Az októberi Élő Kenyérben találtam az ötletet, készítsünk kis méretű rózsafüzért, mely mindig kéznél van.
A miénk az iskolatáska cipzárján landolt, így reggelente az autóban is eszünkbe jut.
A zseníliadrótos ötlet innen származik.
Nyáron, amikor az esték kevésbé rohanósan teltek, recitálva énekeltük együtt a gyerekekkel.
Nem állítom, hogy óriási sikere volt, de egy kamasz szájából már azt is értékelem, ha annyit dörmög, hogy "nem olyan rossz", és másnap este is mellénk ül.
A két kicsinek aludnia kellett volna, míg mi imádkozunk, így aztán ők óriási lelkesedéssel énekelték végig. :)
Aztán kiderült, ők esténként most is elkezdik...aztán persze belealszanak.
Mesi kérdezett is egyet:
-Anya, hogy is volt a rózsafüzér? Először mondok 10 "Üdvözlégyet", utána meg 10 "Asszonyunk Szűz Máriát"?
Ilyenkor mindig paff leszek. Hová lesz az a sok információ, amit beletöltögetünk a fejekbe? :))))
Mindegy, újra és újra elmagyarázzuk.
Találtam egy helyes kis könyvecskét ezen a blogon.
Elkészítettük mi is, egy kicsit több információt gyömöszöltünk bele, hátha...:)
Kedves Virág!
VálaszTörlésNagyon köszönöm ezt az értékes anyagot. A Rózsafüzér az egyik legnehezebben megmutatható imádság kisgyermekek számára, legalábbis a hitoktatói munkám során mindig azt tapasztalom, hogy nem szeretik a gyerekek.
Ezzel az anyaggal azonban közelebb tudom vinni hozzájuk ezt a gyönyörű imádságot.
Köszönöm egyúttal a többi értékes munkát is, amit itt a honlapján találtam.
Őszinte tisztelettel: Havantai Kornélia