Tudtátok, hogy létezik a "Semmittanulásnapja"?
Íme a bizonyíték
Ne haragudjatok, hogy csak így utólag szólok, remélem, semmit nem tanultatok aznap. :)
Érdekes kérdés azonban, hogy vajon az egész nyár a "semmit nem tanulunk" jegyében teljen-e?
Mielőtt a kérdést megválaszolnám, tisztázni szeretném a tanulás fogalmát.
A tanulás
- köznapi értelmezése: eddig ismeretlen tudás elsajátítása
- pedagógiai értelemben: oktatás során elsajátított képességek
- iskolai értelmezés szerint: bevésett anyag különböző helyzetekben felidézhető
- pszichológiai értelemben : az előzőek mindösszesen. Ez a legátfogóbb értelmezés; minden olyan (teljesítmény-, viselkedésbeli vagy tudásbeli) változás, amely külső hatásra, tapasztalásra, gyakorlás eredményeképpen jön létre.
A feltett kérdést legtöbben a pedagógia tanulás körében értelmezik, és mint ilyen tanulást, ezt nyáron nagyon ellenzem. Persze vannak helyzetek, amikor kikerülhetetlen. (pótvizsga, tetemes lemaradás)
De a nyár alapvetően a feltöltődés, kisimulás ideje, amikor azt csinálhat egy gyerek, amit szeretne.
De itt a bökkenő: mit szeretne?
Ritka az a gyerek, aki csak úgy, önmagától minden pillanatban valami olyan elfoglaltságot keres és talál a maga számára, amely elősegíti a fejlődését. Nem mondom, hogy nem létezik ilyen gyerek, és azt sem mondom, hogy minden pillanatban tökéletes döntést kell hoznunk. De azért minden felelősen gondolkodó szülő törekszik erre.
Ebben a posztban nem a pótvizsgára készülés rejtelmeivel szeretnék foglalkozni, inkább azzal, hogy a tanév során jól teljesítő gyerekek hogyan tudják gyarapítania tudásukat. Nem pedagógiai szempontból értelmezném a nyári tanulást, hanem sokkal inkább pszichológiai értelemben vett tanulásra gondolok.
Hazabeszélek, tudom, de nekem a lapbook a kedvencem. Ebben a műfajban találtam meg azt a tudást közvetítő közeget, ami szerteágazó, tapasztalatokon alapuló, és képes úgy átszőni a hétköznapokat, hogy a gyerekek észrevétlenül tanulnak, mert játszanak, alkotnak közben.
Jó példa erre az időjárás lapbookban található felhőmeghatározó távcső. Soma reggelente ezzel kémleli az égboltot, és jelenti nekünk, lesz-e ebből a felhőzetből eső, vagy sem.
A távcsövet ő vágta, ragasztotta, tehát az "övé".
Szorgosan vezeti a megfigyelési naplót is.
Szinte naponta elővesz egy-egy lapbook-ot, más-más témában, és lapozgatja. Némelyik rongyokban, szétszakadva, de sebaj, erre nem kell különösebben vigyázni, mint egy szép könyvre. Ez azért született, hogy szolgálja őt addig, ameddig szüksége van rá.
Jó, de mi mindent tanul ebből? - kérdezhetitek.
Először is rendszerességet, ami az iskolai tanulás alapja. Aztán megtanulja figyelni a minket körülvevő világot, megtanulja az ok-okozati viszonyokat felismerni. Megnyílik előtte egy olyan szemléletmód, ami nagyon hiányzik a legtöbb magyar iskolából.
A nagyobbakkal már komolyabb lapbook-ot kezdtünk a nyáron, angol nyelven.
Az Újszövetséget segít feldolgozni, amolyan családi lapbook leszbelőle, úgy látom.
Nagyon nagyon lassan haladunk vele, de nem baj. Nyáron nem kell határidőre dolgozni, nem lesz két hét múlva témazáró.
Ráérünk minden egyes Pál levelet elolvasni, lefordítani, átgondolni.
Soma látványosan szembesült azzal, milyen védtelen az ember Isten nélkül.
A Szentlélek fegyverei azonban erőssé tesznek, megvédenek.
(Ef.6, 14-17)
A Szentlélek gyümölcseire érdemes vigyáznunk, ezek nélkül az együttélés pokollá változna.
(Gal.5,12)
Szent Pál útjait is bejelöltük a térképen.
A késztől még igen messze vagyunk, de remélem, nyár végére ez a lapbook is összeáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése