2010. november 7., vasárnap

Gyerekek és a pénz


Nagyobbjaink szólnak, ha úgy érzik, valamire szükségük van. Többnyire egyetértünk a kéréseikkel, ritkán kellett eddig nemet mondanunk.
A kisebbekkel is hasonlóan működik a dolog, de valahogy gyakrabban térnek el a nézőpontjaink. :)
Elérkezettnek láttuk hát az időt, hogy komolyabban beszélgessünk velük is a pénzről, illetve a családi költségvetésről.
A héten Emesével végigvesszük, mi az, amit hónapról hónapra ki kell fizetnünk. a húszezres számkörben már úgyis ügyesen számol, ám sajnos most egy kicsit átlépjük ezt a számkört. :)


Soma leméri majd, mennyi vizet fogyaszt egy nap a családunk, a deciliter-liter-hektoliter átváltását gyakoroljuk.


Egy kedves feladat lesz mindkettőjüknek, hogy vasárnapra önállóan tervezhetnek ebédet.Természetesen az árkalkuláció, a vásárlás, és az elkészítés is az ő feladatuk lesz.

  


A héten kezembe akadt a Nők Lapja egyik száma. Talán a legújabb lehetett...? Ebben Alkér Orsolyával , a Csodasuli tulajdonosával (vagy valami ilyesmi titulusa lehet a hölgynek...) naszóval ővele megejtett riport ismét elgondolkoztatott a zsebpénz kérdésén. Akit érdekel az anyabank, mint újkeletű fogalom, vagy a kamatos kamat szerepe a gyermek életében, az nyugodtan böngésszen a Csodasuli oldalán, lépten nyomon ebbe a témába botlik majd. :)

Időről időre felmerül családunkban a zsebpénz, mint téma. Sajnos, mi ebben a kérdésben elég kevés fantáziával megáldott szülők vagyunk.

Kipróbáltunk már ezt-azt, de nem vált be egyik rendszer sem.
Vagy túl sok pénz vándorolt a gyerekeinkhez, vagy túl kevés.

A túl kevés azt jelentette, hogy minden szükséges kiadást mi fedezünk, ők csupán arra kapnak keretet, amit szabadon elkölthetnek. Ebben a rendszerben tilos a szülőnek sikítani, hogy "jaj,mit vettél már megint!", hanem szelíd mosollyal kell tűrnie a százegyedik felesleges ketyerét is az otthonában.
Hát ennek nem sok értelmét láttuk, mert iskolai büfében, vagy egyebütt huszadik lüke dolgot megvásárolni nem nehéz. Gyűjteni meg minek gyűjtse a pénzt, ha a szükséges dolgokat úgyis megvesszük neki.

Ráadásul nekünk, felnőtteknek sincs „zsebpénzünk”, tehát olyan összeg nem áll rendelkezésünkre, amit „csakúgy” elkölthetünk. Mint a legtöbb nagycsaládban, nálunk is minden fillérnek pontos helye van, és minden megvásárolt dolog valamilyen úton-módon az egész család érdekét szolgálja. Ezért aztán nem tartom helyesnek, ha azt gondolják, van olyan, hogy "én pénzem", és "arra költöm, amire én akarom".
Ez távolról sem az életre nevelő zsebpénz.

Ha a szükségletei egy részéről is neki kell gondoskodnia, akkor rögtön túl sok pénz vándorol hozzá. És kérdés, hogy valóban megtanul-e gazdálkodni, hiszen ha nem jól osztja be a pénzt, nem tehetem meg, hogy a szükségleteit ne elégítsem ki.
Egy példa: mondjuk abban állapodunk meg, hogy magának vásárolja a ruháit. Kap havonta 5 ezer forintot, de novemberre kiderül, nem jól osztotta be, és télikabátra nem telik neki. Nyilvánvaló, hogy nem engedhetem, hogy viselje a következményeit, és megvásárolom neki én a télikabátot.
Ezzel viszont tökéletesen aláásom az önállóságát, és nem azt tanulja meg, hogy be kell osztania a zsebpénzét, hanem azt, hogy ha elherdálja a pénzt, majd valaki kisegíti a bajból.
Ha viszont tökéletesen beosztja a zsebpénzét, akkor minek is adok zsebpénzt? Akkor már nincs mit megtanulnia, hiszen tudja, hogyan bánjon már a pénzzel.

Azt gondolom, a mi családunkban akkor lesz a gyerekeinknek saját pénzük, ha majd dolgoznak. Úgyis akkor fognak dolgozni, amikor majd belül azt érzik, hogy pénzre van szükségük.

Így aztán a mi családunkban nincsen zsebpénz. :)

Amikor én 14 éves lettem, alig vártam, hogy diákmunkát vállalhassak, és saját pénzem legyen. Minden nyáron dolgoztam egy hónapot. Magam kerestem a munkát, magam intéztem mindent, ami ezzel kapcsolatos volt. Én 14 évesen értem meg rá.
Nics két egyforma gyerek, mindenki más életkorban érzi azt a belső igényt, hogy pénzt szeretne keresni, és ezért hajlandó megdolgozni.

