2010. szeptember 30., csütörtök

Az első hónap

Azt hiszem, érdemes megállnom egy pillanatra, és egy kicsit visszanéznem, mi is történt ebben a hónapban.
Emlékszem, szeptember első hetében jobban izgultam, mint egy elsős kisdiák. Ahogyan neki is valami merőben új kezdődik az életében, úgy nekem is nagy fordulat volt ez az egész OO.
Rengeteg kérdésem volt, és tulajdonképpen senkinek nem tudtam feltenni őket. Tudtam, hogy ezeket most magamnak kell megválaszolnom. Rajtam múlik, mikor kelnek fel reggel a gyerekek, mit tanulnuk hétfőn, mikor megyünk el kirándulni, és milyen zenét hallgatunk.
Nem akartam, hogy elfolyjon a napunk, így igen feszes napirendet terveztem el. Aztán, mint minden más, ez is finomodott, alakult hozzánk, én meg vigyáztam, ki ne csússzon alólunk a talaj.
Emlékszem, reggel 7-kor felkeltettem őket, majd ezt követően nyolcig semmi más nem történt, mint ásítoztak, és jobbra-balra dőltek az ima, öltözés, fogmosás, és reggeli mímelése közben. Persze, elvégeztek mindent, de akkor is...ez nekem így nem volt ínyemre.
Végiggondoltam, mit tehetnék...sajnos korábban reménytelen elaltatni őket, mint este fél 10-10, mert a nagyobbjaink még ilyenkor fejezik be a leckét, tanulást.
Hiába vannak csendben, a házunk még él olyankor.
Így egyedüli megoldás, ha reggel hagyom őket tovább aludni. Így is tettem, és nem bántam meg. 8 körül maguktól is felkelnek, és ilyenkor pikk-pakk összeszedik magukat.
Ráadásul nekem is van szabad másfél órám. :)
Szóval fél 9 körül nekikezdünk a napunknak. Továbbra is nagyon népszerű a parafa táblánk, amelyre minden aktualitást angol nyelven kitűzünk. Magabiztosan el tudják már mondani, milyen az idő, milyen nap van ma, hányadik napot töltjük az itthoni iskolánkban.
Minden napunkról naplót vezetek, ez számomra nagyon fontos. Igaz, hogy ez napi negyed óra adminisztráció, de ez valóban fontos számomra. Jó, hogy nem arról kell ily módon számot adnom, ami mások számára fontos, hanem arról,  ai az én munkámat megkönnyítő dokumentáció.

Van egyszer egy heti tervezetem. Azért, mert azt tapasztalom, hogy egy hetet nagyon jól el lehet tervezni. Holnapra, azaz egy napra tervezni elég cinkes. Mert ha rossz napjuk van, nyűgösebbek, vagy éppenséggel százágra süt a nap, de utána napikig esni fog...szóval akkor úgysem fogom tudni őket a könyv mellé szegezni. Olyankor el kell menni egy nagyot sétálni, vagy piacra, könyvtárba. Aztán másnap be lehet pótolni a füzetes-könyves okosítást. 
És akkor hét végére ugyanott tartunk majd, mintha egyenletesen osztottam volna el a tananyagot. 
A magam dolgait is így szervezem. Pl ezen a héten elkészülök egy anyagrésszel, de nem tudom előre, melyik nap lesz alkalmas arra, hogy egyhuzamban dolgozzak 3-4 órát. De megjósolható, hogy lesz majd ilyen alkalom a héten.  



Aztán van egy napi szintű tervem, amit nem is szoktam feltétlenül kinyomtatni, csak akkor, ha nem állnak össze a fejemben a dolgok, és folyton puskáznom kell.



Tehát ennek alapján nekikezdünk a munkának. Az az elvem, hogy minden nap előveszünk minden tantárgyat, de ezek nem egyforma súllyal jelennek meg a nap folyamán. Tehát egyik nap sokat olvasunk, verset is mondunk, lerajzoljuk a verssel kapcsolatos viziónkat, és a matematika csak egy fél órára kerül elő.
Másik nap pont fordítva, mérünk, számolunk, szerkesztünk, tangramozunk, logikai játékokkal játszunk, és csak átismételjük  a  tegnapi verset.
Az angol nagyon hálás tantárgy, hiszen ha matekos napunk van, akkor számolunk, ha irodalmi napot tartunk, akkor verseket mondunk.

