2012. október 12., péntek

Léleksimogató - "szorgalma: kettes" folytatás :)


Az előző poszt után következzen egy más hangvételű.
Ma délelőtt a NevTan-ban jártam, ahol Soma vizsgálatát kezdeményeztem.
Első körben a pszichológus nézte meg, aki a gondolkodási képességeket vizsgálta.
Ma volt az "eredményhirdetés", ami inkább egy partneri beszélgetés volt persze.
Testsúlyomnak nemigen tett jót az alkalom, híztam. Sokat híztam.

Soma a legtöbb próbában (feladatban) messze az életkori szintje felett teljesített, voltak jócskán olyan területek, ahol a felnőtt zónában sem akadt el. 

Egy-két területen csak pár évvel járt a kortársi átlag felett. Azért nem törtem össze...:)))

Volt azonban két részpróba, ahol 8 éves szinten maradt. (nemsokára 11 éves lesz)

Az egyikben az volt a feladat, hogy számokat mondott neki a vizsgálatvezető hölgy, és neki fordított sorrendben kellett visszamondania. A másik esetben pedig szóbeli utasításokat kapott, melyeket végre kellett hajtania. Nos öt utasításból már egy sem maradt meg...négynél még valami derengett neki...

Ugyanilyen jellegű feladatnál, ha képi megerősítést kapott, már kortársi átlag felett tudott dolgozni!

Hát nem ezt mondtam én is? 
Adott egy gyerek, akinek a matematikai-logikai gondolkodása messze felülmúlja az átlagot, mind probléma meglátásban és megoldásban. Analógiás gondolkodása is kiváló. Felismeri a problémákat, meglátja az összefüggéseket, rugalmasan tud mozogni a lehetséges megoldások között.
A hallásával önmagában nincs gond, az összes próba közül legmagasabb pontszámot a hangminták felismerésében és ezek visszaadásában érte el. Hát ezt is tapasztaltuk.
(nem tudom, meséltem-e, amikor kezébe vette István vadiúj gitárját, megpengetett egy akkordot, és közölte, hogy ezzel a gitárral valami nem stimmel...)
Mégis...ha hall valamit, és ezt nem csak szimplán vissza kell adni (mint a hangmintáknál), hanem valamit csinálni kell vele, és úgy kell visszaadni, akkor a folyamat elakad. S ha ekkor nem kap segítséget, olyan, mintha nem is hallotta volna. Hát ezt a bibit kellett volna egy cseppnyi jó szándékkal, emberséggel megspékelni, és az eredmény egy jól teljesítő gyerek lehetne.
Sokan mondják az iskolarendszer hibájának a tanárképzés hiányosságait, említik, hogy a tanulási zavarral küzdő gyerekekhez nem kapnak útmutatást a leendő tanítók-tanárok.
Nem tudom, milyen útmutatás kellene kapniuk, hiszen a fejlesztés nem az ő dolguk.
Én csupán megértést, emberséget, pozitív hozzáállást vártam volna.
Azt, hogy a kezébe nyomnak egy cetlit, amin a hf van. 
(igaz, ez leszoktathatja és konzerválhatja a felelősségvállalást, ami pont ebben a korban van a szenzitív korszakban...)
Vagy ha van ideje rá, még célravezetőbb, ha ellenőrzik, leírta-e a hf-t. Vagy egyéb rendszert, amiben nem vész el egy gyerek.
De az egyedüli út, ami üdvösnek van kikiáltva egy embertelen, rideg és rosszindulatú rendszer.
Nem vagyok hajlandó elfogadni.

Soma egyszer gyerek, az én feladatom pedig nem az, hogy együttműködjek a gyermekkora tönkretételében, hanem az, hogy boldog felnőtté segítsem őt.
Ezen dolgozom, remélem, sikerrel. 
Beszámolok róla, ígérem! :)

Köszönöm mindenkinek a sok bátorítást, együttérzést, és mellettünk állást. Nagy szükségem volt rá, nagyon jól esett.

49 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök Virág, hogy ilyen klassz kivizsgáláson vettetek részt és kívánom, hogy ennek legyen pozitív haszna az iskolai mindennapokban! Nálunk nem volt vizsgálat. Annyit mondtam, hogy koncentrációs nehézségei vannak és nem tud egy helyben ülni, mire azt mondták, hogy akkor hiperaktív és gyógyszert írtak fel. :(

    VálaszTörlés
  2. Micsoda??? Be ne add neki! Én dolgoztam olyan gyerekekkel, akik gyógyszert szedtek, és amikor itt voltatok nálunk, hidd el, feltűnt volna, ha ennyire súlyos esetről lenne szó. Mo-n szerencsére nem gyógyszerpártiak a szakemberek, így mindenképpen érdemes lenne elvinned itthon valakihez. Időpontot érdemes hetekkel a hazajöveteletek előtt kérni.
    S amikor itthon jártok megnézem szívesen azokon a területeken, amelyek az én kompetenciámba tartoznak. (olvasás, írás, beszédértés, részképességek,figyelem stb)

    VálaszTörlés
  3. Én körbenéznék,milyen másik iskola van még a környezetemben...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megtörtént :) De nem ebben az irányban lesz majd megoldás, úgy érzem...

      Törlés
  4. Nagyon sokat gondoltam Rátok az elmúlt két napban, és annyira fájt a szívem Somáért. Még éjszaka is eszembe jutott, milyen érzés lehet, amikor ott áll előtted a gyermeked, akit ismersz, tudod, mire képes, tudod, hogy nem hanyag, és azt mondja, szakadék szélén áll...
    De örülök, hogy híztál (kis érdekelnek ilyenkor a kilók!) a NevTan-ban, és bízom benne, kívánom Nektek, hogy végre jó irányban induljanak a dolgaitok.
    Tanultam pedagógiát, és bár már több, mint tíz éve nem tanítok, úgy érzem azt, hogy egy bármilyen nehézséggel küzdő gyereket segítsünk, nem tanulnunk kell, hanem tennünk. A jó pedagógus ezt érzi, érti, és megpróbál segíteni akkor is, ha esetleg alkalmanként öt perccel több időt kell töltenie az órára készüléssel. Bár amennyire látom magam körül, már ez is rutin, nem divat készülni,
    Nagyon szép hétvégét kívánok Nektek!

    Bettus

    P.s.: Az OKTV???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Bettus! A hétvégénk elég sűrű lesz, de élménydúsnak ígérkezik.
      Zsombornak angol nyelvvizsga, Somának elsőáldozás, a 3 nagynak befogadási szertartás a bérmálkozókkal. Persze mindkét nap ennek megfelelő vendégkör, ebéddel, vacsorával. De már nagyon várom! :)

      OKTV-n előre láthatólag továbbjutott. 5 példából négyet megoldott, és az ötödikben is szerzett pontot, de azt nem tudta befejezni. :)))

      Törlés
  5. Gratulálok a nagyszerű kisfiadhoz :)A többihez meg drukkolok, várom a beszámolóidat!