41 megjegyzés:

  1. Zsebpénz nálunk sincsen, hasonló okok miatt.De amióta a nagyok ösztöndíjat kapnak, sőt a legidősebb hétvégenként dolgozik, úgy érzem ideje megtanulniuk kezelni a pénzt, hiszen nemsokára a saját lábukra kell hogy álljanak. Az egyezség úgy szól, a bérletük felét és a ruházkodásukat nekik kell állniuk. Ha elszórják marad a régi, ha beosztják vehetnek újat, divatosat. Sok-sok beszélgetésbe fog még kerülni mire be fogják osztani rendesen. De ruhát nem fogok nekik venni. Ez az ő felelősségük.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon érdekes témákat adsz nekünk! Én adtam egészen kevés zsebpénzt a gyerekeimnek nyiminyamira. Hetente adtam (2-300 Ft-ra gondolj), egészen rövid ideig. Csak azért, hogy érzékeljék, ha elfogy, nincs. Nem létszükségletre, de valahogy szerettem volna szemléltetni mindezt. Egyébként nem gondolom, hogy ez csodadolog lett volna: az egésznek a titka a nevelés, mert soha hülyeségeket nem kértek, ha nem jutott arra, amit szerettek volna nem követelőztek, nem gerjesztettek a lemondás miatt rossz hangulatot. (Én sem ragaszkodtam soha semmi dologhoz (tárgy) foggal-körömmel. Becsülete azoknak a dolgoknak van, amiért megdolgoznak most is az életükben! Az igazán nagy dolognak azt tartom, amit a kicsikkel most elkezdtek csinálni: reális, megtapasztalható képet kapjanak a családi költségvetésről, a kiadásokról. Tudják mi mennyibe kerül (és mennyit kell érte dolgozni!). A fiam 14 éves volt, amikor szerinte egy sportsapka 7000 Ft-ért nem volt drága! Rögtön felhívtam az egyik ismerősünket, fogadná-e a fiamat kőműves segédmunkára. Fogadta és a fiam mondta ki, hogy a sapka drága! Ő is soknak találta,hogy három napig vigye a malteros vödröt egy vászon sapkáért! Na ezek a megtapasztalások az igazán értékesek! Az, hogy mibe kerül fürdeni és folyatni a fogmosáskor a vizet, akkor is, amikor a kefét húzogatjuk, mibe kerülnek az égve felejtett lámpák, a semmiért bedugott hajvasalók. ... és szerintem az is napirenden van, hogy nem dobunk, nem pocsékolunk el ételt! Folyamatosan figyelmeztetni kell a gyerekeket, hogy nem dobjuk el a tízórait, ebédből annyit veszünk, amennyit megeszünk! Nálunk azért nincs iskolabüfé, amit írtál... B. Erika

    VálaszTörlés
  3. Kedves Virág! Megnéztem azt a Csodasulis oldalt. Háááát... Hát! Azt gondolom, amit ti csináltok az kimeríti azt, amit tudnia kell vagy fontos lehet egy gyermeknek. Az elején a kép is megriasztott engem. Annyi sok érték nem kerül bele a gyerekekbe, fontossági sorrendet biztosan nehéz felállítani én a pénzt, az anyagi világban való gondolkodást háttérbe szorítom. Erre nem én vagyok a megfelelő szakember, ha össze van rakva az ember lesz pénz is annyi, amennyi megelégedést és boldogságot ad neki! A jellembeli gazdagság, személyiségbeli teljesség meghozza az anyagit is! Persze mindannyian tanulunk és legfeljebb csak vélelmezhetjük, hogy jó úton járunk! Mindig vannak trendi témák, fogalmak, de a tartalmat nem ez adja! B. Erika

    VálaszTörlés
  4. Virág, jó téma! Nyáron hallottam a Kossuth Rádió egyik műsorában a gyerekek pénzügyi neveléséről. Addig nem foglalkoztatott a téma. Azóta annál inkább, nem tudom még, hogy kezdjem, mivel, mikor kezdjem. Még úgy gondolom, ráérek vele, legnagyobb 6 múlt, de talán mire iskolába megy, ki kellene találni valami konkrét irányt, úgyhogy még részletezheted a témát, és várom a további hozzászólásokat.

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok! Nagyon értékes és elgondolkodtató dolgokat irtatok most le. Eddig sem voltam biztos a zsebpénz dolgában...most meg már tutira nem tartom helyesnek, hogy én adok a kis gimis lányomnak heti 500,-ot. Én sem kaptam!:-( ha akartam valamit, akkor elmentem paradicsomot szedni...és még most is emlékszem, hogy az első Rife farmeromat 17 évesen vettem saját pénzből....
    beszélgetünk mi a pénz dolgáról a 12 évesemmel, de azt hiszem a beszéd nagyon kevés. És a zsebpénz is olyan, hogy mindent megkap, ami kell...akkor meg mire.??? Szóval: újfent át kell gondolnom a dolgokat!
    A hétvégi ebédet meg szerintem átgondoltatom vele!!:-)) Köszönöm!
    Ui.: A diákmunkáról meg csak annyit, hogy vidéken nagyon nehéz szerezni...már paradicsom és tökvirág, meg meggyszedés sincs...:-(((

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok Erikák! :)
    A sapkás történet nagyon tetszett! :)
    Minkettőtök soraival teljesen egyetértek. Mi egyszer a nagyokkal indítottunk egy takarékoskodási hónapot, (illetve kettőt, mert a vízdíj kéthavonta érkezik), miszerint amennyit sikerül megspórolni, azt élményfürdő belépőre költjük. A víz, villany, telefon, gáz játszott. Bizony, megdöbbentő volt, hogy valamivel több, mint 10 ezer forintot lehetett spórolni olyan apróságokkal, hogy a zuhanyzáskor nem folyatjuk feleslegesen a vizet, lekapcsoljuk a villanyokat, ha nem vagyunk a szobában (bár ez volt a legminimálisabb megtakarítás), vagy apa telefonjáról hívjuk a barátnőket (olcsóbb a percdíj), stb, stb.
    Egyébként a víz volt a leglátványosabb, összesen 7 000 Ft-ot azon spóroltunk.

    Más: csodasulis képek engem is rémisztenek...nem akarok ilyen gyerekeket, és én is úgy gondolom, hogy erős lelkű gyerekeink inkább megállják majd a helyüket az élet pénzügyi oldalán is.

