2013. január 8., kedd

Soma félévi vizsgái

Nna, akkor vizsgaposzt 1.rész

Azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam/belevágtunk az otthonoktatásba.
A második legjobb döntés az volt, hogy megkerestük azt az iskolát, ahol nem csupán elfogadták a döntésünket, hanem támogatást kaptunk ehhez. 

Hajnali fél ötkor keltünk ma reggel, én megmostam a hajam (nem tudom, nekem ez kell a jó közérzethez), István főzött egy jó erős kávét (neki meg ez kell). 

Mikor mi már jól voltunk, kiemeltük Somát az ágyból, bebugyoláltam egy meleg hálózsákba, párnát tettem a feje alá, és befektettük a hátsó ülésre. Elindultunk.
Útközben aztán reggelizett, majd durmolt a suliig. Szerencsére nem hagytam itthon a cipőjét, így  nyolc előtt tíz perccel klappba-frakkba öltözve besétáltunk a suliba. 

Kedves tanító néni üdvözölt bennünket, egy szóval sem említette meg, hogy neki milyen nagy plusz teher a vállán a mi otthonoktatási projektünk, és nem kellene-e mégiscsak iskolába járnia ennek a gyereknek. 
Azt viszont megkérdezte, meddig jutottunk a tananyagban, milyen könyvekből tanultunk, és melyik felmérőt szeretné megírni legelőször.
Legnagyobb megdöbbenésemre Soma a nyelvtant választotta, úgy látszik, az a típus, aki nem görgeti maga előtt az utálatos dolgokat, hanem gyorsan le akarja tenni a terhet.
(merthogy a nyelvtan volt a legnagyobb mumus...)

Ezt követte a matematika, aztán az angol, végül a természet és az olvasás gyors egymásutánban.
Ennek ellenére nem volt megterhelő számára, pedig egy kicsit aggódtam, hogy mennyire fárad el, és mennyire befolyásolja ez a teljesítményét. 
Szerencsére minden felmérőt befejezett fél óra alatt, és mosolyogva lépett ki a tanári ajtaján.
A tanító néni mindent rögtön ki is javított, ez egy bónusz ajándék szerintem, mert nem kellett találgatnunk, mi hogyan sikerült. Még hivatalos eredményünk nincsen, de egyelőre úgy néz ki, minden a lehető legjobban ment. Soma minden szóbeliről úgy jött ki, hogy mutatta, ötös...:)

Akkor még nem sejtette, hogy az igazi megpróbáltatás ezután következik:  amíg Istvánnak tárgyalása volt, mi egy Mekiben dekkoltunk. Ez az élmény egy életre megutáltatta vele az eddig magasztalt helyszínt.
Három órán keresztül hamburgert enni, és szókirakózni ugyanis nagyobb megpróbáltatás, mint gondolta volna.


Hazafelé azért feltettem neki a klasszikus kérdést, hogyan értékeli a saját munkáját.
"Nem szeretek akkor tanulni, amikor nincs kedvem hozzá. Azt szeretem, amikor kedvesen megkérdezed, hogy lenne-e kedvem matekozni például....akkor mindig lesz kedvem...főleg,ha ellazulva az ágyamban matekozhatok"
Nos erre a tanulási módszerre/stratégiára egyelőre nem tudtam ígéretet tenni...

Nektek, kedves olvasóink köszönjük, hogy velünk izgultatok, és végig éreztük, hogy drukkoltok a jól sikerült vizsga élményéért.
:)

PS.: Zsombinak jól sikerült az OKTV 2. forduló, a négy példából hármat jól megoldott, és a negyedikre is kaphat részpontokat...a következő forduló már a döntő lesz! :)

46 megjegyzés:

  1. Gratulálok!!! Szuper család vagytok! :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok én is!

    Ugye mondtam? :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Virág!
    Nagyon örülök,hogy a gyermeked levizsgázott. Remélhetőleg most már belátod, hogy az iskola nem akar rosszat neki. Láthatod, képes az ötös érdemjegyre. Ezért nem kellene őt kivenned a normál társai mellől, hanem be kellene illeszkednie a normális emberek világába.
    Szeretettel gondolok Rátok: Márta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Márta, megnyugtatlak, Somát a nap 24 órájában normális emberek veszik körül. Erre nagyon ügyelek. :)