    VálaszTörlés
  6. Tudom, hogy ma vívóverseny van és nem volt Soma suliban, de majd ha megy, feltétlenül írd meg, hogy tanító néni részéről lesz-e valami reakció, változás, stb. Vajon olvassa ő is a blogodat? Jó lenne.....

    VálaszTörlés
  7. Én 12 évig dolgoztam iskolában. Ha valaki, én nagyon védem a mundért és a tanárokat. De az is tény, hogy vannak kivételek. Amiket az előzőekben leírtál, már akkor kiakadtam és nem értettem az egészet. Most sem értem.
    Úgy gondolja az a tanár, hogy így motiválhatja a gyerekeket? Vagy egyszerűen csak ezt van, ezt kell szeretni!
    Soha nem tudnék valakinek egy jeggyel rosszabbat adni, mert elfelejtette a házi feladatát, vagy nem találja a tesi cuccát, vagy otthon hagyott valamit.
    Senki sem tökéletes. Valljuk be, a tanárok sem. Ők is hibáznak. Nekik akkor ki ad egy jeggyel rosszabbat!
    Eléggé elszomorodtam az egészen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erdna, azt gondolja, hogy ha kellően szigorú a rendszer, akkor majd mindenki megírja a házi feladatokat. De nem sok gyerekre lehet ezzel hatni, bár biztosan vannak olyanok,akiknél működhet. A másik párhuzamos osztályban talán elsőben is így indult a dolog, de még mindig vannak kettes-hármas szorgalomjegyek. Akkor most ez hatott? Ilyen alapon negyedikre mindenkinek ötösnek kellene lennie szorgalomból, nem??

      Törlés
  8. Sokat jártatok a fejemben tegnap is, a bejegyzésed, a hozzászólások.
    Cikáztak a gondolataim.
    És örülök!
    Szidhatjuk az oktatásügyet, boncolgathatjuk, hogy miért olyan a pedagógusképzés, amilyen. Kell-e és miként foglalkozniuk a "különleges" gyerekekkel. Stb.
    A lényeg: nem véletlenül mi vagyunk a Szülő! Nekünk kell tudni, észrevenni, hogy a gyerek nem fér bele a kockatartóba - mert nem tud vagy nem akar beleférni. Nekünk kell felismerni, hogy másként kell a lelkéhez férni, mint ahogy akarnak. Nekünk kell keresni a megoldásokat. Mert mindegy, hogy falun vagy városon, kis vagy nagy iskolában tanul - ha kifogta a jó pedagógust, akkor szerencsénk van, az egy nagy áldás. De ha nem, akkor sem tárhatjuk szét a kezünket, hogy akkor ez van - gyomorgörcs, szorongó gyerek, majd megszokjuk.
    Soma a legjobb helyre került - ez most is tisztán látszik!
    Örülök, hogy ilyen eredményetek van! Biztosan sikerül majd vele is megértetni, hogy az iskolai "kudarcoknak" nem ő az igazi oka. Neki más utak kellenek. Olyan kis különleges fiú, remélem hamar felismeri ő is ezt és nem maradnak tüskék. Esetleg csak kis horzsolások, mert tüskés helyre ment, de időben sikerült kikerülni őket. :-)
    Tartalmas hétvégét akkor már nem kívánok, mert úgyis meg lesz. :-) Sok energiát hozzá! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Betti, köszönöm. :)
      (Amúgy a pszichológus első kérdése az volt hozzá, hogy tudja-e, miért van ott nála...erre Soma válasza az volt, hogy "mert rossz vagyok" - na ez azért szíven ütött. Dolgoznunk kell még azon, hogy ne lássa magát rossznak a rendszer hibás volta miatt)

      Törlés
  9. Nagyon örülök a pozitív megerősítésnek és örülök a jobb hangulatú bejegyzésednek. Mert, ha valaki, hát Te meg fogod találni a legjobb megoldást. A hozzászólások vegyessége mégis elgondolkodtatott engem: mondanám, hogy nem lehet általánosítani, mondanám, hogy a tanár is ember (De az legyen ám!) a hibáival, gondjaival, személyes béklyójával. De, ami nem megy, azt ne erőltessük! Az mégis nagy felelősség és nem mindegy, hogy emberpalántával vagy eperpalántával foglalkozik valaki. Nagyon nehéz jó tanárt találni (szakterületén jártas, módszertanilag felkészült, lélekben gazdag, szeretetteljes, önzetlen, alázatos pedagógust nagyon nehéz!!!), nekem az idén sikerült egy olyan pályakezdőt, amilyet több éve nem láttam! Szupert! Szóval kedves igazgatónénik/igazgatóbácsik csak keresni, keresni és keresni!
    Szép hétvégét kívánok Nektek (úgy olvastam a tartalommal nem lesz hiány, program lesz bőven!!!)
    Erika

    VálaszTörlés
  10. Az en 13 evesemnek tavaly 4 honapon at az osztalyfonoke szedte ossze a hazifeladatait es hetente elkuldte nekem emilben. Nem Mao. Angol kozepiskola. Mostanra tobbekevesbe leirja amit meg kell csinalnia, meg nem tokeletes. Nem az a cel ui h jol LEosztalyozhassak a gyereket (magyarfele osztalyzas amugysincs), hanem h megcsinalja a lecket.

    A hallasi figyelem gyakorlasara anno mi kaptunk egy jo jatekot. Mindenfele apro feladatokat irtam le, pl ugorjon fel, tapsoljon, menjen fel az emeletre es vissza, mondja el a het napjait, simogassa meg a macskat (keresse meg elotte hehe) meg hasonlok, ami eszembe jutott. Ezeket beirtam a gepbe soronkent es kinyomtattam, aztan a papirt csikokra vagtam. Kaptam egy nagy kupac cetlit, mindegyiken egy utasitas. Dani huzott eleinte csak parat es megcsinalta. Aztan ahogy a 2/3 jol ment, jott a 4, aztan az 5, mar nem emlekszem meddig jutottunk. Hogy nehezitsem, en 3 keszletet kevertem ossze, tehat volt ismetles is neha egy feladatsoron belul. Eleinte elolvashatta, utana mar en olvastam fel neki.
    Sajnalom, h nektek ilyen iskola jutott. Miert nem folytattad az otthonoktatast? En azert kezdtelek el olvasni, mert annyira tetszett, ahogy csinalod. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lám, léteznek ilyen iskolák, ahol nem titok a házi...:)
      Jó ez a cetlis módszer. Azt hiszem, a házimunkákat is beleteszem majd...:)))

      Törlés
  11. Jajj, de jó ezt olvasni! Sulinkban inklúzív oktatás folyik, minden gyereket a saját képességeihez mérünk... A képességeihez mért ellenőrzőt íratnak vele, így sikerélménye van! És ez nagyon fontos! Fontos, hogy a tanárok felismerjék, ki, mire képes. Rengeteg tényezőtől függ a dolog, de megéri! Így lesznek, boldog, kiegyensúlyozott gyerekeink, felnőttjeink!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A sikerélmény az egyetlen dolog, ami előre viheti a gyereket a suliban! Ha ez hiányzik, akkor maximum vegetál az iskolai évei alatt. Jó lehet egy ilyen iskolába járni.