Arra is nagyon figyelek, hogy mind a két gyerekkel tudjak személyre szabottan foglalkozni. Nem könnyű úgy szervezni a napot, hogy Emesével is tudjunk békésen kettesben tanulni, és Somával is. Szerencsére kezdik megérteni ezt a helyzetet, és igyekeznek nem megzavarni, ha éppen a másikukkal dolgozom.

A tanulással azt hiszem, elég jól állunk.

Magyar irodalom

Emese nagyon szereti az olvasókönyvét, tényleg érdekes és kedves olvasmányok vannak benne. Tudom, nem kilóra mérhető a dolog, de a harmincadik oldalon tart benne, a könyv 180 oldalas. Megtanult belőle 3 verset is, a kedvencét itt láthatjátok.



Azt tervezzük, hogy év végére szép albumra való gyűlik majd össze belőlük.
Szépirodalom gyanánt a Váratlan utazást olvassa most, ez jó választás, mert jó sok kötete van. :)))

Soma is szereti az olvasókönyvét, tényleg jó választás volt, én is sokat nevezek a történeteken.
Vele a 21. oldalon tartunk, de az övé csak 160 oldalas. :) Minden olvasmányt elolvasunk, és lehetőség szerint minden verset megtanulunk vele is. Eddig négy verset tanultunk meg vele, kedvence Kányádi Sándortól a  Krumpli című vers. 
Irodalom gyanánt a "Nagy ho-ho-ho-horgász"-t olvassa éppen, esténként pedig a Mesélő Bibliát. Erről már írtam korábban. 

Magyar nyelvtan 

Emesével a szófajokat tanuljuk, ennek egy része ismétlés, most például az igemódokra tértünk ki részletesen, ezt hamar megértette, alkalmazni is tudja, megírta belőle a "felmérőt" is, és mindent tudott.
Soma estében a szöveg mondatokra tagolása, szótagolás, elválasztás az anyagunk, ezekkel jól boldogul, érti, ritkán hibázik.

Fogalmazás

Elvileg csak Mesinek tantárgy még, de Soma is belekóstolhat. Egyelőre leveleket írtunk, naplót vezetünk, sokat játszunk és persze a munkafüzet feladatait is elkezdtük megoldani.

Matematika

Emese nagyon ügyesen számol tízezres számkörben, de sokszor elfeledkezik a maradékokról. Nagyon örülök, hogy sikerült megértetnem vele az ellenőrzés fontosságát, mert így magát tudja javítani.  Rengeteg példát oldott meg, és le a kalappal előtte, mert nagyon igyekszik, és sosem kell nógatni. 

Soma rendkívül ügyes, simán veszi az akadályokat, de nem érti, mire jó az ellenőrzés, ezt a fázist minden esetben segítenem kell, aztán persze belejön, és csinálja egyedül, de másnap újra megkérdezi, hogy hogy is van ez?
Ő is szívesen oldja a példákat, de mellette ott kell lennem, ha azt szeretném, hogy záros időn belül végezzen.  Könnyen elkalandozik a figyelme. 

Természetismeret

Nem vásároltam hozzá tankönyvet, letöltöttem a netről a tanmenetet, és lapbook formájában dolgozzuk majd fel a tananyagot. De egyelőre nem kezdtünk még bele. A szeptemberi lapbook-kal, és a sivatagi lapbook-kal készültünk el eddig. Somának ez elegendő, de Emesének már komolyabb tananyag van, szóval sokáig nem húzhatjuk. 

Angol 

Négy versikét tanultunk már meg, és minden nap angolozunk. Előfordul, hogy csak 20 percig játszunk egy társast, vagy gyerekdalokat hallgatunk, PeppaPig-et nézünk-játszunk, de hetente két alkalommal mindenképpen tartok egy órás foglalkozást.

Ének-zene

Előző bejegyzésem óta sikerült még egy gyöngyszemre szert tennünk.



Nagyon szép, igényes kivitelű a könyv. Miközben olvassuk, meghallgatjuk a Cd-t, és fülelünk. :)

Aztán nézzétek csak!