      Törlés
    2. Kedves Márta, te miért gondolod, hogy csak egyetlen helyes út létezik? Neked minden bizonnyal az átlagos jelenti a normálist, még inkább az, aki fejet hajt az ember alkotta dolgoknak és nem kérdőjelezi meg azok értelmét és értékét, ily módon számodra a helyes út mindig is az lesz, amit mások kijelölnek számodra. Nincs ezzel semmi baj, ha a lelked ettől jól érzi magát, de azért kérlek ne gondold, attól, hogy valamit sokan tesznek (pl. iskolába járás), az csak jó lehet.
      Egy otthonoktatott gyerek nincs elzárva sem a "normális" emberektől, sem úgy általában a kortársaitól, más gyerekektől, pláne akkor nem, ha nagycsaládban nő föl és ha akarja, ha nem, szükségszerűen körülveszik őt más gyerekek is. :-)
      És pláne nincs elzárva senkitől és semmitől egy gyerek, aki olyan családban nőhet föl, mint a Virágéké. Én személy szerint példának tekintem őket és igyekszem tanulni.
      Kedves Márta, vedd le a védőszemüveged és nézz körül nélküle, hidd el, sok olyan szépséget láthatnál meg a világban, amelytől gazdagabb lennél.

      Törlés
    3. Kedves Gabka! Tudom, hogy mi a fogadatlan prókátor fizetése, de kicsit bántott, ahogy Mártára támadtál. (Nem ismerem, nem tudom ki ő!)
      Nem olyan rég találtam rá erre a blogra és azóta is azon töröm a fejem, hogy vajon miért tanulnak ezek a gyerekek otthon?
      Nem azért kellene iskolába járniuk, mert csak ez az egy út létezik. Léteznek olyan fogalmak is, mint szocializáció, tolerancia, stb.
      Ha egy gyereket otthon tartanak kvázi burokban, megvédve őt minden "rossztól", mi lesz vele az ÉLET-ben. Egy gyerek köré nem csak normális társak kellenek, hanem kisebbségi, rossz tanuló, szellemileg hátrányos helyzetű, verekedős, stb., hogy megtanulja milyen szines a világ.
      Tudod, én egy elég művelt embernek tartom magam, de be kellett, lássam, hogy a jó érdemjegyeim és iskolázottságom ellenére átlagon aluli az életre valóságom. És ha belegondolok, hogy miért, gyakran eszembe jut, hogy talán, mert sok mindentől meg voltam kímélve.
      Mindezt nem azért írom, mert elítélem Virágékat. Erről szó sincs! Tisztelem azért amit megtesz a gyerekeiért és érdeklődéssel követem a bejegyzéseit. Egyszerűen csak bántott, ahogy Mártára lett támadva.
      Személy szerint magam beérem azzal, hogy szinte egyetlenként az osztályban hazahozom napközi előtt az elsős fiamat (annak ellenére, hogy mindenki óvott tőle, főként első osztályban) és a kötelező házi feladat mellett, próbálom neki még színesebbé tenni a tanulást, úgy, hogy abszolút nem vagyok elégedett a tanító nénije módszereivel, de még soha egy rossz szót nem hallott tőlem róla.
      Szerintem sem kell egy gyereket mindentől megóvni. Célravezetőbbnek tartom a kompenzálást!

      Gratulálok a sikeres vizsgákhoz és jó eredményekhez! Andrea

      Törlés
    4. Kedves Marta, eleg faraszto lenne minden nap fel otkor kelni es halozakban vinni a gyereket egy normalis iskolaba. A helyi iskolajukban tett kiserlet nem tett jot a gyereknek. Abban pedig egyeterthetunk, h a gyerek erdeke az elso.

      Törlés
    5. Andrea, szerintem Gabka nem támadott senkit.
      Ez egy olyan hely, ahol mindenki elmondhatja a véleményét kulturált formában.
      Eddig nem éreztem, hogy akár Márta, akár Gabka kilépett volna ezen keretek közül. :)
      A szocializációról tervezek egy külön posztban is írni, mert egyre jobban körvonalazódik a saját véleményem a témában. Előzetesként engedj meg egy kérdést: ha az iskola a szocializáció fő színtere, akkor vajon miért léteznek olyan emberek, akik mégsem a megfelelő szinten szocializálódtak?

      Törlés
    6. Erdélyben születtem és a románnak van erre egy jó mondata, ami magyarul nem hangzik olyan jól, de azért leírom. Ők nem azt mondják, hogy nem volt gyerekszobája, hanem, hogy "az a(z első) hét otthoni esztendő". Az nagyon sok mindent felülír. A szülői és a családi minta.
      Nem azt mondtam, hoy az iskola a szocializáció fő szintere, SŐT, nagyon haragszom a mai szülők nagy részére, mert az intézményektől várják, hogy megneveljék a gyerekeiket, maguk pedig csak a kívánságaikat lesik és szolgálják és azt gondolják ezzel mindent megtettek.
      Nem ilyen jellegű szocializációra gondoltam, hanem a közösségbe, közösséghez való tartozás szabályainak a megtanulását, megtapasztalását, az otthonról hozott alap bővítését.
      Egyelőre ennyi!
      Kíváncsian várom a posztodat, majd ott folytatjuk! Maradjon ez a hely a sikeres vizsgáé! :)

      Andrea

      Törlés
  4. Virág, te is jól vizsgáztál. Egyebek mellett a Márta nevű tantárgyból. :D

    VálaszTörlés
  5. Normális:-))))Gratulálunk Nektek!!!Csak így tovább!!!

