Reggel, amikor ébresztettem volna a gyerekeket, Somát sehol nem találtam.
Az ágya üres volt...rendben - gondoltam, szoktak ilyet csinálni, hogy felkelnek titokban, felöltöznek csendben, és rámugranak valahonnan valamilyen iszonyatos üvöltés kíséretében, hogy vegyem már észre, ők már régen túl vannak a reggeli dolgokon, frissek, fürgék a mai napra, itt nekem kellene összeszednem magam végre...
De nem, most semmi üvöltés...
Soma sehol.
Na, gondoltam, akkor nézzük Emesét, legalább ő kezdjen hozzá a fogmosáshoz.
Ez a kép fogadott:
Ébresztés után Soma gyorsan megnyugtatott, ne aggódjak, nem leszbikusak. Huh...akkor már csak az a kérdés, jól aludtak-e így, mint a heringek a dobozban...
tiszta szerencse, hogy nem leszbikusak :DDDD
VálaszTörlésNaigen...azóta is azon gondolkozom, hogyan térjek vissza a témára. Nem ártana egy kis rendbetétel a fejecskékben. Csak még nem tértem magamhoz. :)
VálaszTörlésEz annyira jó!!!!!
VálaszTörlésLám-lám, Borókámnak csak igaza van :)- nem jó egyedül aludni :)
VálaszTörlésMost én is elgondolkoztam, hogy a gyerekeim milyen elméleteket gyárthatnak félinformációkból - már azokon kívül, amiket hasonló elszólásokból véletlenül megtudok. :)))
VálaszTörlésHát ez valóban nagy szerencse! :-DDDDD
VálaszTörlésEgyszer mi is ráhoztuk a frászt anyuékra tesómmal. Akkoriban még csak 3 lovunk volt, benn laktunk a városban, de csak egyutcányira a városhatártól, hatalmas kertünk volt, ott laktak a lovak. Nekünk kedvünk támadt napfölkeltét nézni lóhátról. Ehhez az kellett, hogy - mivel nyár volt, július, amikor az első fények már hajnal fél 4 körül előbukkannak - mi már fél 3-kor kimenjünk a lovakkal. Kiosontunk a házból, a lovakat úgy vezettük ki, hogy ne lépjenek a járdára, ne csattanjon a patkójuk a kövön, az utcasarkon ültünk föl és hajrá, kilovagoltunk a Zagyvagátig, mellette a bikalegelőn gyönyörű a napfölkelte.
Reggelente családi hagyomány volt nálunk, hogy apa kelt föl elsőnek, főzött kávét, kakaót, azzal ébresztett mindenkit és együtt a hálószobában megittuk, úgy indult a nap. Aznap reggel is elkészített mindent, felhozta, közben anyu indult szólni nekünk. Jött vissza, hogy János, a gyerekek nincsenek meg! Erre apu nyugodtan felállt és csak annyit mondott: megnézem a lovakat. Mire anyu: Nem érted, eltűntek a gyerekek!!!! De apu csak kinézett az istállóba, majd halál nyugodtan közölte anyuval, hogy két ló is hiányzik. Vagyis nincs semmi baj. Mert minden bizonnyal a lovakkal vagyunk. Akkor kéne csak minket keresni, ha a lovak megvolnának. De csak nyugi, igyák meg a kávét, elő fogunk kerülni hamarosan, Csillában és Aldátóban lehet bízni, hazahozzák a kölköket. És valóban, hamarosan otthon voltunk. :-))) Igazából alig késtünk a reggeli szertartásról - ha csak 10 perccel korábban hazaérünk, meg se tudja senki, hogy nem voltunk otthon. :-)))
Ja, és nagyon tetszik a tündéres falvédő!
VálaszTörlés@HJuice: mint kiderült, az én kisebb gyerekeim azt hitték, hogy a szerzetes barátaink -akár csak duncan macleod- több száz éve ott vannak a kolostorban... ez úgy derült ki, hogy a templom építéséről beszélgettünk, mire az egyik kicsi megkérdezte, hogy :-és Patrik testvér is hordta a téglát???
VálaszTörléselőször azt hittem, csak időben nem tudja elhelyezni a dolgot, ugyhogy megkérdeztem:
-szerinted apa hány éves??
-40
-kicsit kevesebb de jó, és szerinted Patrik hány éves?
-700.
/Patrik 40 és nem is néz ki többnek/
aztán kifejtette elméletét arról, hogy a szerzetesek sok száz évig élnek és őrzik a templomokat /meg tudnak "karddal karatézni"/ Ok hogy az 5 éves Dorcim ezt előadta, de a 11éves Málna is helyesnek tartotta az elméletet, és még a két nagyobb se röhögött teli torokból..
Jaj de édesek :) Azért az szerencse, hogy nem leszbikusak :D
VálaszTörlésAdina, ezen én is oskat gondolkodtam már. merthogy örök a probléma. Én is szomorkodom, ha egyedül kell aludni. Szegény gyerekeink meg szinte két évtizedig egyedül alszanak. Nem is tudom, én hogy bírtam ki. :)
VálaszTörlésHjuice, szerintem elképednénk rendesen. Nálunk Zsombi elég jól emlékszik a kiskorában meglévő gondolataira. Egyszer-egyszer elmesél belőle, és dőlünk a nevetéstől.
VálaszTörlésPl. amikor elköltöztünk az előző házunkból, mert már nagyon pici volt.
Ugye mondtuk nekik is, hogy kinőttük a házat...napokig rettegett, hogy óriás lesz belőle.
Vagy amikor majomkenyérfát kapott a keresztszüleitől, és mi nem tudtuk, miért nem akarja a szobájában tartani...na persze, mi arról sem tudtuk, hogy a Kis herceget olvassa éppen. :)
Gabka, ezen nagyot nevettem! Aranyos történet! :)
VálaszTörlésNáncsi, nemhiába emlegetik a szerzetesek az örök életet! :)
VálaszTörlésOlyan, mintha ezt a topikot innen indította volna valaki:
VálaszTörléshttp://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=271080
:)))
Hát köszönöm,mert rég nevettem ilyen jóízűet!:)
VálaszTörlésÉdesek!!!és milyen "felvilágosultak"!:)
őrület,hogy mennyit változott a világ ,én majdnem felnőtt koromban tudtam meg,hogy vannak azonos neműekhez vonzódóak....Bár akkor a rossz bácsik voltak többen,azért azt tudtam.:(
De aranyosak:)
VálaszTörlésHJuice, tényleg! :)
VálaszTörlésMammka, hát bizony nagyot fordult a világ!
Tűzhely, köszi! :))