    VálaszTörlés
  7. Kriszti, szerintem nem baj, ha kísérletezel, illetve együtt kísérleteztek ki egy számotokra megfelelő irányt. Mire bennem megszülettek bizonyos gondoltaok a zsebpénzt illetően, a nagyobbam már 14 éves volt. De semmilyen lelki törést nem okozott benne, hogy azt mondtuk, inkább ne legyen zsebpénz. Mert van egy bizalom közöttünk, és tudja, hogy ha kér, kap.
    Az persze nem baj, ha több véleményt is meghallgatsz, és neked már előbb lesz kialakult véleményed a dologgal kapcsolatban, mint nekem volt. :)

    VálaszTörlés
  8. Batorba, az tényleg szomorú, hogy vidéken alig van lehetőség. Ezt azért biztosan igyekeznék kompenzálni valahogyan...ha látom, hogy keresi a munkát, csak nem talál...de valamilyen szinten ez is az élethez tartozik. Hiszen felnőtt, diplomás emberek is vannak munka nélkül. Kemény dolog ilyesmivel már gyerekként találkozni. :(

    VálaszTörlés
  9. Kedves Virág!
    Tényleg nagyon érdekes gondolatot vetettél fel. Én emlékszem, hogy nekünk gyerekként sem volt zsebpénzünk. Néha kaptunk erre-arra, de nem volt jellemző. Inkább mindig megbeszéltük, hogy kinek mire van szüksége, és azt megvettük.
    Nálunk még nincs terítéken ez a téma, de anyukám gyűjti Zsófinak a 200-asokat. Van egy katicás perselye, és abba tesszük bele. Aztán amikor gyülekezetbe megyünk abból vesszük ki, és Zsófi abból adakozik. Szerintem ezt sokkal fontosabb megtanulnia egy gyereknek, hogy minden ami van, Istentől van, főleg az anyagi javak. Hogy az nem úgy van, hogy könnyen jön. Meg kell tanulniuk úgy, hogy megismerjék az Ajándékozót ezáltal.
    És azt is fontosnak gondolom, hogy tanulja meg egy gyerek, hogy vannak dolgok, amikre nem telik. Nem értek egyet azzal, hogy azt kell megvenni a gyerekeknek, ami a menő, ami népszerű a suliban. Bár hallottam már olyat, hogy azt, akinek nincsen márkás táskája, megszólják... Ez a szomorú!

    VálaszTörlés
  10. szia!
    A mi rendszerünk hasonló a tiétekhez, olyan viszont van, hogy kapnak pénzt papától, vagy tőlünk valami "extrára" itt olyanra gondolok pl, hogy Domi tehénkés bugyit szeretne, tehát ő is kap havonta egy halom bugyit mint a többi gyerek, de ő meglát a kirakatban egy kisteheneset és azt naggyon szeretné.. akkor előadja otthon a tehenes bugyi igényét, megbeszéljük, /de a nagyok már nem kérnek konkrétan, hanem azt mondják, hogy "ha nem terheli meg a kasszát" :D és kaphat pénzt tehenes bugyira. vagy megveszem neki legközelebb. Úgy tapasztaltam, mivel a nagyok járnak vásárolni, velük küldöm az ebéd pénzt, osztálypénzt is hogy megbízhatóak, mindig fillérig elszámolnak a visszajáróval /nem rohannak pl rögvest nyalánkságot vásálni, ha pénz marad náluk/.. és ezért kellőképpen meg is vannak dícsérve. De az is igaz, hogy már most látszik a nagyokon a pénzhöz való hozzáállásuk: Laci gyüjtöget, Málna költ, Domi az egyetlen aki jól bánik a pénzel. De nálunk pl Lali az ésszerű, én meg a költekezős /ami pl téged igazol.. nekem volt zsebpénzem, arra költöttem amire akartam, Lalinak nem volt..

    VálaszTörlés
  11. Nagggyon jó! Virág! Én ezt megcsinálom az unokáimmal! Nellynéni.

    VálaszTörlés
  12. De jó fejek vagytok, olyan jó olvasni a soraitokat. Amikor Alkér Orsolyával először "találkoztam", azt gondoltam, biztosan én vagyok a maradi, de úgy éreztem, a módszere túlságosan az anyagias világhoz való ragaszkodást erősíti, és egyáltalán nem az életre készít fel. (amúgy meg nekem sincs tartalékom a bankszámlámon egy évre előre:()Olyan jó, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy inkább a belső megerősítés a fontos!
    És a te módszered, Virág, sokkal élet közelibb, és hasznosabb, ha a kicsinyeim nagyobbak lesznek, biztos kipróbáljuk! Csak azt sajnálom, hogy az az üzleties, mindent elérhetsz szellemiség terjed jobban, láthatóbban a világban, és nem ez a "gyereketetős". Néha úgy érzem, másik világban élek...
    Köszönöm nektek!!
    Hajni

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok!

