2011. március 29., kedd

Utolsó vacsora - reprodukció :)

Azért jó blogot írni, mert kinyílik a világ. Nyitogatom persze én is, de még izgalmasabb, amikor rám nyit valaki, és megajándékoz. Egy valódi kinccsel.
Mint nemrég egy kedves olvasóm, Ildi.
Engedelmével nektek is bemutatom, amit kaptam, és aki szeretné, annak át is küldöm emailben a sablont.
(Hagyj a poszt után egy megjegyzést az emailcímeddel!)


Biztosan felismertétek, igen-igen, Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című fesménye.


Nem kell hozzá más, csak nyomató, ragasztó, tojástartó és lelkes gyerekkezek.


S ha már elkészült, kicsit részletesebben megismerkedtünk az eredeti művel is.

Nagyon várom vissza a régi számítógépemet, mert azon készítettem el a hozzá tartozó lapbook-ot. Remélem, nemsokára közkinccsé tehetem. 


Amikor kutakodni kezdtem a kép története után, rengeteg meglepetés várt. Nem emlékszem, hogy taultunk volna róla, hogy egy himnusz kottái vehetők ki, ha a tanítványok és Jézus kezeit illetve az asztalon lévő tányérokat kottafejekkel helyettesítjük.

Azóta ráleltem a forrásra is, a sablonok letölthetők
 INNEN
INNEN
INNEN

Köszönet érte Lucynek!

2011. március 28., hétfő

Szorzótábla

Hát bizony, tudni kell.
Nem elég érteni a lényegét, nem elég, ha gyorsan kiszámolod, és már mondod is...
Nem. Rá kell vágni.
Álmodból ébredve is...
Sokat gondolkoztam ezen, mert Soma pontosan tudja a szorzótáblát, de bizony háromig elszámolok magamban, mire rávágja az eredményt. 
Rájöttem, azért, mert legtöbbször papír alapon találkozik a szorzással, és ott van idő...
Persze, kérdezgetem én tőle, meg gyönyörűen elkántálja verssel, vagy anélkül is.
 De már rérmesen unja...
Ekkor támadt egy ötletem...
Bingi-bongi...
Ismeritek? Már írtam róla a régi blogban is. Pont akkor kell előkapni, amikor már tudja a gyerkőc a szorzótáblát.
Nézzük, hogyan kell játszani!
Mondjuk a hetes szorzótáblát akarjuk gyakorolni.
Elkezdjük a számsort tetszőleges helyen, és minden számnál, ami osztható héttel azt mondjuk, bingi-bongi.
Példánál maradva mondjuk 4-nél kezdem, 5,6,bingi-bongi, 8,9,10,11,12,13,bingi-bongi

A másik variáció, amikor visszafelé indul a számsor, mondjuk 98-tól kell 3-ig eljutni. Aki kettőt mond, az már rontott! :) Természetesen itt is bingi-bongit mondunk megadott szám többszöröseinél.

A harmadik játék, amikor mozgással kötjük össze a sorozatot. A lenti videón láthatjátok, nem is kell magyaráznom. :)

video

Őszinte leszek: első nekifutásra csak az ötös sorozattal ment hibátlanul, és megfelelő ütemben. Nehéz feladat ám! De hihetetlenül élvezik...én is be szoktam állni, akkor négyes mozgás-sorozatot választunk.

Mutatok egy játékot is hozzá, amit te magad is elkészíthetsz, mert egyszerűen megrajzolható.

forrás

Játékszabály a következő:
- 2-4 játékos számára a legoptimálisabb a játék.
- a játékosok színes korongokkal játszanak, minden játékos más színt választ magának. A korongokból játékosonként 10-10 db legyen. Ezen kívül minden játékosnak szüksége lesz egy-egy bábura, amivel lépni tud, és persze kell egy dobókocka is, hogy tudd, mennyit kell lépni:)
- A játékosok sorban dobnak a kockával, és ennek megfelelően lépnek körbe a játéktáblán. Ha olyan mezőre lépnek, amiben egy szorzást találnak, megmondják annak eredményét. Ha ez helyes, akkor megkeresik a táblán középen ezt a számot, és egy korongjukat ráteszik.
Ha olyan mezőre lépnek, ami üres, akkor sajnos nem tehetnek korongot.
Ha a szám már foglalt, sajnos akkor sem tudnak korongot tenni.
Az nyer, akinek elsőként lesz három korongja egymás mellett vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan.