Még meglepetés, pontosan Mesi szülinapján lesz az előadás.
:)
A hangszereink előkerülnek minden nap, de majd alkalomadtán megnézem, milyen dalokat kell a vizsgára tudni, illetve az elmélettel milyen mélységben kell tisztában lenni.
Egyelőrre csak élvezzük a zenét, a közös éneklések örömét. :)

Rajz, technika

Különösebben nem tudom, mi várhat ránk a vizsgán, szinte minden nap készül valami kis remekmű, és elkezdtük a Pagony Műtermet is látogatni.
Azt gondolom, ennyi elég kell hogy legyen, de fel vagyok készülve mindenféle meglepetésre.

Testnevelés

Hetente kétszer uszoda, egyszer lovaglás, és rengeteg szabad szaladgálás, séta. :)

Hittan

Erről még nem írtam, így aztán most nem vágok bele. De pótolni fogom a napokban. :)


Húúú, hát ez maratoni poszt lett, aki elolvasta végig, annak hálás köszönetem, és minden elismerésem.
Biztosan kimaradt még a fele...de majd máskor leírom. :)))

2010. szeptember 29., szerda

87 nap, és karácsony

Eddig kíméltem a családot is, és benneteket is, de nem bírom tovább!Menthetetlenül szeretem a karácsonyt. Éppen ezért már nyáron elkezdem a készülődést. Ősszel a  süteményeket tervezgetem és tesztelem a gyerekeken, barátokon. Tegnap ezt a mogyorós csokikockát kevertem.

Hozzávalók:

3 tábla tejcsoki
2 tubus sűrített tej
10 dkg vaj
10 dkg sótlan földimogyoró

A csokit fel kell olvasztani a vajjal, belenyomni a sűrített tejet, aprítva a mogyorót, és sütőpapírral kibélelt tepsibe önteni. Jó, ha egy-két napig szikkad a hűtőben.

Állítólag pont olyan, mint a Snickers. Azt hiszem, lesz még ennek kekszes alapja is a napokban. :)


Amikor meguntam a kockákra vágást, elkezdtem gombócokat gyúrni belőle. Egyeseket keserű kakaóporba hempergettem, másokat csokireszelékbe.
Este rögtön el is vittünk egy adagot vendégségbe. Igen, igen, babérokat learattam. :)
Mire hazaértünk, a maradékot mind megették a gyerekek.


Aztán itt van Ő. :)

Elég gyengére sikerült, de életemben először készítettem. És íme, a bizonyság, hogy igenis el kell kezdeni időben a gyakorlást.
Körtepálinkás krémmel töltött étcsokiból készült Mr. Ginger.
Az étcsokit kevés olajjal megolvasztottam, majd vékonyan bekentem vele a formát. Aztán ment a hűtőbe. Amíg dermedt benne a csoki, addig zselatinnal és vajjal felfőztem a körtepálinkát. A  csokis kenegetést megismételtem még egyszer, ekkor már nagyon figyeltem rá, hogy mindenhol csokis legyen a forma.
Amikor ez is megdermedt, akkor beleügyeskedtem a krémet, majd ez is csücsült a hűtőben. Végül bekentem a tetejét csokival.


Hol hibáztam?

Először is egy ilyen híg krémmel készült bonbon nem való kezdőknek. Szóval a következő marcipános lesz. Aztán az utolsó csokis kenésnél nagyon kell figyelni, hogy ne nyúljon túl a csoki a formán, mert utólag mindenképpen ronda lesz, ha le kell tördelni a széléről a  csokit.

Amúgy annyira finom, és különleges volt, hogy a drágám mint a 16 bonbont megette.


Kísérletek otthon 2.rész

A most bemutatott kísérlet nem annyira látványos képekben, mint ahogyan itthon mi megtapasztaltuk. De azért bemutatjuk. :)

Tit udjátok, miért változik a levelek színe ősszel? S miért hullanak le a fáról? Soma nem tudta, de nagyon érdekelte őt. 
Ezt a folyamatot az alsós tankönyvek egyébként titkolják, nem is tudom, miért, mert teljesen logikus kérdés volt Soma részéről.