    De érdekes beszélgetés alakult ki :) Virág, nagyon tetszik, amit a költségvetéssel meg a vasárnapi ebéddel kapcsolatban csináltok :) Viszont Marcinak nálunk most, második osztály eleje óta van zsebpénz. Heti száz forint, tehát nem egy nagy összeg. Szerencsére kis falusi iskoláról van szó, büfé, ahol hülyeségeket lehet venni, nincs, meg nincs is nála a pénze. Gyűjti, most épp BMX-re, de ez változhat még :) illetve volt már, hogy elhozta, amikor együtt vásároltunk, abból vett a kistestvérének névnapi ajándékot, vagy egyszer magának egy kisautót. De mindig megbeszéljük, hogy mit van értelme venni. Nem tiltok meg semmit, de elmagyarázom, hogy én nem vennék 900 forintos újságot, mert az a 900 forint utána 9 hét alatt gyűlik össze, és annyival később lesz meg az, amit gyűjt. Az újságot meg egy óra alatt kiolvassa. Viszont vennék 400 forintos kisautót, mert az csak 4 hét, és az autóval évekig játszhat még, sőt még Regő is örökölheti. Szóval remélem, ezzel a kis pénzzel és sok beszélgetéssel hét év általános iskola alatt eljutunk odáig, hogy amikor Fehérvárra megy középiskolába, akkor sem szórja el, mert érteni fogja a lényegét.
    Én is dolgoztam 14 éves koromtól, és szeretném, ha a gyerekeim is megértenék a munka értékét, amire már a kertben, kicsiben is lehetőségük van.
    Csodasulis oldalt meg se akartam nézni, de annyian mondtátok... szörnyű, ez a stílus, engem elborzaszt, már csak emiatt se vennék tőlük semmit. És persze az én gyerekem gazdagodjon meg úgy, hogy nekik fizetek 19000 forintot egy cd-ért?

    VálaszTörlés
  14. Erdna, Milyen iagazd van az Ajándékozóval kapcsolatban! Bizony, első és legfontosabb ebben a kérdéeben is, hogy Őt megismerjék. :)
    Náncsi, a bizalom nálunk is nagyon fontos, enélkül nem tudunk család lenni.
    Hajni, hááát igen, én is érzek szakadékot néha a két világ között. Ez bizonyos szempontból jó is lehet, hiszen egyértelműek a határok. Nehezebb olyankor a dolgunk, mikor el vannak mosódva...
    Timi, a tiltás szerintem sem vezet semmi jóra, nálunk sem működik. :)

    VálaszTörlés
  15. Csuda izgalmas ez a téma számomra is! Igaz, nekem a nagyobbik is csak kétéves még, egyelőre nem téma nálunk a zsebpénz. Annak idején nekem nem volt zsebpénzem. Ami kellett, megvették a szüleim, amit szerettem volna, azt megbeszéltük és ha belefért a keretbe és értelmes dologról is volt szó, akkor megvették nekem. Aztán egyszer csak én is elkezdtem magam pénzt gyűjteni - ahogy te is, Virág annak idején. Kb. 12 éves lehettem, amikor elkezdtem kijárni a "zsibaj"-ra (nálunk így hívták a használt cuccos piacnapot). Természetesen anya segített, mi az, amit eladhatok pl. régi ruhák közül. Azt kivittem, eladogattam - akkoriban még nem voltak turik, használt cucchoz így jutottak az emberek - és lett belőle pénzem, mondjuk egy új lovaglónadrágra. :-)) Később segítettem (virágüzletünk volt) Mindenszentekre és karácsonyra készíteni a temetői koszorúkat, adventi koszorúkat, asztali díszeket, stb. A piacra is kimentem árulni - anya maradt a boltban, nagymamám árult az egyik piacon, én a másikon, apa meg hordta az árut - és ebből is lett saját pénzem, de ekkor már középiskolás voltam. Még később (fősuli alatt) ezt továbbfejlesztettem úgy, hogy én magam vettem az alapanyagot X mennyiségű koszorúhoz, így azok ára már teljes egészében enyém volt, a pénzt pedig úgyis a suliban költöttem el, olyasmire, hogy pl. elment az egész banda pizzázni, akkor nekem is volt miből csatlakozni, nem anyuéktól kértem, meg így tudtam megvenni könyveket, cd-ket, lovascuccokat, amire amúgy nem tudtak volna pénzt adni.
    Ami kicsit a témához vág és eszembe jutott, az egy ismerősünk példája. A lánya (16 évs volt akkor) sokat hívogatta egy barátját telefonon. Olyan sokat, hogy több tízezres telefonszámla kerekedett belőle. Az apja nem bukott ki a dolgon, nem is szidta meg a lányát, csak megmutatta neki a részletes számlát és közölte vele, hogy ezt bizony neki kell kifizetnie. Mivel természetesen ennyi pénze a lánynak nem volt, az apukája megelőlegezte, de le kellett az árát dolgoznia. Mezőgazdasággal foglalkoznak, pont aratás volt, a leányzónak bizony menni kellett, ő mérte a terményt, amit a munkások bezsákoltak, vezette róla a füzetet, stb. Ezért pont ugyanolyan órabért kapott, mint a többi munkás, aki ezzel foglalkozott, így leketyegett szépen lassan a telefonszámla ára. Szerintem ezzel jobban megtanulta a lány a pénz értékét, mint bármi mással. Ha szükséges lesz, ezt a praktikát én is bevetem majd. :-)

    VálaszTörlés
  16. Szia Virág!

