Megajándékozottan...

...így vagyok mostanában. 

Számolni sem tudom, mennyi mindenért tudok hálát adni.

Hálát adok azért, mert sokan vagytok, akik adtok nekem. 

Nem mindig tárgyakat, hanem biztató szavakat, ötleteket, megértést, bátorítást. 

Aztán vannak, akik megtömnek egy borítékot a kezük munkájával, elmennek a postára, és feladják nekem. 

Amikor megérkezett ma egy hatalmas boríték tele filcből varrt zöldséggel-gyümölccsel, elámultam. 

Tudom, mennyi munka van benne. Tudom, mennyi idő, görnyedés a varrótűvel, sz ollóval, az apró gyöngyökkel. 

A játékok mögött megláttam a kedvességet, a sok időt, és az odafordulást. Csak annyit írtam, nem szeretik a kölkök a zöldséget, és Éva máris munkához látott. 

Nagyon köszönöm ezt a sok kedves varrományt, Éva!

És hadd tegyem hozzá, ez nem kézügyesség dolga. Ez a szív dolga. 

:)

A másik történet régebbi. Az a helyzet, hogy rádöbbentett, milyen kicsiny is a hitem. Ezért aztán nehezen írok róla. Mert a fájdalom nehéz. 

A történet régen kezdődött. A sütikkel, amik segítenek koraszülött babákon.

Ica is segített. Segített, mert tudta, milyen a helyzet a koraszülött osztályokon: igen, sokszor kilátástalan. És bár nagy gyerekei vannak, ő úgy érezte, tennie kell valamit.

Tett is, a licit másnapján elutalta a licitösszeget. Sajnos nem írta be a közlemény rovatba, hogy pontosan ki is ő, és milyen célból utal, így az utalása nem lett "nevesítve", bekerült a nagy kalapba. 

Aztán kerestük, én is, és a szervezők is, de nem reagált semelyikünk levelére.

Nem tudtuk, mi történt, ilyen még nem fordult elő a segítsüti történetében.

Ekkor lett újra meghirdetve a licit, és Grétinek át is adtuk a sütit.

Közben aztán előkerült Ica, kiderült, hogy rendben átutalta a licitösszeget is, szóval két sütit süssek. Szíves örömest megtettem.

Amikor elvittük a sütit Icához, kiderült, mi történt. 

Ica tragikus hirtelenséggel elvesztette a férjét. 

Ez így, leírva egy egyszerű kijelentő mondat. 

De hogy mit jelent ezzel nap mint nap szembesülni, azt csak ők tudják. 

Kérlek, akik olvassátok ezt a történetet, hordozzátok imáitokban a családot: Icát és gyerekeit, hogy végig tudják vinni azt a küzdelmet, amit most jelent nekik az élet. 

Hogy Ica talpra fog állni, és békét talál, ebben biztos vagyok. 

Mert akinek ennyire lételeme az "adás", azzal nem történhet másként. 

Búcsúzóul egy kedves goblein-t is kaptam tőle, mert Ica egyszerűen csak ad, ad, és ad.

Ismertek még ilyen embereket? Számomra megtestesült csodák ők.

Aztán nem sokkal karácsony után Adina is küldött nekem egy kedves csomagot. Sok szívet melengető apróság volt benne, mindnek külön-külön örültem.

De ez a folyóirat ( ugye az?) teljesen elbűvölt. Sok ehhez hasonló léleképítő olvasmányra lenne szüksége a mai nőknek, feleségeknek, édesanyáknak.

Nagyon tetszik a Bruno Bettelheim-i gondolat, miszerint nem kell tökéletes feleséggé válnunk, mert ez úgyis lehetetlen. Istennek tervében "elég jó feleségnek" vagyunk megírva. 

Miután ezeket a vallomásokat elolvastam, éppen Eszti is írt a házasságról. 

Ez a négy élmény együtt azt hiszem, felér egy lelkigyakorlattal.