      Törlés
  12. Kedves Virág!

    Én egy szülő vagyok ebből a szörnyű iskolából. Nekem most lett elég. Nem először szidod a blogodban ezt az iskolát. Ennek ellenére én egyetlen tanítót sem olvastam, hogy reagált volna. Pedig bizonyára tudtak volna. Mert van másik oldal is - ami elmondhatná, mennyire zavarja - vagy sem - Soma a tanítási órákat, mennyire aktív - vagy sem - az órákon, mennyire érdekli egyáltalán az, ami a kötelező tananyagban van... Mert sajnos, az iskolában a szorgalom jegyben csak az ottani aktivitást lehet értékelni, nem az egyéni tehetséget, vagy az anyuval való lapbookozást. Aki tehetséges és hanyag - az az ötös szaktárgyból és kettes szorgalomból. Akinek az iskolai szorgalmával van baj, annak az iskolai szorgalom jegye rossz. Akinek a logikájával van baj, az meg matekból rossz.
    Abban igazad van, hogy elég húzós az egy-hiba-egy-jegy-mínusz rendszer. De ez még mindig csak a negyede a havi jegynek.
    Abban is igazad van, hogy ez a tanítónő elég kemény - de neked az előző se tetszett, akinél teljesen más volt a rendszer.
    Az, hogy a Somát eddig tanító 5 (igen, öt!) tanítónő és két iskola közül neked egy sem jött be - azért nem biztos, hogy a pedagógusokat minősíti... Biztos, hogy mindig nektek van igazatok? Biztos, hogy ezt a viselkedését (amiről a gyerekek is mesélnek ám otthon, évek óta) máshol, mondjuk a középoktatásban jobban tolerálják?

    És hogy miért vagyok névtelen? Azért, mert már tudom, milyen, ha valakit a szájadra veszel. És nem kérek belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      "Nem először szidod a blogodban ezt az iskolát."
      Az iskolát nem szidom, leírtam egy konfliktust, egy problémát a saját szemüvegemen keresztül. Ez az én blogom, ezért itt írtam le.

      "Ennek ellenére én egyetlen tanítót sem olvastam, hogy reagált volna. Pedig bizonyára tudtak volna. Mert van másik oldal is"
      Én sem olvastam tanári reakciókat, pedig valóban megtehették volna. Ezt a megjegyzést is kimoderálhatnám, ha akarnám, de nem teszem, mert én nyílt lapokkal játszom. :)


      "Mert sajnos, az iskolában a szorgalom jegyben csak az ottani aktivitást lehet értékelni, nem az egyéni tehetséget, vagy az anyuval való lapbookozást. Aki tehetséges és hanyag - az az ötös szaktárgyból és kettes szorgalomból. Akinek az iskolai szorgalmával van baj, annak az iskolai szorgalom jegye rossz. Akinek a logikájával van baj, az meg matekból rossz."

      Azt nem értem, hogy ha csak az iskolai aktivitást lehet értékelni az iskolában, akkor miért csupán az itthonra feladott házi feladat hiánya, és az itthoni összepakolás nem tökéletes volta az, ami befolyásolja ezt a jegyet. Kifejthetnéd....természetesen névtelenül.

      "Abban igazad van, hogy elég húzós az egy-hiba-egy-jegy-mínusz rendszer. De ez még mindig csak a negyede a havi jegynek."

      Matematikai képességeidet nem szeretném megkérdőjelezni, de ezt a mondatodat nem tudom hogyan értsem. Persze hogy csak negyede a havi jegynek...de a másik három negyed ugyanígy áll össze.

      "Abban is igazad van, hogy ez a tanítónő elég kemény - de neked az előző se tetszett, akinél teljesen más volt a rendszer."
      Ezzel megint nem tudok mit kezdeni, kedves Névtelen, mert veled egészen biztosan nem beszéltem erről. Szóval, hogy te milyen forrásból értesültél erről, azt nem tudom.

      "Az, hogy a Somát eddig tanító 5 (igen, öt!) tanítónő és két iskola közül neked egy sem jött be - azért nem biztos, hogy a pedagógusokat minősíti... "

      Kezd az az érzésem lenni, hogy te nem is ismersz minket...Somát eddig 4 tanító néni tanította. 3 itt, 1 a régi suliban. Ez az egyik. A másik, hogy miből gondolod, hogy bármelyik is "nem jött be"...???
      Az iskolaváltás egészen más okból kifolyólag történt. Semmi köze nem volt a tanító nénihez, aki már két gyerekemet is tanította Soma előtt, és én magam választhattam.

      "Biztos, hogy mindig nektek van igazatok? "
      Nekünk? Azt hittem, egyedül nekem címezted a soraidat. Egyébként nem biztos, hogy mindig nekem van igazam. Ezért fordultam a NevTan-hoz is. Meg hát a tesicucc is benn volt...na, tudod, ezek azért tények.

      "Biztos, hogy ezt a viselkedését (amiről a gyerekek is mesélnek ám otthon, évek óta) máshol, mondjuk a középoktatásban jobban tolerálják?"

      Az a helyzet, hogy sok problémás magatartású fiú van ebben az osztályban. Az osztály fiainak nagy részét ismerem, sokan jártak hozzám fejlesztésre. Sajnos ez is nagyon rossz hatással van Somára. Két alkalommal is megkeresett már személyesen egy-egy édesanya, hogy a fia azt meséli otthon, hogy Soma piszkálja.
      Először is személyesen megkerestek, nem sunyi módon, alattomosan próbáltak vagdalkozni.
      Másodszor mindkettőnek megköszöntem, hogy szóltak. Ez után beszéltem Somával, hogy ezt semmiképpen nem teheti egy osztálytársával sem, másodszor pedig beszéltem a tanító nénivel, hogy ha ő is látja ezt a problémát, akkor legyen szíves jelezzen nekem ő is, ha bármi változást lát, akár pozitív, akár negatív irányban, mert újra előveszem Somát.

      "És hogy miért vagyok névtelen? Azért, mert már tudom, milyen, ha valakit a szájadra veszel. És nem kérek belőle."
      Szíved joga, ha névtelen akarsz maradni. Ez kizárólag a te belső világodról szól. Engem nem zökkent ki, ha más nem ért velem egyet, ha "szájára vesz" (???), ha mást gondol, mint én.
      Vállalom a gyengeségeimet, hibáimat, haragomat, örömömet bárki előtt.
      Virág.








      Törlés
    2. Én is egy anyuka vagyok ebből az osztályból. Névtelen akarok maradni mert nincs most lehetőségem másik iskolát keresni. A Tanító módszere nagyon drasztikus, szívtelen. Az előző Tanító alkalmatlan volt a feladatra, ezt a leváltással az Igazgató is elismerte. Nagyon bízok benne, hogy az Igazgató észleli majd a pedagógiai baklövést már bocsánat a kifejezésér,és ezt a Tanítót is elküldi, vagy minimum megkéri, ne ilyen módszerekkel mutassa meg a keresztény könyörületet és a szeretetet a gyerekeinknek.Ez egy új iskola minden szülő megérti, ha az Igazgató utólag, de beismeri, hogy tévedett a Tanító kiválasztásánál. Vagy ha lehet vele tárgyalni, akkor ne alkalmazzon ilyen módszereket.

