Ki tanítja azt, aki nem jár iskolába?

Tegnap történt, hogy Soma megkérdezte tőlem, nem láttam-e a pascal-krétáit...

-Pascal-kréta??? Nem pasztell-krétára gondolsz?

-Ja, az pasztell-kréta?

-Igen, így hívják, amivel rajzolni szoktál.

-És a háromszög is pasztell-háromszög? - kérdezett vissza kissé gyanakvóan.

Na itt egy picit meg kellett állnom, hogy felderengjen bennem a tudatalattimba betemetett sok-sok gimnáziumi matekóra...lesuhantam alfába egy pillanat törtrésze alatt, majd magabiztosan megadtam a választ Somának: 

-Nem, a háromszög az Pascal . Pascal egy híres matematikus-és filozófus volt, róla nevezték el.

Elgondolkodtam magamban azon, vajon Soma miként fog visszagondolni az otthonoktatós éveire majd felnőttként. Kinek a képe jelenik majd meg előtte, mint aki őt otthon tanította?

Mert nem hiszem, hogy én vagyok az, akitől a legtöbbet tanul. :)

Amit én tanítok neki, az csupán annyi, hogy olvasni tudjon, számolni legyen képes a százas, ezres, majd százezres számkörökben. Persze megtanuljuk a természetismeretet, az angol nyelvtant, egyszóval a tankönyvek sok-sok okosságát.

De Soma megtestesíti azt az otthonoktatott gyereket, aki nem ezért van otthon. 

Soma tudásvágya egészen másféle tudásra éhes, mint amit az iskolában számon kérnek rajta egy vizsga alkalmával.

Amikor hazajönnek a bátyjai, szinte lerohanja őket: mi volt ma kémia fakton? Mondj, kérlek egy matekfeladatot! 

Este már nem a mi meséinkre éhes, hanem Zsombit nyúzza, hogy a matekmágusokból tartson kiselőadást neki.

A minap éjfélre járt az idő, mikor lefeküdni készültem. Még benéztem a gyerekszobákba, becsukták-e az ablakokat, nem maradt-e égve valami, de nem...már mindenki az igazak álmát aludta. Kivéve Soma.

-Mit csinálsz te ilyenkor?

-Nyelvtant tanulok, meg matekot. (előtte a munkafüzetek...)

-Most? Éjfélkor?

-Igen, nem akarom, hogy holnap ezzel menjen el az időm.

-És holnap mit fogsz csinálni?

-Matekmágusozni  Zsombival, és kémiázni  Marcival.

Hát igen....

Számára örömforrás megtanulni a matekot, a kémiát, mostanában a fizikát...kötelességből pedig megtanulja, amit meg kell tanulni.

Hirtelenjében összeszedtem, kitől mit tanul...

Íme a lista:

-Zsombor: matek, sakk, gitár

-Marci: kémia, informatika (letölt, kicsomagol, installál, meg egy csomó minden, amiért én is Marciért kiálltok)

-István: szétszed, összerak, szerel, vág, csiszol..., és rengeteget olvas neki olyan szépirodalmat, amit egymaga még nem tudna megérteni.

-Iza: vívás (kitartás, versenyszellem, önuralom)

-Rajziskola: valóság pontos megfigyelése, kreativitás, hosszú időn át egy dologra koncentrálni

-Angol tanfolyam: kommunikáció, más nyelv/gondolkodás struktúrája

-Csincsi: szolmizálás, tiszta éneklés

-Mesi: főzés - tejbegríz! :), megbocsátás, együttélés szabályai

-Pingpong: sportszerű játék, figyelem

Persze a listán óriási átfedések vannak, hiszen egy-egy dolgot nem csak egy személytől tanul, hanem ezek átitatják a hétköznapjait. 

Vívni sem csupán Iza tanítja, hanem a társai is. 

Igyekszem sokféle közösségi élményt szerezni neki, ilyen a pingpong, a vívás, a nyelviskola, a rajziskola. Ezek a közösségi élmények azonban alapvetően mások, mint amit egy iskolai osztályban szerezne. Mindegyik kis létszámú csoport egy iskolai osztályhoz képest, és emiatt sokkal szorosabb a felnőtt kontroll. Alapvetően mindenki el is fogadja a felnőtt vezetést. Aki nem, az hamar lemorzsolódik a csoportból. Így megelőzhető, hogy ne a fegyelmezéssel menjen el az idő, hanem valóban a gyerekek érdeklődését sikerüljön magasabb szinten kielégíteni.