    A zsebpénz kérdést már én is számtalanszor átgondoltam, és próbálkoztam, hogyan lenne jó.
    A csodasulival én is találkoztam, és abban tetszett, hogy felhívta a figyelmet arra, meg kell tanítanunk a gyerekeinknek a pénz kezelést, és a pénzügyi alapfogalmakat.
    Én például most ebből értettem meg, hogy miként működnek a bankok.
    Eddig valahogy nem értettem, miért van az, hogy ha végig megyek a városom főutcáján akkor találkozom minden reklámozott pénzintézet nagyon szép modern épületeivel, és az állam mégis a bankoknak nyújt mentő csomagokat.
    Most, hogy elolvastam a csodasuli hírleveleit minden világossá vált.
    Aztán a másik dolog, hogy nemrégiben hallottam egy volt szomszéd házaspárról(mindketten diplomás emberek) akik az elmúlt húsz év során sikeresen eladósították magukat annyira, hogy a fiatal korukban szülőktől kapott házat, (egyre kisebbre cserélve)és a későbbiekben szülőktől kapott műhelyt és minden ingóságukat eladva maradt hétszázezer forintjuk. Most külföldön élnek.
    Én avval kezdtem, hogy ettől a hónaptól felírok minden kiadott forintot és a hó végén együtt fogjuk átbeszélni mire mennyit költöttünk, és min kellene változtatni.
    Zsebpénzt most a fiam tízezret kap (19 éves), a lányom (14 éves) ötezret.
    Ebből meg kell oldaniuk, ha pizzázni vagy szórakozni mennek, ha barátnak szülinapi ajándékot akarnak venni.
    Ha egy olyan ruhát akarnak ami szerintem nem szükséges, akkor azt is nekik kell kikalkulálni.
    Korábban mikor nem volt kialakítva összeg akkor a gyerekek egyre több pénzt kéregetettek el erre arra, és ennek akarok a fix összeggel gátat vetni. Ahogy a mi jövedelmünk nőtt az igényeik is avval párhuzamosan. Már nem mondhattam azt, hogy nincs rá pénz, mint korábban.
    A lányom azonnal elkölti a pénzt ruhára és pont tegnap próbálkozott pizzára kérni, de így gyorsan le tudtam állítani a nyaggatást.

    VálaszTörlés
  17. Figyelem a tapasztalt hozzászólókat máris! Timi, a Tied áll az én eddigi gondolataimhoz legközelebb. Sőt,abban is hasonlítunk, hogy majd a helyi falusi iskolába fog járni a mi elsőszülöttünk is, és ott sincs büfé. Ennek örülök! És a heti 100 forint is oké, szerintem. Ez így azt hiszem, működne. Aztán lehet, oda lyukadunk ki, ahova Ti, Virág, a zsebpénznélküliséghez.
    A sapis és a magas telefonszámlás sztori nagyon-nagyon tetszett! Nem felejtem, ha odaérünk majd és előfordul ez velünk. :)

    VálaszTörlés
  18. Hát nem tudom, ezzel a csodasulival nekem is az a bajom, ami már korábban másoknak is: a pénz körül forgó gondolkodásra ösztönzi a gyereket. Azt tanítja meg neki, hogy spóroljon, ami egyfelelől jó, másfelől meg nem. Hogy biztos alapokon legyen az élete. Van egy ismerősöm. Én nem tudom miből él,mert se munkája, felesége Gyesen és a házat, amiben laknak is hitelre vették. De valahogy mindig akad egy-két fillér arra, amire kell. Mindig azt mondja, hogy a Gondviselés az ő életén látszik a legjobban. Hát igen, ez így van. Persze, fontos dolog a pénz, meg azzal bánni is tudni kell, de hogy az egész életem e körül forogjon? Hát... Én is hiszek abban, hogyha a gyerek megdolgozik apénzért, akkor majd jobban megbecsüli. Bátyám valmi családi esemény miatt sok pénzt kapott, félre rakta, hogy majd nyáron ebből megy a Balatonra a haverokkal. A balatoni hétvége olyan jól sikerült, hogy 30 ezer forintos adósággal tért haza. Persze, az adóságot nem fizették ki helyette, ezért bátyám elment a téglagyárba dolgozni. Raklapokat szerelt napi 10 órában a 40 fokos nyári melegben, még mások a strandon sütették magukat. De megtanult a pénzzel bánni, több adóság nem volt. :) Biztos, hogy belefut az ember egy - két ilyen malőrbe fiatalként, mire megtanulja, hogyan használja helyesen a pénzt, de ez az élet része. A szülők dolga megtanítani, hogy minél kisebb és kevesebb hibába csússzon bele a gyerek.

    VálaszTörlés
  19. Telefonos történet, jó módszer. Egyik barátnőm gimis öccse egy kicsit szétesett gyerek. Nagy nehezen szert tett egy barátnőre, akivel főleg virtuálisan érintkezik, így a telefon a legfőbb beszélgető forrás. Mivel vezetékesük nincs, a fiú a családi mobilt használta. Az első hónap után 20 ezerrel megdobta a családi számlát a leányzó léte. Apukánál ez egy egészen hangyányit kiverte a biztosítékot és eltiltották a fiút a családi mobiltól. Vettek neki kártyásat, azzal az alkuval, hogy a családot ingyen hívhatja, az egyéb hívásaira havonta kap egy 3 ezres kártyát, érje be vele. Ha ennél több kell, mehet diákmunkát keresni. Persze, egy nap alatt elfogyott a kártya, és a lánynak kellett hívogatni a srácot. Mivel a lány apja meg igen szigorú ember, így ebből se lett sok. Az eredmény az lett, hogy egy hónap múlva a srác elment ide-oda diákdolgozni, hogy magas igényeit finanszírozni tudja. Már inkább a személyes találkozókra fókuszál, mégis csak az az igazi egy kapcsolatban. :)

    VálaszTörlés
  20. Nagyon jó téma!
    Nálunk sincs még zsebpénz egyelőre. Régebb (1-2 éve) gyűjtött a lányom pénzt könyvekre, de aztán elmaradt, mert megvettük amire szerintünk szüksége volt, nem mindent amit kívánt, mert én sem vehetek meg magamnak mindent amit kívánok és hely is kell.
    Azt szeretném hogy bízzon bennünk, mondja el, mit szeretne és aztán megbeszéljük és a lehetőségekhez mérten meglátjuk mi lesz. A gyerekek is különböznek, az egyik nem olyan "kívánós", míg a másik minden vásárláskor megpróbál valamit megvetetni.
    Ritkán elmondom, hogy nem csak pénzkérdés, hogy megkapják-e amit kívánnak (pl. ha ebéd előtt nyalóka), hanem van ami szerintünk, szülők szerint, nem hasznos nekik, ezért nem adjuk meg és ha tudom, elmagyarázom miért és azt is elmondom, hogy Isten sem ad meg nekünk mindent amit szeretnénk -erre van életpélda is.
    Nehéz téma, még jó, hogy nem jutottunk el a kamaszkorig. Nem tudom akkor majd hogy lesz...

