2011. január 15., szombat

A vizsga


A magántanulóknak törvény szerint évente egy alkalommal, év végén kell számot adniuk a tudásukról. Ennek ellenére igazgatónővel azt beszéltük meg, hogy mindannyiunknak egy jó tapasztalat lesz az, ha félévkor is vizsgáznak a gyerekek.
Hát ez tényleg így volt. Jó tapasztalat volt.

Először is halálosan izgultam, milyen lesz. Mint az államvizsgán annak idején.
Egyedül az nyugtatott meg, hogy tudtam, különösebb tétje nincs a dolognak. Egyrészt jegyet nem kapnak, másrészt, ha kapnának, az sem befolyásolna szinte semmit a dolgok menetén. 
Mert belül érzem, hogy amit csinálunk, az jó. 
Nem nagyképűségből gondolom ezt, hanem mert van négy nagyobb gyerekem, és megtapasztaltam, mi volt igazán fontos abból, amit kisebb korukban kaptak, vagy nem kaptak.

Szóval reggel felkeltünk, megreggeliztünk, és bepakoltuk a tavalyi hátizsákba az összes könyvet, munkafüzetet, mappát, tolltartót. (Mesi itthon felejtette a sajátját)

Igazgatónő azzal fogadott minket, hogy ez egy kicsit így sok lesz a gyerekeknek, de majd év végén okosabbak leszünk. Hát erre csak bólogatni tudtam, szerintem is. :)
A két gyerkőc beült a tanáriba, és egy kedves tanító néni felügyelte őket, aki naplót írt, vagy dolgozatot javított közben. Én elláttam útravalóval a kicsiket, gyors puszi, és mennem kellett. Furcsa érzés volt otthagyni őket, mert bár tudtam, hogy egyedül is boldogulnak, azért az elmúlt fél évben egész nap együtt voltunk, és maximum apjukra, vagy a nagyobb tesókra hagytam őket, szóval mindig nyugodt lehettem. 
Hazajöttem, és az első negyed órában nem tudtam, mihez fogjak. Leültem Szentírást olvasni. Amikor végre magamhoz tértem, és megnyugodtam, akkor már képes voltam takarítani és főzni is. :)

Eközben a gyerekek megírták az írásbeli szövegértést, nyelvtant, matekot. Aztán következtek a szóbelik. Ezek végére értem vissza, már jócskán elmúlt egy óra, mikor Soma még énekvizsgázott. 
A szóbeli után megdicsérték Mesit is, meg Somát is. Igazgató néni azt mondta, Emese izgult egy kicsit, de Somán nem látszott ennek jele. Azért annyira egyiküket sem viselte meg a dolog, mert nagyon jó hangulatban zajlott minden vizsga, a tanító nénik inkább arra voltak kíváncsiak, mit tudnak, mint arra, hogy mit nem.

Mégis, bennem azért elindított sokféle gondolatot ez az egész dolog.

 Mint ahogy az iskolai tanulásnak sajátos formái, illetve sajátos stílusa van, igaz ez az otthonoktatásra is.
Itthon csak hárman vagyunk, míg az iskolában 25 gyerek csücsül a padokban.
Az iskolában elkülönül az osztálytól a tantó néni, én itthon szervesen benne vagyok a közösségünkben.
Itthon nincs tábla, nincs csoportos játék, nincs csengő...egészen más módszerek alakulnak ki a fegyelmezésre, a tanulásra, mint az iskolában. Mégis, a vizsgán iskolai módszerekkel mérik majd azokat a gyerekeket is, akik nem iskolai módszerekkel tanulnak.
Érzek ebben némi prekoncepciót, miszerint az igazi tudást csak az iskolában lehet megszerezni, ezért ez az etalon, ehhez mérik az OO-s gyerekeket is.

A másik gondolatomat a napi rutinunk szülte. Általános iskola alsó tagozatán a tanító néni hatáskörébe tartozik, hogy a törzsanyagon kívül mit, milyen súllyal tanít meg a gyerekeknek.
Kérdés, hogy engem elismer-e a rendszer a gyermekeim tanító nénijének, avagy nem.
Elképzelhető-e, hogy megkérdezik tőlem, mégis mit csináltunk egy félév során, és ennek megfelelően állítják-e össze a vizsga anyagát?
A kérdés persze költői. :)))
Mindez azért érdekes, mert az elmúlt fél év során a szemléletem, a módszereim egyre távolabb kerültek az iskolától.
Hogy csak néhány példát említsek, szeptemberben még órarend szerint tanultunk. Aztán kiderült, ennek nem sok értelme van az OO során, ugyanis egyszerűen volt olyan nap, amikor annyira belejöttek az olvasásba, hogy egész délelőtt ezzel foglalatoskodtak. Olvastak,  rajzoltak, megfogalmazták az olvasottakkal kapcsolatos gondolataikat, stb. Az iskolában mindez darabolva történik, mi itthon egész délelőtt ezzel foglalkoztunk. Aztán másnap a matematika rejtelmeiben merültünk el, és ezt sem hagytuk abba 45 perc múlva. Ha a mértékegységek volt a témakör, akkor lemértük a szobákat, ágyakat, területet, kerületet számoltunk, vagy éppen a főzésnél segédkeztek; hozták a kiló lisztet, a mérték, hány dkg a tojás, és hány dekagramm a 20 dkg vaj. Meglepődve tapasztalták, hogy 20 dkg volt. :)