Tudtátok, hogy a levelek a klorofill miatt zöld színűek?
Ezt az anyagot a napsugárzás hatására állítja elő a növény. Amikor ősszel egyre rövidebb a napsütéses órák száma, úgy egyre kevesebb klorofill termelődik a levelekben. Ahogy a zöld színű klorofill eltűnik, elkezd látszódni az alatta lévő sárga, barna, narancs szín. A sárga színt a xantofill, a barnás-narancsot a carotin okozza. 
S hogy miért hullanak le a levelek? A fa érzi, hogy egyre hidegebbre fordul az idő, és közelednek a fagyos nappalok és éjszakák. Igyekszik sok víztől megszabadulni, mert ha a benne lévő víz megfagyna, akkor kipusztulna. Ezért a levelek szárának végénél lévő membrán csapját elzárja, nem engedi, hogy a levelekbe víz áramoljon. Így a levél elhal, és lehullik. 

A képen látható levél a cseresznyefánkról származik.
Az volt a feltevésünk, hogy ha sikerül kiszedni a klorofillt a levélből, akkor megláthatjuk, milyen lesz a levél színe lehullott állapotban. Nagyjából sikerült is megtudnunk, de meg kell hagyni, elég trutyis egy kísérlet. :)



Soma felaprította,


összeturmixolta egy kicsi vízzel, hogy elég pépes legyen.


Kockacukorral felitattuk róla  a nedvességet, "csak úgy szívja fel a cukor a sok klorofillt" - kommentálja Soma.


És itt jön, ami nem igazán látszik szépen...itt a levél még inkább zöldes árnyalatú,


aztán egy héttel késöbb már igenccsak sárgás-vöröses színe tűnik elő.


A másik kísérletünket Mesi vezeti.
Arra vagyunk kiváncsiak, igaz-e, hogy ha sokat törődünk egy növénnyel, pl. rendszeresen beszélgetünk vele, simogatjuk, mesélünk és énekelünk neki, akkor pompásabbra nő, mint az, amelyiket csak meglocsoljuk, és kész. 
Két ugyanolyan tálkába ütettünk babot. Ezt itt a képen, Mesi gondozza. Láthatjátok, egyenként elnevezte őket, külön-külön foglalkozik velük. A másikkal nem is foglalkozunk, még egy fotót se készítettünk róla. :)



Ennek a kísérletnek még nincs vége, de pár hét múlva beszámolunk majd, mi történt. esetleg próbáljátok meg ti is!

2010. szeptember 28., kedd

Őszi ablakkép

Emlékszem, tavaly télen hópihéket gyárottunk tucatjával. Arra gondoltam, ősszel megismételhetnénk falevelekkel.


Ami a képen feketének látszik, az élőben ám szép narancssárga, csak gondolom a fényviszonyok miatt lett ilyen, de ehhez sajnos nem értek.

Ha van kedvetek, nyomtasd ki a sablont, hajts össze egy origami papírt, vagy átlátszó rizspapírt, másold át a leveleket, vágd ki, és kész.

2010. szeptember 25., szombat

Tótágas, lovaglás és társai


"Az embrió legelső érzékszerveként az agyban található egyensúlyi rendszer indul fejlõdésnek. Ez létfontosságú a mozgás, a térérzékelés, az időérzék, a helyváltoztatás, a mélységérzet és az önérzékelés szempontjából. Az összes inger és érzékelés az agyalapon átjutva, az egyensúlyi (ú.n. vesztibuláris) rendszeren keresztül éri el az agy magasabb szintû és funkciójú részeit.
Ebbõl következik, hogy mindazon érzékszervek, amelyekre egy gyereknek szüksége van ahhoz, hogy bármit is megtanulhasson, szoros kapcsolatban állnak az egyensúlyérzékkel.
Az egyensúlyi rendszer, a kisagy és a kérges test (corpus callosum) teljes összekapcsolódása és az idegrendszer beágyazódása csak 7-8 éves korban fejezõdik be. Éppen ezért eddig az életkorig az egyensúlyérzék ingerlése minden ősi gyermekjáték szerves része (pl. a körforgás, pörgés, bukfenc, fél lábon való ugrálás, cigánykerék, hinta, stb. 


