A tantárgyaink közül legnagyobb jelentőséget az olvasásnak tulajdonítok. Az olvasás minden tanulás alapja. Mégis, sokat gondolkoztam rajta, legyen-e egyáltalán olvasókönyvünk. Hiszen az élvezetes, érdeklődő olvasást szerettem volna előtérbe helyezni, a hangsúlyt arra fektetni. Ehhez pedig nem kell olvasókönyv, hanem szépirodalmat kell a gyerekeink kezébe adni.
Éppen ezért Mesi és Soma minden délelőtt ~ 1 órát olvasással tölt. Ehhez ők választhatják ki a könyvet, természetesen néha kell egy kis irányítás is ehhez. Emese például harmadszor olvassa el Pán Péter kalandjait, most éppen egy butított változatot. Nem tett boldoggá a választásával, de úgy döntöttem, ez most belefér.
Soma érdeklődése egészen más, ő rajong a bibliai történetekért, és a szentek életéről szóló könyvekért. Ha ti még nem ismeritek a Mesélő Bibliát, feltétlenül szerezzetek be belőle egy példányt! Gyönyörű illusztrációk, élvezetes stílusban elmesélt, eredetihez hű szöveg...ráadásul sok-sok segítség benne azoknak, akik kedvet éreznek a bibliodrámához.
Ennyivel talán le is tudhattam volna az olvasást, mint tantárgyat, aztán rájöttem, hogy mégsincs igazam. Az életben ugyanis néha (?) előfordul, hogy olyasmit is el kell olvasniuk, ami nem érdekli őket. Aztán a hangos olvasást is gyakorolni kell, és a harmadikos-negyedikes olvasókönyv már a történelem (mint tantárgy) alapjaiba vezeti be a gyerekeket.
Tehát végül arra a következtetésre jutottam, hogy lesz olvasókönyv, és kiolvassuk szép sorban. Az olvasmányait mindig hangosan (is) felolvassa mindkét gyerek, és megoldjuk a hozzá tartozó feladalapokat is. Ezek jól jelzik majd, ha a szövegértés területén valahol megakadnak.
Miután vannak már élményeim olvasókönyvekről, egyértelmű volt a döntésem:
a Romankovics-féle olvasókönyvet vásároltuk meg.
Elolvastam néhány véleményt, tanulmányt, például Turcsán Gábor: Olvasókönyvek tartalomelemzését.
Letöltöttem a minket érintő tanmenetet. ezeket itt találod:
Mivel a drámajáték szívem csücske, örültem mindkét ötlettárnak, melyeket innen tölthetsz le:
Tegnap két verset tanultunk meg, ma Mesi könyvéből másoltam ide az első olvasmányt. Nagyon jó kis beszélgetés kerekedett belőle, mert mindkét gyerek tudott példákat hozni, mikor járt úgy, mint a mesebéli napszámos.
Hogy ez a tanulással ne történhessen meg, átbeszéltük azt is, mire kell nagyon vigyáznunk.
Először is, első a kötelesség. Hogy ezt ne veszítsük szem elől, a feladatainkat mindig leírjuk. Sokáig úgy csináltuk, hogy reggeli után megbeszéltük, mit várok el az adott napon tőlük, ők pedig elmondják, mit szeretnének.
Aztán persze nem értettem, miért nem működik jól ez a rendszer. Egy napon, mikor beleképzeltem magamat a helyükbe, rájöttem, miért...mert arra kértem őket, koncentráljanak a szabadidejükre, és ne a kötelességeikre. Sőt, a kötelességeiket tőlem tudták meg, ahelyett hogy arra ösztönöztem volna őket, hogy a ezeket maguk fogalmazzák meg, és saját motivációjuk vezesse őket a megvalósítás nehéz útján.
Így aztán szerepet cseréltünk. Ők veszik sorra a kötelességeket, és le is írják őket. cserébe én kigondolom, milyen játéknak, programnak örülnének leginkább.
Az OO egyik legnagyobb nehézsége, hogy nem kívülről jövő irányításnak kell engedelmeskedni, hanem magunknak kell felállítanunk a korlátokat, és csak rajtunk múlik, elérjük-e a céljainkat. Nem szabad abban a hamis hitben ringatóznunk, hogy ha kellően izgalmasan tanítunk, és érdekes foglalkozásokat szervezünk, akkor a gyerekeink mindig kezes bárányként jönnek, és kerekre nyílt szemmel isszák a TUDÁST.
Eleinte lehet ilyen élményben részünk, nekem is ebben volt. Ez természetes, hiszen az iskola után valóban izgalmasnak tűnhet, hogy sokkal több játékra, figyelemre van idő és energia. De előbb-utóbb hozzászoknak ehhez az ingerszinthez, és melyik gyerek nem szeretne még több izgalmat, és még több figyelmet?
A tanulás pedig nehéz munka. Sok-sok gyakorlás, és hatalmas akaraterő az, ami eredményre vezet.
