2013. január 5., szombat

Nyakunkon a vizsga avagy az OO-s hétköznapok gondjai

Bizony, közeleg a félévi vizsgáink időpontja. 
Nem véletlenül használom ám a többesszámot!
Ebben a helyzetben ugyanis a gyerekek írják a teszteket, de keményen vizsgázom én is.
Alapvetően más ez szituáció, mint azokban a családokban, ahol a gyerekek iskolába járnak. Nálunk az egész tanulási folyamat egy hatalmas közös projekt. Bár csak a kezüket fogom, mégis én vezetem őket az úton.
Kedden Soma, szerdán-csütörtökön Mesi ad számot erről a közös útról.

Természetesen minden otthonoktató szülő álma, hogy a gyerekei ötösre vizsgázzanak. 
Lehetőleg mindenből. 
Még azt se bánná egyikünk sem, ha a tanító nénik összehívnának egy rendkívüli értekezletet, és ámulna-bámulna minden pedagógus, mennyire okos ez a gyerek, mennyivel többet tud, mint iskolába járó társaik. 
Remélem, senki otthonoktató szülőt nem sértettem ezzel a feltételezéssel. :)))
Szerintem teljesen természetes dolog, hogy erre az elismerésre is vágyunk.

Mégis teljesen természetes, hogy ritkán válik valóra.
Ennek több oka is van. 

Az első, hogy nem attól válik zsenivé egy gyerek, hogy otthon tanul. 
Az otthon tanuló gyerekek legtöbbször teljesen átlagos gyerekek. Olyanok, mint akik iskolába járnak: szeretnek játszani, sokszor nem bírnak megülni a fenekükön, néha még szemtelenek is, és nem mindig akarják megtanulni a leckét.

A szobájukban folyamatos a rendetlenség...


S ha már nem férnek be, hát jönnek a konyhába...


Bohóckodnak az ebéddel....


Tanulás helyett sokszor inkább ugrálnak...és buborékokat pukkasztanak...meg persze engem...



A természetismeret órán inkább búzát ültetnének, minthogy a munkafüzet feladatait oldják meg...


Matekból minden hiányos mondatot mérleggel oldanak meg, csak mert így izgalmasabb...és persze hosszadalmasabb...


Aki színtévesztő, az a feladatok előtt feliratokat készít a ceruzákhoz. Ezzel szeretné gyorsítani a megoldást, ám a feliratozás hosszú órákba telik...


Tanulás helyett a "pad" alatt olvasnak titokban...
(a fotó súlyosan sérti a személyiségi jogokat, így nem lett engedélyezve a publikálása)

Egyszóval a  türelmemet igen-igen próbára tudják tenni.
Mégis, ezek a pillanatok életünk sava-borsát adják.
Annyi helyzetben vagyunk együtt...élvezem, hogy ezek mind-mind erősítik az egymásba vetett bizalmunkat. Sokkal jobban ismerem a gondolataikat, érzéseiket, mint anno a többi négy gyerekeimét ismertem.

Azt gondolom, tudnak mindent, amit a kortársaik az iskolában megtanultak. Szerencsém van, mert alapvetően okos, érdeklődő gyerekek. Mégis biztos vagyok benne, hogy mindezt nem tudják majd a vizsgákon visszaadni.
Nem baj. Meg is beszéltem velük, hogy nem ez a lényeg. Sokkal fontosabbnak érzem, hogy legyen egy-két tantárgy, később tantárgy-csoport, ami érdekli őket, és amiben ki tud teljesedni minden bennük szunnyadó tehetség. Most nyiladozó tudásvágyukban is ezt keresem, és ezeket szeretném erősíteni.
A vizsga csupán arra kell, hogy legálisan itthon tanulhassunk továbbra is.
(Azért persze titokban reménykedek, hogy mégiscsak összehívják azt a bizonyos értekezletet..-de psszt...)
:))))

28 megjegyzés:

  1. Jó vizsgázást kívánunk! Mi 10 nap múlva megyünk :) Nekem tavaly már megvolt a sokk, hogy mindenből "csak" (?) négyest kapott, holott kifejezően, szuperül olvas első látásra bármilyen szöveget, és jó a szövegértése is, ennek ellenére olvasás: 4-es. Mindegy, az idén úgy indulunk, hogy én tudom, valószínűleg megint nem lesz ötös, de én tudom, hogy mit tud, és bár nehéz ezt megértetni azzal az ismerőssel és rokonnal, aki csak a jegyet nézi, de valahogy túléljük :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha jól emlékszem egyszer feltöltöttél egy fájlt ahol J. olvasott. Akkor még kisebb is volt, és már akkor is nagyon szépen olvasott. Lehet, hogy neki vagy a vizsgáztatónak.... rossz napja volt.

