2010. november 5., péntek

Történelemóra - itthon

Nagy fába vágtuk a fejszénket. :) Elhatároztuk, hogy felkutatjuk a családfánkat. Úgy döntöttünk, István családján kezdjük. 
Egyrészt igen izgalmasan hangzik, hogy a hagyomány szerint szegről-végről Bem apó rokonaival van dolgunk, másrészt  pedig már csupán egy rokon segítségére számíthatunk.
Ő István unokatestvére, és hatalmas kincsek tudója.
Természetesen készül a lapbook, igyekszem úgy készíteni, hogy letölthető formában ti is tudjátok majd használni. :)




Szóval így esett, hogy felkerekedtünk, és elindultunk Székesfehérvárra. István unokatestvére látott minket vendégül, csodálatosan éreztük magunkat. Meglátogattuk Lidike nénit is, aki 92 évesen olyan hejre kis vendégséget rendezett számunkra, hogy csak ámultunk. Nem tudom, láttatok-e már oylan idős nénit, akin persze látszik a kor, de a lelke annyira fiatal, hogy minden gond nélkül elbeszélget a gyerekeinkkel.
Ráadásul volt is közös téme bőven, hiszen a csípőficama miatt ő is magántanuló volt, az édesapja tanította otthon. :)


Tudjátok, nagy energiákat fektettem abba, hogy a gyerkőceim egy vendégségben is tudják az illemet: egyszerre egy szem perecet illik elvennni, nem befalni az egész tállal. 
Amikor Lidike néni ezt meglátta, megparancsolta, hogy nála ugyan ne csipegessenek, mint a galambok, hanem igenis tessék belemarkolni a tálba, és befalni az egészet. Mondjuk kétszer nem kellett mondania, ráadásul  mind a hatan egyből szívükbe zárták őt. :) 


Fehérváron megnéztük az altemplomban eltemetett rokonaink síremlékét is, és kiderült, hogy bizony voltak hiú emberek közöttük, akik a Sárosdi-t Y-nal szerették volna látni. :) 


Pedig y-ról szó sem volt. Simán Sárosdiak voltak az ősök. Sőőőt, Suszták-ok. :)
Suszták István, a dédpapa beházasodott a Bem családba. Bem Mária, a felesége szándékosan valami egyszerűbb emberhez szeretett volna hozzámenni, mert a Bem családban egy örökletes betegség ütötte fel a fejét, és ezt nem szerette volna tovább örökíteni.
Suszták Istvánt megkedvelte Bem Gyula, az ükpapa, és áldását adta a házasságra, két feltétellel:
Suszták István kerít valami jobb hangzású nevet, és egyetemre megy.
Így lett Suszták Istvánból Sárosdi, és így lett gépészmérnök.
Nászajándékba a Mária Malmot kapta Perkátán.
(ide nem sikerült eljutnunk most)


De a malom még mindig áll. Dédpapa modernizálta:  angol gépeket vásárolt, és ez lett Magyarország első elektromos meghajtású malma. Mária malomnak nevezte el dédpapa, mert a felesége is Mária volt.
Aztán persze államosították....

Ha kicsit visszalépünk az időben, Örspusztára érkezünk, ahol Bem Gyula és Steiner Karolina 6 gyermeket neveltek. Nahát! :)))
Míg az örspusztai temetőben a nagyobbak sírokat kerestek, a kicsik is jól érezték magukat. Soma így kommentált:
"Nagyon megszerettem temetőben lenni"
Naná, hiszen pillangó szállt a tenyerébe,


gyíkocskák szemeztek vele,


ezernyi katicabogár repkedett,


na és persze a fő attrakció a béka volt. Nem is akart megválni Somától. :)




Találtunk valami fura termést is, fogalmunk sincs, mi a csoda ez, reménykedem benne, valaki ismeri...