      Törlés
  13. Kedves Virág!
    Örülök, hogy alakulnak a dolgok, nem is akartam volna újra írni, ha egy mondatodra nem figyeltem volna fel. Azt írtad, hogy :"Nem tudom, milyen útmutatást kellene kapniuk, hiszen a fejlesztés nem az ő dolguk." Úgy éreztem, ez a mondat az én megjegyzésemnek szól. Az osztályomban elsőben csak a kontrollos tanulókat vizsgálták, akiket én kértem,egyet sem. A tanulási nehézséggel küzdők sem kapnak fejlesztést, az értelmi fogyatékost viszi ki a fejlesztő pedagógus heti 2 óráról. Tehát nekem kell fejleszteni, anélkül, hogy tudnám, hogy milyen feladattal milyen területet fejlesztek. Sajnos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sucika, igen, neked szólt, ezek szerint félreértelmeztem amit írtál.
      Arra gondoltam, pl. Somáéknál az osztályfőnöknek nem feladata fejleszteni a gyerekeket, kizárólag felzárkóztatást tart. Szóval sem a tanórán, sem kívüle nem felelős azért, hogy bármilyen tanulási zavarral küzdő gyereket külön fejlesszen. Tehát elegendő, ha emberségesen áll hozzá egy problémás gyerekhez is.
      Az viszont sajnálatos, hogy nálatok nem működik a fejlesztés...:(((((
      Valóban elég nehéz lehet így dolgozni.

      Törlés
  14. Kedves Virág!

    Nagyon örülök a jó híreknek. :-) Biztos vagyok benne, hogy a legjobb megoldást választjátok majd Somának.

    Az én fiam s úgy éli meg, hogy ö "rossz" + "buta". Amikor ezt meghallottam töle az idén év elején én is nagyon elkeseredtem. Nem akarom, hogy ilyen kép éljen benne önmagáról. Én egyébként annyit várnék el a mi tanárnönktöl, hogy ne ignorálja a gyermekem figyelemzavarát. Sajnos, az van neki. Attól nem fog javulni semmi, hogy úgy kezeljük mintha nem lenne, mintha egy átlagos gyerek figyelmével rendelkezne és rendszeresen megszégyenítjük emiatt, a szülökkel pedig nem kommunikálunk - mert nálunk momentán ez a helyzet.

    Itt No-ban is nagyon gyógyszerpártiak. Nem szívesen megyek a pszichiátriai praxisba, mert az össze beszélgetés kb. csak arról szól, hogy rábeszéljenek a ritalinra és azzal nyugtatnak, hogy majd "maga is kérni fogja ám a gyógyszert", "a gyereknek is az jobb, ha szedi", stb, stb. Mivel nem adok nekik gyógyszert fél évente beszélgetésre kell mennem. Nagyon szoktam élvezni. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orsi is Németországban él, és az ő fiának is gyógyszert írtak. Szerencsére Magyarországon ebben a kérdésben sokkal toleránsabb a szakma.

      Törlés
  15. Én nem vagyok szakember, de úgy tudom, hogy előnyös a gyereket megérinteni, ha utasítást adunk neki, főleg, ha fiú. Persze nem lehet egy egész osztályt megérinteni, de egy-egy nehezebb esetet lehetne. Én otthon gyakorolom most, mert már unom a veszekedést, kiabálást. Mikor érzem, hogy jönne már a kiabálás, először megfogom a vállát, elismételem a feladatot és arra felé fordítom a gyereket. Egész jól megy. Erzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Erzsi, ez nálunk is működik a szemkontaktussal együtt. Határozottan más a kommunikáció jellege így. :)

      Törlés
  16. Mindig tanulok valami újat nálad.

    " Sokan mondják az iskolarendszer hibájának a tanárképzés hiányosságait, említik, hogy a tanulási zavarral küzdő gyerekekhez nem kapnak útmutatást a leendő tanítók-tanárok.
    Nem tudom, milyen útmutatás kellene kapniuk, hiszen a fejlesztés nem az ő dolguk."

    A tanárképzés hiányosságairól annyit, (szégyen nem szégyen tanárként) a hallási figyelemzavarról most hallottam először. Ha nem is hallottunk róla a képzésünk alatt, hogy ismerjük fel? Valószínű csak felháborodunk rajta, hogy nem igaz, hogy nem csinálta meg, hát ötször elmondtam! Mostantól, hogy már tudom van ilyen, erre jobban figyelek.

    Pár hete volt egy kellemetlen esetem, amikor összeszidtam egy tanulót, aki ugyanazt a példát elismételte, mint az előtte szóló. Aztán a gyerekek mondták el, hogy ő nem hall tökéletesen. Nem tudtam róla, mert utazótanárként hetente csak egyszer találkozom vele, és osztályfőnökével is ritkán beszélünk, mert csak jövünk-megyünk. Mindez azért, hogy a társulás főigazgatója elmondhassa, hogy 100%-os a szakos ellátottság. A rendszer hibái igen nagyok, és a változások nem arra haladnak, hogy élményszerű legyen az oktatás, pedig nekünk(tanároknak) is jobb lenne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betti!
      Igazat kell adjak neked. Valóban szükség volna arra, hogy legalább tényszerűen ismerjék a pedagógusok a lehetséges tanulási zavarokat.
      Nagy szó, hogy beismered, hogy hibáztál, még akkor is, ha a szándékosságtól igen messze volt az eset.
      :)

      Törlés
  17. Drága Virág! Azon gondolkozom néhány napja, hogy miért nem reagál erre a bejegyzésre senki az iskolából?
    Miért nem olvasok arról, hogy nekünk sem tetszik a rendszer, vagy arról, hogy ez egy jó rendszer, és működik?
    Egyedül névtelen reagált a posztodra, de ő csak azért jött, hogy fröcsögjön rád egyet, semmi érdemleges mondani valója nem volt a konfliktussal kapcsolatban. Ha lett volna, gondolom a nevét is oda biggyeszthette volna, hiszen az egész iskola vezetősége mögötte áll, az ő gyerekének baja nem esne, az biztos. Mielőtt még névtelennek gondolnál, Réka voltam, régi olvasód, ismerősöd. (Elvből nem regisztrálok semmilyen oldalra, ezért vagyok névtelen, tudod)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Réka, ha valaki szeretne reagálni bármire, megteheti. Ha nem szeretne, ez is az ő döntése. Semmiféle következtetést nem szűrök le ebből. Azt gondolom, ha szükségesnek látják, megkeresnek. Ha nem látják ennek szükségességét, nem keresnek meg. :))))
      Eddig csak Márti néni keresett meg, hogy megtalálta a tornazsákot. :)