A következő, előbbinél fajsúlyosabb kérdés a munkafüzetezés. Ha jól sejtem, azért alakult ki a munkafüzet-forma, hogy jól lehessen egyszerre 25 gyerekkel dolgozni, ne kelljen a tanító néninek törnie a fejét okos kérdéseken, sőt, ha nem érnek az olvasmány végére, akkor egyszerűen ki lehessen jelölni a házi feladatot. Nem gondolom, hogy ezzel bármilyen problémám is lenne, de itthon erre nincs szükségünk.
Itthon egy mese vagy történet feldolgozása tökéletesen megvalósulhat főleg verbális formában. Hiszen itt ülünk egymással szemben, miért írnánk mindent, amikor beszélgethetünk is? Ráadásul a két gyerek között 13 hónap a korkülönbség, ami egyszerre sok, és egyszerre kevés.
Kevés, mert nem szükséges kétféle irodalmi művet olvasni, tökéletesen elég egyet.Ugyanazt megértik mind a ketten, legföljebb Emese árnyaltabb, és érettebb véleményt tud megfogalmazni, a történetet teljesebben átfogó kérdésekre is tud válaszolni, mint Soma.
"Munkafüzetezni" egyedül a vizsgákra való készülődés miatt szoktunk, mert azt gondolom, az egy külön műfaj. Rutint kell szerezniük abban, hogy van a.) és b.) kérdés, itt zölddel kell aláhúzni, amott pirossal karikázni, itt egy szóval válaszolni, a másik esetben három mondatot kivadászni a szövegből, stb.
Természetesen ennek is van helye, és értelme, mert a későbbi tanulási technikákhoz elengedhetetlen, hogy képes legyen egy szövegben visszakeresni, szó szerint, vagy éppen saját szavaival válaszolni, más szavakkal ugyanazt kifejezni, stb, stb.
De ne feledjük el, hogy ez mind írásbeli feladat...és sajnos a mai iskolákban nagyon kevés idő van szóban felelni, egyáltalán megnyilatkozni. De itthon egészen más a helyzet. Itthon van erre is idő.

Matematikából Soma nagyon erős, most éppen az írásbeli összeadásnál tartunk. Mondom neki, milyen jó lesz, ha nagy számokat is gyorsan össze tud adni fejben. Látom rajta, nem érti mire gondolok...sebaj, leírtam egy lapra, hogy 2768+3416. Na, - kérdem diadalittasan - ez mennyi?



Vártam, hogy azt mondja, nem tudom, ezt még nem tanultuk, vagy valami hasonló...de nem...összeadta fejben. Rögtön megértettem, hogy nemigen tudom őt az írásbeli összeadásra a gyorsaság ígéretével motiválni.
Szinte egy szinten vannak Emesével. A különbség a két gyerek között mindössze annyi, hogy Emese kitartóan képes szöszölni másfél órát is, míg Soma tizenöt perc után lenullázódik, és akkor már a 2+2-t sem képes elvégezni.
Folytathatnám a sort, de a lényeg annyi, hogy a két gyerekkel ugyanazt tanuljuk, csak eltérő intenzitással, eltérő mélységben.
Éppen ezért  a hagyományos életkori felosztással, miszerint Soma a másodikos, Emese a negyedikes anyaggal halad előre, már nem tudok azonosulni, és nem látom értelmét a gyerekeket ebbe a sablonba belesimítani.
De akkor hogyan lesz ebből vizsga év végén, ha elfelejtem az osztályfokokat, alig használunk majd munkafüzetet és búcsút intünk az órarendnek?

Én már tudom! Nemsokára megosztom veletek is!


32 megjegyzés:

  1. Szerintem úgy valahogy, mint a Waldorf iskolákban :) Akik epochákban élnek, szintén nem hagyják abba a tárgyakat 45 percnél, rengeteget beszélgetnek és legalább eleinte egy darab nagy alakú, sima lapú füzetük van, amibe írnak, rajzolnak. Nekem sokkal jobban tetszik a Te módszered, mint az iskolás (poroszos) és hiszem, hogy így sokkal több értékes tudás ragad rájuk. Az iskolai tudásnak 90%-a úgyis kihullik a rostán...