    VálaszTörlés
  21. Nagyon tetszik a téma, örülök, h valaki ilyen jól megfogalmazta a zsebpénzzel kapcsolatos aggályaimat. Bár nálunk még egy darabig nem aktuális a dolog, 4 éves múlt a nagyobbik fiam. Az anyabankot olvastam én is az újságban, elgondolkodtató. Azt hiszem én egy ideig amellett leszek, h nem kell zsebpénz, de a pénz értékére tanítani kell a gyereket. Nagyon jók az ehhez kapcsolatos feladatok, lapbook-ok. Köszönöm, h ma is találtam vmi hasznosat! Szép napot:-)Nóri

    VálaszTörlés
  22. Annyira örülök hogy ilyen szépen megfogalmaztad a mi zsebpénzhez való hozzá állásunkat is!:-) Ugyan így gondolkozunk mi is. Megpróbáltuk mi is, így is úgy is. De felesleges büféjárat, vagy ketyere vásárlás után, feladtuk. Mikor kell valami azt úgy is megvesszük. Beérnek majd erre is a gyerekek. Remélem!;-)
    Anikó

    VálaszTörlés
  23. Maga a zsebpénz még nálunk sem aktuális, legnagyobbam nagycsoportos. Viszont kitalálták, hogy szeretnének elmenni "Bobóországba". Megbeszéltük, hogy gyűjtjük a kétszázasokat, és ha összegyűlik, mehetünk. (Bár ez a szülőktől is időnként nagy önfegyelmet igényel:-) ) Megértette ő is, hogy egy csili- vili Barbie újság 5 "bobóországos pénz", és még ekkorkaként is sokszor mérlegelt, hogy mi fontosabb neki. Ja, két hét múlva megyünk, és borzasztó boldogok.

    VálaszTörlés
  24. Jó kis téma! Megér bizony egy "misét".
    20 éves korom óta dolgozom/tam pénzintézetekben illetve brókercégnél. 7 éve itthon vagyok 3 gyerekkel és élem a gyes-esek mindennapi életét.
    Mivel 15 évet húztam le pénzzel és befektetésekkel foglalkozva így számomra ugyebár még érdekesebb amiket írtál.

    Az alant írottakhoz még hozzá kell tennem, hogy 20 éves korom óta elkötelezett keresztény is vagyok, így nem igazán lehet azt mondani rám, hogy számomra nem elsősorban a szellem gyarapodása a lényeg, de....

    Munkám során anno azt tapasztaltam, hogy nagyon-nagyon homályosak az átlag emberek pénzügyi ismeretei. Gyakorlatilag csak és kizárólag adott szakember jóindulatán múlik, hogy bepalizzák-e bármilyen fölösleges, vagy kedvezőtlen pénzügyi ajánlattal az ügyfeleket. Ez azért lehetséges, mert sajnos a legleglegalapszíntűbb összefüggéseket sem tanították meg soha sem otthon, sem az iskolában az embereknek.

    Nálunk elsős a legnagyobb gyerek. Nem kap zsebpénzt és igazság szerint fel sem merült bennünk az, hogy adjunk neki. Falun lakunk. Itt az dívik, hogy a fiatalok eljárnak napszámba, ha pénzt szeretnének keresni. Füvet nyírnak, gyomlálnak, felássák a kertet. Azt gondoltuk, hogy ha eljön az ideje és elkezdődik a Nagy Igények Korszaka, akkor el tudnak menni ők is kicsit dolgozni.

    Az a helyzet, hogy szoktunk pénzügy dolgokról is beszélgetni az elsősömmel. Arról hogyan működnek a bankok, mit jelent pénzt keresni, hogyan és miért kell kifizetni a számlákat, beszélgetünk a bankszámlák értelméről.
    (Hát izé.....még politikáról is szoktunk beszélgetni. A választások kapcsán megbeszéltük mi a demokrácia. Mit csinál a polgármester.)
    Nekem fura lenne, ha nem beszélgetnénk ilyesmikről is. Számomra mindez hozzátartozik az élethez. Nem szeretném ha bepalizható emberkék lennének.

    Nekem elrettentő példa, hogy láttam, hogy nagymamámat folyamatosan pumpolják a felnőtt gyerekei. És mindezek ellenére sem tudtak prosperálni. Sőt, egyre rosszabbul álltak anyagilag.

    Hirvinek igaza van, hogy ezt is tanítani kell a gyerekeknek, hogy minél kisebb és kevesebb malőr csússzon be később a gyereknél.

    VálaszTörlés
  25. Gabka, nagyon jó utat jártál be az önállóvá válás során, szerintem is valami ilyesmi a követendő: egyre nagyobb önállóságot adni a gyereknek, a munkával párhuzamosan.

    VálaszTörlés
  26. Szemira, nagyon tetszik, hogy tudtál valami pozitívumot mutatni a Csodasuli pénzügyével kapcsolatban. Nem szeretem, ha valaminek csak a negatívumait sikerül meglátnom, ezzel pedig így voltam. Holott lehet ezt jól is csinálni, csak hát nem ezen az úton.