2011. március 27., vasárnap

Vasárnap reggeli

Napok óta Limara briósaival álmodok. :)
És ma reggel, mikor úgy éreztem, a világ összeesküdött ellenem, megadtam magam. 
Megsütöttem reggelire.
Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy elaludtunk, és az óraátállításról sem tudtunk semmit.
A kettőt összeadva fél 11-kor keltünk ki az ágyból...


Este végül csodálatos napért adhattunk hálát.
Próbáljátok ki, lehet, hogy a briós volt az oka mindennek. :)

2011. március 26., szombat

Csoki(fél)tojás házilag, tojásgyertyák húsvétra

Két locsolóajándék is készült a mai napon.
Az egyik egy igazi házi csoki(fél)tojás, bonbonokkal töltve.
Ebben a csokitojás készítése igényel némi furfangot. Mi lufi segítségével késztettük.


Először is egy tábla csokoládét felolvasztottam gőzfürdőben. Ebből az adagból két nagyobb fél tojás lesz.
A felolvasztott csokoládéba mártogattuk kitartóan a beolajozott és felfújt lufikat.


Amikor a lufi már kellően csokis lett, sütőpapírra tettük, és a hűtőszekrényben várta, megdermedjen rajta a csokoládé.  Utána következett az izgalmas rész...


Lufit egy gombostűvel nagyon óvatosan ki kell szúrni. Fontos, hogy lassan eresszen le, különben eltörhet a csokitojásunk.


Leeresztés után még óvatosabban kell leválasztani a csokitojás belsejéről a lufit. Nyugi, ha jól beolajoztad, menni fog, ne legyél türelmetlen!
Ha véletlenül megtörik valahol a tojás, semmi baj, egy kis frissen olvasztott csokival befoltozhatod!
Már csak tölteni kell, és mehet celofánban a kamrába. :)


Elkészültek a feltámadási gyertyáink is, ezekből is szoktunk adni a locsolkodóknak.
Ehhez sok-sok feltört tojás héját kell összegyűjteni. Alaposan kimosni forró vízzel, és a tojás hártyáját is ki kell kotorni. 
Egy hétig szárítgattam.
Ma egy konzervdobozban viaszt olvasztottam, és belecsorgattuk a tojáshéjakba.
Mi úgy csináltuk, hogy a tojáshéj aljára öntöttünk egy pici viaszt, vártuk, hogy megszilárduljon. Ekkor belenyomtuk a kanócot, majd teljesen megvártuk, hogy szilárd viasz képződjön a tojáshéj alján.
Ekkor öntöttük rá a maradék viaszt, hogy tele legyen a héj.


Piros és fehér színekben készültek.  



Ez bizony medvehagyma!

Tavaly tavasszal rengeteg medvehagymát ettünk. Pogácsába, tízóraiba, pástétomokba mind került belőle.
Nem elhanyagolható szempont, hogy mindenki szerette.
Dóri hugomtól kaptam gyökérrel is, megpróbálkoztam hát a kertben elültetni. Kerestem egy árnyékos, hűvös helyet, és próbáltam úgy tenni, mintha erdő lenne.
A medvehagyma pedig úgy látszik, hiszékeny egy növény, mert sikerült kicselezni: elhitte! 
Itt van, ni!


Lelkes szurkolóknak pedig köszönet és hála! :)
Kedd nagy nap lesz a jövő héten! Vagy sikerül használtan videokártyát szereznünk az én szeretett laptopomhoz, vagy kapok egy új laptopot!
Hurrá, nekem édesmindegy...szeretem, amikor mindenféleképpen jó lesz nekem! :)

2011. március 24., csütörtök

Jaj, kényszerszünet...


Mindig is tudtam, hogy a számítógép elromolhat...de eddig még sosem tette.
Tegnap óta meg se nyekken, elhallgatott szépen csendben.
Most odáig jutottunk, hogy a gyerekektől kértem egy kis gépidőt :)
És persze, adtak. :)
Remélem, hamarosan folytathatok mindent, drukkoljatok, kérlek!

