2011. szeptember 1., csütörtök

2011.szeptember 1

Csodálatos egy évet hagytunk magunk mögött, igyekeztem minden percét élvezni, átélni. Úgy érzem, sikerült.
Mégis kérlelhetetlenül elérkezett a nagy nap, szeptember elseje, és gyerekeim újra iskolapadba ülnek.
Rengeteget gondolkoztam, mit és hogyan írjak meg abból a három hónapból, mely mögöttem van, és melynek minden napján feltettem magamnak a kérdést: hogyan tovább?
Nagyon szerettem volna, ha idén is itthon tanulhattunk volna. 
Azt azonban el kellett fogadnom, hogy Magyarországon az otthonoktatás meglehetősen zilált törvényi háttérrel működik. Egyik oldalról elvben mindent lehet, másik oldalon pedig a "minden" hamar semmivé mállik.
Természetesen maradhattak volna magántanulói státuszban a gyerekeim, de jelenlegi iskolánk érthető okokból kifolyólag ezt nem támogatta. Minden hátrányával együtt elfogadták volna a döntésünket, és ezért köszönettel tartozom.
Mégis, ennél sokkal többre van szüksége egy otthonoktató családnak. Támogatásra, segítségre, ami az iskola részéről többletmunkát kíván. A mai magyar viszonyok közepette nem szívesen terhelnék egy pedagógust sem azzal, hogy más módszereket keressen a számonkéréshez, esetleg másik tankönyvből szedjen össze típusfeladatokat a vizsgára, saját szabadideje terhére jelöljön ki vizsgaidőpontokat, és még sorolhatnám.
Próbáltam keresni olyan iskolákat is, melyek OO pártiak, és támogatólag viszonyulnak az otthonoktatott gyermekekhez. Sajnos ezek az iskolák messze voltak. De a legnagyobb bajt nem is ez jelentette. Sokkal inkább az, hogy ide is elért a bürokrácia keze, mely előírja, hogy heti hány tanórát kell skype előtt töltenie az otthontanuló nebulónak.
Nos, ha valamit nem szerettem volna, akkor ez az. Véleményem szerint ez sokkal rosszabb, mint az iskolapadban ülni, ez egyszerűen elfogadhatatlan feltétel számomra.
Ennyit a kesergésemről. 

Természetesen a gyerkőcök hetek óta tudják, hogy újra a megszokott osztálytársak várják őket. Emesének természetesen minden jó, Soma mérsékelt lelkesedéssel várja a holnapot. Azt azért sietve igyekezett leszögezni, hogy "pusziszkodás nem lesz."
Azért bennem mozgolódik a kíváncsiság, hogyan is helyezik el magukat abban az osztályközösségben, ahonnan egy évet hiányoztak. Vajon hol a helyük, egyáltalán van-e helyük...
Nos, megnyugodtam, mindketten egészen jó helyre árazták be magukat. :)



Azt hiszem, különösebb magyarázatot nem igényel, melyik Jelly baby mit jelképez. :)
A gyerekeknek annyit mondunk, hogy íme egy rajz az osztályodról. Melyik manó vagy te a sok közül? Színezd ki!
Próbáljátok ki, érdekel, hány fa alatt hasaló, fáról zuhanó, magányos, vagy másokat felsegítő, stb gyerkőc ül az iskolapadokban.

És akkor mi elindultunk...


...az életünk (és a blog) megy tovább...

33 megjegyzés:

  1. Kedves Virág!
    Semmi gond nem lesz nálatok ezzel, minden megy tovább, mint eddig, csak közben közösségben lesznek a gyerekeid. Így a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad-hogy ezzel a sablonnal éljek, mert te annyi pluszt adsz nekik! Én pedagógusként is tudtam, hogy egyedül a szeretet az/még a pedagógusoknál is/,aminek hatására hegyeket lehet a gyerekekkel megmozgatni. Nagyon sokat tanulok tőled nyugdíjas pedagógus nagymamaként. Köszönöm! Olga

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom, pedig annyira szerettem olvasni, mi mindent csináltatok otthon. És a gyerekeknek is biztos nehéz, hogy most már tudják, lehetne jobb is...

