Emese vizsgái

Mesinek kénytelenek voltunk halasztást kérni, mert elkapott a nagyoktól egy spéci egynapos hányós vírust. 

A héten viszont biztosan megyünk, mert január 21-ig kell a magántanulóknak levizsgázniuk, és egyébként is egészséges, mint a makk.

Mesivel egyébként egészen más az itthoni tanulás, mint Somával.

A legszembetűnőbb különbség, hogy Mesi belesimul az én vágyaimba. Ő pont olyan szeretne lenni, amilyennek én megálmodom. Ez pedig zsákutca.

Az én feladatom ebben a helyzetben az, hogy meg kell látnom azokat az egészen apró jeleket, amelyek azt üzenik nekem: "ezt én nem szeretném", vagy "ezt nem így szeretném".

Sokkal könnyebb az olyan gyerekekkel dolgozni, akik néha a szemtelenség határát súrolják ugyan, de nyíltan szembeszállnak a szüleikkel, ha másként gondolják az élet dolgait. Ilyenkor le lehet ülni, közelíteni, finomítani az álláspontokat, végül megszülethet az a megoldás, amellyel mindkét erő azonosulni tud.

Nem tudom, Mesinél eljön-e ez az idő...

Mesi minden kérésemre, javaslatomra rábólint, és engedelmesen megcsinálja. Akkor is, ha a fogát kell összeszorítania hozzá. 

Azonban nagyszerű dolog az otthontanulás, mert annyira szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy kezdek megtanulni olvasni apró jelekből.

Hogy csak egy példát említsek, amelyik különórára nem akar egyedül elmenni olyankor, ha én nem tudom elfuvarozni, oda leginkább az én kedvemért, engedelmességből jár. 

Márpedig azt szeretném, ha megtalálhatná azokat a tevékenységeket, amelyeket teljes erőbedobással a saját maga kedvére végez.

Hiszem, hogy meg fogja találni az önmagához vezető utat.

Most két új területen is kipróbálhatja magát.

Egyrészt rajzolni kezd a Budai rajziskolában. A művészetekkel nem lehet mellélőni, ezt vallom. :)

Másrészt pedig elkezd németül tanulni. 

Az már régen látszik, hogy az angolt nagyon szereti, reméljük, ez általánosságban is igaz az idegennyelvekre. Azért a németre esett a választásunk, mert Zsombor is azt tanulja, így ha az elején elakad valahol, lesz kitől segítséget kérni. 

Mindkettő olyan tevékenység, amiben nem én irányítok majd.

Azt hiszem, szüksége van most már ezekre is. 

A felsős tananyag ugyanis egészen más, mint az alsós.

Míg az első négy osztályban a képességfejlesztésen van a hangsúly, addig a felső tagozatban már a tanulástechnika, a lexikális anyag kerül előtérbe.

Az itthoni tanulás során egészen más tanulási technikát kell bevetnünk, mint az iskolában. Ott egy-egy anyagrész után megírják a témazáró dolgozatot, és akár el is felejthetik az anyagot. Nyilván nem teljesen így működik, hiszen sokszor egymásra épülnek az egyes anyagrészek, de nem minden esetben. (történelem során például eléggé, de a természetkönyvben egészen más részterülettel kezdhetnek foglalkozni)

Az otthontanulás esetében azonban félévkor akár három témakörben is biztosnak kell lenni, ráadásul mindezt hat  tantárgyból egyszerre. (irodalom, nyelvtan, történelem, természet, angol, matematika)

Ez egészen más tanulási technikát, stratégiát kíván, olyasmit, ami már közelebb áll a felsőoktatásban elvárt formához, mint az általános iskolaihoz.

Ráadásul míg az iskolai élet során a felső tagozatos gyerekek egyre inkább egyedül tanulnak, most kicsit fordult a kocka itthon. Mesivel sokkal többet kellett együtt tanulnom, mint Somával. 

A tankönyvek igyekeznek egyszerűen fogalmazni, de ennek ára van: sok összefüggést nekem kell elmagyaráznom, hogy érthető legyen a leegyszerűsített tananyag. Előbb-utóbb majd biztos kialakul ennek is rendszere, Mesi is megtanul utánanézni a mélyebb összefüggéseknek, de még nem tart itt.

Kedvence a történelem, az irodalom, és az angol.

Azt beszéltük meg, hogy ezekből a maximális erőbedobással dolgozik majd, az sem tragédia, ha ez egy kicsit a többi tantárgy rovására megy. Meg is kérdezte rögtön:

 -És akkor lehetek négyes matekból?

Na igen...szerintem annyira nehéz és kényes az egyensúly, ami megengedi azt, hogy elfogadjuk, nem vagyunk tökéletesek, és mégis arra ösztönöz, hogy a tökéletesség felé igyekezzünk.

Hát így állunk. Várjuk a vizsgaidőpontot...