    VálaszTörlés
  2. Te, Virág, akkor most számít ez a félévi vizsga? Vagy év végén az egész anyagból kell megint vizsgázzanak?

    VálaszTörlés
  3. Timi, valóban sok szempontból hasonlít a módszer, a forma a Waldorf-hoz. Érdekes, hogy mindig is szimpatizáltam a Waldorf-fal, mégsem járt oda egyik gyerekünk sem, pedig olyan helyen laktunk, ahol elérhető közelségben volt is Waldorf intézmény. (ovi is, suli is)

    VálaszTörlés
  4. Betti, félévi értesítőt fognak kapni, ennyit tudok. Az írásbeli felmérőket ki fogják javítani, és ezek eredményeit is megtudom majd, de nem félévi jegyként számít.
    Év végén szerintem az egész éves anyagból fognak vizsgázni. Az már jegyre megy, természetesen. Azon gondolkodom, hogyan oldható meg, hogy ne egy dolgozat számítson majd, hanem mondjuk havonta kapjanak egy-egy osztályzatot valamilyen munkára, beszámolóra, és ezek átlaga plussz az év végi felmérő osztályzata számítson.
    Előny és hátrány is egyben, hogy mi vagyunk az első OO fecskék a suliban. Előny, mert lehetnek egyéni indítványaim, /persze kérdés, mekkora sikert aratok velük:))/ és hátrány, mert nincs még kialakult rendszere, ami jó és elfogadható lenne. Lásd, egy napon vizsgáztak minden tantárgyból...

    VálaszTörlés
  5. Na most már nagyon kíváncsivá tettél!
    És akkor az ő bizonyítványukban nem lesznek félévi jegyek?
    Én is gondolkodtam hasonlókon, mert nálunk is nagy valószínűséggel úgy lesz, hogy csak egy évfolyam különbség lesz a két gyerek közt, mert a nagyobbik fiunkkal most halasztást kertünk, tehát egy évvel később kezdi a sulit. Azon gondolkodtam, hogy ha a négy éves huga már most szinte ugyanúgy tud mindent mint ő (olvasni, számolni), akkor hogy lesz, ha elkezdjük itthon az elsőt? Tuti mindent megtanul... szinte mindent. Furi lesz következő évben vele ugyanazt átvenni, vagyis hát nem tudom ilyenkor mit kéne csinálni.
    Na és igen, nekem is az jutott eszembe, hogy ezek a félévi vizsgák is olyan nem oo barátak, mert tényleg minden máshogy megy otthon mint ahogy ott felmérik a tudásukat.

    VálaszTörlés
  6. Hát nem semmi, fejben összeadta ezt a két számot? Őszintén gratulálok!!!!!De nem csak az összeadás miatt irigyellek nagyon. Rengeteget tanulok Tőled, köszönöm. Anita

    VálaszTörlés
  7. A lányomnak is egy nap lesz minden vizsga. Nekünk ez olyan szempontból jó, hogy nem kell szállásról gondoskodunk határon túl. Biztos nem könnyű mindenből egy nap vizsgázni. Egy hét múlva mi is tapasztaltabbak leszünk.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon örülök, hogy sok pozitív tapasztalatot olvasok az oo-s szülőktől, mely azt bizonyítja számomra, hogy alapvetően nem ellenséges levegő lengi be az oo-s családok és az iskola kapcsolatát. Olvastam sok jó tanító néniről, akik segítőkészek voltak, Bergamottnál szeretettel támogató gyerekközösségről. Sokféleképpen lehet jól csinálni valamit! Örülök, hogy az Igazgató néni is soknak vélte egy napon a vizsgákat, de gondolom ez megbeszélés tárgyát képezi, legközelebb mindenki okosabb lesz! Nekem van egy tippem, mire készülsz! Magasabb évfolyam tananyagából vizsgázik le! (Erre van lehetőség: egy év alatt két évfolyam tananyagát is elvégezheti egy tanuló!)Erika

    VálaszTörlés
  9. Jó téged olvasni!
    A feladatlapot nem szeretem, de a mindennapos, mikor az oviban ül a 30 gyerek, és feladatlapozik. De muszáj, mert "elvárás", mert így szokták meg az idősebb kollégák, így kell. És bizony van olyan szülő, aki naponta megkérdezi, hogy hány oldalt csinált meg a gyerek aznap. :(

    Vera

    VálaszTörlés
  10. Nahát, engem nagyon bátorított amit írtál. Mi a jövő héten kezdjük az oo.-t. Fejest ugrunk a közepébe. Nekem nem lesz ilyen "könnyű" a dolgom a 3 különböző (korú) gyerekkel. Azt már tudom, hogy mit nem akarok csinálni, de azt még nem, hogy mit is szeretnék. Jó, hogy már túl vagytok egy vizsgán, gondolom ez neked is nagyobb önbizalmat és nagyobb szabadságot ad, mert látod, hogy amit csináltatok az működik és jó.