    VálaszTörlés
  3. Jaj, de sajnálom..én is gondolkodtam az OO-n, de nekem a másodikom még csak most ment elsőbe, nagyon szomorú, hogy ezt az oktatásformát nem támogatják Mo.-on. Mi is sokat nézelődtünk Nálatok, és biztos vagyok Benne én is, hogy nem lesz gond a visszailleszkedéssel és azzal sem, hogy annyi mindent tanulhatnak még Tőled pluszban. Szerencsések, hogy ilyen Anyukájuk vagy!!

    VálaszTörlés
  4. "Sokkal inkább az, hogy ide is elért a bürokrácia keze, mely előírja, hogy heti hány tanórát kell skype előtt töltenie az otthontanuló nebulónak."

    Virág erről írnál bővebben, vagy adnál egy linket, mert én ilyenről nem tudok?

    VálaszTörlés
  5. Itt nálunk az önkormányzat, mint fenntartó egyszerűen megszüntette a lehetőséget. Csak egészségügyi okokból lehet magántanuló valaki. Még azok sem, akik külföldön vannak. Be kell iratkozniuk valamilyen iskolába. Nem mentem utána keményen, mert fárasztó ez az egész, de igazgatónőnk szerint városi szinten szabályozták idéntől így. Sok sikert nektek. Mi nem voltunk túl sokáig kint, de az biztos, hogy a fiam megerősödött, ügyesedett. Most már nagyon várta a sulit.
    Sok sikert nektek is.

    VálaszTörlés
  6. Én is sajnálom, Virág. Nagyon érdekes és hasznos volt az otthonoktatásod, nem otthon oktató szülőknek is, sokat tanultam Tőled és sok ötletet kaptam. Remélem, ezek ettől még maradnak :)

    VálaszTörlés
  7. Olga, Timi köszönöm. Azt remélem, ezután is fogunk itthon tanulni. :)
    Hajni, ők az iskolát is élvezik, ott mást kapnak nyilván, mint itthon, de végülis a suli is lehet jó, és ebben nekünk azért szerencsénk van.
    Borsoo, bizony sokszor kevés, hogy engedélyeznek valamit, a támogatás meg nincs meg mellette. Azt hittem, elég lesz az engedélyezés, de sajnos támogatás híján ennek sok buktatója van.
    Bergamott, sajnos linket nem tudok neked adni, mert ez nem egy központi utasítás. Mármint a skype.
    Ahogy én tudom a történetet, ezek az iskolák kaptak egy ellenőrzést, és ennek hatására vezették be a skype rendszert, mint kiskaput. Így ugyanis megkapják az OO-s gyerekek után is a normatívát. Ha erről le kellene mondaniuk, náluk sem tudna működni a magántanulói státusz, gondolj bele, miből fizetik a tanító nénit, ha 20 gyerek helyett csak 10 után kapnak pénzt?
    Ha viszont pénzt kapnak az OO-s gyerekek után, akkor azokat be kell vonniuk a suli életébe, nyilván...ezt így tudták megoldani.
    Angéla, igen, az igazgatókon múlik az egész szabályozás, ezért ez helyileg más és más lehet.
    Érdekes, azt írod, "nem voltunk túl sokáig kint", én úgy gondolom, éppenséggel bent voltak a gyerekeim, amíg itthon voltak. Most vannak kint. :)
    Timi, marad minden. :)
    Tulajdonképpen nem szabadna sok dolognak változnia emiatt. :)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon sajnálom Virág, főképp ,hogy Robin fiam kezdte az iskolát. Azért ugye továbbra is megírod a jó ötleteidet a blogra?Olyan sokat tanultam belőlük.

    VálaszTörlés
  9. Virág: Nos, igen, mint mondtam, nem túl sokáig, így mi nyugalmas kintlétnek éltük meg. :-)

    VálaszTörlés
  10. Minden jót kívánok nektek az új tanévben!

    Mazsianyu

    VálaszTörlés
  11. Ó, Virág! Én annyira sajnálom!
    Szerintem nagy butaság a pánik az iskola részéről. Soha nem lesz annyi oo-s gyerek, hogy ők vinnék csődbe az iskolákat. A szülők nagy többsége nem vágyik arra, hogy otthon oktasson.
    Reméljük a legjobbakat!
    HajniM

    VálaszTörlés
  12. Első gondolatom az volt, hogy sajnálom. A második pedig az, hogy milyen nehéz lehetett meghozni ezt a döntést. És hogy én milyen nagyon tudom tisztelni azokat, akik elveket, vágyakat és mindent feladva tudnak változtatni, ha a másik érdeke azt kívánja. Mert nyilván úgy döntöttél, ahogy a gyerekeidnek szerinted a legjobb. Akkor is, mikor elkezdtétek, és most is, hogy abbahagyjátok. Sajnálom, hogy kényszerből kell abbahagyni, és örülök, hogy nem kudarc miatt.
    Szívből kívánom, hogy tudjátok a legjobbat kihozni ebből a helyzetből is!!!