    VálaszTörlés
  6. Én kívülállóként szemlélem a blogod és ezzel párhuzamosan az életeteket... most is csak azt tudom mondani bátor döntés volt és maximálisan tisztellek a munkádért! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok! Mindkét gyermekednek, de NEKED IS!!!!

    VálaszTörlés
  8. Gratulálok, szerintem ez a csupa ötös felér a különértekezlettel! Legalábbis nekünk nemnormálisoknak. Most is látom, mekkora szerencse, hogy mi elsőre idetaláltunk mindenféle vargabetű helyett.

    Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Judit, bizony, összetehetitek a két kezeteket. De néha a vargabetűk értelmére is csak később derül fény. :)

      Törlés
  9. Kedves Virág! Gratulálok, Somának és Neked is! Valamint a Párodnak és a családodnak, hisz kissé mindenki érdeme, hogy Soma vizsgái ilyen jól sikerültek. :) Még egyszer gratulálok a nagyfiúnak!
    Zsombinak pedig szorítok,hogy továbbra is ilyen ügyes legyen. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, mindenki érdeme! És hát tegyük hozzá, semmi különleges nincs abban, hogy egy negyedikes gyerek jó félévi bizit kap. :)))

      Törlés
  10. gratulálok a vizsgához és a versenyhez is! nyugtass meg, h somát álmában is beövezve szállítottátok :)!

    VálaszTörlés
  11. Virág, szívből gratulálok, nagyon örülök nektek és folyamatosan tanulok tőletek! :-)

    VálaszTörlés
  12. Gratulálok nektek, nagyon drukkoltam!

    VálaszTörlés
  13. És csodállak, Virág, a bátorságodért!

    VálaszTörlés
  14. Hűha! Ez egy olyan fa, amibe én nem biztos, hogy bele merném vágni a fejszémet! Pont ezért minden tiszteletem a Tiéd! És HAJRÁ!!! Szívből gratulálok!

    Glória

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Glória, biztosan vannak olyan dolgok, amelyekben én buknék el, és te vagy képes megcsinálni. :)))
      De azért köszönöm! :)

      Törlés
  15. Nagyon örülök. Gondoltam rátok.

    VálaszTörlés
  16. Virág, minden úgy alakult, ahogyan számítottam :) Jó, hogy Soma a saját normális életét élheti és nem kell egy mások által megszabott életet élnie. :) Üdv: Haratimi

    VálaszTörlés
  17. Gratulalok!!!!! Ugyesek voltatok! Es gratulalok a csodas tanito kolleganak is, aki nem elmarasztal hanem tamogat;-)

    VálaszTörlés
  18. Olyan jó vol tolvasni soraidat, örülök nektek. Remélem Mesinek is hasonló jó tapasztalata lesz.

    VálaszTörlés
  19. Gratulalok en is (mikozben SEMMI jelentoseget nem tulajdonitok szubjektiv osztalyzatoknak, a gyerek pillanatnyi reakciojat merik jol v rosszul feltett kerdesekre), folytathatjatok bekeben a munkat :)

    VálaszTörlés
  20. Nagyon szép ez a történet az elejétől a végéig. Kerek úgy ahogy van: reggeli hajmosásostul, autóban alvásostul, tanítónénistül...eredményestül.
    Nyugodt és kiegyensúlyozott. Jó volt olvasni és jó lehetett megélni.
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
  21. Gratulálok, nagyon jó volt olvasni!

    VálaszTörlés
  22. De jó hírek! Gratulálok, öröm volt olvasni!

    VálaszTörlés
  23. Kedves Virág!

    Gratulálok a csodás eredményhez Nektek!! A várvavárt eredmény! :))))

    Klassz dolgokat tanulunk Tőletek!
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  24. Ezek az anyák nem a világot akarják megváltani!De fél életüket se akarják a nevelési tanácsadóba tölteni!Ezért vállalják a még gyermek cipőbe járó otthon oktatást!Ha valaki nincs mellettük akkor ne legyen ellenük se!25 évet dolgoztam általános iskolába.Nem túlzok,ha azt írom ismerem,lent fent kint bent elöl hátul stb.Minden tiszteletem az övéké!Legyenek minél többen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez így igaz! Mert a nevelési tanácsadó is arra nagyon jó, hogy a gyerek azt érezze vele valami baj van. Pedig nem. Úgy tökéletes ahogy van. Csak kicsit később érik, és kicsit szétszórtabb, figyelmetlenebb. De azért tökéletes is lény :) Kati

      Törlés
  25. Kedves Virág!

