2012. június 12., kedd

Csincsi, Galuska, Klári...ki is?

Igen, Ő a soknevű. Becéztük így is, úgy is, és ő mindről azt hitte, ezentúl így hívják.
Pedig Klára az eredeti neve, akit Édesanyám után kapott.
Íme, ők ketten :)


Amikor valahol be kellett mutatkozni felsorolta az összes nevet, amit valaha is hallott. Én meg szabadkozhattam, hogy hát van ám neki egy becsületes is...:)
Nagyon különös kislány volt, és ez nem csak múltidő.
Ahogy megszoktam Marci egyszerűségét, problémamentességét, olyan nehéz volt Csincsi bonyolult lelkét megértenem.
Ma sem mindig sikerül...

Alig volt pár napos, mikor észrevette az ágyában lévő színes textillabdát, és erre kúszott fel alvás előtt. Nem akartam elhinni, hogy ezt tudatosan véghezviszi alig 1-2 hetesen, de egyszer végignéztem, és döbbenten láttam, hogy addig mocorog, míg a labdusra nem fekszik. Ez a labdus azóta szétesett, de belevarrtam egy párnahuzatba, és még mindig az ágyában van. 
A haját először iskolakezdésre vágtuk le, akkor is óvatosan csak az aljából egy picit.
Nem tudom, miért volt ez nekem olyan fontos, de valamiért mindig úgy éreztem, ebből nem szabad elvenni egy centit sem. 


Egyik perc vigyorból úgy meg tud sértődni, hogy napokig táncol az egész család a kegyeiért, és semmi eredmény...


Aztán egy finom falat, és újra mosolyog...


A szeretetnyelve az ajándék. Emlékszem, alig látszott ki a földből, mikor anyák napjára már saját, külön ajándékot kaptam tőle. És a kapott dolgait is külön figyelemmel őrzi, vigyázza. Egy darabig a párnája alá dugdosott el mindent, amit kincsnek gondolt. Megmosolyogtam ágyhúzáskor a sok mütyürt, meg kavicsot, elszáradt virágot, ami ilyenkor előkerült onnan.

A klasszikus szereplő alkat. Sosincs lámpaláza, mindig ki tud állni a közönség elé, és sosem sül bele semmibe. Ha meg mégis, akkor bájos mosollyal képes újrakezdeni. 


Állatorvosnak készül, már vagy 10 éve, nagyjából azóta, hogy beszélni tud. 
Lovak, tengerimalacok, és most kutyák bűvöletében él.


Kedvenc hangszere a fuvola. Nagyon kitartó gyakorló, képes volt egy-egy darabot addig nyúzni, amíg a lehető legjobban nem sikerült elfújnia. Sosem értettem, egy kicsi gyerek hogyan képes ennyire kitartó lenni. 
Nagyszerű élmény, hogy minden gyerekemtől tanulhatok valamit, aminek bennem a  szikrája sincs meg...

12 megjegyzés:

  1. Épp a múltkor gondolkodtam, mi lehet Csincsi igazi neve.. Olyan szépek mindannyian! Jó helyre születtek:)

    VálaszTörlés
  2. Nem szóltam eddig hozzá egyik gyerek-poszthoz sem, nem is tudom, miért.
    De most muszáj. Tulajdonképpen semmi oka sincs a mostnak, csak valahogy úgy éreztem.
    Írhatnám, hogy csodálatos családod, gyerekeid vannak, de ezt úgyis tudod.
    Engem sokkal inkább megérint, ahogy Te látod őket, határtalan szeretettel, a hibáikkal együtt, őszintén. Azt hiszem ettől olyan megindító ez a sorozat.
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mostanában sokszor gondolok vissza arra, amikor még kicsik voltak. Eltűnődöm rajta, hogy mennyire lehetett már akkor sejteni, milyenek lesznek úgy 10 év múlva...és lám, a 10 év elrepült .)

      Törlés
  3. Én az Állatorvosi Egyetemen dolgozok mint könyvtáros, ha bármiben tudok segíteni, vagy kíváncsi a kislány valamire, szólj nyugodtan. Az állatorvosok között sok a zeneszerető, kis kórus, zenekar is van.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik ez a sorozat, Virág! Olyan jó a te szemeddel látni a gyerekeidet. :D
    A labdusos sztori nagyon tetszik! Én magam is valami hasonlót tapasztaltam a most 1 hónapos csöppemnél. 2 hete vettem észre, hogy jobban be van takarózva, mint ahogy én betakartam. Mivel épp anyósoméknál voltunk, azt hittem, hogy anyósom aggódott érte, hogy megfázik, és ő takargatta be még jobban. De itthon is megismétlődött egy párszor a rejtélyes esemény, és rajtam kívül más nem nyúlt hozzá... Szóval ez a kis babóca addig mocorog, amíg nyakig felügyeskedi magára a takarót... (Hason szokott aludni, szóval így kicsit egyszerűbb a dolga, de engem még így is meglepett...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye-ugye? Annyira megkapóak ezek az első megnyilvánulásai az akaratuknak! :)

      Törlés
  5. Hát Virág.... Én emlékeztem, hogy a ti Csincsitek igazából egy Klári. és milyen érdekes, hogy "nomen est omen", hiába kapnak mindenféle beceneveket. Sok hasonlóságot találtam a saját Kláránkkal. Egészen megdöbbentő!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg?
      Én a Marcikkal szoktam ezt érezni. :)

      Törlés
    2. Marcik nincs - sajnos... :-)

      Törlés
  6. Nagyon szeretem olvasni, ahogy a gyermekeidről írsz. :)
    Ami Bennük megvan, az valahol Benned is, hisz Tőled öröklik, Te adod át Nekik, Te ismerteted meg Velük, Te állítod rá arra az útra Őket. :) (És persze az Édesapjuk)

    VálaszTörlés