Megkerestük a Bem-kúriát. Sajnos a kapu zárva volt, és a kúria állapota lehangoló. :(


Aztán egy kiskaput találtunk, így végülis bejutottunk a kertbe. Ezt a három gesztenyefát még az ükpapa ültette.


Sajnos a kúria hátsó részét tudtuk csak meglesni, így rendes fotó nem készült róla.
Pedig érdekelt volna a tornác, ahol Bem Gyula az oroszokat fogadta...és nem engedte be a házba. Két fiával ment ki eléjük, és igen..., az oroszok nem kérlelték őket sokáig. Eldördült a puska, és ükpapa, fiaival együtt itt lelte halálát.


A kúria éppen eladó...potom 15 millió forint, 1.3 hektár földdel. Most azon gondolkodunk, hogyan tudnánk megvásárolni, hogy ismét a család tulajdona lehessen. Pont elférnénk benne. :)


Bem Gyulának nem csupán földjei voltak, hanem a jelenleg az Aranyponty Zrt tulajdonában lévő horgásztavak egy része is az övé volt.
Ez legalább ma is virágzó üdülőparadicsom. Már tudjuk, hol fogunk nyaralni a nyáron. :)


Folyt.köv. nemsokára :)


19 megjegyzés:

  1. Micsoda kutatás. :) Sok mindent felfedeztetek a múltról. :)

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon izgalmas. Várom a folyatást.

    VálaszTörlés
  3. Ha jól tudom, vadnarancs.
    Várom a folytatást!
    Dóri

    VálaszTörlés
  4. Most egy kicsit pityergek...annyira akartam mindig...és már nem él senki, aki segíthetne. De lehet, hogy így is megpróbálom. Nagyon köszönöm ezt a posztot, sokat jelent nekem!

    VálaszTörlés
  5. A narancseperfa termése. De nálunk a dadusnénik csak tejlabdának hívják.
    Amúgy nagyon izgalmas történet...
    Zsuzska

    VálaszTörlés
  6. Dóri, Zsuzska, köszönöm! Igazából azt sme tudtam, hol keressem a nevét. De lám, az internet...köszikösziköszi! :)

    A folytatás azért nem holnap lesz ám, de talán még idén leutazunk egy hétköznap is, hogy a pléábániákon is keresgéljünk.
    Érdekes volt ám, hogy Örspusztán besétál az ember a vegyesboltba, és megkérdi, hol a "Pista bácsi" sírja...merthogy nem találtuk...és ott az eladóasszonyság egyből elmagyarázza, hogy ebben és ebben a sorban, de fejfa nincs rajta, mert tönkrement. Az emberek ismerik, és számon tartják egymást. :)

    Edina, egy okkal több, hogy nekiláss!

    VálaszTörlés
  7. Virág, ez nagyon klassz. Szerintem nagyon büszkék lehetnek a gyerekeid, és jó ötlet, hogy ezzel is megajándékozzátok őket.

    VálaszTörlés
  8. Virág, a termés az epernarancs.

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. :D Nagyon élveztem a kis kutatásotok történetét...
    Ezen már én is elgondolkoztam, hogy utána kéne járni a családfánknak, mert itt is lehetne érdekes dolgokat találni,pl.Mészáros Lázár honvédaltábornagy, hadügyminiszter állítólag rokon.
    Az meg külön vicces dolog, hogy nálunk a temetőben is ilyen terméseket lehet találni(hála a többieknek már tudom is mi az :) )

    VálaszTörlés
  11. Virág, vegyétek meg, és akkor itt lesztek a közelben! :) Nagyon érdekes története van a családodnak :) A termést én is láttam sokszor, de nem tudtam, mi, de most megint tanultam valamit :)

    VálaszTörlés
  12. Nagyon tetszett ez a poszt, izgatottan várom a folytatást:) Somából biológus lesz:) Akit ennyire megtalálnak az állatok... :)
    Nagyon jó lenne, ha meg tudnátok vásárolni a kúriát:)