    VálaszTörlés
  13. Sajnálom. :-( Ugyanakkor természetesen kívánok nektek nagyon-nagyon boldog iskolaévet!
    Az új közoktatási törvény amúgy sem nagyon fog teret hagyni az OO-nak, azt hiszem, félve figyelem a híreket, ami eddig kiszivárgott, az minden, csak nem jó.... Már most keresem a lehetőséget, mert úgy tűnik, ha ebben az országban maradunk, akkor bizony az oo mint olyan nem lesz elérhető számunkra. Mit szólsz az egész napos iskola tervéhez? Őszintén, nekem égnek áll a hajam, hogy egy hatéves gyereket is egész napra iskolába kényszerítenek... Nem tudom, hogyan lehet majd más alternatívát keresni, nem tudom, mi lesz három év múlva, mire nálunk is aktuális lesz ez a dolog.

    VálaszTörlés
  14. Kedves Virág! Sajnálom én is, hogy így történt. Nagyon sokat tanultam tőled az elmúlt tanévben, sok jó ötletet adtál, fiad egyidős az én fiammal. Egy éve találtam rá az oldaladra, remélem a továbbiakban is megosztod velünk jobbnál-jobb ötleteidet. P. Erzsi

    VálaszTörlés
  15. Köszönöm a sok jókívánságot, ismét. :)
    Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeimnek ez IS jó év lesz.
    Gabka, én már el sem merem olvasni a Hoffmann Rózsa-féle koncepciót, bár Hoffmann Rózsa annak a giminek volt igazgatónője, ahová a nagyobbjaim járnak. És nagyon jó gimi, szuper tanárokkal.
    De hogy 3 évesen kötelező legyen az ovi...csak kapkodom a fejem...hogy a gyerekek délután is suliban legyenek...Somát 11:45-kor hozom haza, itthon ebédel, utána tanul, vívni megy...miért nem jó ez így?
    És nem csak a hatévesről van ám szó, hanem a 13-14 évesekről, akiknek rengeteg szóbeli tanulnivalójuk van, nem pusztán írásbeli feladataik. Mikor állnak majd neki, hogy törileckét, földrajzot, egyebet tanuljanak? 5-kor? Ez esetben lőttek az edzéseknek, a hangszertanulásnak, és egyéb különóráknak...pont azoknak, amit legalább élveznek, és amelyekben belső motiváció hajtja őket.
    Erzsi, és mindenki, persze,. minden marad a régiben, nemsokára jövök is az első fecskékkel! :)

    VálaszTörlés
  16. Rengeteget tanultam az írásaidból és sok olyan gondolatot indítottál el bennem, mely talán eszembe se jutott volna... Mindig élmény volt számomra, hogy elolvassam mit is csináltatok aznap az otthonsuliban. Óriási dolog! Mégis az idén nekem is leosztották a lapot, hogy egy magántanulói státuszra igent vagy nemet mondjak. Nemet mondtam. Nemet mondtam, mert olyan szülő kérte, akinek a mindennapjaiban és eddigi gondoskodásában nem láttam a garanciát a sikerre, az eredményes tanév befejezésre. Igazából mondhatok-e én nemet? Szerintem élből nem. Az írásos szülői kérelem után három napon belül a családsegítő szolgálathoz kell eljuttatnom az igényt, majd ők környezettanulmányt végeznek és egyet nem értés esetén a jegyző mondja ki, hogyan teljesítse a tankötelezettségét a tanuló: mindennapos iskolába járással vagy magántanulóként. A helyzet megoldódott! A család továbbállt, mert én macerás voltam. Egy másik faluban (anélkül, hogy bármit is tudtak volna a gyerekről, a családról - igent mondtak!). Egy napot sem aludhattam volna tiszta lelkiismerettel, ha erre a kérésre igent mondtam volna.
    Nem értem, hogyan lehet normatívát lehívni a skype-os megoldásra... Meglátásom szerint törvénytelen. A szülői jogon igényelt magántanulói státuszra nincs normatíva. Hangsúlyozom: nem a normatíva miatt nem támogattam a kérelmet.
    Virág! Olyan szép ajándékévet kaptál, mely keveseknek adatik meg. Nekem ez tetszett igazán és én is éltem volna vele... Erika