2011. március 22., kedd

Válogatós gyerekek - Répahét 2.nap


Ma répákat varrtunk. Mesi filcből kitűzőket készített, 


én pedig készülök a tavaszi lakásdíszekkel.


Reggelire narancsos répajuice-t ittunk. 

Hozzávalók:

1 kg narancs leve
2 db narancs héja
4 közepes méretű répa
cukor vagy méz ízlés szerint.

A narancsok héját egy éjszakán keresztül áztatjuk, majd alaposan leöblítjük, és feltesszük főni a répakarikákkal együtt. Cukorral édesítjük. Ha mézet szeretnél bele tenni, akkor érdemes kivárni a végét, hogy ne főzd a mézet, mert ezzel sok vitamin kárba vész. Amikor a répa már puha, turmixgéppel pépesítjük, a narancs héját kidobjuk.
Eközben a narancsok levét kipréseljük, és ezzel a narancslével keverjük össze a leturmixolt répát.
Én leszűrtem utána, mert ott még nem tartunk, hogy darabosan is megigyák.



Egyébként gyümölcscentrifugával jóval egyszerűbb, egészségesebb dolog juice-t készíteni, de nekünk nincs, így most ezt az utat választottam.

Mivel nálunk Soma Mazsolarajongó, így megnéztünk egy sárgarépás epizódot is.


2011. március 21., hétfő

Válogatós gyerekek - Répahét 1.nap


A nagyböjt első 10 napjában minimálisra korlátoztuk a médiát az életünkben. Sem a gyerekek, sem én nem használtuk a számítógépet, csak akkor, ha nagy szükség volt rá. 
Ezért is született kevés bejegyzés az elmúlt 10 napban.

A most következő 10 napban nem eszünk húst, és édességet.
Hogy ne legyen olyan komor a hét, igyekszem tartalmassá, izgalmassá tenni a napjainkat.
Gondoltam, répahetet tartunk. A múltkori gombásnak is nagy sikere volt itthon, azóta simán eszik a gombát.
Nem hittem volna...
Szóval ma répakrémleves volt az első fogás.
Ehhez a répát meg kell pucolni, és vékonyan felkarikázni. Ahogy ütemesen szeleteltem a répát, Mesi minden egyes késcsattogásnál annyit mondott: "pfuj". Mire a répa a lábosban landolt, már el is hitte, hogy ez csak rossz lehet.
Na, kéremszépen ebben a meghangolt állapotban főtt az ebéd. :)
Levesbetét gyanánt sós kekszet sütöttünk hozzá.


Mivel még nincs olyan szép kiszúróformám, amilyet István majd igenis elkészít egyszer, hát Mesi rajzolt egyet papírból, és ezzel dolgozott.


A krémleves nagyon finom lett. Ráadásul olyan édes, hogy a gyerekek azt hitték, titokban megcukroztam. Pedig nem.

Hozzávalók:
 8 db sárgarépa
1 fej hagyma
tejszín
fűszerek ízlés szerint

A répát és a hagymát kis darabokra vágtam, és nagyon puhára főztem. Utána turmixoltam, majd tejszínt kevertem hozzá. Annyi vízzel hígítottam, amilyen sűrűn mi szeretjük.

A kekszhez

25 dkg lisztet elmorzsoltam 10 dkg vajjal, majd megsóztam.
Hozzáadtam 2 tojássárgáját, és annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta. (ez most nagyon híg házi tejföl volt, 5 evőkanál ment bele)
Robotgéppel összegyúrtam, majd 2 órát pihent a hűtőszekrényben.
Kinyújtottam, Mesi vágta, Soma tojással kente, és némelyiket mákkal szórta.

A mai nap másik tevékenysége a konyhai kísérletek folytatása. A répát megpucoltam, és akkorára faragtam, hogy pont beleférjen egy üveg szájába. 
Utána egy kis mélyedést vágtam a répán, óvatosan, nehogy átlyukasszam, és a kis mélyedést megtöltöttük sóval. Várunk, várunk...hogy mi történik?