Hiába, nincs királyi út! Vannak viszont konfliktusok, néha egy kis hiszti, hogy miért pont most, és tényleg az egészet meg kell tanulni, és miért kell újra leírni, ha csúnya lett az első verzió...
Most még elég, ha elé teszem a saját kezével írt napi tervét, és azt mondom, mi ezt beszéltük meg, ehhez tartjuk magunkat. Mindezt azért írom le, mert nem szeretném, ha a blog alapján bárkiben olyan kép élne a gyerekeimről, hogy minden alkalommal mosolyogva ismétlik, mondják újra, írják másodszor, és javítják harmadszor a hibás számítást. Nem, az OO nem rózsaszínű cukorka, hanem kemény feladat. Nekem is, és nekik is. De az is igaz, hogy ezt a kemény munkát széppé teszik az együtt töltött órák, a sok nevetés, és játék, ami szintén része az OO-nak. Azért a legtöbb blogposztom erről a vidám oldalról szól, és ez így a jó.
:)
Jók ezek a képek. Az egy óra olvasás az egy óra? :) Ezt egyszerű elérni vagy úgy kell őket lenyomni, hogy még 20 perc? (A lányomból indulok ki...)
VálaszTörlésEszter, az egy óra, az 60 perc. Kereken. Felhúzzuk a sütő óráját, és addig olvasás van. Nekem egyszerű volt elérni, de fokozatosan vezettem be.
VálaszTörlés15 perccel kezdtük, és egyszer csak kevés lett, mondták, hogy még befejezik a fejezetet...Aztán lett fél óra, és amikor arra is kicsit rádolgoztak maguktól, akkor emeltem ismét. Az egy órát nem fogom már tovább emelni, mert egy óra után muszáj, hogy mozogjanak egy kicsit.
Szerintem jó ötlet volt, hogy nem szóltam bele, mit olvassanak. Mesinek volt egy-két borzalams választása, a hajam is égnek állt, de nem szóltam. Végül magától letette ezeket a förmedvényeket. (amiket az iskolatársaitól kapott kölcsön...)
Nálunk szerintem az is benne van a pakliban, hogy a hároméves ott "ólálkodik" és legszívesebben a Johi székén mászkál, áll fejre, vagy ott ahol éppen ő ül.
VálaszTörlésBizony, így nehéz dolga lehet Johinak. Hogyan osztod be az időt? Én anno, amikor nálunk voltak így a kicsik, akkor délutáni alvásuk idejében tudtam a nagyobbakkal foglalkozni. Kicsid nem alszik ebéd után?
VálaszTörlésAz otthon oktatás tényleg nagyon nehéz feladat! Minden elismerésem a Tied, hogy ezt vállaltad, és a nehézségek ellenére véghez viszed.
VálaszTörlésÉs nagyon köszönöm a Mesélő Biblia ötletét, mivel a 6 éves fiamat szeretném bevezetni a Biblia világába, de nem találtam olyan könyvet, Gyermek Bibliát, ami megfelelt volna az elképzeléseimnek.
Sajnos Samu már kétéves kora óta nem alszik délután, és nagyon eleven, mindenhova felmászik, fejre áll, már bordásfalat is csináltattunk ....
VálaszTörlésJó volt olvasni a soraidat Virág!
VálaszTörlésÉn is küzdök egy most harmadikos fiammal, sokszor a tanulásban. És pont azt nem látom benne sokszor hogy akarja a tanulást, mert nélküle nem megy. Dacos, morcos, és így nagyon nehéz haladni. Idén mind a három gyermekem hazajön a tanítás után,és itthon ebédel majd tanul(unk). Van egy hatodikos Emesénk, negyedikes Dávid és Bence aki harmadikos. Mindenki lebeszélt róla, mert december elején jön egy picilány is közénk. Nem lesz időm rájuk, stb. De én azt vallom hogy beosztva az időmet, akkor mindre fog jutni napi szinten annyi idő hogy megfelelően megcsináljuk a leckét. Nem hiszem hogy a napköziben, ahol 40 gyerek van, kellően megcsinálná, a leckét. És télen négy óra után inkább már játszon a gyerek, és ne tanuljon. Köszönöm, hogy erőt merítettem az írásodból!
Anikó
Patrícia, nagyon fog tetszetni a könyv, ebben biztos vagyok.
VálaszTörlésEszter, mit gondolsz, Samu vagy Johi a probléma fő forrása? Mármint Johi olvasna-e, ha Samu nem zavarná? Vagy akkor sem igazán szeretne egyedül ücsörögni...?
Anikó, gratulálok a pici lányhoz! Amikor nem dolgoztam, nekem is mindig hazajöttek. Együtt ebédeltünk, és úgy időzítettem a leckeírást, hogy a kicsik aludjanak. Nekem szerencsém volt, mert mindig jó alvó gyerekeim voltak.
