Nem tudom, nálatok hogy van ez, de az én gyerekeim már modern gyerekek. Ezt onnan tudom, hogy a gyapjú pulcsi szúrja őket. Mivel egyik szenvedélyem a turkálók látogatása, fájó szívvel hagyom ott a szebbnél szebb, értékes gyapjú pulcsikat, zoknikat. Néha azonban nem sikerül...a szenvedély már csak ilyen.
A múltkoriban Mesit leptem meg egy rózsaszín-lila zoknival, gondolván, majd melegíti lábacskáját a hideg nyirkos őszi napokon. A zokni azonban szúrt, Mesi szerint gombostűkkel van tele. Mit van mit tenni, a zokni gombolyagban végezte.
Aztán mikor ezeket a csinos kis makkokat készítettük, eszembe jutott a gyapjúzokni...meg a nagymama pulóvere, meg a nagypapa pulóvere...nosza, felfejtettem ezeket is.
A nemez ugyanis nem más, mint gyapjú, és akkor hátha működik a dolog a százéves pulcsikkal is!
És lőn, működött.
Ennyi fonalból egy kis makkocska jön ki pontosan.
Csak fogod a fonalat, két tenyered közé veszed, beszappanozod, gömbölyíted, leöblíted a csap alatt, majd újra szappanozod, egészen addig, míg kemény kis golyóbis nem lesz belőle.
Ragasztópisztollyal (esetleg technokollal) beragasztod a makk kupacsába, és kész.
Nemsokára megmutatom, nálunk mi lesz belőle. :)
PS. utánanéztem a neten ennek a pulóveres nemeztémának, és mint máskor is lenni szokott, kiderült, ismét nem találtam fel a spanyol viaszt. :)
Hogy ez már megint mekkora ötlet! Heni, kollégád.
VálaszTörlésRemek ötlet kíváncsian várom nálatok mi készül.
VálaszTörlésDe jó, hogy kiraktad a karácsonyszámolódat!
VálaszTörlés