Ha gyötör a kíváncsiság, kattints a videóra, , és gyorsan kiderül. :)

2011. március 11., péntek

Nagyböjti naptár gyerekeknek

Hasonlóan az adventi naptárhoz, nagyböjtben is készítünk hasonlót. 

Nekem tetszenek ezek is, de mi évek óta ezt használjuk.


Ha nem sikerül innen kinyomtatni, elküldöm emailben. :)

2011. március 10., csütörtök

200 bejegyzés-350 olvasó-muszáj játszani, nem?

Ennyire kerek számok úgysem lesznek még egyszer...ezt igazán meg kell ünnepelni, nem?
Így aztán mindenki játszhat, aki rendszeres olvasóm, és a blogjában is meghirdeti a játékot.
Az utóbbi két napban belejöttem a teafilter tartók hímzésébe, így azt gondoltam, készítek eggyel többet, és ezt fogom kisorsolni a hozzászólók között.

A tartót olyan színkombinációban készítem el, ahogyan te szeretnéd. :)


Tehát ha szeretnél egy ilyen keresztszemes tartót a konyhádba, akkor iratkozz fel rendszeres olvasóim közé a jobb oldali sávban, hirdesd meg a blogodban is a játékot, és hagyj egy megjegyzést ennél a posztnál.
Sorsolás egy hét múlva, csütörtökön.

Március 15 - 2.rész

A Praktika márciusi száma alapján elkészítettünk egy tablót, bábokkal. Illetve kettőt. :)
Soma és Mesi  elmennek ma az iskolába, és átadják az osztálynak.  


Aztán készültek még ezek a rizslabdák lufiból. Eredetileg még egy fehér lufi is rákerült volna, de sajnos elszakadt. :( Majd pótoljuk. 


Soma a matek önálló munka alatt "stresszlabdának" használta. :)))
Így lett ilyen:


Legszívesebben én is nyomkodnék rajta néhányat, ugyanis nem tudok belépni a facebook oldalamra.
Gondoltam, megkérdezlek benneteket, tudjátok-e, mit lehet ilyenkor csinálni...
Az egész hétvégén kezdődött, vagy talán hétfőn...kaptam egy emailt, hogy valaki megpróbált rá belépni más városból, más eszközzel, mint én szoktam. A levélben az volt, változtassak jelszót. Megtettem.
Ha az új jelszóval próbálok belépni, azt írja, hogy nem sikerült törölni a régit.
Ha a régi jelszót használom, azt írja, hogy ez már egy régi jelszó.
Ha kapcsolatba szeretnék lépni a facebook oldal rendszergazdáival (vagy kikkel), akkor az a válasz, hogy nem tartozik senki a postafiókhoz, a nevemmel meg nem létezik felhasználó. Pedig de igen, létezik, még megvagyok. :)))
Naszóval, abban bízom, itt sok okos ember is megfordul, hátha tudja valaki, mit kéne tennem. :)

Szerk.: azóta szerencsésen sikerült megoldani a problémát, már fel is kerültek az eddigi bejegyzések az oldalra! :)

2011. március 9., szerda

Emlékezzél, ember...hamvazószedra

A nagyböjti időszakot nekem nagyon nehéz "gyerek közelbe" hozni. 
A bűn, a vezeklés, a böjt mind mind olyan fogalmak, amelyekkel nem találkozik egy gyerek nap, mint nap. Hogy őszinte legyek, mi, felnőttek is hajlamosak vagyunk menekülőre fogni.
Pedig kell a szembesülés, a gyerekeknek is szükségük van erre.
Különben nem tud igazán ünneppé válni, és nem tud egészen valóságos lenni a Feltámadás sem.
Ezért igyekszünk a gyerekeket is bevonni a nagyböjti tevékenységekbe.
Nem, éhezni nem éheznek egy napot sem, de nem esek kétségbe attól, ha nem esznek húst, vagy édességet néhány napig.

Egy üvegbe hamut tettünk... ugyan ez nem a szentelt barka hamuja, de jelképnek ez is tökéletes a nagyböjti asztalunkra.




