A dolog akkor kezdett el érdekelni, amikor Somának felolvastam József Attila Altató című versét, majd lazán közölte, hogy ezt már ismeri, és el is szavlata ott azonnal. Volt benne egy-két kisebb hiba persze, de nem vitás, hogy alapvetően jól ismerte.
De mégis, honnan?
"Hát tavaly Mesi annyiszor mondta..."- és valóban, tavaly Emesének meg kellett tanulnia, és biztosan elmondta hangosan jópárszor.
Aznap amolyan kísérletképpen visszakérdeztem Somától, amit Mesivel tanultunk. Éppen a melléknevekről volt szó, és bizony Soma simán megmondta, hogyan kérdezünk rá a melléknevekre, melyik alapfokú, középfokú...pedig csupán itt legózott velünk egy légtérben.
Biztosan nektek is volt hasonló élményetek akár saját magatokkal kapcsolatban, akár a gyerekekkel.
Bár elviekben tanultunk mi erről a fősikolán (diszlexiások, figyelemzavarral küzdők, és a jobb agyfélteke-domináns gondolkodók az átlagosnál többet tanulnak meg vélelen tanulás által), nemigen foglalkoztam eddig a jelenséggel.
Pedig érdemes!
A fenti példák mind a verbális csatornán keresztül érték el Somát, így kiváncsi voltam, mi a helyzet a vizuális csatornával. Ezt egy teszttel vizsgáltam. A tesztről egy barátnőm mesélt még régebben, így aztán gyorsan felhívtam őt, és kölcsönkértem tőle.
A teszt eredménye cseppet sem lepett meg.
De nézzük a tesztet!
Először is játszani hívjuk a gyerkőcöt, és mutatunk neki 10 db kis kártyát meghatározott sorrendben. A kis kártyák mindegyikén egy-egy állat és egy-egy egyéb tárgy képe látható fekete-fehér kivitelben. Innen töltsd le a kártyákat.
Megkérjük a gyerkeket, hogy nagyon jól jegyezze meg az állatok sorrendjét, mert majd újra ki kell raknia.
A tárgy képét meg sem említjük.
Pár perc elteltével összeszedjük a kártyákat, és odaadjuk agyereknek a második csomag kártyát, melyen csak az állatok képe szerepel, és megkérjük, hogy rakja le sorrendbe maga elé. Ezzel jól vizsgálhatjuk a vizuális szerialitás részképességet, de eről majd késöbb. ( a letöltésnél figyeljetek, mert két állat képe nem ebben a csomagban van, hanem a tárgyképeknél!)
Miután a gyerkőc letette az állatok képeit maga elé, jön a bónuszfeladat! :)
Megkérdezem tőle, emlékszik-e, hogy az állatok mellett más tárgyakat is látott a kártyákon. Valószínűleg erre fog emlékezni. Ekkor adom neki oda a tárgyak képét tartalmazó kártyacsomagot, és megkérem őt, hogy most ezeket is párosítsa össze. (vigyázat! a teknős és a zsiráf képe csupán technikai okokból van itt!!!)
Soma kapásból tudta, melyik állat kártyáján milyen képek voltak, ám a sorrendet nem sikerült pontosan megjegyeznie. Stimmelt az első háron kép, és az utolsó. A többi hatot teljesen keverte....
Namármost nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, milyen tanítási módszer a célravezető esetében. Somának renegetg képre, pókábrákra van szüksége a siekres tanuláshoz. Olyan környezet inspiráló a számára, amely az őt érdeklő tudásanyagot folyamatosan elé tárja, rengeteg információt mutat meg neki képekben.
Ezért elkezdtem törni a fejem, hogyan tudnék egy nagyobb falfelületet felszabadítani a szobájukban, hogy ott posztereket helyezhessek el az adott tananyaghoz kapcsolódóan.
Emese a sorrendet nem hibázta el, hibátlanul kirakta az állatokat, de a képek társítására csak 5 esetben emlékezett jól. Nyilvánvaló, ő már tud egy megadott feladatra koncentrálni, képes az adott utasításnak megfelelően cselekedni. De azért nála is működik a véletlen tanulás.