    VálaszTörlés
  13. Én is nagyon várom a folytatást. Szeretem az ilyen Lidike nénikéket. Nekem nagy erőt adnak ahhoz, hogy az Istenbe vetett hittel igenis emberhez méltó, derűs idős kort élhet meg az ember. (Én még fiatal vagyok, de gondolkodtat a helyzet!)Három-négy olyan kedves idős kollégám, barátom van, akik 70-esek, 80-asok és pont ilyenek, mint írtad! Erika

    VálaszTörlés
  14. Virág, z fantasztikus!!! Istvánom is akart már ilyesmibe fogni, lehet, hogy támogatni fogom a dolgot. :-) Csuda izgalmas! Az pedig nagyon megkapó gondolat, hogy visszaszerezzétek a családi kúriát - sok sikert hozzá!!

    VálaszTörlés
  15. Rose, azt hiszem,az embernek nagyon fontos, hogy ismerje a családja történeteit. Szóval, rajtarajta, mindnekinek ezt tudom csak mondani, mert hihetetlenül érdekes dolog a múlttal szembesülni.
    Timi, hááát, mi ezen vagyunk, de nem biztos, hogy összejön az a tizenmillió. :)
    Ráadásul a földdel nem tudunk mit kezdeni, első ízben majd azt kelll tisztázni, enélkül is eladó-e a ház.
    Talán azt sikerülne megvásárolni. :)
    Patricia, hát Somán én is sokat gondolkozom, egyelőre papnak készül. De sokszor mondja, hogy vidéki pap szeretne lenni. :)))
    Erika, bizony, Lidike nénik nagy áldások! :)))
    Gabka, neked is csak azt tudom mondani, hogy érdemes! :)
    Mindenkinek köszi a drukkolást, és a termés nevét is külön! :)))

    VálaszTörlés
  16. Kedves Virág!

    Örülök jeles őseiteknek. A termés a narancseper, tudományos nevén, latinul (Maclura pomifera). Valóban tejnedves növény, nagy törzses fává nől, ha hagyják. Ha nem hagyják, akkor nyírással cserje méretben is lehet tartani, de így nagyon nehezen megrendszabályozható, mert nagy tüskéi vannak és állandóan fává akar nőni. Sövényként tehát (ha rendszeresen vállalkoznak a nyírásra) kerítés helyett is tökéletes.

    Üdv: Flóra

    VálaszTörlés
  17. szia. próbáltatok már levéltári kutatást? én is nagy családfa kutató és rajongó vagyok, és annak idején engem vittek levéltárba. azonnal megfogott, csuda érdekes volt már maga a levéltár is, hát még amikor előkerültek a régi keresztlevelek, miegymás. van egy netes progi, a family tree builder, én abban építem a családfánkat. ingyenes, ha gondoljátok, próbáljátok meg ti is. jó kutatást kívánok. még egy jó tanács: írjátok be a neten a goggle keresőbe valamelyik családtag nevét, lehet, hogy rég elfeledett rokonra találtok, vagy esetleg egy távoli rokon már korábban elkészített családfájára, mai nektek is hasznos lehet. :)

    VálaszTörlés
  18. Köszönöm! Levéltárban még nem voltunk. Tervezem, hogy egyszer ismét nekiduráljuk magunkat egy újabb kutakodásnak. Remélem, sikerül tovább jutnunk. :)

    VálaszTörlés
  19. Kedves Virág!

    Élvezettel olvastam cikkét a családfájukról.Éppen most olvastam egy régi számát a Sárbogárd és Vidéke c. lapnak, amelyben az önök őse is meg van említve egy vadászat kapcsán.
    Ugyanakkor jelzem, hogy néhány sor a "Sárbogárd története" c könyvben is található róla. Ha érdekli Önöket, szívesen eljuttatom önöknek. Elérhetőségem: jakobzoltan@citromail.hu
    Üdvözlettel J.Zoltán

    VálaszTörlés