A félévi vizsgákra készülve kölcsönkértem mindkét gyerkőc iskolai évfolyamának hittanos könyveit.
Annak ellenére, hogy csupa szép és igaz dolog van leírva bennük, egy picit elszomorodtam. Úgy érzem, a hittan oktatás nagyon gyerekcipőben jár.
Sajnos nincsenek nekem sem témába vágó szuper ötleteim, ezért kénytelen voltam keresgélni az interneten.
És lőn:
"Seek and you will find"
Az oldal ugyan fizetős, de rengeteg ingyenesen letölthető ötlet is van rajta.
Mivel a hittan egy részét igyekszem angolul tanítani, nekem nagyon megtetszett.
Díjazom, hogy a honlap szerkesztői mernek másképp gondolkodni Istenről.
Egyenesen odáig jutnak, hogy Isten és a rovarok között párhuzamot vontak.
Isten ugyanúgy láthatatlan számunkra, mint sok rovar, melyek a kövek, levelek alatt bújnak meg. De ahogyan a rovarok is nyomokat hagynak maguk után, úgy Isten is rajta hagyja lelkünkön az alkotó kezének nyomát.
A lapbook-ot idéző forma mellé egyéb bogaras feladatlapok is tartoznak, angol tanuláshoz remekül használhatók.
Minden leckéhez egy igevers is tartozik. A legelsőhöz ez, amit a gyerekek raktak sorrendbe. Nem volt könnyű feladat, a végén a hiányzó láncszemekhez ki kellett nyitni az angol nyelvű Bibliát.
Mivel azt szeretném, ha nem csak angolt, hanem hittant is tanulnánk, így lefordítottam magyarra az igeverset.
Mi ezt úgy szoktuk megtanulni, hogy mindig elveszek egy-egy kártyát, és úgy kell felmondani.
Így ezt a verset 12 alkalommal mondtuk el, na ennyi biztosan mindenkinek elég, és mégsem unalmas.
Versek tanulására is alkalmas a módszer. Mindig egy sorral több van letakarva, vagy megfordítva.
Remélem, nem sértek olyan nagyon szerzői jogokat, ha felteszem a lecke magyarra fordított változatát.
Ezeket tudjátok letölteni.
Jaj Virág! Ha tudnád, mennyire eltaláltad a mostanában engem foglalkoztató kérdést! Én úgy szeretnék hittant tanítani, mert nem értem, hogyan lehet ennyire mellé lőni...E-mail megy! Erika
VálaszTörlésA hitoktatásnak nagyon sok komoly gondja van. Ha akarjátok, erről szívesen írok. Kezdő hitoktatóként ugyanis már látok jó néhány nehézséget magam körül.
VálaszTörlésEgyrészt, másrészt átalakulóban van.
Nem tudom, mely tankönyvekről van szó, én a Márton Áron Kiadós sorozatot részesítem előnyben, mert az nagyon Szentírás hű. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Sajnálom azonban, hogy az illusztrációk rendkívül gyengék.
Lévén én nem vetettem meg a gyerekekkel a könyvet, én a könyv anyagából készítek nekik jegyzetet, néha kiegészítve az én általam még fontosnak tartott tartalmakkal. Ebben az esetben én választom meg az illusztrációt is. :-)
Ami nekem nagyon tetszett kezdeményezésként, az az Erdőné Fülöp Mária Élő Hit sorozata, amely három kötetben (elsőáldozásig) foglalja össze hitünk alapjait. Erre azért van szükség, mert nagyon sok gyerek elsőáldozás után nem tér vissza a hittanra (ezt én is tapasztalom), és ezek az alapismeretek segíthetik későbbi élete folyamán a visszatalálást. A másik, ami nagyon tetszett Fogassy Judit SDSH könyve a szentmiséről (A szentmise katekézise). Otthon is jól használható, szülők részére.
Mivel nekem is van kislányom, bennem is sok kérdés merül fel az otthoni hitoktatás terén is, ezért megértelek, Virág. Szükség van azonban a mi otthoni munkánkra, mert ez az alapja egy jobb hitoktatási "alapanyagnak". :-)
Isten áldjon!
Zsófi :-)
Erika, várom a mailt! :)
VálaszTörlésSzerintem nem a hitoktatókkal van a baj, hanem azzal, hogy nagyon kevés segédanyag áll rendelkezésükre.
Manka, de örülök, hogy írsz!Igen, nagyon érdekel, hogyan látod a problémát.