Készítettünk egy dobozt is, melybe minden nap belekerül, ki, miről mondott le aznap. Minden hétre van egy közös, családi célunk, de persze a gyerekek maguknak is kitalálhatnak bármit, amitől fejlődnek.


A kis cédulákat elolvasni nem fogjuk, mert ez nem verseny, nem arról szól, hogy ki tud több, és nehezebb dologról lemondani. Ez csak Istenre és a lelkünkre tartozik. 
Azt azért jó lesz majd látni, amikor tele lesz a doboz. :)
Mindannyian biztosak lehetünk benne, hogy amit ide, a dobozba beletettünk jelképesen, azt a Mennyei Atyánk a szívében megőrzi.

2011. március 8., kedd

Foltos csikók

Holnaptól elkezdődik a nagyböjti időszak.
Ezért ma búcsúzván a vidám báli időszaktól sütit sütöttünk. Elhasználtunk hozzá

10 tojásfehérjét
30 dkg cukrot
20 dkg lisztet
20 dkg darált mogyorót
20 dkg vajat
mindenféle maradék aszalt gyümölcsöt.


A robotgépben habbá vertem a fehérjét és a cukrot, majd beleforgattam a lisztet, és a mogyorót is.
A vajat közben felolvasztottam, és lehűtöttem. Óvatosan belecsorgattam a tésztába, végül hozzáadtam az aszalt gyümölcsöket is.
170 °C-on megsütöttem, kakaóporral pöttyösre szórtam.


2011. március 7., hétfő

Matematika

A hétvégén elkészült a geoboard tökéletesített verziója.
Nem mondom, jó volt a palatáblás is: gyors, alakítható, átméretezhető. 
A monumentálisabb alkotásoknál azonban könnyen lepattanhattak a szögecskék. Márpedig Soma alkotókedve töretlen. :)


Még két igen hasznos eszközt használunk rendszeresen mostanában. 
Kölesgolyókat fogpiszkálóval.
Segítségével testeket tudunk építeni. Nagy precizitást igényel, ha például adott a test mérete, és a fogpiszkálót pontosan kell eltörni.


A harmadik játékunk a pizzás, amiről  itt is írtam már. 
Ennek elkészült a házi változata is, mert ezt úgy alakítjuk, vágjuk, ragasztjuk, ahogyan éppen szükséges.
A hetedeket éppen  kedves Marci fiam szerkeszti nekünk. :)


Továbbra is fontosnak tartom, hogy az elvont dolgokat első megközelítésben cselekedve tanítsam, s csak amikor már pontos fogalmaik kialakultak, akkor térünk át a munkafüzet feladataira.

2011. március 4., péntek

Túró Rudi házilag

Azaz inkább túrógolyóbis, vagy pötty, kinek mi tetszik. Nekünk már csak Túró Rudi marad, és kész.
Tegnap a bevásárlás alkalmával elfelejtettem megvenni a napi betevő Túró Rudikat.
Nem volt más választásom, mint itthon megalkotni a sokkal finomabb, teljesebb ízű ikertestvérét.

Hozzávalók: 

1/2 kg túró
2 evőkanál méz
3 evőkanál darált keksz
csokoládé a bevonáshoz.


A túrót, a mézet, és a kekszport jól elkevertem. Hát körülbelül ennyi volt a házitündérkedésem ezzel a nagyszerű finomsággal. Aztán Emese megforgatta az olvasztott csokiban, kapszlikba tette, és várta haza a többieket. 
Nagyon finom, próbáljátok ki! :)