    VálaszTörlés
  17. Erika, köszönöm a hozzászólásodat, nekem sokat jelent. :)
    Minket nem az vezérelt tavaly az OO felé, hogy az iskola létjogosultságát vontuk volna kétségbe. Egyszerűen így láttam jobbnak, élhetőbbnek az életünket. Rengeteg előnyét láttuk annak, hogy a gyerekeink itthon maradjanak. Az iskola elengedte őket, ezért mindig is hálás maradok, és köszönettel tartozom.
    Azt viszont be kell látnom, hogy az iskola iskola maradt, míg mi itthon eltávolodtunk az iskolától. Nem volt ebben semmi rossz, ugyanúgy tanultunk, de nem az iskolában használatos módszerekkel, hiszen két különböző korú gyereket nem lehetett ugyanúgy tanítani, mint huszonöt egykorú gyereket. Egészen más módszereink kezdtek alakulni, formálódtak a tantárgyaink is. Válaszút elé kerültem, mert ha valaha is vissza szeretnénk térni a magyar oktatási rendszerbe, akkor nem célravezető más útra tévednünk. Márpedig Emese nagyon készül abba a gimnáziumba, ahová a nagyobbjaink is járnak. Ebben a tanévben meg is próbálja a felvételit, reméljük, sikerülni fog neki. Egyszóval neki igencsak fontos, hogy mégis iskolába járjon. Soma pedig, mint legkisebb, amúgy is túl sok kivételezésben részesül, lehet, hogy jobban jár, ha kicsit megtapasztalja, hogy bizony vannak helyek, ahol ő is egy a sok közül. Bár anyai szívem ilyenkor darabokban. :))))
    A normatíva kérdéshez hozzászólni nem tudok...jogosnak érezném, hogy az iskola a magántanulók után is kapjon pénzt, hiszen akkor tudja megfelelően támogatni ezeket a családokat.
    Annak ellenére, hogy a mieink visszatértek az iskolapadba, továbbra is azt gondolom, hogy az OO egy nagyszerű lehetőség, kár lenne felszámolni, megnehezíteni a családok számára.

    VálaszTörlés
  18. Minden soroddal egyetértek: kár lenne felszámolni az oo-t. Reálisan kell látni, hogy nem mindenki tudja ezt sikeresen csinálni, de az iskola támogathatná és segíthetné azt a családot, aki megpróbálná vagy csak részben tudja teljesíteni feladatát. Ehhez viszont pénz kellene azok után a gyerekek után is, akik mellé szaktanári támogatást kellene rendelnem. Létezhetne részbeni oo is! Szóval nagyon korszerűtlen és rugalmatlan a hozzáállás! Mivel a finanszírozás eleve korlátozó-leszabályozó, valóban csak a tutira sikeres próbálkozásokat meri támogatni az intézmény felelősséggel. Amit fentebb írtál a jelenlegi változásokról én is fenntartásokkal és aggódva figyelem és hallgatom. Egyik nap nevetnék, másik nap sírnék. ... és benne van a mindennapi imáimban, hogy végre történjék már valami pozitív, konkrét lépések, végre vonja már le valaki a következtetést, hogy az oktatási-nevelési feladatokra érdemes költeni és a JÓ pedagógusokat megbecsülni. Szeretettel üdvözöllek, szép napokat a gyermekeidnek az iskolában: Erika

    VálaszTörlés
  19. Létezik részleges oo: az a skype-os rendszer. De ott nem magántanulói státuszról, hanem részleges felmentésről van szó, amennyire én tudom.

    A magántanulói státusz meg a részleges felmentés között az a különbség, hogy előbbi után nem jár normatíva a sulinak, utóbbiak után igen.

    A gyakorlatban úgy néz ki a dolog, hogy míg a magántanuló törvényileg fel van mentve az összes tanóra látogatása alól és vizsgával ad számot a tudásáról, addig a részlegesen felmentett tanulónak rendszeres időközönként, pl. hetente vagy havonta be kell járnia az iskolai tanórákra. Eddig ez valóban így is működött: voltak/vannak olyan otthonoktatók, akik részleges felmentéses hivatalos státusszal otthonoktattak. Ők a rendszeres iskolalátogatás mellett a magántanulókéhoz hasonló módon vizsgával adtak számot a haladásukról.