      Törlés
  18. Kedves Virág! Régóta olvaslak, nagyon sokra tartom, amit megteszel a gyerekeidért, s így Somáért is. A hozzászólók eddig 1 kivétellel teljes támogatásukról biztosítottak és gyakorlatilag mindenben igazat adtak neked. Én azzal az 1 "ellenvéleményessel" értek egyet. Azt gondolom, hogy Soma nevelését éppen most rontod el végérvényesen azzal, hogy képtelen vagy elfogadni, hogy a kisfiú valóban nagyon és notóriusan hanyag és bizony többször antiszociális a társaival. Kívülállóként én ennek az okát egyrészt az otthoni oktatásban is látom, amikor is kivontad őt abból az iskolai fegyelemből, követelményrendszerből, ami felvértezné Somát arra, hogy majdan képes legyen szabálykövetésre, kitartásra, alkalmazkodásra stb. Bocsáss meg az őszinte szóért, de jelenleg a legjobb úton haladsz, hogy teljesen elrontsd Soma nevelését. Jó lenne, ha elfogadnád, hogy Soma csak számodra különleges, valójában egy átlagos kisfiú, akinek nagyon nagy szüksége lenne az iskolai nevelésre. Hagyd, hogy a tanítónő tegye a dolgát, hidd el, nem ellensége a gyerekednek.Kicsit képzeld magad elé, hogyan viselkedhet Soma az osztályban. A másik: manapság rengeteg a "figyelemzavarosnak", "hiperaktívnak" kikiáltott gyerek, akiknek nagy része egyszerűen csak rosszul lett otthon nevelve. Ez a fajta félrenevelés éppen a nagyon odafigyelő és "mindenhez értő" anyukák esetében szokott leggyakrabban előfordulni.A NevTan-ban pedig dicshimnuszokat írnak sajnos olyan gyerekekről is, akikkel képtelenség egy osztályközösségben dolgozni. A tanítók ezzel teljesen tisztában vannak, s kb ennyire is veszik komolyan a szívük mélyén ezeket a véleményezéseket. Te se csapd be magad, tedd ezt a véleményezést a megfelelő polcra.A NevTanban Soma egyedül volt, nem az osztályközösségben. Senki nem vitatta el eddig se Soma szellemi kapacitását-amiről a NevTan pozitívan nyilatkozott-, itt a mérhetetlen hanyagságáról van szó, amit bizony az iskolák a szorgalom jeggyel szoktak kifejezni.Gondolj arra, Soma a prepubertását éli, s ha azt látja, hogy mindig kipártolod és másban--leginkább az iskolában és az azt számotokra megtestesítő tanítónőben--keresed és találod meg a hibát, ki fog csúszni a kezedből a gyereked és sok bánatot okoz majd neked a jövőben. Kívánom, hogy ne így legyen.Szeretném, ha a segítő szándékot éreznéd, semmiképpen nem szeretnélek megbántani, csupán a későbbi könnyeket jó lenne, ha meg tudnád spórolni Somát illetően.Ne védd ki a gyereket, főleg úgy, hogy ezzel ő egyre inkább tisztában van, s előbb-utóbb rájátszik majd a dolgokra.Soma hanyagságát, a feladatára való oda nem figyelését rajtad kívül csak a blogbarátnőid tartják elfogadhatónak, egyébként a józan észnek ez teljesen ellentmond.Ami Somával van, az nem pszichikai zavar, hanem egyszerűen megengedheti magának a fiatalember, hogy azt tegye és úgy, ahogy neki tetszik. És mivel gyerek,-és az édesanyját is támogatóként érzi maga mögött- vidáman kihasználja a helyzetet.Kedves Virág! Ne a tanerőt ostorozd, és elvakult se legyél Somát illetően. Biztos nehéz ez egy anyának, főleg egy olyan lelkiismeretes anyukának, aki még a tetejében tanulta is a pedagógiát.Úgy gondolom, nem fogod megjelentetni a hozzászólásomat, ha mégis, akkor az azt jelentheti, hogy talán találtál benne megfontolandót. És még egy: semmiképpen ne legyen Soma újra otthon oktatva, ez roppant egészségtelen egy ekkora fiú pszichés fejlődése számára. Sok szeretettel üdvözöllek: Andrea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Andrea!

      Megpróbálok minden gondolatodra válaszolni...sorban.

      "Soma nevelését éppen most rontod el végérvényesen azzal, hogy képtelen vagy elfogadni, hogy a kisfiú valóban nagyon és notóriusan hanyag és bizony többször antiszociális"

      Először is egy nevelést nem lehet végérvényesen elrontani. Szerintem. Legalábbis én nem adom fel. Nem vagyok képtelen elfogadni, hogy Somával gondok vannak. Csak éppen nem hanyagság és antiszociális viselkedés a gond vele.

      "Soma csak számodra különleges, valójában egy átlagos kisfiú,"
      Számomra persze, különleges. Elég nagy probléma lenne, ha számomra nem lenne különleges!!! Tudod, azért van minden gyereknek édesanyja, édesapja, hogy legyen két ember a világon, akik számára az adott gyermek a legnagyobb kincs.:)))
      Aztán viszont jó volna, ha el tudnád dönteni, hogy most notóriusan hanyag, és antiszociális gyermeknek tartod őt, vagy teljesen átlagos kisfiúnak. Szerintem teljesen átlagos gyerek egyébként, aki egy adott közegben nem képes még úgy viselkedni, ahogyan azt a tanító néni és én magam is elvárnám. Sajnos ezzel nincs egyedül, ebben az osztályban minimum 5 fiút kapásból mondok, akivel hasonlóan problémák vannak. Soma az iskolán kívül más közösségeben is megfordul nap mint nap, ahol nincs probléma a magatartásával.

      "Hagyd, hogy a tanítónő tegye a dolgát," Természetesen egészen addig hagytam, míg az Soma érdekében működött. Sajnos egyre gyakrabban éreztem azt, hogy Soma fejlődését nem szolgálta. :(((

      "manapság rengeteg a "figyelemzavarosnak", "hiperaktívnak" kikiáltott gyerek, akiknek nagy része egyszerűen csak rosszul lett otthon nevelve. Ez a fajta félrenevelés éppen a nagyon odafigyelő és "mindenhez értő" anyukák esetében szokott leggyakrabban előfordulni."
      Hitelesebb lenne, ha ezt a gondolatodat, megfigyelésedet, nem is tudom, minek nevezzem...szóval alátámasztanád.:))))

      "A NevTan-ban pedig dicshimnuszokat írnak sajnos olyan gyerekekről is, akikkel képtelenség egy osztályközösségben dolgozni. A tanítók ezzel teljesen tisztában vannak, s kb ennyire is veszik komolyan a szívük mélyén ezeket a véleményezéseket. Te se csapd be magad, tedd ezt a véleményezést a megfelelő polcra."