Esztergom - Duna Múzeum

Nem kell ahhoz otthon oktatni a gyerekeinket, hogy rendszeresen múzeumba, kiállításokra járjunk velük.
De tény, hogy sokkal könnyebb megszervezni egy hétköznapi délelőttre egy ilyen programot, mint hétvégére. Legalábbis nálunk. A hétvége annyira zsúfolt, és szerteágazó, hogy néha jobban kipurcanok, mint egy szerdán.
Ezért szerdán indultunk neki Esztergomnak. Dobogókő felől közelítettük meg, és a havas hegyek már kora reggel lenyűgöztek bennünket. Nagy kár, hogy tuti eltévednék, így nem mertünk az autótól 5 méterrel messzebb kerülni. :)
Esztergomba érvén megpróbáltunk leparkolni, és viszonylag hamar találtam olyan helyet, ahová öt autó is elfért, tehát egyáltalán meg mertem kockáztatni a beállást.
Azért is bocsátkozom ilyen apró részletekbe, hogy pontosan átérezzétek, milyen lelkiállapotban estünk be a múzeumba. :)))
Amikor az ember ilyen zaklatott út után megérkezik, nagyon jól esik, ha úgy fogadják, mint itt is tették.
Már a pénztárnál elmagyaráznak mindent, megkérdezik, jártál-e már itt, és ha igen, mikor. Van tisztára suvickolt mosdó, benne WC papír, és szappan.
Ahogy az első terembe léptünk, rögtön egy kedves bácsi fogadott bennünket, és minden kiállított darabhoz elkísért, megmutatta, bekapcsolta, közben részletesen elmagyarázott mindent! Más múzeumokban ezt tárlatvezetésnek hívják, és külön fizetni kell érte.
A gyerekeket rengeteg megfogható, kipróbálható kiállítási darab várja, és egyszer sem szóltak rájuk!
Ezt a 8 kg-os szénnel megrakott lapátot is kedvükre emelgethették, mintha kazánfűtőként dolgoztak volna 80 évvel ezelőtt.


Éppen akkor csak mi sétáltunk egyedül a termekben, mégis mindent beindítottak a kedvünkért.


A fenti képek a Gőzgépek időszakos kiállításról készültek, e terem után kerültünk az állandó kiállítási termekbe.
A bejárat előtt egy hatalmas vízimalom fogadja a látogatókat, ezt szintén elindították csak nekünk. A belépőjegyeket a víz erejével a gyerekek pecsételték le. Nagyon ötletes, és persze látványos az egész szerkezet! :)


Egy hosszú folyosón történeti tablók sokasága várt minket, hát sajnos ezt még nem élvezték, nem is nekik készült. S hogy a szülők kedvükre böngészhessenek, addig ők klasszikus műveket hallgathattak egy pihenő padon. Versek, zeneművek közül választhattak. Először nem gondoltam, hogy tényleg mindet végig fogják hallgatni, de megtették. Mesi itt éppen a szaval. Nagyon élvezte, hogy ő már ismeri a Tiszát. :)


Zenéltünk is :)


A fő attrakció a pancsolós teremben várt ránk. Egy hatalmas vizes terepasztal. 
Természetesen itt is részletes előadást hallhattunk, majd a gyerekek addig pancsolhattak, amíg csurom vizesek nem lettek. :) Éppen papírzsepi után kutattam, mikor egy-egy törölközőt kaptak. :)
Mondom, itt minden a gyerekekért van! :)


Nagyon büszke voltam magamban, mikor a vízi állatvilág minikiállításon minden madarat felismertek! Nemhiába játszottunk sokat madaras játékokat! .)


A hatalmas teremben valódi űrfelvétel Magyarországról. Nem mértem az időt, de kb. fél óra múlva már én kezdeményeztem a továbbhaladást. Egy nagyító segítségével megkerestek minden általunk ismert várost, folyót, lábukkal lemérték, milyen hosszú a Tisza, és a Duna, mekkora a Balaton hossza, egy bibi volt csak, a kis Túr valahogy elbújt, és nem láttuk, hol folyik a Tiszába. Hát így hagytuk magára ezt a kedves nénit is, aki lelkesen válaszolt, magyarázott.


Ezen a képen a csatornatisztítók társait láthatjátok, Mesi kedvéért le kellett fotóznom. A patkányokról mindig csak rosszat hallunk, hát íme, most rehabilitáljuk őket. A 100 évvel ezelőtti csatornatisztítókat ők figyelmeztették, ha elfogyott odalenn az oxigén. Elszaladtak, idegesen futkostak ide-oda. Ha viszont békésen játszadoztak, a csatornatisztító is nyugodtan végezhette a munkáját odalenn. A régi Andrássy út csatornamakettjét is láthatjátok, ha ellátogattok a múzeumba.