    VálaszTörlés
  11. Margit, ha megtanul mindent, akkor teljesen felesleges újra ugyanazt átvenni. Sőt! Szinte káros. :)
    Szerintem pont az lehetne az OO hatalmas előnye, hogy nem kell alkalmazkodni a tantervben leírtakhoz, hanem a gyerek érdeklődését, és tudásvágyát kellene folyamatosan kielégíteni, illetve folyamatosan olyan helyzeteket teremteni, amelyben a tudásvágya megmarad.

    VálaszTörlés
  12. Anita, biztos furcsán hangzik, de szinte semmit nem jelent ám, hogy összeadott két számot. Mert igen, ebben erős, ügyes, és hajrá. Hidd el, van bőven, amiben gyengébb, mint egy hasonló korú kisfiú. Éppen az a nagyszerű, hogy a gyengeségeit nem éli meg kudarcként, mert nincsenek az orra alá dörgölve, hanem szépen gyengéden igyekszem azokat is fejleszteni, csiszolgatni. :)

    VálaszTörlés
  13. Betti, vannak helyzetek, amikor ez kifejezetten előny. :) Nálunk ilyen akadályok nincsenek, így én jobban örülök a több napra elosztott vizsgáknak.
    Gondolunk majd Rátok, pontosan melyik nap lesz a nagy nap Anitának?

    VálaszTörlés
  14. Erika, nem, nem erre gondoltam. Az a helyzet, hogy ha matematikából le is tudna vizsgázni, az írása nagyon bizonytalan. Sajnos sokszor hagy még ki betűket másolás során. (tollbamondáskor, vagy ha levelet ír, akkor szinte soha)Ráadásul elég görcsös az írásmozgása is, bár a keze sokat ügyesedett a rengeteg gitározás, legózás, és kézműveskedés során. De nem tudom elképzelni, hogy annyit tudjon írni, mint egy harmadikos. :)

    VálaszTörlés
  15. Jaj, és még valami Erika!
    Mivel otthon vagyunk, teljesen mindegy, hányadik évfolyamon tart a suliban. :))))

    VálaszTörlés
  16. Vera, az ovis helyzet elképesztő. :(((

    VálaszTörlés
  17. Eper, nagyon szorítunk, biztosan menni fog! :)

    VálaszTörlés
  18. Nem féltek, ha mindig mindent a gyerekekhez igazítotok, nem tanulják meg mit is kezdjenek azokkal a dolgokkal amit nem lehet hozzájuk igazítani. És ilyenből van néhány az életben. Vagy ez csak velem van így?
    És szerintem az iskola sem az ördögtől való.

    VálaszTörlés
  19. Kedves Névtelen!
    Esetleg valami konkrétumot tudnál példának hozni?
    Mert tényleg csupa olyan dolog jut az eszembe, amit a gyerekekhez igazítok, de nem tudom, miért baj ez...miben kellene nekik igazodniuk?
    Ruhát a méretükben veszek, ennivalót annyit és olyat adok, ami egy kisgyermeknek kell, korosztályuknak megfelelő olvasnivalóval látom el őket, nem néznek 12-es karikás filmet egyedül...szóval mit nem kellene hozzájuk igazítanom?
    Teljesen egyet értünk abban, hogy az iskola nem az ördögtől való. sok olyan dolog van a világon, ami nem ördögtől való, a mi életünknek mégsem része.

    VálaszTörlés
  20. Virág, én úgy tudtam, hogy a törvény értelmében a vizsga a család és az igazgató közötti megbeszélés tárgyát képezi, de minimum évente kell, hogy legyen. Ez azt jelenti szerintem, hogy adott esetben két oo család vizsgarendje között nagyobb eltérések is lehetnek. Olvastam régebben, egy magyar oo anya írta valami fórumon, hogy ők negyedévente vizsgáznak, de csak az anya kérésére és megnyugtatására, mert a suliban a 'félévente vizsga' az elvárás.

    Számomra kérdés, hogy ezt a törvényt hogyan lehetne érvényesíteni. Mert ha tényleg évente kell vizsgázni, akkor én így szeretnék!:) Csak hangosan gondolkozom... vágyakozom...:O

    Nálunk félévente van vizsga, és nem választható. A magántanulók szöveges értékelést kapnak. Most jó nekünk, mert kérvényeztük, hogy a külföldi tartózkodásunk miatt tekintsenek el a féléves vizsgától (illetve hadd vizsgázzunk az egész éves anyagból év végén). Ez nekünk annyira bejött eddig, hogy bevallom, nem egyszer gondoltam már arra, hogy esetleg meg kellene beszélni, hogy mindig így legyen.