      Törlés
    2. Kedves Eszter!
      Az a helyzet, hogy iskolában is simán lehetne négyes attól, hogy gyönyörűen olvas. Nem kell ahhoz sokat küzdeni ám! :)

      Törlés
  2. Nos nem tagadom. Bár az értekezlet rész még nem jutott eszembe, eddig úgy voltam vele, hogy elég ha én kürtölöm világgá, de mostantól az is az álom része :D.

    ui.: Ezt az életképet akár a "légy a falunkról" is tollba mondhatta volna neked. :)

    VálaszTörlés
  3. Egyszer már megfogadtam, hogy nem írok ide többet. De ez az írásod megint kiakasztott. Belegondolva, hogy egész nap otthon vagytok, azért elég szomorú, hogy nincs rend a gyerekszobában. Ezt meg kellene, hogy tanulják, hiszen egyszer majd lesz egy lakásuk, oda csak nem te fogsz elmenni kitakarítani! 40 év bölcsessége tanította meg nekem, hogy az anyák saját maguknak köszönhetik, hogy szomorúságot szereznek nekik a gyermekeik.
    Ne engedd, hogy veled is ez történjen! Támassz követelményeket a gyermekeid elé!Igenis legyen rend a szobájukban, igenis tudjanak a fenekükön ülni, és agy tovább. Ezzel nagy jót teszel nekik is, és magadnak is!
    Szeretettel üdvözöllek: Márta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, ebből csak akkor lesz szomorúság, ha anyukának ez a legeslegfontosabb a világon, a felnőtt gyereknek meg pont nem. Amúgy meg ahol egész nap élet van, ott rendetlenség is keletkezik. Szerencsére nem úgy megy az otthonoktatás, hogy 8-tól 4-ig a padban ülnek a gyerekek, időnként meg kicsapjuk őket az udvarra.

      Törlés
  4. Igen,anya anyából van , a gyerek pedig gyerekből van.....
    a motiváció pedig mindegyikőtöknek szükségeltetik.:)Hajni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most látom Márta mit írt, kicsit elgondolkodtam , azon amit betűbe vetett...igen , az ember életében rendnek kell lenni, de ez nem feltétlenül kívül, hanem a gondolataiban érhető tetten...ez -mármint a rendrakás- ne menjen a szeretetteljes pillanatok terhére.Szerintem egy jó társasjáték a családdal többet ér, mint holmi keménykedés...Hajni voltam

      Törlés
    2. Köszi Hajni, csak néa megdöbbenek, miféle dolgok is tudnak motiválni...:)
      Márta biztosan máshogy képzeli az életünket, mint ahogyan az a valóságban működik.

      Törlés
  5. Kedves Marta, sztem nem attol lesz ertekes ember vki, h mindig rend van a szobajaban. Nalunk nagyon ritkan van rend minden szobaban, pedig meg takaritonom is van, de az elet nem errol szol. Az enyem semmikeppen. Es ugy gondolom, h ahogy nekem nincs kozom hozza, mas hogyan el, az sem erdekel, mas mit gondol arrol, ahogyan en elek. Ebbe senkinek nincs joga beleszolni.

    Virag, drukk a szuper jegyekhez, de en nem varnek sokat, akarmilyen szuperul felkeszulnek. Nemet mondtal a rendszerre, ami most megmeri oket, ezt keves rendszer szokta joszivvel turni, a magyar oktatasban dologozok pedig eppen nem a toleranciajukrol hiresek (maga a rendszer sem az), tisztelet a kivetelnek.
    Sztem szerencsesek a gyerekeid :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi, pont erre a következtetésre jutottam, hogy iskolába nem járnak, de az iskola méri őket, így aztán nem biztos, hogy ugyanazt a dolgot tartom fontosnak, mint az iskola.
      Mindig Judit barátnémat képzelem ilyenkor magam elég, aki együtt készült a fiával a termi dolgozatra. Judit tanító néni volt civilben, ma 11 gyerek édesanyja egyébként. Naszóval magyarázta a fiának, hogy azt nem kell megtanulni, hogy pontosan hány cm a róka farka, csak azt kell tudni, hogy nagyon hosszú. Levágták fonalból is, hogy a fia lássa a saját két szemével is...
      Erre a dolgozatban az volt az egyik kérdés, hogy hány cm a róka farka? Judit hetekig nem aludt a lelkifurdalástól...:)))
      Aztán az összes gyerekét elvitte Waldorf iskolába. :) Említett fia éppen most fejezi be az egyetemet egyébként. :)