Rengeteg fotót készítettünk (fotójegy sem kellett!), nagyon jól éreztük magunkat, és bár nem ez volt az első látogatásunk a múzeumban, biztosan ellátogatunk még máskor is.
Menjetek el ti is, az élmény megéri! :)

Egy korábbi kirándulás alkalmával az Esztergomi Bazilikát néztük meg, erről egy lapbook is készült. Letöltheted innen.

2011. március 3., csütörtök

Gyerekeink


Nem is tudom, hol kezdjem ez a témát, mert önmagában az alaphelyzet nagyon egyszerű. 
Én gyerekkoromban csak és kizárólag babákkal játszottam. Ha éppen más is szeretett volna velem játszani, akkor maximum beállhatott kisbabának. Esetleg anyuka lehetett ő is. De az értelmesebb lányok többségét nem elégítette ki egyik szerep sem. Jó, így utólag megértem, akkor meg nem bántam. A babázást folytattam egyedül.
Szinte minden zsebpénzemet babadolgokra költöttem. Cumisüveg, csörgő...akkor még nem volt babyborn...:(
Sanyarú egy gyerekkor volt, mert ugye a vágyaim nemigen teljesülhettek be.
A kistestvéreimet kisajátította az édesanyám, és pl. nem engedte, hogy cumisüvegből etessem őket, hanem ő akarta szoptatni. Hiába, gyatra versenytárs voltam. :( 
Alig vártam, hogy nagy legyek! 
Mindig is úgy képzeltem, hogy édesanya leszek, ha megnövök, ráadásul igenis számszerűsítettem, pontosan tíz gyereket szerettem volna. 
Nagyon élénken emlékszem az időpontra, és a helyszínre is, amikor mindezt a leendő férjem tudomására hoztam. Na és persze az arca is beleégett az emlékezetembe. :)))
Azóta sem láttam ilyen döbbent és megrökönyült arckifejezést.

Egy nyári estén történt, a Gelato fagyizóból kilépve. Arról mesélt éppen, hogy ő hogyan képzeli az életét 10 év múlva, és valahogy sejtettem, hogy most rólunk van szó. Gondoltam tehát, jobb, ha lényeges dolgokat tisztázunk, mielőtt még egy álomvilágban hagyom lebegni...
-10 év múlva nekem már biztos lesz öt gyerekem. - mondtam.

Tíz év múlva kiderült, nem is tévedtem sokat. Pár hónapot csúsztam csak, Emese októberben született.
Addig azonban még rengeteg olyan dolog történt velünk, amit sosem gondoltam volna.


S hogy még mit tartogat számunkra a Jóisten, azt nem tudhatjuk.
Az biztos, hogy a gyerekeink nap mint nap kistestvért kérnek az esti imákban. Karácsonyra, szülinapra, meg csakúgy.

Jön-e még hozzánk? 
Nem tudjuk.  
 Még van négy üres hely:)


2011. március 2., szerda

Síkidomok-geoboard és tapintós :)

Ezt az ötletet amerikai blogokon láttam. Nagyon megtetszett. :)
Emesével nemrég kezdtük el a mértant, amibe Soma is bekapcsolódott. Nagyon szerették ezt a gumis megoldást, pár nap alatt profin felismerték a trapézt, paralelogrammát, és ők maguk is szinte bármilyen furfangos kérésemet teljesítették.
A játékhoz tartozó kérdéseket innen tudod letölteni.
Szerk.: azóta tökéletesített geoboard-unkat ezen a linken találod.


A másik nagyszerű játékunk ez a saját készítésű felismerő játék. Egy zsákból kell kiválasztaniuk a kérésemnek megfelelő síkidomot.
Egy kártyát húznak, melyen ilyen meghatározások szerepelnek:
olyan síkidomot keress, amely szögeinek összege 180°, vagy olyan négyszöget, melynek két párhuzamos oldalpárja van, stb.

A kérdéskártyákat innen töltheted le.


2011. március 1., kedd

Kreativ gyakorlatok

Egy-két vonal, amiből aztán többféle kép kerekedik. :)
Ezek Emese munkái. 




Soma is dolgozott, de nem fejezte még be az alkotást. A következő darab egy gitár lesz...de hogy mikor?
Nem vártam tovább, közzéteszem. :)