    Én is csak gratulálni tudok.
    Andi, Gabka, Márti .. :
    nekem azt mondták, hogy a gyermekem nem szocializálóditt az oviban és így került be az iskolában. (akkor - első gyerek - azt sem tudtam ez mit is takar pontosan) A gyermekem az, akivel mindig történik valami.
    Negyed óráig (sem) tud megülni a fenekén, illetve a figyelme nagyon könnyen elterelhető. Most szívjuk (szó szerint) az ötödik osztályt, ahol minden tanárnak a saját tantárgya a legfontosabb és minden tantárgyból eszméletlen tempóban haladnak. Nagy átfogó leckék vannak 2-3 óránként röpdolgozatok... vannak akiknek könnyen megy. Nekünk nem.
    Mert az én lányom nem tud figyelni a tanárra 45 percig. És ha nem figyel, akkor nyilván nagyon keveset hoz haza belőle. És itthon kezdhetjük szinte a nulláról a tanulást. Én is, párom is 8 órában dolgozunk, nem pedagógusok vagyunk, és nemcsak 1 gyermekünk van. Nagyon nagy energiát (meg türelmet) kíván tőlünk, meg szegény gyermekemtől is. Rohanunk a tananyag után.

    Az iskolákban nincsenek egyének, mindenkire egy sablont húznak rá. A jók sem lesznek feltétlen jobbak, mert nincs rájuk sem idő, a lemaradottaknak még nehezebb, ott már lehet hogy az idő mellett más módszer is kellene.

    Fejlesztőtanár persze van a suliban, de egy "sima – elnézést a szóhasználatért- " most végzett pedagógus, spec. fejlesztést nem tanult, gyógypedagógiához köze sincs.

    Nagyon sokat gondolkodunk a párommal, hogy mi a jó, mi legyen, mit tudunk egyáltalán tenni. Nem tudom, vajon nem sérül-e a gyermekem annyira lelkileg az iskolában - ahol szocializálódik !!!!! - hogy egész életében kishitű lesz, elhiszi hogy ő nem ér annyit, mint a társai .. stb. Most még szeret iskolába járni. De ami most belenevelődik a környezete által, az benne is marad. Láthatatlanul.

    Vajon az a jó, ha az iskola és az osztálytársak "betörik/megtörik" a gyermeket, és megedződik - ha megedződik - vagy otthonoktatásban a szeretett légkörben felnőve hinni fog magában erős lesz és majd ha kilép ez életbe esetleg éri egy-két pofon, de lesz tartás a elviselni, mert hinni fog magába. Számít, ha kettes-hármas a nyelvtan? Az iskolában igen. A gyereknek is, mert mert lemérték és beskatulyázták. Mert gyerekmérők a jegyek.
    És az életben? Tényleg számít???
    Ki dönti el, hogy mi a jó? Ki tudja mi lesz majd 10 év múlva?

    Szóval Virág minden tiszteletem és elismerésem a tied és Istváné, és nagyon-nagyon szeretnék én is ilyen jó anyukája lenni a gyermekemnek, de én nem tudom itthon oktatni.

    Kedves Andi, Márti …
    Nyilván a legkönnyebb véleményt mondani, megkérdőjelezni döntéseket, még ha tisztelettel is van megfogalmazva, de ha valaki nem tapasztalta meg, mit jelent egy egészséges, értelmes, normális, aranyos, de mégis "VALAMIÉRT MÁS" gyermeket nevelni, annak egyszerűbb azt gondolni, a szülő elrontott el valamit (nem nevelték meg azt a kölköt).

    Köszönöm ha valaki végigolvasta a monológomat Kati

    VálaszTörlés
  26. Kati!Minden tiszteletem a tiéd!Nagyon sokan vannak így,érzik a bőrükön naponta,hogy csak velük van a baj!Pedig nem!A baj ott kezdődik,hogy egyik kezébe a diploma a másik kezébe a sablon!Ezek az emberek keserednek meg majd keserítik meg a gyerekek rajtuk keresztül az anya életét!Azok akik az emberséget válasszák miért nincsenek úgy elfásulva?

    VálaszTörlés
  27. Kedves Virág!
    Most jutottam csak ide, hogy elolvassam, és őszintén örülök, hogy sikerült olyan vizsgahelyet találni, ahol szinte úgy fogadtak, mint bennünket az érintett iskolában. Így is lehet :) Továbbra is ilyen vizsgákat kívánok!
    Xanita

    VálaszTörlés