      Törlés
    2. Na, de melyik rókára gondolnak ilyenkor? Vagy én lemaradtam valahol és a róka farok abszolúte egyen hosszú? Akkor viszont miért nem használták mértékegységnek? :D

      Törlés
  6. Kedves Márta! Ha egy lakás/ház többi része tiszta, rendezett, akkor miért is baj, hogy van egy kuckó, ahol mindenki azt és úgy csinál, ahogy szeretne? Ahol kevésbé érvényesek a szabályok, a normák és ahol mindenki élesben gyakorolhatja, hogy mi is az ő értékrendszere. Ha jól (Vekerdy tanár úr bizonyára vitába szállna veled) végezzük a dolgunkat, akkor abban a gyerekszobában is rend lesz előbb-utóbb. Egyébiránt nem értelek, miért is jársz ide. Milyen lelki munícióra van szükséged, amelyet nem kapsz meg máshol, ahol mindenek felett uralkodik a rend és a fegyelem. Ebből a blogból sok minden süt: kreativitás, játékosság, néha még a káosz is és nem kell mindenben egyet érteni Virággal és a módszereivel sem, de úgy vélem, ez sem az építő kritikák közé tartozott. Rendben és fegyelemben sok mindent lehet csinálni, de a gyerekek fantáziája, kreativitása, tudásvágya a rendetlenségben sokkal jobban szárnyal.

    Kedves Virág! Nagyon sok sikert a vizsgátokhoz!

    Egy nem OO-s zugolvasó: Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viki, én is azt tapasztalom, hogy a nagyobbjaim már tudnak rendet tartani maguk körül, megtanulták 14-15 év alatt. Vannak gyerekek, akik hamarabb megtanulják, nálunk ebből a szempontból csak későn érők laknak. :)))

      Törlés
  7. Én megfigyeltem, hogy a körülöttem élőknél azért van rend, mert többnyire egy-két szobában élnek, nincsenek, könyveik, kacatjauk, amikkel jókat lehet játszani, egész nap kint vannak (vagy suliban), hogy bent rend maradjon. Nekem ilyen rend nem kell. Nálunk sincs nagy rend, de igyekszem arra tanítani őket, hogy elpakolják a dolgokat, stb. Szerintem ezt Virág is megteszi. Viszont, ha egész nap csak elpakolnak maguk után, akkor semmivel nem tudnak igazán foglalkozni, mert van úgy, hogy kiszaladnak valamiért, és eltérülnek, de utána szívesen visszaülnek az előző foglalkozásukhoz. Szerintem ez normális. Mi mindig együtt takarítunk, sőt mostanában én csak irányítok, mégsincs rend. És bizony anyósom a fejét fogná, ha látná, na de én sem a rendjét, sem az életét nem irigylem :)

    VálaszTörlés
  8. Virág, köszi, hogy megírtad ezt...
    Szeretnék én is úgy hozzáállni a vizsgákhoz, hogy nem a jegyek a legfontosabbak, de olyan nehéz...
    A legjobbakat a vizsgákhoz! mi csak két hét múlva megyünk!

    VálaszTörlés
  9. Kedves Virág, én szeretem, hogy beengedsz minket az életed nem tökéletes részeibe is. Nagyon hazug és steril egy olyan blog, ahol mindig mindenki tökéletes, jókedvű és soha nincsenek konfliktusok. Persze sokan ezt nem szeretik megmutatni, mert nem illik "kiteregetni a szennyest". Pedig szennyes termelődik és kész. Ahol sok gyerek van, ott nagyobb a káosz, mintha csak egyedül él valaki, vagy csak egy gyerekhez kell alkalmazkodnia. Ahol főznek, ott bizony ragacsos lesz a padló és ahol gyerek van, ott burjánzik a rendetlenség. Persze mi anyák küzdünk ez ellen, minden egyes nap és majd ahogy nőnek, meg is tanulják a gyerekek, hogyan kell rendet csinálni. Nem abból, hogy veszekszünk velük, hanem abból, amilyen példát mutatunk nekik. Ebben márpedig nálatok nincs hiány.
    De vizsga előtt nem ez a legfontosabb. Nekik is nyugalom kell és neked is.
    Éppen ezért (is) nagyon modortalannak tartom, hogy valaki a te üdítően őszinte kitárulkozásodra, amiben érezhető azért a szorongás is (hiszen egy nagy megmérettetés előtt áll a gyerek) egy nagy dorongcsapással válaszol, miszerint márpedig rendnek kell lennie.
    Szerintem meg nem. Ételnek kell lennie. Meg tiszta ruhának. És boldog gyereknek. És főleg kiegyensúlyozott szülőknek.
    Nálatok ez mind megvan - és ez így tökéletes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marcsi, nehéz megtalálni az egyensúlyt a kiteregetés és a beengedés között. Vannak blogok, amelyek szinte csak a gondokról szólnak, hát azokat nem szívesen olvasom. De azt sem, ami nem életszagú.
      Az biztos, hogy Márta nem járt még nálunk, így a hozzászólása engem nem renget meg alapvető hitemben. :)))
      Azért köszönöm, hogy mellettem álltok ennyien. :)