    Nálunk elsőben említették, hogy az első években elég, ha egy napot számolunk a vizsgákra, de felsőtől már erősen javasolják, hogy lehetőség szerint két napot tegyünk szabaddá, máskülönben nagyon kifáradnak a gyerekek. Lehet, hogy ti is így fogjátok hasznosabbnak találni pár év múlva.

    Az jutott még eszembe, hogy amennyire én tudom, tantárgyanként lehet magasabb osztály anyagából levizsgázni: nem szükséges minden tantárgy emelt szintű ismerete. Vagyis, ha mondjuk Soma jó matekból, akkor kérvényezheted, és akkor levizsgázhat másodikban a harmadikos matekból. Nem mondom, hogy ezt szeretnéd, csak a lehetőséget szerettem volna kihangsúlyozni. Én ezt jó lehetőségnek tartom, amennyiben a gyereket nem én kényszerítem gyorsabb haladásra, hanem azért halad gyorsabban, mert érdekli az a tárgy, én meg nem szeretném őt visszafogni. (Már csak azért is érvényes ebben az esetben kérvényezni, hogy a gyerek ne unatkozzon vizsgán, hehe.)

    Engem az érdekelne, hogy akkor nálatok a suliban simán meg lehet oldani, hogy ha nem akarsz több féléves vizsgás 'tapasztalatszerzést', akkor évente vizsgázzanak a gyerekeid? Ebbe belemennének a sulitokban?

    Ja, és: gratulálok a vizsgához és a jó vizsgaélményhez!:)

    VálaszTörlés
  21. Eszti, az első mondatod teljesen igaz, mi is így tudjuk. Megbeszéltük, hogy legyenek félévi vizsgáink, de csak az év végi a kötelező.
    Nektek kellene év közben is?
    Valószínűleg mi is áttérünk majd az évi egy alkalomra, de ugye nekünk most ez egy "főpróba" volt, szóval lényegében nem bánom. De teljesen megértelek, hogy vágyakozol az évi egy alkalomra. :)))
    Én a szöveges értékelést irigylem tőled, mert nálunk keményen jegyeket osztanak, és ezt ugye most már törvényileg is megtehetik. Én kifejezetten károsnak tartom ezt a gyakorlatot az alsós évfolyamokon. Jelzem, amíg nem lehetett jegyet adni, addig is százalékot számoltak a tanító nénik, és ezt látták a gyerekek is. Egy icipicit jobb volt azért, de őszintén szólva nem sokkal megnyugtatóbb 75-öst kapni 100-as helyett, mint 3-ast 5-ös helyett.
    Na, de nem is ez a téma, csak elkalandoztam. :)
    Azzal sem értek egyet, hogy elsőben elég az egy nap a vizsgákra. Persze, el lehet intézni egy nap alatt, és pl. Bettiéknek más miatt ez így a kivitelezhető. (nem kell szállásért fizetni, ami igencsak nagy teher egy egykeresős, jellemzően többgyerekes családnak) De igenis az első gyereknek pont annyira megterhelő a több vizsga egy napon, mint egy negyedikesnek. Ettől még sikerülhetnek jó a vizsgái, de az én másodikos Somámnak 3 óra hosszát egy helyben ülni, hát felér egy cirkuszi mutatvánnyal. Megcsinálta, persze, de nem volt jó neki. :) Még egy felnőttnek is nehéz ennyi időt egyfolytában koncentrálni. Az egyetemen is van szünet az előadások között. :)
    A felsőbb évfolyamba lépésről még elgondolkozom, csak azt nem tudom, miért lenen jó, ha mondjuk ott állna 12 évesen a gyerek, aki elvégezte a 8 osztályt. Felveszik gimibe is így, 12 évesen? És 15 évesen már egyetemre jár? Van ennek valami előnye? Ez most nem költői kérdés, tényleg érdekel. :)

    VálaszTörlés
  22. Én is gondoltam rá, hogy az első négy osztályt 2 év alatt végezzük el, mert könnyen menne még az elején.

    Majd eszembe jutott, hogy minél fiatalabb valaki, annál többet számít még a korkülönbség.

    Lexikális tudása lehetne 8 évesen akkora (esetleg nagyobb), mint egy 10 évesnek /amikor is 5-es lenne/, de az élettapasztalat szempontjából itt még sok a 2 év szerintem.

    Így a csak kicsivel járunk a tananyag előtt és sokkal inkább arra koncentrálok, amit az iskolában nem igazán tanítanának, de hasznos az életben. Például most a főzés a hangsúlyos.