Illusztrációt honnan veszel? Számomra borzalmasan nehéz kérdés, hiszen nagyon nem mindegy, milyen vizuális formában jelenítjük meg egy kisgyermek számára a láthatatlan Istent.
Ez a bogaras azért is tetszik egyébként, mert Isten képileg nem jelenik meg benne, hanem csak áttételesen,a teremtmények által.
Máskülönben a mi gyerekeink nem jártak hittanra, mert nem volt itt a városban olyan hitoktató, akire jó szívvel rá mertem bízni őket. Ez egy nagyon hosszú történet...
Ennek ellenére nagyfiam szuper felvételit írt hittanból, és sokszor előfordult, hogy az ő dolgozata lett egyedül ötös az osztályból. Azt mondja, alig tanul valamit, csupán emlékezett arra, amit István (férjem) itthon mesélt az esti imádkozós-beszélgetős alkalmak során. Na és persze a hite szerint próbál élni...16 éves egyébként, és egyházi gimibe jár, ott már van hittan, nem is akármilyen.
Kedves Virág!
VálaszTörlésNagyon sok angol nyelvű otthonoktatós oldalnak van hittan anyaga. Amit én nagyon szeretek, ugyan missziós anyag, de mégis érthető, gyakorlatias és elég sokféle feladatot is ad. Persze nem annyira színes és érdekes, mint , amit te hoztál. Szóval, ha van kedved, néz7d meg:
http://www.sermons4kids.com/
Nagyon jók a történethez fűzött magyarázatok. Az illusztrációról ezt már nem mondanám el. De egyébként is nehéz jó illusztrációt találni. Szerintem, nem is nagyon kell erőltetni. Én nem szeretem azt, ahogyan Jézust szokták ábrázolni. Tehát, ha viszek képet hittanra, olyat viszek, amin nincs Jézus, vagy csak háttal:)))
Egyébként nagyon sok anyagom összegyűlt már. Lassan kezdek ráállni a rendezésre is és így átláthatóvá is válik. HA esetleg segíthetek valamiben, csak szólj nyugodtan!
Zafiram, köszönöm a linket, és a felajánlott segítséget is, biztosan élni fogok vele! :)
VálaszTörlésKedves Virág!
VálaszTörlésAz illusztrációkról:
A neten szoktam böngészni én is, amíg az elképzelésemhez hasonlítót nem találok. Sajnos a neten se mindig a legjobbakra bukkan az ember. Olyankor kiváltom mással. Hitoktatási segédanyagként sokszor szoktam magam is rajzolni, mivel igen jól rajzolok. Jézus persze nekem is mindig nagy gond. Hogyan lehet azt ábrázolni, hogy "úgy tanított, mint akinek hatalma van"? (Én még a legjobb filmek között sem találtam olyat, ami ezt meg tudta volna fogni...) De én mégis fontosnak találom, hogy Jézus ábrázolás legyen a gyerekek előtt. Azért, mert benne a láthatatlan Isten egészen közel jön hozzánk és bemutatkozik. Ez a kinyilatkoztatásnak is a lényege. Én nekem legjobban az ősi, kiimádkozott szent és művészi szintű alkotások váltak be, az ikonok. Meglepő, hogy ez a forma mennyi támpontot ad a gyerekeknek. Nem találkoztam még azzal, hogy valamelyik gyerek meg ne tudta volna mondani, hogy az ikonon rajta van-e Jézus, vagy hogy melyik alak ő. Nem véletlen, hogy régen az ehhez hasonló mozaikok, freskók voltak a szegény nép Bibliája. Az ábrázolás sokat tehet (és a rossz ábrázolás persze sokat ronthat) a gyerekek és egyszerű emberek hitéért. Én a giccstől tartózkodom, mert szerintem Istennek a legszebb jár. Ám tudom, hogy vannak emberek, akikhez pedig ezek szólnak, s ezt tiszteletben tartom.
Amikor a hittan foglalkozásra képanyagot viszek, mindig ügyelek rá, hogy a legszebb példái legyenek a keresztény művészetnek, és mindig mesélek is róla a gyerekeknek, hogy könnyebb legyen megfejteni a szimbólum világot. Pl. mesélek arról, hogy az ikonokon miért van fordítva a perspektíva, miért arany a háttér, és egyes alakokat milyen sajátosságokkal ábrázolnak. Mivel ezek a művek alaposan átimádkozott művek, ez érezhető rajtuk. Ezen kívül jónak látok még mást is, természetesen.
