Soma félévi vizsgái

Nna, akkor vizsgaposzt 1.rész

Azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam/belevágtunk az otthonoktatásba.

A második legjobb döntés az volt, hogy megkerestük azt az iskolát, ahol nem csupán elfogadták a döntésünket, hanem támogatást kaptunk ehhez. 

Hajnali fél ötkor keltünk ma reggel, én megmostam a hajam (nem tudom, nekem ez kell a jó közérzethez), István főzött egy jó erős kávét (neki meg ez kell). 

Mikor mi már jól voltunk, kiemeltük Somát az ágyból, bebugyoláltam egy meleg hálózsákba, párnát tettem a feje alá, és befektettük a hátsó ülésre. Elindultunk.

Útközben aztán reggelizett, majd durmolt a suliig. Szerencsére nem hagytam itthon a cipőjét, így  nyolc előtt tíz perccel klappba-frakkba öltözve besétáltunk a suliba. 

Kedves tanító néni üdvözölt bennünket, egy szóval sem említette meg, hogy neki milyen nagy plusz teher a vállán a mi otthonoktatási projektünk, és nem kellene-e mégiscsak iskolába járnia ennek a gyereknek. 

Azt viszont megkérdezte, meddig jutottunk a tananyagban, milyen könyvekből tanultunk, és melyik felmérőt szeretné megírni legelőször.

Legnagyobb megdöbbenésemre Soma a nyelvtant választotta, úgy látszik, az a típus, aki nem görgeti maga előtt az utálatos dolgokat, hanem gyorsan le akarja tenni a terhet.

(merthogy a nyelvtan volt a legnagyobb mumus...)

Ezt követte a matematika, aztán az angol, végül a természet és az olvasás gyors egymásutánban.

Ennek ellenére nem volt megterhelő számára, pedig egy kicsit aggódtam, hogy mennyire fárad el, és mennyire befolyásolja ez a teljesítményét. 

Szerencsére minden felmérőt befejezett fél óra alatt, és mosolyogva lépett ki a tanári ajtaján.

A tanító néni mindent rögtön ki is javított, ez egy bónusz ajándék szerintem, mert nem kellett találgatnunk, mi hogyan sikerült. Még hivatalos eredményünk nincsen, de egyelőre úgy néz ki, minden a lehető legjobban ment. Soma minden szóbeliről úgy jött ki, hogy mutatta, ötös...:)

Akkor még nem sejtette, hogy az igazi megpróbáltatás ezután következik:  amíg Istvánnak tárgyalása volt, mi egy Mekiben dekkoltunk. Ez az élmény egy életre megutáltatta vele az eddig magasztalt helyszínt.

Három órán keresztül hamburgert enni, és szókirakózni ugyanis nagyobb megpróbáltatás, mint gondolta volna.

Hazafelé azért feltettem neki a klasszikus kérdést, hogyan értékeli a saját munkáját.

"Nem szeretek akkor tanulni, amikor nincs kedvem hozzá. Azt szeretem, amikor kedvesen megkérdezed, hogy lenne-e kedvem matekozni például....akkor mindig lesz kedvem...főleg,ha ellazulva az ágyamban matekozhatok"

Nos erre a tanulási módszerre/stratégiára egyelőre nem tudtam ígéretet tenni...

Nektek, kedves olvasóink köszönjük, hogy velünk izgultatok, és végig éreztük, hogy drukkoltok a jól sikerült vizsga élményéért.

:)

PS.: Zsombinak jól sikerült az OKTV 2. forduló, a négy példából hármat jól megoldott, és a negyedikre is kaphat részpontokat...a következő forduló már a döntő lesz! :)