      A NevTanban nem az osztálybeli viszonyokat elemezték, azt tudjuk mi, szülők, és ismerik a pedagógusok is. A vizsgálatnak az a célja, hogy megpróbáljuk kideríteni, miért nem működik a gyerek az osztályban. Ismered talán Soma tanító nénijét, hogy ennyire lesújtó véleményed van róla???? Hmm...hát sajnos én is azt látom, nem veszik komolyan a NevTanos véleményeket. És ez baj. Mert kötelességük lenne komolyan venni, ha tetszik nekik, ha nem. A megfelelő polcra tettem, köszönöm a tanácsot. :)

      "hogy mindig kipártolod és másban--leginkább az iskolában és az azt számotokra megtestesítő tanítónőben--keresed és találod meg a hibát, ki fog csúszni a kezedből a gyereked és sok bánatot okoz majd neked a jövőben."

      Nem kerestem hibát a tanító néniben. Sajnos túl sokáig kerestem a hibát Somában, és a nevelésemben. A tanító néni hibáját nem kellett keresnem. A tanító néni bevezetett egy pedagógiai szempontból helytelen rendszert a szorgalom értékelésére, mely túlságosan szigorú, és nincs benne lehetőség a javításra. Ráadásul hibázott is, mikor igazságtalanul csúszott le a csúszka. A testnevelés cucc ugyanis ott volt az iskolában.
      Ugye nem gondolod komolyan, hogy Soma megérdemelten kapott rosszabb jegyet?
      Tudnék még mesélni igazságtalan döntéseiről, de nem teszem. ez az utolsó csepp volt a pohárban.

      Nem fog kicsúszni a kezemből, ettől ne félj. :))))

      "Úgy gondolom, nem fogod megjelentetni a hozzászólásomat, ha mégis, akkor az azt jelentheti, hogy talán találtál benne megfontolandót. "

      Egyelőre nincs moderáció a blogban. Ergo nem én jelentetem meg a hozzászólásodat, hanem te. Rákattintasz arra, hogy "közzététel", és közzéteszed. Remélem, elég érthető, hogy a hozzászólásod megjelenése nem jelenti azt, hogy megfontolandót találtam volna benne. Ezt fontosnak tartom kiemelni! :)))))

      Törlés
    2. I. fejezet
      Elnézést Virág, te már kimerítően válaszoltál, de muszáj megszólalnom, mert bár a konkrét esetet nem ismerem, olyan vélemény hangzott el, amilyet sokszor hallok. Egy diagnosztikával foglalkozó intézményben dolgozom, egy team tagjaként, és szomorúan olvastam ezeket a sorokat (is): "A NevTan-ban pedig dicshimnuszokat írnak sajnos olyan gyerekekről is, akikkel képtelenség egy osztályközösségben dolgozni." Mi általában "problémakupacokat" kapunk családtól, iskolától, néha gyermekvédelemtől, komoly munkával próbáljuk megfejteni, mi állhat a tanulási, és/vagy magatartási problémák hátterében, és mi lehet a megoldás. Szinte sosem egy dolog, erre sokféle vizsgáló módszer van, lehetne több, pontosabb, folyamatosan kutatunk és képezzük magunkat. Amikor elkészül egy-egy képességprofil, és találunk olyan területeket amik magyarázatot adhatnak a problémákra (vagy azok egy részére)akkor ez meghatározza a fejlesztés irányát. A profil fontos részét képezik az erősségek, hiszen ezekre lehet építeni, sokszor ezek miatt "van még a felszínen" az a gyerek, aki már esetleg nagyon fáradt, és vészjelzéseket küld. Néha már az is segítség egy gyakran kudarcot átélő, esetleg megszégyenített kisgyereknek, ha megmutatjuk, van olyan terület, ahol legalább olyan ügyes/okos, mint a kortársai. Nem tudom hányan néztek már szembe ép értelmű, tanulási zavarral (írás, olvasás,számolás és/vagy figyelmi problémákkal) küzdő kicsi, vagy nagyobb gyerekkel, aki azt kérdezi "Tessék mondani, én tényleg nem vagyok hülye?" Nem vagyunk benne egymás bőrében, nem látunk bele egymás fejébe, a gyerekek pedig különösen nehéz helyzetben vannak. Könnyű ítélkezni, és tanácsokat adni ("pedig csak erősebben kellene próbálkozni, kicsit jobban oda kellene figyelni, szigorúbban kellene fogni...") miközben a messziről szemlélőnek fogalma sincs, mi az, ami neki annyival nehezebb, mint zsákban futni egy gátfutóversenyen. (A hasonlat nem az enyém, Karczag Judit iskolapszichológustól kölcsönöztem, a könyvét témán kívül is ajánlom szeretettel, Iskolakerülő a címe.) Igen, mi készségesen elhisszük, hogy osztályközösségben még nehezebb vele. Remélem az is hihető, hogy neki sincs könnyű dolga olyankor, amikor egyszerre bombázza rengeteg inger. Azt pedig senki sem hiszi ugye, hogy egy gyerek szeret "rossz" vagy "buta" lenni, és közben remekül érzi magát a bőrében. folyt. köv.

      Törlés
    3. II. fejezet
      A másik kedvencem az alábbi gondolat:"Hagyd, hogy a tanítónő tegye a dolgát, hidd el, nem ellensége a gyerekednek." Nos ez attól függ, hogyan, milyen eszközökkel teszi a dolgát. Ha minden probléma megoldható lenne figyelmeztetéssel, beírással, rossz, és egyre rosszabb érdemjegyekkel, ad abszurdum sokszor leíratott szabályokkal, megszégyenítéssel, kinevettetéssel - valamennyi az életből véve - akkor már nem lenne munkám. Meg szoktam kérdezni, használt-e, rendszerint az a válasz, hogy nem, ez a gyerek ilyen megátalkodott. Ha az a bizonyos tanári eszköztár olyan remek, korszerű, egyénre szabható és a gyerek fejlődését elősegítő, akkor igen, tegye a dolgát. Arról már nem szeretnék hosszasan írni, hogy vajon több-e az ilyen olyan zavaros gyerek, bár érdekes lenne végiggondolni, vajon csupa sikeres, biztosan író-olvasó-számoló, remekül beilleszkedő embert sikerült-e nevelni olyan generációkból, ahol ezeket a diagnózisokat hírből sem ismerték, csak rossz, szófogadatlan, lusta, és buta gyerekek léteztek. Bár lehet, hogy erről meg kellett volna kérdeznünk Vértes O. Józsefet, Ranschburg Pált és a többieket, kár, hogy igen régen nincsenek már köztünk. Lehet persze nem hinni a figyelemzavarban, a "diszekben" vagy az autizmus spektrum zavarban, csak azért ez elég kínos, mert valószínűleg nem áll mögötte naprakész szakmai tájékozottság. Milyen divatos helyette azt hangoztatni, hogy ma már mindenre adnak papírt, meg gyógyszert. Nem, nem mindenre,olyan is van, hogy differenciáldiagnosztika. Ha mindezt elhisszük, és mégis megengedjük, hogy léteznek mindenféle zavarok, és a "többieknek bevált, mindenkire kötelező" eszközöket használjuk, gondoljuk végig, milyen furcsa lenne ugyanez, mondjuk látás-, hallás-, vagy mozgás problémára átültetve.
      Sajnos nem jut minden nehézséggel küzdő kisgyereknek gondos, odafigyelő, őt különlegesnek látó, töretlenül optimista, ráadásul szakmailag is tájékozott szülő(pár). Bár így lenne, akkor nem találkoznánk ennyi rossz állapotú gyerekkel. Sokat lehetne erről írni, és így is hosszú voltam.
      Kriszta (nem névtelen, de most nem tudok bejelentkezni a fiókomba)