    VálaszTörlés
  27. Hirvi, hiába, na a telefon elég jól tanít(hat) bennünket az életre! Beosztás, személyes kapcsolatok előtérbe helyezése, stb. :)

    VálaszTörlés
  28. Betti, Nóri, Anikó! Mindig öröm, amikor rájövök, nem csak mi élünk a Holdon. :))))

    VálaszTörlés
  29. Jehudit, nagyon igaz, amit írsz: beszélni kell a pénzügyekről a gyerekekkel. Csak nem mindegy, hogy őt is arra tanítom meg, hogy tőlem kamatos kamatot kap majd, vagy arra, hogy be ne dőljön a bankok csilivili kínálatainak...:)

    VálaszTörlés
  30. Hú de sok vélemény gyűlt itt össze!:)
    Pont a napokban akartam felvetni ezt a témát a blogomban!:)
    Szóval a 3 fiam közül a nagyobbik már általános másodikban jár. A vele egyidős gyerekek általában kapnak zsebpénzt, de van, ahol nem, mert azt mondta a szülő,hogy ha neki sincs pénze, nehogy már a gyereknek legyen...
    Mi a párommal azt találtuk ki,hogy akkor kap pénzt, ha jegyet hoz haza. Az 5-ösért 50 forintot, a 4-esért 40-et, a 3-asért semmit.
    Viszont! Ha kettest hoz haza, ő ad nekünk 40 forintot vissza, és ha 1-est hozna netán.....apja szerint 100 forint járna vissza.
    Szerencsére nem baromságokra költi, hanem mondjuk van ilyen állatos album, nekünk régen ezt Lutra albumnak hívták, abba vesz matricát. Vagy Tappancs újságot vesz, meg Tudorkát. Jó múltkorában annyi összegyűlt már neki,hogy simán ki tudott fizetni egy 800.-os CD-t. Zenés versek vannak rajta, és picit kikerekítettem a szememet, mikor mondta,hogy ő olyat szeretne. Erre egyből rávágta,hogy majd ő megveszi magának.
    Nekem nagyon tetszene ez a módszer. Csakhogy...egyre több a 4-ese. És most azt mondtuk neki,hogy amíg nem javít, a 4-esért nem jár jutalom, tehát nem kap pénzt.Csak az 5-ért.
    Tavaly egyedüli kitűnő volt,most meg egy rakat négyese van... Nála szoktam mondani,ha árról van szó,hogy ennyi,meg ennyi 5-öst kéne hazahoznod,hogy azt ki tudd fizetni,stb...
    Próbálom a kicsikkel is érzékeltetni,hogy mi mennyibe kerül....Nem tudom,mit fognak fel belőle, de ha sokszor mondom, egyszer csak rájuk ragad belőle valami.
    Pl. mikor érzékeltettem velük,hogy az én munkanélküli segélyemből csak a gázszámlát és a szemétdíjat tudjuk kifizetni, és már el is fogyott. Persze még ott a sok-sok számla....
    Meglepődnek azon is,hogy a víz sincs ingyen és az áram sem...
    Jah és a kaja sem a fán terem...:)
    Ez a vasárnapi ebéd kalkulációs dolog nagyon tetszik ám!:)

    VálaszTörlés
  31. Kedves Virág,
    nagyon jó témát vetettél fel, és látom,sok családot érint a dolog, úgy, ahogy engem is.
    Olvastam a "nőklapjás" cikket, és volt hozzá egy pszichológus komment (ha jól emlékszem), ami nekem nagyon tetszett. A pénz, zsebpénz kérdésben abban egyet értek a pszichológussal, hogy pl. nem szabad kipótolni a zsebpénzt, ha a gyerek szeretne valamit, de nincs rá elég pénze. Nem fogja megtanulni, hogy annyi pénzből gazdálkodjon amennyi van. Nagyon fontos a gyűjtögetésnél,ha valamire gyűjt e gyermek, hogy ki tudja várni, míg összegyűlik a pénz. Annyi mindent azonnal megkapnak a gyerekek, és nem tudnak vágyakozni semmire. (lehetne beszélgetni az ajándékozásról is, mikor veszünk csak úgy meglepiket a gyerekeknek, én is sajnos annyi mindent csak úgy megveszek nekik, mikor nincs se szülinap, se névnap. Jó ez???Ez csak kérdésként merült fel bennem)
    Én nem tartom szerencsésnek tanár- szülő létemre, ha jegyekért pénz a jutalom. Magáért a tudásért kell tanulni, ezt kell elérni, nem jutalomért. Ezt feszegettük a matricás módszerednél.

    Nagyon jók a hozzászólásokat, sokat lehet belőle tanulni.

    VálaszTörlés
  32. Zsuzska, ne haragudj, nem vettem észre az előbb kommentedet. :(
    Pedig nagyon tetszik, hogy sikerült kivárnotok-összegyűjtenetek a Bobóországba valót! :) Remélem, nagyon jól fogjátok érezni magatokat! :)

    VálaszTörlés
  33. Anyatigris, én nem adnék pénzt a jegyekért. Egyrészt igazságtalan, hiszen azt írod, több gyereked is van. Mi lesz, ha már mind iskolás, és mondjuk az egyik osztályban kevesebb dolgozatot írnak...akkor eleve kevesebb esélye van az ötöst hazahozni. Vagy mi lesz, ha egyik fiad rengeteg tanulással, szorgalommal is csak négyeseket hoz majd, míg a másik focizik egész délután, másnap mégis potyognak az ötösök...?

    VálaszTörlés
  34. Anna, valóban okos dolgokat mond a pszichológus, de kicsit azt éreztem, hogy megmagyarázza a bizonyítványát. Ezekhez a dolgokhoz nem kell zsebpénzt adni...pl. hogy megtanulja kivárni a dolgokat...:)
    Csakúgy én is szoktam ajándékozni, szerintem ez nem baj. Főleg, ha valamelyik gyerekünk szeretetnyelve az ajándékozás, akkor egyenesen létszükséglet, hogy kapjon soron kívül, csakúgy apróbb ajándékokat.