A szeriális képességekről, és ezek fejlesztési lehetőségeiről holnap olvashattok.
Ez annyira jó. Mármint, hogy így igyekszel az ő tanulási módszereikhez és stílusokhoz igazodni. (Aki azt mondja, hogy ezt az iskolában nem lehet megcsinálni, az szóljon, ajánlok jó szakmódszertan könyveket, amikből kiderül, hogy de lehet. :) ) A véletlen tanulás tényleg működik. Na, pl. én ezért tudom fejből majdnem az egész Dorottyát Csokonaitól. :D
VálaszTörlésSzia Hirvi!
VálaszTörlésKérek szépen szakmódszertani könyvek címeit!
Réka.
Ez működött az osztatlan iskolákban is. A kicsik észrevétlen tanultak a nagyok anyagából még mielőtt tananyaguk lett volna, a nagyok ismételtek a kicsikéből. Talán volt egy kis előnye is. Csilla
VálaszTörlésMár megszerettem volna kérdezni, hogy valamilyen részképesség zavarral lehet e összefüggésben, hogy Zs. annak ellenére, hogy jobbkezes, (az iskolaérettségi vizsgálaton azt mondák, hogy biztos jobbkezes, jobbszemes /bár én nem voltam róla meggyőződve, sőt a jobbszemességről is ott hallottam először/) a ceruzahegyezőt, a dió darálót, és a többi ilyen eszközt is amivel egy kart hajtani kell, megfordít és a bal kezével maga felé tekeri, annak ellenére, hogy sokkal sutább így. Szólok neki, hogy fordítsa meg, de a következő „diómegpakolás” után már megint „valahogy” megfordul a daráló.
VálaszTörlésBergamott, ez nem részképességzavar, hanem a dominanciákkal kapcsolatos probléma. Most nem tudok neked összeszedett választ írni, mert éppen ebédet kavarok, de este válaszolok neked. :)
VálaszTörlésNekem is az osztatlan osztályok jutottak eszembe meg a családban nevelődött gyerekek, akik egymástól tanultak meg a nagyszülőktől...:)
VálaszTörlésKöszönöm :)
VálaszTörlésSzia Virág!
VálaszTörlésLetöltöttem és megcsináltam.
Hm, nem lett hibátlan nekem se, középtájon két kép sorrendjét felcseréltem, de a párosítás jóóóó lett.
Pedig azt gondoltam, hogy több hibám lesz mikor nézegettem a képeket.
Otthon megcsináltatom a többiekkel is.
Szamira, így nem ér ám!
VálaszTörlésMivel te előre tudtad, hogy majd figyelned kell az állatokon kívül a másik képet is, egyáltalán nem véletlenül tanultál! :)
Csilla, Eri, bizony, rengeteg haszna is volt az osztatlan osztályoknak!
VálaszTörlésJa, hogy azt nem kellett volna tudni.
VálaszTörlésSebaj, leány gyereknek is úgy mondtam, hogy figyelje mi van mellettük, és megcsinálta hibátlanul a sorrendet és a párosítást is.
A barátnőjének is mondtam, hogy figyelje a sorrendet és a mellette lévő képeket is, hát ő a sorrendet egy hibával rakta ki, de a tárgyakat már csak az első kettőnél, meg az utolsónál találta el.
Szóval még így se volt könnyű, hogy tudta, hogy figyelni kell.
És ezek a lányok már sokkal nagyobbak mint a te csemetéid.
Nagyon köszi Virág. Folyamatosan teszek fel nagy méretű, magam készítette képeket a falra és cserélgetem őket. Nagyon szeretik nézegetni! (és tanulnak belőle) Most egy nagy hajót és egy uszályt készítek. A hajón j betűs szavak úszkálnak kép formájában, az uszályon ly betűs szavak kép formájában! A vizuális gyerekeknek kiváló a helyesírás fejlesztésére! Ha elkészültem vele lefényképezem nektek! A fiam volt pont ilyen, mint Soma! Sokat járt velem kiskorában az iskolába, háttérben legóval játszott és kb. néhány hét után vettem észre, hogy az összes betűt ismeri, csak az összeolvasást tanítottam meg neki, hogy az jó legyen! Hiába a gyerekek olyanok, mint a szivacs! Erika
VálaszTörlésElolvastam újból a feladatot, tényleg nem kellett volna megemlíteni a tárgyak képeit.