      Törlés
    4. Kedves Kriszta, ezt a bejegyzést nagyon köszönöm. :)

      Törlés
  19. Kedves Virág!
    Somának az a szerencséje, hogy az előző kommentelővel ellentétben te tudod, hogy létezik a "hallási figyelem gyengesége" nevű probléma.
    Nyugodtan értékeljétek át otthon az iskolai szorgalom osztályzatot. Ha Somától szép eredmény, hogy csak öt dolgot veszít/felejt/cserél el a hét folyamán, dicsérd csak továbbra is, akkor is, ha ez az iskolai rendszerben egyest ér.
    Semmivel se jut előbbre, ha még betegre is szorongja magát a folyamatos "mit felejtettem el? mim veszett el?" stb gyötrődéssel.
    Ettől persze még meg kell tanulnia azokat a technikákat, amikkel kompenzálhatja a figyelmi problémáit. Listák készítése, lecke felírás ellenőrzése a barát füzetéből, meg amit még ki tudtok találni. Viszont biztos vagyok benne, hogy ő igyekszik is megfelelni ezeknek az elvárásoknak, fölösleges dolog lenne büntetni, amiért még gyakran nem sikerül neki.
    Az ilyen gyerek számára minimum naponta kell tiszta lapot nyitni, de én találkoztam már olyannal is, akinél eleinte 3 percenként beszéltük meg, jól viselkedett-e, és kaphat-e korongot. Aztán pedig újra indult az óra, és ő megint megpróbált figyelni és fegyelmezett lenni, amit én sürgősen elismertem, amint lehetett. A korong egyébként csak arra szolgált, hogy a foglalkozás végén örülhessünk, hogy milyen sok összegyűlt, esetleg több is, mint a múlt héten.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez valóban jó ötlet, hogy átértékeljük a szorgalom jegyet. Igyekszünk a technikán is finomítani, de ez nem egyszerű feladat. Többfélét is megpróbáltunk már, persze mindig egy kicsit jobb lett a dolog, de ez a "táblára nem írom fel a házit", eléggé megnehezítette a dolgot. :(
      Egyébként pedig igen, nagyon igyekszik. :)

      Törlés
  20. Kedves Virág!

    Esetleg a GAPSz szindromárol hallottál már?
    Nagyon tudom ajánlani a könyvet. Ha a kônyv elolvasása után netán magatokra ismernèl ( szerintem szinte biztos h igen) talán jobban lãtnád, h hogyan tovább.

    Üdv.
    Csenge

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemrég olvastam róla egy másik blogban. Egyébként megyünk allergiavizsgálatra, mert vannak esetek, amikor az étrendi változás eredményes. Köszönöm a könyvajánlót!

      Törlés
  21. Szerintem a gyermek szorgalmát tesicucc megléte /nem megléte nem jellemzi. Az én gyermekem rendetlen, de iskolai szempontból nem hanyag (=2 szorgalom) és ez nagyon nagy különség! Pedig szerintem felsorolni se tudom mindazt, amit elhagyott az évek során és ami bizonyára időnként az órákról is hiányzott. Mégis, a szorgalma végig jeles volt eddig, és igazgatói dicsérettel zárja sorra az éveket.
    Tény, az iskolai munkához szüksége van bizonyos dolgokra, de talán nem olyan hangsúllyal kellene ezt venni, mint ebben az osztályban.
    Egy tesicucc hiánya nem mérhető össze azzal, ha valaki rendszeresen nem tanul, nem készül az órákra, nem tanul dolgozatokra. Mert ő hanyag. Aki meg csak időnként elveszít dolgokat, az esetleg rendetlen, de ezt egész másképp kell kezelni...
    Én nem vagyok tanító, de a saját gyerekeimen azt tapasztatam, ahol a tanár nem a bűntetésre, hanem a jutalmazásra teszi a hangsúlyt, a gyerekek sokkal szívesebben megcsinálják ugyanazt a dolgot.
    (Nálunk is létezik bűntetés dolgokért, de ennél erősebb a jutalmazás. Pl. mit hozna a jegyekben a létra fordítva? Alulról kell indulni, de csak felfelé lehet haladni! Akkor nem azt néznénk, milyen 5 dolgot rontott a héten, hanem azt, milyen 5 jó dolgot csinált! Be lehetne venni pozitív nevelő dolgokat is a létralépéshez: pl. rajzóra után felsöpörte a termet, segített a társának felírni a leckét (:D)...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Eszter, remélem, egyre több gyereknek lehet ebben a hozzáállásban része. :)

      Törlés
  22. Kedves Virág! Köszönöm részletes válaszodat, de a véleményemet továbbra is fenntartom. Szakmán belüli vagyok, a nagyon szűk családunkban HÁRMAN eddig összesen 120- EGYSZÁZHÚSZ- évet töltöttünk eddig a katedrán. Ebből a számból könnyen kiszámítható, hogy mindhárman több évtizede tanítunk illetve tanítottunk a munkahelyünk, a szülők és mondhatom, hogy a gyerekek legnagyobb megelégedésére. A szülők és a gyerekek szeretetét, tiszteletét számtalan módon nap mint nap érezzük.Mindezt csak azért mondom el, hogy érezd és tudd, nem felelőtlenül írtam véleményt az esetről. Meggyőződésem-és sok évtizedes tapasztalatom birtokában mondom-, hogy a nevelés a DICSÉRET és a BÜNTETÉS harmóniája. Na már most, ha az egyiket kivesszük, akkor összecsuklik az egész. Manapság divat a gyerekben kizárólag a pozitívumokat értékelni és folyton a dicséret eszközével élni, s mindenáron felmenteni a felelősségvállalás alól. Ez bizony félrevezeti a gyereket, szülőt egyaránt. Sok szülőt hallottam már sopánkodni, sírni, hogy nem érti, miért csúszott ki a gyereke a kezéből, miért és hogyan lett az alsóban még jól tanuló gyerek a felsőben bukdácsolós, harmatgyenge...vagy ne adj Isten, drogos...pedig-mondják- mindent megadtak neki...csak éppen a nevelés két pillére közül a büntetést kifelejtették a nevelésből. Valahogy teljesen kiment divatból a gyerek megbüntetése, ha mondjuk rossz fát tett a tűzre. Helyette marad az un. "elbeszélgetés", ami egy idő után teljesen hatástalanná válik. Sok szülő ezt belátja, és ezennel fel is adja a gyereke további nevelését. Általában ez a felső tagozat hatodik osztálya körül szokott elkezdődni, s ekkorra datálható az alsóban még jó jegyeket szerző gyerek ötödik osztályban már megkezdett tanulási hanyatlása.És kialakul az ördögi kör...a gyerek tudja, hogy mi az elvárás, de annak nem tud vagy nem akar megfelelni--mert az erőfeszítéssel járna...mivel kompenzál?...hát a renitenskedéssel...mások okolásával...önmaga felmentésével...
    A kultúrországok jogrendszere a negatív devianciákat büntetéssel szankcionáló római jogra alapul, tehát a társadalmi elvárásokkal összhangban lévő cselekedetet nem dicséri, magyarul figyelmen kívül hagyja, azaz természetesnek veszi. Viszont a társadalomellenes tevékenységet büntetéssel szankcionálja. Az a gyerek,aki csak a jó cselekedetéért kap jutalmat, de a rosszért nem kap büntetést, később nagy valószínűséggel konfliktusba kerülhet a környezetével, sőt a jogrendszerrel, illetve a hatóságokkal is.Tehát a liberális szellemű, azaz a gyereket folyton felmentő nevelés eredménye aláássa a serdülő és az ifjú jogkövető magatartását önismeretét, önértékelését. Lásd napi hírek...például...egy jó, odafigyelő, szerető családból származó fiatal számtalan késszúrással ölte meg a nem távoli múltban áldozatát...vagy a határ széli tanyán az idős nénikét télen az udvaron kamaszok addig locsolták hideg vízzel, amíg el nem árulta, hol a pénze. Ezek nem kiragadott egyedi esetek sajnos, hanem a fiatalkori bűnözés megugró számadatai miatt kényszerült a kormányzat a büntethetőségi korhatár leszállítására. Nagyon óvjuk a gyerekek személyiségi jogait---vajh a mienket ki fogja megóvni majdan tőlük...elgondolkodtató, de ez már nem ennek a témának a része.
    ...folyt. köv.

