha még egy adag csirizem van...


    De nem volt, így aztán abba kellet hagyni...


    Ugye csinálunk még ilyet?


    Ezt követte a szárítás, melyet a babakorukban használt hőlégfúvóval gyorsítottam, de így is két napig tartott.
    Aztán befestettük fehér hobbyfestékkel, de ebből a jóból már a nagyok sem akartak kimaradni, úgyhogy ezt Luca vállalta.
    E fázis előtt jó ett volna lecsiszolni, mer sajnos így egy kicsit rücskös tökünk lett, de nem volt itthon csiszolópapír, a boltok meg igen messze tőlünk, így aztán a kcisik úgy döntöttek, ne várjunk...majd legközelebb...


    A fehér festék már hamar száradt, utána következett a narancsságra kikeverése, és a tök befestése.
    Ilyen lett:)))

    

    2010. október 27., szerda

    Játék (duplán)

    Van nekünk egy kedvenc játékunk.
    Alapvetően egyszemélyes logikai játék, de a mieink mindig egész jó kis történeteket kerítenek hozzá, és szerepjátékra váltanak kábé öt perc alatt.


    Az alapsztori szerint a sarki cukrász nyaralni ment, és a kisinasra bízta az üzletet. Neki kell teljesíteni a különleges megrendeléseket, melyekhez a tulajdonos csak hiányos utasításokat hagyott hátra. Így aztán a kisinas a mi segítségünkre szorul, hogy a bonbonok helyes elrendezését ki tudja találni.

    Íme, a sütis játék házi változata, ezeket a filcsütiket mi varrogattuk technika órán. :)
    Ebből a készletből nyerhetsz egyet, ha kommentet hagysz a poszt végén, illetve rendszeres olvasóm vagy.
    A játékot ugyanis a 200. rendszeres olvasóm alkalmával terveztem meghirdetni, de sajnos elkéstem, már többen vagytok. :)




    A játékhoz laminált kis kártyákat is küldök, választani lehet kezdő, haladó és profi szint között.

    Ez itt egy kezdőknek való kártya, ügyes ovisok hamar megoldják.


    A játék kereken egy hétig tart, sorsolni Mesi fog november 3-án, szerdán.

    Ha nem akarsz zsákbamacskát nyerni, vagy véletlenül nem te leszel a szerencsés nyertes, akkor próbáld ki a játék online változatát.

    2010. október 26., kedd

    Tök jó hét lesz!...Hétfő

    Nagyon élvezem, amikor sikerül egy téma köré csoportosítanom a heti tananyagot.
    Sajnos, ez nem mindig sikerül, mert közben haladnunk kell a tananyaggal. 
    Ha történetesen éppen Petőfi Tisza című verse következik, akkor az igen magas szintű kreativitást követelne tőlem, hogy mondjuk a sütőtökkel összepárosítsam.

    Viszont ezen a héten semmi nagyívű alkotásra nem volt szükség, hogy végre tökölődjünk a sütőtöknek szentelődjünk egy kicsit.

    Első nap semmi extrát nem terveztem, de azért sikerült kicsapnom a biztosítékot a kicsiknél.
    Azt simán elhitték nekem, hogy a madárkák szeretni fogják a kettévágott sütőtökben tálalt magvakat.
    Jöttek is ám a kékcinkék, vörösbegyek, és persze a verebek. Sajnos az akkumlátorunk végképp csődöt mondott, ma  meg zuhog reggel óta, így aztán fotót a madárkáinkról csak a késöbbiekben láthattok. :(



    Ám amikor kiderült, hogy nekik meg a sütőtökkrémmel töltött palacsintát kell szeretniük, akkor simán megkértek, ne nézzem őket madárnak.


    Pedig finom volt ám!
    A sütőtököt félbevágtam, megszórtam a tetejét barnacukorral elég vastagon, majd megsütöttem. Kikapartam a héjából, villával összetörtem, és belekentem a palacsintákba.
    Végül kiderült, nem is olyan rossz.


    Az angolhoz letöltöttem, és kinyomtattam a "4 Funny pumpkins" című mondókást (?), Soma kivágta, majd elkezdtük megtanulni. Az ilyen tipusú feladatokat nagyon szeretik, és csak lesek, hogy milyen gyorsan megtanulják, ráadásul pár hétre rá is emlékeznek az egészre.





    2010. október 25., hétfő

    Ez a sláger két napja :)

    Somát dícsértem valamelyik nap, amikor matekoztunk...ugyanis köpte-vágta a hosszúság mértékegységeit oda-vissza, átszámítva, lemérve, nem is ragozom, mindehogyan...
    A hosszas dicshimnuszom után megkérdezte:
    -Akkor mostmár belátod, hogy felesleges volt ennyi matekkönyvet venni?
    :)
    Hát nem, nem láttam be, különösen nem bántam meg ezt itt


    Tényleg érdekes feladatok vannak benne, még a gyerekek is rákaptak!
    Különösen azt szeretik, amikor egy alakzatban bizonyos szabályok szerint kell elhelyezni számokat.
    Pl. mint ezek itt


    Namármost, mivel ketten vannak, könyv meg csak egy, nem szeretném, ha sokat beleírnának, így feláldoztam egy rég nem használt mágneses mintakirakót. Ráírtam a számokat, és ezzel végtelenítettem a játékot.
    A tegnapi hosszú autózásunk alatt rengeteg variációt kiraktak. Én biztosra mentem, a könyv feladatait adtam fel, de ki lehet találni újakat is.


    Ezen a képen a háromszög minden oldala 100. 

    
    Bocs a fotóért, kicsit bevillant a vaku. :(

    Akinek éppen nincsenek mágnesei, annak javaslom a sima számolókorongot, azzal is tökéletes. 

    2010. október 24., vasárnap

    Házaspárok útja - Óbudavári kirándulás


    Néha máshogyan alakul a napunk, mint ahogy elterveztük. Annak ellenére, hogy a szüretünk elmaradt, csodálatos napot töltöttünk Óbudaváron, és az őszi Balatonnál.

    Az út hosszú volt, így beiktattunk egy nagyobb pihenőt. Mi csak nyújtóztunk, a gyerekek viszont vonalaztak egyet. :)


    Óbudaváron mindig történik valami, most éppen zsinat volt, és persze össze is futottunk régen látott barátainkkal.
    Aztán elindultunk a Házaspárok Útján.

    Ezt kettesben jártuk végig, és ismét sikerült feltöltődnünk.
    Úgy éreztük, itt tartunk. :)
    A többi állomást megnézhetitek, katt ide!


    Az úton ilyen kedves jelek igazítanak el. :)


    Az erdei ösvény telis tele volt zuzmóval, ami azt jelenti, hogy itt béke honol, távol vagyunk a nagyváros minden szennyétől.


    Miközben kettesben beszélgettünk, megnyugtató volt hallani gyerekeink zsivalyát, mely a völgyben kialakított játszótérről hallatszott fel hozzánk.


    Ők igazán jól érezték magukat nélkülünk is...



    Volt állatsimogató is...



    Aztán következett a piknik...:)


    Szombaton dupla adag fasírtot sütöttem. :)


    Volt, aki falra mászott, és volt...


    ... aki fára


    Aztán átautóztunk a Balaton partjára is.


    Mivel senki sem hozott fürdőruhát, jobb híján avarban fürödtek.




    A végére mindenki jó koszos lett, szerintem pár napig nem jelentkezem: mosok. :)
    Á, csak vicceltem...:)))