A gyermek elsõ szókincse fõleg mozgásból tevõdik össze és első anyanyelve a testbeszéd. Csakis akkor tudja majd mozdulatait tudatosan kontrolálni, ha mozgása jól fejlõdik, és a mozgástere egyre bővül.
Amikor egy 3-6 éves kisgyerek utcai séta közben állandóan ugrabugrál és forgolódik, akkor éppen az egyensúlyi rendszerét edzi. Azt gyakorolja, hogy hogyan tudja majd egyensúlyérzékét a legmagasabb szinten is uralni, ami nem más, mint mozdulatlannak lenni.
A mozgás legösszetettebb formája a mozdulatlanság.
NEM mozogni ugyanis azt jelenti, hogy a test összes mûködési rendszerének tökéletes harmóniában együtt kell mûködnie az összes izommal, anélkül, hogy e rendszerek és izmok állandóan egymásra reagálgatnának, és egymást mûködését állandóan kiegészítgetnék.
Ez a felnõtt testtartás elõfutára és alapfeltétele.


Amelyik gyerek nem tud nyugton maradni, az még ösztönösen tudja, hogy egyensúlyi rendszerét tovább kell fejlesztenie. Az a gyerek, amelyik nem tud a járdán "rendesen" menni, anélkül, hogy fel ne másszon a kerítés peremére, hogy azután újból és újból leugorhasson róla, azt próbálja ösztönösen megtanulni, hogy hogyan uralhatná jobban az izommûködését, és hogyan tudná mélységérzetét és látó és mozgási (vizuál-motorikus) idegzetét tovább fejleszteni.
Bukfencek és cigánykerekek tovább segítik a mozgás és egyéb ingerek szétválasztódását. Ugyanis csak az a gyermek tud majd más feladatokra összpontosítani, amelyik a mozgását már teljességgel képes kontrolálni.
Mindkét szindróma, a hiperaktivitás és kóros figyelemzavar is egy alulfejlett egyensúlyi (vesztibuláris) rendszerre utalhat.
Mi szülõk, tanárok és nevelõk, hajlamosak vagyunk nyugtalan, örökmozgó gyerekeinket "ülj csendben" vagy "maradj nyugton" felszólítással illetni. Bizonyítást nyert, hogy ha a hiperaktív gyerekeknek megengedik, hogy elõször 30 másodpercig mindkét irányba forogjanak, utána 30 percen át jobban tudnak koncentrálni. Ez arra utal, hogy ahhoz, hogy "agyuk lendületbe jöjjön", elõször egyensúlyi rendszerük ingerlésére van szükség.
Látórendszerünk az egyensúlyi (vesztibuláris) rendszeren keresztül éri el az agyat. Hallórendszerünk is ugyanehhez a koponyaideghez kapcsolódik és a tapintás, amelyet a bõrfelületen lévõ hajsejtek mozgása által érzékelünk, is szervesen összefügg az egyensúllyal.
Ha tehát a gyermek első anyanyelve a mozgás, akkor az érzékelés a második. Csakis akkor képes a gyerek magasabb szintû nyelvi képességeit, mint pl. a beszédet, olvasást vagy írást, zavartalanul kifejleszteni, ha a mozgás és érzékelés tökéletesen kifejlõdött és integrálódott. Gyerekeink, miközben ugrabugrálnak és a bukfencet gyakorolják, tulajdonképpen a legjobb úton vannak afelé, hogy a jövõ Einsteinjévé váljanak."

Eddig az idézet Sally Goddard: Reflexek, tanulás és viselkedés című könyvéből.
S hogy miért írok erről?