    VálaszTörlés
  23. Természetesen ezekkel a példákkal semmiképpen sem Soma jövőjét akartam vizualizálni, csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a nevelés elengedhetetlen része az időnkénti szülői szigor. Régen a "jobb" családokban sem számított szentségtörésnek, ha egy fiúgyerek-ha rászolgált- kapjon egy fülest a papájától. Ki ne fordítsd a mondandóm, nem a gyerek verését propagálom, de egy-egy jókor adott anyai vagy atyai fülesbe, meglegyintésbe még senki sem sántult bele---viszont igen emlékezetes tud maradni, s óriási visszatartó erővel bír.Továbbra is úgy gondolom, hogy hagyjad a tanítónőt a maga legjobb tapasztalata és szándéka szerint végezni a munkáját, s mellette kapacitáld Somát minden anyai eszközzel, hogy legyen szíves próbálja megjegyezni, felírni, hogy mi a lecke...elviheted persze allergia-vizsgálatra, ---de ne a hanyagsága miatt, hiszen Soma nem buta gyerek, ezzel még inkább az erősödik meg benne, hogy az anyukája partner a kibúvókeresésben. Mivel gyakorló pedagógus vagyok, elgondolkoztam ezen a "csuszkán", s megmondom őszintén, hogy semmiképpen nem alkalmaznám. Nekem minden gyerek a fejemben és a szívemben van, ők és a szüleik ezt érzik, így nincs szükségem semmiféle "csuszkára".Valóban kicsit szigorú ez a rendszer, de azt gondolom, hogy megvolt ennek az előzménye és oka-te magad mondtad, hogy van egy 4-5 fiatalemberből álló "kemény" mag abban az osztályban, akiket valamilyen módon meg kell állítani...elmondásod szerint ebbe a körbe tartozik Soma is. Azt gondolom, hogy a tanítónő most a tanév legelején akarja elkapni őket, mert ismeri a társaságot. A módszerével lehet egyet nem érteni, majd ha visszamész tanítani-hiszen lassan a legkisebbed is felsős lesz- kitalálsz egy ilyen összetételű osztályközösségre egy ennél tutibb módszert...előre mondom, a lapbookozás valóban kevés lesz...Igen,igazad van, ez a te blogod, és teljesen érthető, hogy szívesebben hallgatod a blogbarátnők veled egyetértő zümmögő kórusát, mintsem esetleg érdemben reagálj egy a tiedtől eltérő véleményre. A "reagálásod" minden volt, csak nem konstruktív, ezért a továbbiakban nem kívánok ebbe a blogba írni-jöhet a fellélegzés-, hiszen felesleges itt minden szó,-jól írta a másik "ellenvéleményes"- ami nem egyezik a te véleményeddel. Azonban mégis egyetlen megjegyzést még engedj meg: Soma nem Zsombor. Sok szeretettel kívánok minden jót a továbbiakhoz:Andrea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Andrea!
      Ismét köszönöm a rengeteg energiát, amit a levélírásba fektettél. Az a probléma, hogy egészen más rendszerben gondolkodunk. Nem egy-egy gondolattal nem értek egyet, hanem az egész szemléleted gyökeresen más, mint amiben én hiszek.
      Felesleges kiragadnom például, hogy én sosem büntetem meg a gyerekeimet, ha számodra a dicséret és büntetés a két alapvető nevelő eszköz.
      Nálunk a helytelen tetteiknek következményük van, amit el kell viselniük, és azt látom, ez éppen elég. De büntetés az nincs. Tulajdonképpen dicséretet sem kapnak, ha jól belegondolok, egyszerűen tudják, mit kellene tenniük, és együtt örülünk annak, ha helyesen teszik a dolgukat. A személyes példa erejében hiszek, nem pedig a büntetésben, jutalmazásban. Az életünk nem egy egy didaktikai játszótér, hanem szereteten, bizalmon alapuló közösség. Persze ezt nehéz szavakkal visszaadni, de valami ilyesmi. :)

      Törlés
  24. Hát igen szülői szigor. Én is megpróbáltam, és neveltem majdnem gyomorfekélyes felnőttet... Aztán rájöttem, hogy baj van... Majd kisült hogy tényleg az, és hiába mondom három éves kora óta, senki nem foglalkozott vele. És én SZIGORÚ VOLTAM (sajnos túlságosan is)az erősen megkésett idegrendszeri fejlettséggel bíró gyerekemmel... És nem értem, hogy miért tartott hét évbe, utána járásba, nem kevés pénzbe míg ez kiderült... Szigorú voltam, olyanokat kértem számon, melyet képtelen teljesíteni. De nálunk a tanárnéni pozítívan áll a dologhoz, és ez kicsit örömmel tölt el. És mostmár én sem vagyok annyira szigorú. Sosem fogom elfelejteni, mikor könyörgött hogy értsem meg ő nem emlékszik... Én pedig neveltem szigorúan....

    VálaszTörlés
  25. Kedves Virág!

    Nem olvastam végig minden kommentet. Csak bámulom, hogy mennyi türelmed van az "ellenkommentek" megválaszolásához. Mindíg erőt merítek belőle. Csodálatos dolog tudni és látni, hogy van még család, ahol LÁTJÁK a gyereket.

    Szép napokat nektek!
    Ria

    VálaszTörlés