Virág, én most jöttem rá, hogy félig-meddig mi is otthon tanultunk... jó, persze jártunk iskolába, de anyu otthon volt, délelőtt minden lehetséges házimunkát megcsinált -vasalás, mosás, főzés stb..- és délután már csak velünk foglalkozott, együtt olvastunk, matekoztunk, verset tanultunk, sokat játszottunk... nahát, én ebbe még bele sem gondoltam... arra emlékszem, hogy én voltam az egyetlen az osztályból, aki nem volt napközis...
VálaszTörlésA Mesélő Biblia ötletet nagyon köszönöm! Mindenképp a polcunkon a helye!
És minden elismerésem, szerintem nagyon ügyes vagy, a józan ész, az átgondolt, rendszerezett munka és a nagy szíved, mind együtt van az OO-ban! Nagyon jó olvasni benneteket!
Köszönöm a gratulációt!:-)
VálaszTörlésÉn is azt szeretem ha körülöttem vannak. Remélem nálam is jó alvó lesz Csenge.
Szép hétvégét!
Anikó
Anka, igen, én is azt hiszem, már tavaly is OO-s voltam, de ez azért egy kicsit más. :) Most kezdem érezni a felelősség súlyát. :o
VálaszTörlésNa nem mintha bánnék bármit is, de tegnap matekoztunk először Emesével, és rádöbbentem, hogy amikor átnéztem a háziját, akkor elég volt csak azt néznem, hogy készen van, és jó a végeredmény.
Most lépésről lépésre köetem a gondolkodását, és bizony sok apró hiba volt benne. Az eredmény ettől függetlenül jó lett, de csak amiatt, hogy nem volt következetes a hibákat tekintve sem. Több, mint egy óráig csináltunk egy feladatot, mire minden a helyére került. Igaz, azt mondhatom, megérte, és pontosan ezért szerettem volna én magam tanítani őt.
Anikó, majd küldünk altatódalt Csengének! :)
Szia Virág,
VálaszTörlésnagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést, egy kicsit talán jobban el tudom képzelni, hogyan tanultok. (Persze ha van energiád, kérlek írj még nekünk erről a témáról).
Napközisként azt tudom ajánlani, aki teheti vigye haza a gyerekét tanítás után. Nagyon meg fogják hálálni. Nálam rengeteg otthonlévő anyuka szinte könyörög, hogy maradhasson a gyereke, és annyira nem értem. (indokok: legalább közösségben van, nem tud tanulni a kicsitől.) Igyekszem ugyan tyúkanyóként dolgozni, mindenkire figyelni, de 44 gyerekkel?
Sok sikert és örömet nektek az otthonléthez.
Anna, 44 gyerek?? Elképesztő!
VálaszTörlésEhhez képest egy síró kistesó...
Írok még, persze! :)
Johanna amúgy is nehezen veszi rá magát az olvasásra, úgyhogy az öccse csak egy plussz, de szerintem az otthonoktatás otthon nevelés is. Vagyis nem csak a mateket kell megtanulni, hanem van olyan, hogy kézzelfoghatót nem tanultunk, de képesek voltunk felülkerekedni egy mászkáló hároméves nyüzsgésén, és legyőztük az önzésünket.. :) neki pedig megtanítottuk, hogy kicsit nyugodjon le...
VálaszTörlésIgazad van, Eszter, egy szülő nevel is, ez természetes. De ez iskola mellett is kötelessége, nem csak az OO során.
VálaszTörlésA Mesélő Biblia tényleg nagyon jó, a mieink főleg úgy szeretik ha játsszuk a végén található játékot is!
VálaszTörlésHa nem fogunk OO-ni, biztos hogy én is úgy szeretném majd, hogy ne maradjanak napköziben a gyerekek. Mi is mind úgy jártuk ki a sulit, és 6-an voltunk.
Áruld el nekem kérlek, hogy a gyerekek hogyan döntik el a kötelességeiket? Mármint honnan tudják, mi a következő állomás? Maga az alapgondolat tetszik, hogy ők tűzik ki a célokat, de ha még nem jártak ott mi alapján választják ki a napi teendőket? Mi felnőttek végigjártuk az iskolát. Körülbelül tudjuk mennyi idő alatt kell eljutni körülbelül milyen szintre. PL összeadás után jön a kivonás stb. És hogy mennyit kell ezt gyakorolni... De egy gyerek biztos nem tűzi ki célul azt hogy NA akkor most megold 1 oldal feladatlapot..
VálaszTörlésTudom ez egy régi bejegyzés, de kérlek válaszolj gyakorlatban hogy működik ez?
Kedves Névtelen!
VálaszTörlésDe, kitűzi. :)
Most, hogy idén már nem itthon tanulnak, látom, és érzem, hatalmasat változtak az itthon töltött egy év alatt is.
Éppen most készül egy egész posztom a témáról, szerintem estére meg is írom. :) Belinkelem majd neked! :)
Köszönöm, hogy régi posztot is elolvastál, és kérdeztél. :)
Virág.