Sokat gondolkoztam a tanulásunk minden apró részletéről. Arról is például, hogy milyen körülmények között tegyük...
Egyelőre a két Mesi és Soma egy közös szobában alszanak, és játszanak. Sajnos ez a szoba elég picire sikerült, így aztán egy nagyobb legózáshoz már a nappalit foglalják el. Hasonlóan tavaly a leckeírás is az étkezőasztalon működött.
Idén a dolgozószobában rendeztünk be egy kis tanulósarkot nekik, itt kényelmesen elférnek mindketten a dolgaikkal együtt. Mégis, igen ritkán ülnek az asztalnál mozdulatlanul.
Hogy miért, az a fenti idézetből talán kiderül :)
Úgy döntöttem, egyáltalán nem fog zavarni, ha két foglalkozás között körülszaladják a házat, vagy bukfenceznek kettőt, és az sem, ha Emese kézenállva megy el a caruzáért. Ez nem vicc, nem blogírói túlzás, teljesen komoly: a nap felét szerintem kézenállva tölti. Meg is ijedt, amikor ez az olvasmány következett a könyvében:


Hát, ami azt illeti, Mesinek is vannak ám kérdései...:)))

Meg kell említenem még, hogy nagy nap volt a mai, mert végre ő is elkezdhetett lovagolni. Jövő héttől pedig Somával együtt fognak járni.
S hogy miért esett választásunk pont a lovaglásra?


Először is, mert kapcsolatba kerülnek közben egy élőlénnyel, és ez igen fontos dolog egy gyermek életében. A mieink rajongásig szeretik az állatokat, így aztán ezt a kapcsolatot érdemes tovább mélyíteni.
Aztán a lovaglás fejleszti az egyensúlyérzéket, ez pedig jelenleg szinte egyetlen hatásos módja a figyelem-koncentráció fejlesztésének. Soma esetében erre azért bőven szükség van, és persze Emese számára áldásos.
Mivel a tornaóráik most kiesnek, minél többféle mozgásformával szeretnénk megismertetni őket. Ráadásul a családban Csincsi lányomat már megérintette a lovaglás szépsége, és izgalma, így aztán nem volt nehéz a két kicsit sem a lovarda felé irányítgatni.



2010. szeptember 24., péntek

Így tanulunk mi...matematikát


Már a cím is sántít, ugyanis alapvető különbség van számtan-mértan, és matematika között. Mégis az iskolai tanítás során ritkán teszünk különbséget a kettő között.
Ha jól megnézem a várható vizsgánk anyagát, akkor számtanból fognak számot adni tudásukról. Ha a nagyobb gyerekeim gimis felvételi vizsga feladatait nézegetem, ott viszont dominálnak a matematiai rendszerben való gondolkodás fejlettségét felmérő feladatok.
Mi is a különbség számtan és matematika között?

Míg a számtan-mértan alapvetően számokkal való foglalatosság, a matematika lényege nem a szám, hanem a számok mögött húzódó gondolati rendszer megértése.
Ezt a szemléletmódot talán Hajdú Sándor tankönyvei igyekeznek követni leginkább. ezekben rengeteg olyan feladatot találtam, amelyek a logikus gondolkozást, a matematikai nyelvezet elsajátítását helyezik előtérbe.

Ezért is döntöttem az ő tankönyvei mellett.

Először meg is rémültem, hiszen két igen vaskos kötetről van szó...nem is mertem mind a kettőt megmutatni a gyerekeknek, de természetesen azonnal kiszúrták, hogy ez kettő, és vastag, és most mi lesz...

Aztán a könyveket alig vettük még elő. Mert első lépésben eljátszunk mindent, amit csak lehet.
Aztán kirakjuk babszemekből, almákból, kupakokból, vagy egyebekből. Igyekszem mindig mást használni, ezzel is elősegítem az elvonatkoztatási képesség kialakulását.



Csoportosítunk, osztunk, kupacolunk...

 

Utána lerajzoljuk. Ezt követi a jelekkel való megjelenítés, majd a legvégén kerülnek elő a számok, és a különböző matematikai jelek...és  a tankönyv.



A folyamat alatt mindvégig igyekszem igékkel kifejezni, szavakkal kísérni ami történik:
kirakjuk, megfogjuk, megszámláljuk, letakarjuk, kimérjük, lemérjük, megtöltjük, kitapogatjuk, lépünk, építünk.
Az otthonoktatás során igyekszem minden mennyiséget gyakorlatokhoz kötni, kipróbálni, megérezni, megbecsülni, szemléltetni. Ez rengeteg időnket veszi igénybe, de remélem, megtérül majd.


