Még nem írtam blogot, mikor a Cipelő Cicák életünk szerves részeivé váltak. Természetesen elkészültek a valódi cicák is, kilépve a könyv történeteiből. Vitték is a kicsik mindenfelé, sőt, Lucának is volt egy, pedig már elmúlt 14 éves is akkoriban. Remélem, nem ciki...:)
Az ő szabásmintájukat elkallasztottam valamerre, de úgy érzem, pont attól voltak olyan szívhez szólók a kis macskák, mert ahogy estek, úgy puffantak.
Így voltam most is ezekkel a zsebbe költöző kis állatkákkal: minél inkább amorf az alakjuk, annál inkább szeretjük őket.
Mint láthatjátok, lázas karácsonyi készülődés folyik délelőttönként.
A család többi tagja csak azt veszi észre, hogy késik az ebéd, néha odaég, néha meg nincs is.
Mire hazaérnek, a varrógép csendben piheg, az asztal elpakolva...
Ilyenkor a zsebes barátok is bebújnak a hálózsákba, és csendben szunyókálnak egyet.
Valószínűleg az új gazdijukról álmodnak. :)
hogy mennyire aranyos cicák... és imádom ezeket a marokbabákat, annyira gyerekkézbe valók
VálaszTörlésNagyon ügyes vagy! Jaj, ha az a varrógép mesélni tudna... Erika
VálaszTörlésBoldog szülinapot, Virág! És Te minden délelőtt tényleg varrsz? Valamennyit én is kötök, de minden mást is csinálsz mellette nyilván, mikooor? Hat gyerek mellett? Le a kalappal :)
VálaszTörlésKöszi! :)
VálaszTörlésTimi, a hat gyerek közül kettő jön haza délben. -a többieknek 7-8 órájuk van, utána edzés, szóval este 7-8 körül keverednek elő. :((((
Na jó, de amikor nincsenek otthon, akkor is hat emberre való főzés, ruha, mosás, vasalás, satöbbi, plusz a két felnőtt. Ja, nekem csak egy jön haza délben, egy van itthon állandóan, egy a pocakban, az két és fél, mégse csinálok ennyi apróságot :)
VálaszTörlés