    VálaszTörlés
  23. Igen, én is valami ilyesmit gondolok. Rengeteg dolog van az életben, amit minél kisebb korban kezd el a gyerkőc, annál nagyobb lehetőségek rejlenek benne a továbbiakban. Ilyen a zenetanulás, a rajz, bármelyik sport. Szóval én inkább ebbe az irányba terelgetném őket. :)

    VálaszTörlés
  24. Nagyon jó volt itt olvasni a hozzászólásokat!
    Virág, jó lesz, ha gondoltok ránk, Anita szombaton kell vizsgázzon.

    VálaszTörlés
  25. Nagyon irigylem (a szó jó értelmében) a gyermekeidet, hogy TE lehetőséget adtál az önálló ütemben való fejlődésre..Ez a magyar iskolákban sajna nem lehetséges...Köszönöm a blogodat, amivel utat mutatsz nekünk,szülőknek hogyan is lehet "csemetékből" önálló "fácskákat" nevelni... köszönöm!!!!!!!!!!!Hajni

    VálaszTörlés
  26. Nahát! kezd egyre izgalmasabb lenni ez a a téma! Hogy mi minden megvalósítható OO-n belül, ha élünk a lehetőséggel! Na majd meglátjuk hogy lesz.
    Még egy kérés: a Bingó szabályait átküldenéd? én az ovis szintűeket töltöttem le és úgy megpróbáltam találgatni hogy is kell, de nem vagyok benne biztos...

    VálaszTörlés
  27. Gratulálunk a sikeres vizsgákhoz!
    ica

    VálaszTörlés
  28. Van olyan oo (az USA-ban), aki besürítette, és tizenöt évesen elvégezte az iskoláit és diplomás lett. Nem azért, mert valaki sürgette, hanem mert érdekelte, megtanulta, és gyorsabban haladt, mint ahogyan 'előírták', hehe.

    Szerintem az akadémiai ismeretek elsajátításának nincsen köze az érettséghez, és az élettapasztalathoz. Az élettapasztalat nem a tanulásból jön, hanem abból, hogy az ember szemét engedik rányílni a világra. A 'szülő-mentorokon' múlik az, hogy a gyerekének mennyire felszínesen vagy mélyen engedi megtapasztalni a világot.

    Szerintem van értelme felgyorsítani a haladást, és korábban vizsgázni. Ha a gyereknek pl. szenvedélye a töri, és mindent befal a témában, akkor én nem fognám vissza, és nem hagynám, hogy a magához képest nagyon alacsony elvárások negatívan hassanak rá. Ha szegény otthonoktatott gyerek szétunatkozza a fejét azzal a tempóval, amit a suliban kérnek, akkor pörögjön föl, és szippantson be annyit, amennyit tud: s ha ez elég egy magasabb évfolyam vizsgájához, akkor hajrá.

    Itt nyilván nem arról van szó, hogy én nyomom a gyereket a magasabb követelményszint felé, hanem arról, hogy a gyerek eleve gyorsabban halad, mint az előirányzott tempó, s ezt az eleve meglévő 'lépéselőnyt' használjuk fel a saját malmunkra.:)

    Egyéb esetekben én sem tartom ezt annyira fontosnak, de ez egy jó lehetőség, hogy valóban az én gyerekem tempója legyen a mérvadó a vizsgáján, ne az átlaggyerek átlagtempója. (Én csak magasabb évfolyamokon tudom ezt elképzelni: ekkor van jelentősége, mert ekkor már önállóan halad és így önállóan gyorsulhat.)

    A szöveges értékelést mi elsőben kaptuk. Tavaly év végén nem jött értékelés, csak a tanító néni értékelt szóban. Most nem tudom, mit adtak félévkor.

    Az egynapos vizsga tényleg kifárasztja a gyerekeket, de azért még hozható szerintem. Mondjuk nekünk Doda a 'sokáigelszöszmötölős': ő bírta, bár jól elfáradt. Jó reménység szerint a másodszülöttünk idén szeptemberben kezdi az elsőt. Ő érdekes lesz ilyen szempontból, mert nálunk ő a 'kevésideigelülős'. Majd utána nyilatkozom az egynapos vizsga hozhatóságáról...:)

    A három órás vizsgáról eszembe jutott, hogy Doda fiam iskolaérettségi vizsgálatánál, 2 órát 'vizsgálgatták' a nevelési tanácsadóban. Ez felért egy sulis vizsgával: aktívan jelen kellett lennie, feladatokat megoldania írásban, szóban. 6,5 éves nagycsoportos volt, amikor csináltuk, és a vizsgálat végén a fiam elsírta magát, annyira fáradt volt. Pedig élvezte a vizsgálatot, sikerült is, de mégis, ez azért túlzás volt. (Ez az a vizsgálat, ami nélkül nem lehet beiratkozni suliba. Az oviba járóknak 30perc alatt lenyomják ezt a dolgot, de aki nem jár oviba, annak tovább tart... sokkal tovább.)