A matematika nyelvét lefordítom hétköznapi nyelvre, hogy egy-egy hétköznapi problémát a matematika nyelvén tudjuk kifejezni.
Pl tört az, amit eltörtünk. A felső szám a számláló, mert mert az fejezi ki, hány darabot számolunk meg, az alsó a nevező, mert megnevezi, hány darabra törtük, stb...


Nagyon fontos, hogy még nagyobb gyerekek is merjenek segédeszközöket használni a számoláshoz, pl. az ujjukat, vagy pálcikát, korongot, számegyenest.
A matematikai fogalmakat mindenképpen tapasztalatokra kell építeni. Még negyedik osztályban is.
Például vásárolunk 10 dkg sonkát, és 1 kg kenyeret. A két mennyiség vizuálisan is nagyon különböző, így amikor átváltásokat gyakorlunk, már lesz megelőző tapasztalata a mértékegységek egymáshoz való viszonyáról.
Első lépésben tehát babszemekkel, korongokkal, képecskékkel tevékenykedünk. Még Emesével is így váltjuk át a mértékegységeket. Lisztet, babot, stb mérünk a mérlegen, és bőszen számolgatja a dekagrammokat, kilogrammokká, vagy fordítva.
De Somával a szorzást is így kezdjük. Csoportosítja a babszemeket, majd magától döbben rá, hogy ha háromszor vesz egy hármas csoportot, akkor kilenc babszem lesz belőle, tehát háromszor három az kilenc.
Ezt követik a képekről való leolvasások. Csak ez után lépnek be azok a feladatok, ahol, csak a számok szerepelnek.
A matematika, illetve  a számtan másik fontos eleme a nyelvezet. Sokan gondolják, hogy ez itt nem lényeges. Pedig az. Nagyon fontos, és nem csupán a szöveges feladatok megoldása során.
Amikor azt mondjuk, öt meg három, akkor a "meg" szócska igen lényeges értelemet hordoz, amit nem biztos, hogy egy 7-8 éves gyerek megfelelően tud lefordítani. Vagy pontatlanul tudja értelmezni a hat-hatodik-hatod-hatszoros kifejezéseket.
Ködös fogalmakkal pedig nem lehet számolni. Első lépésben a szavak, fogalmak jelentésével kell tisztában lennie, és ehhez nagyon fontos a cselekedtetés...kivonásnál kivenni egy halmazból adott számú elemet. Kézzel fogható gyakorlat, amihez hozzákötjük a megfelelő fogalmat. Kimondjuk, begyakoroljuk. Késöbb lerajzoljuk, ábrázoljuk. Miután ez is gyakorlattá vált, kezdhetjük el a számokkal való műveleteket.

Egy régebben feltett kérésre is itt reagálnék. Enikő kérdezte tőlem, mit tegyen, hogy a nyolc éves kisfia megértse az összeadás-kivonás logikáját.
Ha 10-ig nincs gondja vele, bár még az ujjait használja, akkor azt hiszem, nem a logikával van gondja...Ha a 6+8 elvégzése okozza a problémát, akkor a tizesátlépést nem értette meg.
10-ig nincs probléma, mert ott a két keze, és átlátja rajta az egész műveletet. De erre a segítségre még szüksége van úgy látszik. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha megadjuk ezt  a segítséget továbbra is. Két nagyon egyszerű módszer is eszembe jutott, a mi iskolánkban ezt nem csupán engedte, hanem ajánlotta is a tanító néni. Az egyik a számegyenes, amit celluxszal ráragasztott a gyerekek padjára. Ha jól emlékszem, húszig volt számozva. Ezen lehetett lépkedni, összeadás és kivonás közben. A másik egy gyöngysor, amin szintén 20 golyó volt felfűzve. 5 piros, 5 kék, majd megint 5 piros, 5 kék. Ezt a tolltartójukban tartották. Aki úgy érezte, hogy használnia kell, az használta. Senki ne gondolja, hogy ez ellustítja a jól számoló gyerekeket...ugye nem gondoljuk komolyan, hogy ha valaki pontosan tudja már, hogy 4+5 az 9, majd le is morzsolja a gyöngyökön...nem. Mihelyt elegendő gyakorlatra tettek szert a számolásban, rögtön el fog kallódni az a gyöngysor...
A számolás oda-vissza szintén segíthet a tizesátlépésben. Számoljunk öttől húszig, huszonkettőtől hatig, Természetesen ezeket a gyakorlatokat mindien esetben valamilyen játékba kell ágyaznunk. Nálunk Soma egyik kedvence volt, hogy számoltuk a lépeseket az óvodáig. Két hét után már pontosan tudta, melyik villanyoszlopnál hányadik lépés következik...akkor elkezdtük bonyolítani...minden második lépésnél mondtuk ki hangosan a számokat, vagy késöbb minden ötödiknél. Volt olyan is, hogy nagyokat léptünk, meg kicsiket, és ezzel játszottunk. Minden lépcsőfokot mindig megszámláltunk.
Ezeken a gyakorlatokon kívül nagyon jó eszköz az abakusz . Ez egy korongos változat, láthatóvá teszi a számokkal való műveletek folyamatát. Segít az elvonatkoztatásban is, hiszen nem kiskacsák, és almák segítségével számoltat.
Ezen az oldalon még számos játék található, amely láthatóvá teszi, tehát megkönnyíti a gyermek számára a számolást.
A bejegyzések között Gabriella is ajánlott két letölthető játékot, az egyikkel az összeadást, a másikkal a kivonást lehet gyakorolni. Tetszik, mert a számok mellett megjelennek még a korongok is, ez a második fázisban alkalmazható hatékonyan.