    A szigorítás nem a magántanulóságot érintette, mert az után eddig sem, ez után sem jár normatíva a sulinak. Hanem a részleges felmentést kötötték gyakoribb tanóralátogatási kötelezettséghez, amelyet nyilván elég nehézkesen tudtak volna megoldani a távolabb lakó családok. A skype-rendszer erre a problémára adott megoldást.

    Tehát nem arról van szó, hogy a magántanulóságot skype-os 'tanóra-látogatáshoz' kötötték volna. A részleges felmentést kötötték rendszeresebb tanóralátogatáshoz, amit skype-os tanóra-látogatással lehet megvalósítani. És bár a skype-tanulás nem mindenkinek tetszik (nekem sem), de tény, hogy mostantól az ilyenfajta kötelező virtuális iskolalátogatás miatt a részlegesen felmentett tanulóknak nincsen vizsgakötelezettsége sem: mivel a tanárok hétről hétre értékelni tudják a skype-tanulók haladását. Ez pozitívum azoknak az otthonoktató családoknak, akik a vizsgát eddig nehéz tehernek érezték.

    A törvényváltozásokról az a véleményem, hogy szerintem sem a jelenlegi, sem az új szabályozás nem fogja ellehetetleníteni az oo-t. Igaz, hogy ezután még fontosabb lesz egy kooperatív jó sulit találni hozzá, de az nem lehetetlen: meg lehet találni az ilyen iskolákat.

    Az ovi-kérdés is olyan, hogy egyelőre van lehetőség felmentést kérni az utolsó, kötelező ovis év alól, és szerintem ez a lehetőség a hároméves kortól kötelező ovira is állni fog. Persze utána kell járni, és találni kell egy együttműködő ovit, de az sem lehetetlen.

    Egyelőre ezzel kapcsolatban szerintem nem érdemes túlzottan pánikolni, úgyis meg fogjuk látni, hogy mi lesz. Ne kapáljuk el teljesen az oo-t, mert még létezik. Törvényileg, legálisan lehet ma Magyarországon ezt választani és tud jól működni- nem csak rövidtávon. Jó reménység szerint ez a törvényváltozások közepette is így marad.:)

    Virág, nagyon sajnálom, hogy abbahagyjátok az oo-t, de kívánom nektek a legjobbakat a továbbiakra nézve.

    VálaszTörlés
  20. Eszti, papírforma szerint biztosan igazad van, ebben nem kételkedem egy percig sem. De lássuk be, kevés iskola igazgatója örül annak, ha nem kap az OO-s gyerek után egy fillért sem. Mert előbb-utóbb az iskola zárhat be. Jó, ez persze vízió, mert ennyi OO-s kisdiák sosem lesz, de az is igaz, hogy ma az iskolák nem dúskálnak az anyagi javakban. Minden fillérre szükségük van. Tudok olyan iskoláról, ahol komoly gond kifizetni a tanító néni és a napközis bérét, mert "csak" 15 gyerek jár az osztályba, és ez a pénz erre nem elég. Az önkormányzat folyton szorongatja őket. Szerinted ebben a helyzetben tud örülni egy igazgató egy OO gyerkőcnek?
    Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekünk a skype-os rendszer mellett is kellett volna vizsgáznunk. Az OO barát suli hallani sem akart arról a lehetőségről, hogy skype nélkül vegyen fel gyereket. Tehát ezek szerint a teljes OO-t már ők sem tudják vállalni. Megjegyzem volt egy suli, ahol az iskola alapítványára kellett volna fizetnünk havonta 35-35 000 Ft-ot. De ezt nem tudtuk vállalni.
    Eszti, minden jókívánságot köszönünk. :)))
    Nektek pedig még sok-sok békés OO-s évet kívánunk!

    VálaszTörlés
  21. Virág, megértem, amit írtál. Igazad van, a helyzet nem is olyan egyszerű. De azért nem lehetetlen. Én is ismerek iskolát, ahova sok oo jár, de ettől még az az iskola nem lesz oo-barát. Ha egy suli akadályokat gördít az oo útjába, vagyis ha nem engedi, hogy a szülők maguk tanítsák a gyerekeiket, akkor az nem oo-barát iskola, még akkor sem, ha egyébként nagyon segítőkész a diákjaival és oo-barátnak is gondolja magát. Én így gondolom.