    A poén az volt, amikor mondták, hogy ahhoz, hogy iskolaérettnek minősítsenek egy gyereket, az iskolai 45perceket végig kell tudni ülni. ... aha... de még mindig nem vágom, miért tartott két órát ez a vizsgálat...:O

    Virág, kérdezted: igen, nekünk félévente kell vizsgázni minden tantárgyból.

    VálaszTörlés
  29. Virág, a készségtárgyakból is kellett vizsgáznotok, vagy 'csak' matek és magyar volt most? (lehet, hogy írtad, de most nem tudom felidézni)

    VálaszTörlés
  30. Betti, gondolunk Anitára szombaton!
    Hajni, köszönöm, hogy írtál! :)
    Margit, folyamatosan pótolom az ígéreteimet, köszi, hogy figyelmeztettél! Igyekszem érthetően összefoglalni a sokféle lehetőséget.
    Ica, köszönjük! :)
    Eszti, visszafogásról szó sincs, azt nem tartom én sem jó megoldásnak. De mi előnye van abból egy gyereknek, hogy mondjuk 17 évesen van egy diplomája. Azt gondolom, pl. tanár úgysem lehet belőle, sem orvos.
    Attól, hogy profi szinten tud valamit, és ehhez képest alacsonyabbak a vizsgán a követelmények, és esetleg unatkozik egy évben egy órát a vizsgán, nem lesz semmi baja, nem? :)
    Szóval, ha látnék valami lényegi különbséget, akkor én is elgondolkoznék az előrehozott vizsgán matekból.
    Az elsős gyereknek nem kell végig ülnie ám egy 45 perces tanórát. A tanít néninek kell ügyesen szervezni, hogy legyen benne lehetőség a mozgásra. Ilyen lehet a csoportos feladat, a tanterem más térré való átalakítása, feladatok megkeresése a szó fizikai értelmében, stb, stb.
    Azt kell hogy mondjam, ma már ez nem csak lehetőség, hanem szinte kötelező. :)
    Vizsgáztak készségtárgyakból is, bár felajánlották a felmentés lehetőségét is, de nem szeretnék élni ezzel.
    Rajz és technika tárgyból elegendő bevinni azokat a dolgokat, amiket itthon készítettünk. Ez kicsit szedett-vedettre sikerült félévkor, mert egy héttel vizsga előtt tudtam meg, hogy konkrétan milyen technikával készült dolgokat vártak volna, és nem minden sikerült. Pl. a hajtogatott madár kimaradt. :)
    De az év végi "követelményeket" a napokban meg fogjuk kapni, és így azért könnyebb lesz.
    Énekből szabadon választott dalt adhattak elő, hát Mesi egy ötödikes ének tagozatos könyv kifejezetten nehéz énekét tanulta meg, és nem aratott vele sikert. :) "Jobban örültünk volna egy negyedikes könyvből megtanult éneknek". Jaj...na pont ilyen dolgok miatt gondolom fantasztikusnak az OO-t. :))) Minekutána Emese nagyon muzikális, nem vagyok hajlandó alább adni. :)))) Most ismét eszembe jut az előbbre hozott vizsga lehetősége. :)
    Soma viszont énekelni nem volt hajlandó egyedül. Ismerős a helyzet, van már egy ilyen fiam. Énekelni nem hajlandó, pedig tisztán és szépen énekel, de ugye hangszeren kiválóan játszik, szinte egyedül tanul gitározni!

    VálaszTörlés
  31. Eszembe jutott egy nagyon aranyos történet Somáról a gitározás kapcsán.
    Nemrég István gitárt vásárolt magának a régi 30 éves helyett. :)
    Hazahozta, és itthon vette észre, hogy hibás. Visszavitte, kicserélték neki. Azt ott nagyon alaposan kipróbálta, megvizslatta, ne kelljen újra cserélni.
    Itthon Soma megkérte, hadd játsszon rajta. Megkapta a gitárt, pengette, pengette, majd egyszer csak visítani kezdett, hogy "naaa, ez így nem jóóóóó" A harmadik-negyedik visításnál
    István kezdte elveszíteni a türelmét, hogy persze hogy nem megy Somának a játék, hiszen ez nem egy feles gitár, nem az ő mérete, és egyébként is, ez egy drága darab, mielőbb tegye csak le...!
    De Soma csak hajtogatta a magáét, hogy nem jó a gitár, mert két húr ugyanazon a hangon szól.
    És lőn, igaza volt. Ez a gitár is hibás volt.
    Mindezt Soma vette észre, akinek egyébként a nap nagy részében gitár van a kezében. Néha már én is könyörgőre fogom, hogy kicsit csend legyen, vagy hogy mások is tudjanak gyakorolni.
    Nos, ha ezek után éppen énekelni nem hajlandó, azt én bocsánatos bűnnek könyvelem el, és nem vagyok hajlandó ebből presztízskérdést csinálni, és nyúzni az énekléssel. Akkor sem, ha nem kap ötöst énekből. :)

