2011. november 16., szerda

Cipelő cicák nyomában

Még nem írtam blogot, mikor a Cipelő Cicák életünk szerves részeivé váltak. Természetesen elkészültek a valódi cicák is, kilépve a könyv történeteiből. Vitték is a kicsik mindenfelé, sőt, Lucának is volt egy, pedig már elmúlt 14 éves is akkoriban. Remélem, nem ciki...:)
Az ő szabásmintájukat elkallasztottam valamerre, de úgy érzem, pont attól voltak olyan szívhez szólók a kis macskák, mert ahogy estek, úgy puffantak.
Így voltam most is ezekkel a zsebbe költöző kis állatkákkal: minél inkább amorf az alakjuk, annál inkább szeretjük őket.


Mint láthatjátok, lázas karácsonyi készülődés folyik délelőttönként.


A család többi tagja csak azt veszi észre, hogy késik az ebéd, néha odaég, néha meg nincs is.


Mire hazaérnek, a varrógép csendben piheg, az asztal elpakolva...


Ilyenkor a zsebes barátok is bebújnak a hálózsákba, és csendben szunyókálnak egyet.


Valószínűleg az új gazdijukról álmodnak. :)

5 megjegyzés:

  1. hogy mennyire aranyos cicák... és imádom ezeket a marokbabákat, annyira gyerekkézbe valók

    VálaszTörlés
  2. Nagyon ügyes vagy! Jaj, ha az a varrógép mesélni tudna... Erika

    VálaszTörlés
  3. Boldog szülinapot, Virág! És Te minden délelőtt tényleg varrsz? Valamennyit én is kötök, de minden mást is csinálsz mellette nyilván, mikooor? Hat gyerek mellett? Le a kalappal :)

    VálaszTörlés
  4. Köszi! :)
    Timi, a hat gyerek közül kettő jön haza délben. -a többieknek 7-8 órájuk van, utána edzés, szóval este 7-8 körül keverednek elő. :((((

    VálaszTörlés
  5. Na jó, de amikor nincsenek otthon, akkor is hat emberre való főzés, ruha, mosás, vasalás, satöbbi, plusz a két felnőtt. Ja, nekem csak egy jön haza délben, egy van itthon állandóan, egy a pocakban, az két és fél, mégse csinálok ennyi apróságot :)

    VálaszTörlés