    Szerintem egy iskola anyagi helyzete nem az oda beíratott oo tanulókon múlik. Persze, van, amikor minden pénzre szükség van, de mégsem akarom elhinni, hogy az oo-k döntenének csődbe egy iskolát csak mert léteznek.

    Nem akarom úgy gondolni, hogy minden iskola számára nyűg az oo gyerek, mert ez nem így van. Persze sok helyütt az, de van, ahol nem az. Nem is minden iskola gondolja úgy, hogy anyagi gondjaira az a megoldás, ha nem vállal be magántanulókat...

    Együtt lehet érezni azokkal az iskolákkal, akik anyagi gondok miatt nem akarják bevállalni a magántanulókat, de nem kell, hogy szülőként ez az együttérzés befolyásoljon minket az oo-val kapcsolatos személyes döntésünkben. Általánosságban igaz, hogy nem a körülményeink befolyásolnak, hanem a meggyőződésünk. Ami nem a meggyőződésünk, az nem tudja mélyen befolyásolni az életünket.

    VálaszTörlés
  22. Sajnálom, Virág, hogy az általad megismert iskolák a részleges felmentést preferálták. Sajnálom, hogy oo-barátnak nevezett iskolák gyakorlatilag ellehetetlenítik, hogy valaki a szó normális értelmében otthonoktasson. Sajnálom, hogy annyi iskolában súlyos faktor az oo gyerekekkel kapcsolatos igazgatói döntésben az iskola nyomorúságos anyagi helyzete. Sajnálom, hogy kevés, nagyon kevés olyan iskola van, amely hajlandó magántanulókat fogadni, és hajlandó megfelelően viszonyulni hozzájuk.

    A sok sajnálat között azért én mégis örülök, hiszen léteznek olyan iskolák is, amelyek megfelelőek otthonoktató családok gyerekei számára. Vannak iskolák, ahol lehetnek magántanulók a gyerekeink skype nélkül és havi befizetés nélkül. Igen, van olyan iskola ezek között is, ahol fizetni kell, de nem ennyit és nem ilyen gyakorisággal.

    Szóval megértem a helyzetet, de az oo melletti döntés elsősorban nem az iskolaválasztás körüli problémák megoldásáról szól. Vagyis nem az dönti el, hogy iskolába viszem vagy otthonoktatom a gyerekeimet, hogy találok-e megfelelő iskolát. Az első dolog, amit teszek, az, hogy megértem, hogy Isten mit akar az életemmel, ami az gyerekek iskoláztatását illeti. Ha megértettem, hogy Isten oo-ra hív, akkor nem szabad meghátrálni a nehézségek idején. Ahogyan Isten elhív az otthonoktatásra, úgy Isten tovább is visz, amikor úgy tűnik, nincs tovább.

    Igaz, hogy a suliválasztás kérdése nagyon komolyan érinti az otthonoktatást, de mint írtam is: nem lehetetlen megfelelő iskolát találni, amely támogatja a gyerekeidet. Én több ilyet is ismerek. Szerintem ez inkább az ember szívében dől el, iskolakereséstől függetlenül.

    Virág, írtad is, hogy te úgy látod, hogy az otthonoktatás nem kompatibilis az iskolával, és mivel azt szeretnéd, hogy hosszú távon boldoguljanak a gyerekeid, úgy érzed, jobb őket visszavinni. És szerintem igazából erről kellene beszélni, mert éppen erről van szó. Arról, hogy Virág úgy érezte, hogy az otthonoktatás már nem a megfelelő alternatíva volt a számukra. Ez az egész helyzet nem arról kellett volna, hogy szóljon, hogy lehet vagy nem lehet-e otthonoktatni Magyarországon. Meg, hogy vannak vagy nincsenek-e oo-t valóban támogató iskolák. És, hogy egyáltalán működőképes dolog-e az otthonoktatás hosszútávon a gyerekek boldogulása szempontjából vagy nem.

    Nem ezekről kellett volna gondolkozni, mert Virágék döntése nem erről szól. Nem általánosságokról, nem az oo jelenlegi helyzetéről, hanem róluk, az ő családjukról szól. Arról, hogy Virág hogyan látja az oo-t, mint életstílust az ő saját életükre nézve.