Otthonunkban is sok ikon reprodukció van a falakon. És kis három éves lányom is nagyon hamar kapcsolatba került velük. Már ügyesen mutatja a Rubljov Szentháromság ikonon, melyik melyik alak. :-)
Még egy gondolat: az Élő Hit könyveket ajánlottam, mert jó a koncepció. Ám azzal az eggyel nem értek egyet, hogy ilyen nagyfejű babaként kellene ábrázolni Jézust és a szenteket, ahogy azt Angelico teszi. Bár kétségtelen, hogy ennek is megvan a maga bája. Én nagyon szerettem az által a szerzetesnővér által rajzolt nagyszemű kerekfejű babákat, mert a vidámságot képviselték, és azt, milyen kicsinyek is vagyunk Urunkhoz képest.
Ami a hitoktatást illeti: eléggé sok a baj. A hitoktatási segédanyagokban valóban nem bővelkedünk. De azt hiszem, ezért kaptam Uramtól az alkotókészséget a magam részére, hogy ezzel is szolgálhassak.
VálaszTörlésAmi azt illeti, ahol én tanítok, az egy plébánia. Elsőáldozás utáni korosztályokat (4. oszt. és innen fölfelé). Azt tapasztalom,hogy pont ez az az időszak, ami nagyon kritikus. Sok szülő ugyanis "rugdalja a gyerekét" hogy legyen elsőáldozó. Amint azonban ez megvan, már nem ilyen következetesek. Jönnek a különféle programok (sport, különóra, zene...stb.), amik valóban fontosak, és megterhelik sokaságukkal a gyermekeket, de a legfontosabb, a hittan a háttérbe szorul. Csak egy az opciók közül, és sokszor ennek rovására mást részesítenek előnyben. Így aztán a gyerekek hamar kikerülhetnek egy eléggé érzékeny korban a világba. És ezek után soktényezős dolog, visszatérnek-e. Bár vannak olyan szülők is, akik nem ilyenek. És vannak olyanok is, akik a határt nem az elsőáldozásnál, hanem a bérmálásnál húzzák meg. És így a keresztény nagykorúság szentségével távoznak az "elkötelezett" fiatal keresztények az Egyházból... Pedig megkapják ugyanazt a Szentlelket, amit az apostolok majdnem 2000 évvel ezelőtt...
Szomorú ebbe belegondolni. De vannak más problémák is. Szükség van a jó segédanyagokon kívül hiteles szülői példára, otthoni keresztény alapokra, szentségre törekvő hitoktatókra, jó papokra és megtartó közösségekre. Isten természetesen ennél jóval többet tehet érte, de ezek kedvező feltételek. Nekem pl. már eleve nem volt részem egy olyan szülői háttérben, amely támogatott volna a hittant vagy a templomba járást illetően. De volt egy nagyon jó közösség, ahová jó volt tartozni. És remek hitoktatóim. :-) Nem véletlen, hogy azt a hivatást kaptam, amelynek képviselői a legnagyobb hatást tették rám.
A másik probléma, egyre kevesebb gyerek jár a hittanokra. Nekem szerencsém van, mert a plébániára azok járnak, akik szülei s maguk is fontosnak találják, élvezik a hittant, nem egy plusz tehernek élik meg. Keresztény iskolákban azonban előfordul az is, hogy olyan is bekerül, akinek semmilyen családi háttere nincs hozzá. Persze ez nagy evangelizációs lehetőség, de nagy nehézség is. Nem véletlen, hogy már a középkorban is úgy tekintettek a lányokra, mint a leendő család vallási megalapozójára. Ezért tartották fontosnak nevelni.
Szerintem ebben egyet értünk.
Még egy érdekes probléma, bár lehetne még sorolni naphosszat...
Könnyű egy olyan szeretetteljes családi légkörben mint a tietek építkezni egy hittanárnak. De bizony járnak hozzánk csonka családokból is gyermekek. Néha egyáltalán nem egyértelmű az az alap, amihez hasonlítunk. Egy gyereknek, akit nem véletlen a nagymamája nevel,mondhatjuk azt, Isten úgy vagy még jobban szereti, mint a szülei? Vagy akiknek elváltak a szülei, lehet-e a család képére alapozni a hitet?
Jó kérdések, mi?
Minden jót!
Zsófi :-)