2012. június 2., szombat

Lucus


Olyan furcsa arra emlékezni, milyen icipici csomagnak kaptuk meg annak idején...és bár sokat változott a világ azóta, ő megmaradt ugyanannak az örök mosolygós-vigyorgós valakinek, aki mindig is volt.

Élete első percétől kezdve hihetetlenül tevékeny volt, és aktív. Hajnali ötkor felkelt, és folyamatosan csinált valamit. Kalapált, kért, utasított, kérdezett és mondott...

Ahogy iskolába került, ez az impulzivitása semmit sem csökkent....a zeneiskola összes tanszakát végigjárta a hegedűtől a népi furulyáig szinte minden hangszeren játszott. :)
Mivel minden tanára tehetségesnek mondta, azt gondolta, csak ott időzik el hosszasabban, ahol ez a  tehetség kevésnek bizonyul. 
De nem jött össze, egyszerűen ő minden hangszer kedvence volt.


A tanító nénik soha egy rossz szót nem tudtak róla mondani. Bár kétségkívül szerette megúszni a szellemi kalandokat, de állandósult vidámságával mindenkit levett a lábáról.
Emlékszem, még én is könnyekig hatódtam rajta egyszer, pedig aztán engem megedzett ez a lányka rendesen...
Történt, hogy a boltban kikönyörgött egy fél literes kólát. Nemigen örültem ennek, de valamiért mégis megkapta azzal  a kikötéssel, hogy Zsombival meg kell feleznie. Nagyon boldog volt, rázta is hazáig a flakont, nagy boldogságában...
Ahogy beléptünk, már bontotta is...na gondolhatjátok...mire Lucus nagy szomorú szemekkel nézett rám:

-Szegény Zsombi...az ő fele kifolyt...:(

Hát igen, így látta a világot, mert a világ is így látja őt.




Nagy trauma volt számára az iskolakezdés...nem akart ő még felnőni, és azóta is az ovi emlékéből él. 
Örökké ovis...tökéletesen illik rá ma is. 
Alig volt két éves, mikor megállt az ovi kerítése mellett, és könyörgőre fogta, hogy ő ide szeretne járni. nagy nehezen kibírta három éves koráig ovi nélkül. :)
De hogy most hogy bírja ..hát nehezen.
Egyetlen esélye azért maradt...az óvónőképző főiskola. :) 




Én meg közben látom, hogy van benne valami különleges, ami szeretne napvilágra jönni. Egy olyan világ, amely még keresi az utat, hol így, hol úgy...én meg titkolt izgalommal lesem, mi születik majd belőle.

Hallgassátok a zenét csukott szemmel, nézzétek a képeit nyitott szívvel. :








Most persze bennem sok év átszaladt , talán összefüggéstelen voltam, nem tudom. 
Azt látom, ovi ide vagy oda, a lányom felnőtt. 
A Luca-nevelde befejeződött, a Luca-növelde meg most kezdődik igazán.



8 megjegyzés:

  1. én csak pityergek itt ... ez egy ilyen reggel ...

    VálaszTörlés
  2. Én is. Főleg az utolsó mondaton.Nekem is 18 éves lett a legnagyobb....

    VálaszTörlés
  3. Ez a bejegyzés szíven talált, nagyon szépen írsz Lucusról...

    VálaszTörlés
  4. egy édesanyának az a legnehezebb, amikor a gyermekét el kell engednie....de akkor is,a TE kislányod marad! :) Hajni

    VálaszTörlés
  5. Ez de szép volt!!!

    Egy másik Hajni

    VálaszTörlés
  6. Szia Virág! Hogy lehet "lelkileg túlélni"?

    Van egy ABBA szám, ami arról szól, hogy nemrég még fogtam a kezed iskolába menet, de egyszer el kell engedni(Slipping through my Fingers).

    Akárhányszor hallom, elbőgöm magam, mert az én kislányom még csak 10 éves és fogja a kezem, de érzem, hogy az együtt eltöltött idő nagyrésze már biztosn eltelt és észre sem vettem, tegnap még pici volt ma meg már kiskamasz.

    Látom a pici kezét és az ujjait és annyira gyorsan eltelt az idő, olyan szívesen megállítanám. Tudom hogy nagyon önző dolog de annyira szeretem fogni a kis kezét.

    HOgy lehet, hogy eltelt 10 év???? Miért ilyen gyorsan??? M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ember lánya mindig is a lánya marad, csak más lesz az élete... elköltözik, férjhez megy, unokákat hoz haza... de attól még te maradsz az anyukája... csak majd már nem kell etetni meg rászólni, hogy ezt csinálja ahelyett, mert most már egyedül dönt.. de ez nem is akkora baj. :) Ugyan.. minden kornak megvan a maga szépsége.. és milyen jó, hogy 70 évesen nem kell 0-24 órában 10 éves gyerekekre figyelni, maximum nagymamáskodni felettük néha... :)

      Törlés
  7. Magamra ismerek az írásodban.Én minden bizonnyal pályát tévesztettem.Bár cseppet sem bánom,hogy így alakul és Isten ide vezérelt.Szociális területre és nem képzőművésznek.Kreativitásomat két gyermekem mellett viszont jól kamatoztathatom. Édesanyám pedig még ha ritkán is,de örül az ő drága 3. és 9.unokájának és amikor csak teheti ellátogat hozzám,vagy nyitott ajtóval és karokkal vár haza.
    Kedves Virág kívánom,hogy neked is részed legyen ebben a csodában és Lucának is,hogy megőrizhesse gyermek szívét.

    VálaszTörlés