    Ha így nézzük, akkor nem az oo általános helyzete lehetetlenedett el. Nem is az iskolák, meg a törvények oo-khoz való hozzáállása változott meg. Hanem egy család meggyőződése formálódott át. Ez persze nem kisebbíti Virágék döntésének a súlyát. Viszont máshova helyezi a hangsúlyt az egész kommunikációban.

    Köszönöm a jókívánságot, amit írtál.:)

    VálaszTörlés
  23. Kedves Eszti!
    Teljesen egyet értek veled, hogy nem változott meg az iskolák helyzete, nem változott meg az oo törvényi szabályozása! Azért, mert soha nem is szabályozták és benne se volt!
    Én a Te álláspontodat ott tartom elhibázottnak, hogy valójában a törvények és rendeletek egyáltalán nem támogatóak az oo-t illetően, sőt a fogalom sem létezik a magyar szabályozásban sehol. Azt azért ne nevezzük lehetőségnek, hogy melyik iskola hogyan próbál kiskapukat keresgélni, ki a vagány, aki bevállalja és aki nem az macerás. Végre tudomásul kellene venni, hogy létezik a fogalom, leszabályozni és ezzel egyenlő hozzáférést biztosítani mindenki számára, aki ezt igényli. Megállapodásban rögzíteni ki mit vállal, ha bejár az iskolába bizonyos órákra a gyerek mennyi normatívát kapunk, ha nem akkor írja alá a szülő, hogy teljes egészében vállalja a gyermek felkészítését. Ne az ismeretség, felületes megítélés döntsön abban, ki az akinek sikerül és ki az akinek nem elintézni az iskolarendszerből való kimaradást. Tavaly nálunk OKÉV ellenőrzés volt, ahol éppen azt ellenőrizték ki, miből, milyen indokkal van felmentve. Azért az is az igazsághoz tartozik, hogy az igazgató mulasztási és felelősségre vonási pénzhatárát 1.000.000 Ft-ra emelték. Én ezt 25 év munka után 7 hónap alatt tudom kifizetni, ha az egész fizetésemet elveszik (tudom, hogy ezt nem tehetik meg, de számolj!) Én megértem Virágot! Igenis az is szempont, hogy a gyermek beépüljön abba az iskolai rendszerbe, ami ki van építve intézményesen egy országban. Vagy hova menjen gimibe, felsőoktatásba?
    Egyébként Virág, ha kell a magántanulói státusz, nálam megkapod. Csak, amit eddig láttam, már elég! Én mégis úgy érzem, egy szép év után és hosszú viaskodás után jól döntöttél. Erika

    VálaszTörlés
  24. Erika, az otthonoktatás eléggé szabályozott ahhoz, hogy lehessen Mo.-on legálisan csinálni. Van magántanulói státusz és vannak iskolák, amelyek nem kötözködnek akkor, amikor azt mondom, otthon szeretném oktatni a gyerekemet, mert ezt tartom helyesnek. Ez nem a bevállalásról és a vagányságról szól, és nem is igazán értem, hogy miért állítod be úgy, mintha az oo nem lenne legális.

    Legális, csak nem oo név alatt szerepel a törvényben, hanem magántanulói státusz alatt. A törvény nem tiltja és nem is korlátozza, hogy ki kaphat magántanulói státuszt. Ez nem joghézag, egyszerűen az igazgatókra bízzák ennek az eldöntését. Az ő felelősségük, hogy mi alapján engedélyezik a magántanulóságot és van a kezükben törvényadta eszköz, hogy a magántanulói státuszt nem megfelelő tanulói haladás esetén utólag kivizsgálják. Ha bebizonyosodik, hogy otthon nem tud megfelelően haladni a magántanuló, akkor hivatalosan kötelezhetik, hogy iskolakötelezettségét iskolába járással teljesítse. De nyilván ezekről a jogszabályokról te is tudsz.

    Nem jó azt sugallni, hogy minden igazgató, aki oo-kat foglalkoztat, szabályszegésben van, ami egymilliós büntetést vonhat maga után. Az igazgató eldönthati, hogy magántanulóságot engedélyez vagy nem. Nem célja senkinek, se otthonoktatóknak, sem igazgatóknak szabálysértésben élni, és nem gondolnám, hogy azok az igazgatók, akik nem gördítenek megugorhatatlan akadályokat az otthonoktatók elé, mind ebben a cipőben járnak.