    VálaszTörlés
  35. A mi fiaink ovis korúak. Kapnak pénzt a nagyszülőktől, szerintem túl sokat, de nem ők kezelik, hanem mi.
    Kétféle pénzük lesz a gyerekeinknek:
    1. Olyan, amit gyűjteni kell, amihez egyelőre nem nyúlhatnak, és mi sem veszünk el belőle - ez az a pénz, amit a nagyszülők adnak nekik. Még nem tudom, mire lesz egyszer jó, majd meglátjuk.
    2. zsebpénz - kevéske rendszeres pénz tőlünk. Ebből fogják fizetni rendesen a tizedet, és ebből fognak adakozni tanulni. Ebből vásárolhatnak valamit, amit előre meg kell velünk beszélni. Szerintem még egy rágót is meg kell kérdezni, hogy megtanulhassanak gondolkodni, mérlegelni.

    Egyelőre annyit tudnak, hogy a pénz a családunkban anyáé, apáé. Nem szabad a zsebükbe dugni, amit találnak, kapnak, vagy a boltban a nagyobbik visszakap - hanem ezeket mind anyának, apának kell adni. Azt is tudják nagyjából, mi mindent kapunk pénzért. Villanyt, vizet (ezt nem akarták elhinni :) ), gázt, lift használatát, autóba benzint, ételt, játékokat, szerszámokat, papírt, ruhát, cipőt, stb.

    És tetszik az is, ha akár otthon is lehet pénzt keresni plusz munkáért. Vagyis a kötelező házimunkán felül pl. autómosásért, hűtő kimosásáért, stb.

    pepita

    VálaszTörlés
  36. Én nagyfiammal próbálkoztam a zsebpénzzel, de nem jött be. A gyerek tudta, hogy mindent megkap, és marhaságokra szórta a pénzt. Akkor azt mondtam neki, még nem vagy érett arra, hogy a pénzzel bánj, és megszüntettem. Kis idő múlva újráztunk, majd jöttek a kicsik. Most hetente kapnak egy- egy keveset, és habitusukhoz mérten bánnak vele. Gyűjtik, vagy költik. Jobbára az előbbi. Mára a nagy is okosabban osztja be. Érzem azonban, hogy ez így nem az igazi. Ennek a pénznek nincs tétje, tehát nem tanít semmire. Jegyekért, otthoni segítésért pénzt adni pedig ostobaság lenne, ez más kategória. Van viszont olyan, hogy elmennek a boltba, és a visszajárót nem kérem el- ez egy kis plusz kereset. Olyan is volt, hogy most ősszel elromlott a kazánunk, és a fiúk maguk adtak bele a zsebpénzükből a közösbe. Vagy egymásnak segítettek valami megvásárlásában. Szóval a "vagyonuk" lehetőséget ad nekik, hogy nagyvonalúak legyenek, döntéseket hozzanak. Azt akarom, hogy egészséges módon szeressék a pénzt. A pénz is oda megy, ahol szeretik :-) Gyakran számolgathatják a pénzünket, váltanak vele, pakolgatják, hogy ismerjék alaposan. Olyat is szoktak, hogy árakat hasonlítanak össze, bevételt, kiadást rakunk egymás mellé.
    A weboldallal kapcsolatban arra jöttem rá, hogy ettől a nőtől lehet tanulni ( a keresőmotorokra optimalizálást legalábbis), mivel úgy tűnik, előbb- utóbb mindannyian belebotlunk. Én is találkoztam vele, olvastam, de meglehetősen nyögvenyelősnek tartom az egész rendszerét. Legalább akkora hülyeség a kamatos kamat a gyerekemmel, mint az okos baba program egy újszülöttel, akinek a legnagyobb fejlesztés, ha hagyjuk szabadon a hasáról a hátára forogni napont 200- szor.

    VálaszTörlés
  37. Orsolya Dawid Owen: PapaBank című könyvét "magyarította". Szerintem a pénzügyek Virág-féle gyakorlati tapasztalása sokkal többet számít, mint a kamatos kamat perfekt ismerete.
    doris: az utolsó mondatod akár az enyém is lehetne.

    VálaszTörlés
  38. Bocs, a v betűt elgépeltem: David Owen

    VálaszTörlés
  39. Pepita, tetszik, hogy átgondolt, átlátható a rendszeretek! :) A miénk kicsit hektikus volt régebben.
    Doris, lám-lám, te is találtál valami pozitivumot az oldalon! :))) Tetszik! :)))
    Edit, köszi, tényleg a papabank! Olvastam is vagy 10 évvel ezelőtt a könyvet, de úgy látszik, nem volt rám túl nagy hatásssal. :)

    VálaszTörlés
  40. Kedves Virág!
    Tetszett, amit írsz, tetszik, hogy felvállalod a ti filozófiátokat, és nem rettegsz attól, miféle sérülése lesz a gyereknek, ha nem veszel neki Playstationt...
    Nehezebb a kérdés olyan családban, ahol marad pénz az étel, a számlák, a ruházkodás után is. Ahol van felesleg, és nem döntené a családi kasszát romba az a játék, amit szeretne épp a gyerek. Mindent mégse lehet megvenni, már csak azért is, mert el se fér.
    Komolyan gondolom, hogy nem kell "mindent" megadni a gyereknek, igenis a szűkösség megtapasztalása is fontos élmény. Egy felnőtt sem vehet meg "mindent" magának. Ezt az élményt nehezebb átadni egy gazdagabb családban.

    VálaszTörlés
  41. Kedves Névtelen!

    Én nem is attól félek, hogy a családi kasszát dönti romba a PS, hanem a gyerekeim lelkét.
    :)))

    VálaszTörlés