2010. szeptember 21., kedd

Mohakert és csipketea

A tegnapi erdősétánkon Soma mohát is szedett, ráadásul gombástul. :) A dísztök pedig a mellettünk lévő üres telekről származik, Soma vette észre, hogy terem ott az is.
(Hogy ebből a gyerekből mi lesz...valami természetbúvár biztosan, habár jelenleg papnak készül...)
Naszóval ma mohakertet készítettünk. A bejárati ajtóhoz tettük, mert ez északi fekvésű, egész nap árnyékos, itt biztosan jó helye lesz.
Olvastam róla több helyen is, de végül mi egészen egyszerű módját választottuk.
Mivel a nyári mohakaland is sikeresnek bizonyult, reménykedem, ez is szépen megmarad.
Egy tál aljába kavicsokat tettünk, belocsoltuk vízzel, és egyszerűen ráhelyeztük a mohát. Csak spriccelni kell.


A tanulási szünetekben Apára gondoltunk, akihez most ért el a betegség, ráadásul őt viseli meg a legjobban, és ő az, aki még kipihenni sem tudja magát.
Készítettünk neki egy kis meglepetést a munkahelyére.

Egy teafilter kell hozzá, ilyesmi.


Kettévágtuk.


Megtöltöttük csipkebogyóval.


Körbevarrtam.


A gyerekek megírták a kártyákra a jókívánságokat.


A cérnaszál másik végére ráragasztottuk.


Kis vászontasakba tettük.


Reméljük, meggyógyul hamar. :)

2010. szeptember 20., hétfő

Így tanulunk mi...természetismeret

Múlt héten a kutyának se volt kedve hatalmas sétákat tenni, a szobában tanultunk egész nap. Úgy láttam, ideje egy kis lófrálást is beiktatni erre a hétre, így amikor még százágra sütött a nap, elindultunk sétálni.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 10 perc alatt ilyen táj fogad bennünket.



Mentünk, mendegéltünk, félpercenként meg-megálltunk. Kutyát simogatni,


Gombát szedni...(de minek....? csakúgy...)


Gyíkot fogni..."annyira jó, amikor csikizi  a kezem"


Békát fogni..."de anya, ez nedves..."


"...a szemét nézd, arany színű a  szeme....!"


Akció közben...szitakötő kapás...elmaradt...." a szitakötők reflexei jobbak, mint az emberé..."


A mohák reflexei nem olyan jók. :) Mohakert lesz belőle, majd holnap...



Bohóckodtunk is egyet. :)


Kettőt...


Sokat...:)




És már őszül...igazán.






Katicás dominó

 Régi adósságom a katicás dominó, ami a lapbookban csíkos lett. Remélem, így mindenki megtalálja. :)
Ha valami nem stimmelne vele, akkor jelezzétek.