    VálaszTörlés
  32. Én azt gondolom, a bejegyzéshez hozzászólva, nem pedig az előzőekhez kapcsolódva, hogy igenis kell egy norma arra, hogy mi az, amit tudni kell és mi az ami nem. Virág, te főleg csak a saját szemszögedből látod a dolgokat. Anyuka vagy, akinek okos és egészséges gyerekei vannak, akik valószínűleg megfogják találni a helyüket az életben. Sajnos, nem mindenki ilyen szerencsés. Vannak, akik nagyon csúnyán visszaélnek a tanulási "szabadsággal" (értsd: azt tanul a gyarek, amit akar, mert az érdekli elvre gondolok), vannak, akiknek nem olyan jók aszüleik, hogy foglalkoznának a gyerekük jövőével. Vannak, kik beteg gyereket nevelnek, stb. Rengeteg más család létezik és ezeknek is megoldást kell adni, nem csak a "rendes" családok szüleinek. Az iskolának nem feltétlenül a "gáz" gyerekek gyűjtőhelyének kell lennie, mert pl. én is ismerek nem egy rendes, jobb módú anyukát, sok gyerekkel, akik a háztartást remekül vezetik, imádják a gyerekeiket (akik persze, okosak, ügyesek, szépek, stb. :)), de soha nem tanítanának otthon, így iskolába járnak, hanem mindenki számára értékadó intézménnyé kell válnia. Kell egy norma, mert nagyon sok ember zavarodott világban él, ahol azt sem tudja, hogy valójában ő mit szeretne, nemhogy mi lenne jó a gyerekeinek. Az iskola a nevelés második szintere kell, hogy legyen, reményt adva azoknak a gyerekeknek is, akiknek nincsen sok testvérük, nagy házuk és otthonlevő anyukájuk, aki foglalkozzon velük. (Nehogy félre értsd, nem rosszindulatből mondom én ezt, nagoyn jó, hogy van ilyen is.:)) De ha az iskolát elfogadjuk normának, mert erre a társadalomnak szüksége van, akkor el kell fogadnunk azt is, hogyha nem partizánként, társadalmi peremvidéken szeretnénk élni, akkor meg kell felelnünk a társadalom normáinak is, vagyis az iskolának. Az, hogy ehhez milyen módszerrel jutunk el, az egy dolog, de a rendszerhez mindenkinek igazodnia kell. Képzeljünk el egy ellen szituációt: anyuka nem szeretné, ha a gyerekei iskolába járnának. Bejelenti a mgántanulói státuszt, elkezdi az OOt, stb. Papíron. A valóságban meg elküldi a gyerekeket krumplit ásni, mert abból több a pénz, mint ha "otthon ülnek". Ha nem lenne kötelező voizsga, ha nem lenne tananyag, előírás, hogy mit kell tudnia egy gyereknek, akkor honnét tudnánk azt leellenőrizni, hogy a gyerek nemcsak a "kozmoszből vagy valhonnan az őskáoszból" szedi a tudását? És van ilyen szülő, aki iskola helyett krumplit ásni, vagy horribile dictu, kisegítő munkára, kistestvér ellátásra, fekete munkára, lopásra (!) küldi a gyerekét, mondván itthon van, ráér, majd megtanulja, amit kell az életben. (És nem feltétlenül arra a bizonyos népcsoportra gondolok, sajnos.)
    Tény, hogy az iskola nem tökéletes, de minden társadalmi étegnek, a milliószor milliónyi életváltozatnak normát és kiindulópontot kell adnia. Lehet, hogy nem tetszik, de az életben kismillió olyan dolog lesz Somának és Mesinek is, ami nem tetszik nekik, de meg kell csinálni, mert kell. Én pl. utálok adóbevallást írni, de meg kell csinálnom, különben megbírságolnak. Ott lesz nagyon sok minden, amit nem fogsz tudni a gyerekeidhez igazítani (mondta Névtelen). Szerintem ő arra gondolhatott, hogy a felnőttek világában a munkahelytől kezdve az adótörvényekig, a BKV/MÁV jegyektől a benzinköltségig nagyon sok mindent nem lehet az egyéni igényeinkhez igazítani. Így nem baj, hogy az iskolai vizsgát sem lehet. Valószínűleg az egyetemen sem lesz ez másként. :)

    VálaszTörlés