VálaszTörlésNa mindegy, arra jó volt, hogy megdicsérhettem a figyelmességéért.
A falusi iskolákban a csendes és hangos órák miatt a tanulók éveken keresztül hallották a tananyagot, mire valójában elsajátították. Amíg a kisebbeknek csendes órában kellett dolgozni, a nagyobbak hangosan mondták a szorzó táblát. Ha nem is értették miről van szó, mégis rögzült. Csak tudtak valamit a régiek! Elsajátították az alapokat egy életre a gyerekek.
VálaszTörlésIlyen és más vizsgálatok is végezhetőek itt: http://www.contenet.hu/kptest/
VálaszTörlésÖrülök ennek a bejegyzésnek nagyon. Kicsit megerösített abban, hogy talán mégsem lesz rossz döntés a fiamat olyan iskolába küldeni, ahol osztatlan osztályok vannak. Itt tanulócsoportok vannak & mindegyikban vannak elsösök, másodikosok, harmadikosok és negyedikesek is. Nincs frontális oktatás sem náluk és jegyet sem fognak kapni. A tanítás pedig két "egységben" történik: egyszer 45 perc, aztán egy hosszú szünet és utána még egyszer 90 perc egyben, hogy rendesen el tudjanak mélyülni. Nekünk a férjemmel nagyon tetszett ez az egész módszer, de a szüleim (pedagógusok szintén) teljesen kiakadtak a döntésünk miatt. Rendszeresen azt hallgatom, hogy milyen rossz döntést hoztam, miért nem egy hagyományos iskolába küldöm és hasonlók. Mennyire el fogjuk ezzel rontani a gyerek életét, mert nem tanulja meg, hogy egy iskolába teljesíteni kell & hogy mi a rend. Nekem pedig már görcsben áll a gyomrom, hogy mi lesz, ha tényleg nem jó döntést hoztunk, hiszen a módszer "alternatív" és magunk sem igazán tudjuk, hogy fog ez müködni a 7köznapokban. (A bemutatóóra viszont nagyon jó volt:-))
VálaszTörlésKenyi, teljesen igazad van!
VálaszTörlésÉva, köszönet a linkért! Nagyon tetszik. Annak elenére, hogy mindenfelé "követem" Gyarmathy Évát, ezt a linket nem ismertem.
Szildi! Magyarország?
Jaj, de jó már ez a link tényleg! Komolyan, ez a blogvilág olyan, mintha tanfolyamra, vagy főiskolára járna az ember :-)
VálaszTörlésSzildi,
VálaszTörlésMi is "alternativ" iskolát választottunk a gyerekeknek. Az ellendrukkerek "jótanácsait" főleg az első időkben halhattuk igen sokat. Most ötödikesek az ikrek, és ma sem íratnánk más iskolába őket. Ha Ti biztosak vagytok a döntésetekben, akkor nem kell törődni a másik oldallal. Illetve annyiban feltétlen, hogy meg kell nekik mondani, ez a Ti döntésetek, erről gondoljátok azt, hogy jó a gyereknek. Ha bizonytalanok vagytok az nem jó, azt a gyereketek is érezni fogja. Neki az a fontos, hogy Ti megingathatatlanok legyetek.
Éva
Virág, Németország, de itt is nagyon ritka az ilyesmi. Nekünk szerencsénk van (remélem:-)), mert ez a suli van legközelebb hozzánk. Kísérleti iskolának számít, de már kb 10 éve müködik és elég jó híre van. Sok dolgot vettek át a Montessori módszerból, de vannak különbségek is.
VálaszTörlésÉva, köszi a bátorító szavakat! :-) Eleinte teljesen biztosak voltuk, hogy ez a mi sulink, de mostanra valahogy elbizonytalanodtunk, annyi irányból hallgatjuk, hogy biztosan rosszul döntöttünk. A nagy fiam oda jár elökészítöbe és nagyon szereti. Szerintem, neki tökéletes lesz. A kicsinél még vannak aggályaim.