      Törlés
  10. Kedves Virág!
    Sok sikert a vizsgák túléléséhez! Szerintem a gyerekeid többet és stabilabban tudnak, mint az iskolába járó többség. De ez az iskolarendszer egyelőre nem ismeri el az OO-t. Így - cinikusan szólva - nem is kaphatnak az OO-tt gyerekek ötösöket mindenből... :-)
    (Nem rég találtam rá az OO-ra, már 2 gyerekem alsós, nagyon tetszik az OO, de nincs erőm harcolni érte.)

    Bibi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bibi, köszönöm.
      Az OO létnek sok előnye van, és persze hátrányai is. Nem tartom jónak a félévi-évvégi vizsgákat, mert egyszerre kell nagy anyagrészről számot adniuk, szinte olyan megmérettetés ez,mint az érettségi. De ezt választottuk, így nem panaszkodom, csupán izgulok, sikerül-e legalább nagy részét visszaadniuk.

      Törlés
  11. Anyukám 6 gyereket nevelt és mindig ezt mondta: "A lakás van értem és nem én a lakásért!" Marcsival nagyon egyet értek. Étel legyen, rendes ruha és odafigyelő idő:) Szeretek itt olvasgatni, mert rengeteg okos ötletet látok - bár iskolásak a gyerekeim. Még. A 11 éves fiam sportoló, ha ez nem fér meg később az iskolával, kiveszem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Paat, üdv anyukádnak :)
      Nálunk Zsombor űzi a kajakot suli mellett. Napi 3-4 óra edzés, még szombaton is...mellette bírja a sulit, de csak néhány tárgy az, amibe igazán energiát fektet. Valószínűleg hármasai is lesznek,már felkészített. De amíg nyelvvizsgát csinált ősszel, és három előrehozott érettségit tervez, addig nem izgulok. Ja, meg amíg oktv-re készül matekból...jaj, annyira drukkolok neki is, hogy sikerüljön döntőbe jutnia...:)

      Törlés
  12. Azt hittem a vizsgán végre megismerkedhetünk, de úgy látom a nagyoknak később vannak a vizsgák, sebaj, majd legközelebb:-) Nekem eddig nem jutott eszembe izgulni a vizsga miatt, annyira jófej a tanítónéni, meg hát elsőben nincs még valami nagy tét. Úgy képzelem, hogy megveregetik a vállát, jól van, ügyes vagy, de nyisd ki a szád, ha énekelsz.. Remélem nem tévedek.
    Persze Mesinek és Somának már komolyabb nap lesz ez.

    Már nem tudom ki írta, de szerintem azért nem szabad ezt nagyon komolyan venni, mert tiszta jószándékból is kérdezhetnek olyat, amiről nem esett szó, vagy nem a ti logikátok szerint teszi fel a kérdést és természetesen nem kérdeznek meg mindent, amit a gyerek tud, főleg olyan tantárgyakból, ami érdekli. Ez nem azt jelenti, hogy példát akarnak statuálni, legalábbis ebben az iskolában szerintem nem. Én azt próbálom megértetni a lányommal, hogy tök jó, hogy megnézik és segítenek nekünk, de azért ne érezze, hogy őt ezzel minősítik. Én alsóban jobbnak tartom azt a a módszert, hogy beültetik az órára és figyelnek, nap végén meg elmondják, mit gondolnak és kiállítják a bizonyítványt.

    Mesinek és Somának egy kalappal (és az izguló anyukának is)!

    Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nektek nem csütörtökön van a vizsgátok?

      Törlés
    2. Ja, persze elnéztem - a tieteket, nem a mienket - akkor mégis. De nem akarom szétoffolni ezt a bejegyzést. Akkor talán találkozunk, addig is hajrá! Judit

      Törlés