    Én is megértem Virágot, de az otthonoktatást nem jó úgy beállítani, mintha az életképtelen, elszigetelt embereket nevelne, akik nem tudják megállni a helyüket egy gimiben vagy egy főiskolán.

    Nem csak akkor képes helytállni egy tanuló, ha teljesen a része lesz az intézményi rendszernek. Majdnem mindenki a része annak a rendszernek, mégsem mindeki képes helytállni. Ez tehát egyéni dolog. Otthonoktatva is fel lehet készülni a vizsgákra, meg lehet ugrani az akadályokat és meg lehet szerezni a szükséges ismeretet és készségeket. Nem úgy van, hogy csak az marad hosszútávon otthonoktató, aki a gyerekéből 8 általánost végzett szakmunkást akar faragni. Bocs, hogy így fogalmazok, de a kérdésed a gimiről, meg a főiskoláról arra engedett következtetni, mintha te azt gondolnád, hogy az otthonoktatók súlyos hátránnyal indulnak az érettségiért vagy a diplomáért, sőt, valójában nem is lesznek képesek megfeleleni ezeknek a normáknak, ha otthon maradnak. Én azt hiszem, semmi sem áll távolabb a valóságtól.

    VálaszTörlés
  25. Eszti! Szerintem félre magyaráztad a soraimat. Jobban örülnék, ha a magyar közoktatási szabályok tudomásul vennék, hogy létezik az otthonoktatás, mint oktatási forma és nevén neveznék. Hiszen Te is kötözködőnek nevezed azt az iskolát, amelyik nem ad ki magántanulói státuszt! Nem érzed, hogy hiányzik az egyenlő esély... ha ismernek megkapod, ha nem akkor kétségekkel fogadnak. Rendjén van ez így szerinted? Az egymilliós bírságot példának írtam, elég jól kiolvasható, ez igaz bármely törvényességi felelősségvállalásra, nem a magántanulói státusszal összefüggésben írtam... éppen a nem konkrét szabályozás fog vissza bennünket igazgatókat. Olyan, mintha a mi vállunkra tennék annak a felelősségét, hogy jól döntünk-e. Ha jól ismersz egy családot, az életmódjukat, értékrendjüket, nem gördítesz elé akadályt. De ha nem?
    Egyáltalán nem gondolom, hogy az otthon oktatók ne juttathatnák el gyermekeiket a felsőoktatásig... (ezt honnan is veszed, hol írtam?) sőt... szeretném, ha tudnád számomra a mai felsőoktatás nem bizonyítja nagy általánosságban a nívóját és számtalan tartalmas embert ismerek diploma nélkül. Sehol nem állítottam be életképtelennek az otthonoktatást: éppen azt írtam Virágnak, én is éltem volna vele. Nincs szabályszegésben az az igazgató, aki magántanulói státuszt ad oo céljára! Hova is írtam mindezt? Azt írtam, hogy az igazgató kockázatvállalása. Ő ugyanis akkor adhat ki magántanulói státuszt, ha garanciát lát a sikeres évfolyam befejezésére. Eszti! Azért eléggé vakvágányra vitted a témát... E.

    VálaszTörlés
  26. Engem nagyon elkeserített, amikor elolvastam ezt a bejegyzést, és meglepődtem, mert Virág érveit nem találtam olyan erőseknek, hogy azok miatt visszairassa a gyerkőcöket a suliba.

    Mielőtt elkezdenénk keseregni a magyar törvények miatt, nézzünk egy kicsit körül. Mi úgy kezdtük, hogy kaptam egy vezetést az Úrtól, hogy itthon tanítsam a gyerekeimet, de a szlovák hatóság egyértelműen kimondta, hogy ez törvényileg lehetetlen. És én mégis tudtam, hogy lehetséges lesz. nemtudtam, hogyan... És találtam egy igazgatót, aki a joghézagokat ismerve (ez nem törvényszegés, hanem egyszerűen, ha valamire nincs törvény, akkor lehet stb. Nem részletezem itt) azt mondta, hogy felveszi a lányomat magántanulónak. Romániában az ismerőseim egy amerikai iskolába iratták be gyermekeiket, ahol vizsgázank, és így találták meg a román joghézagot. Mindkét eset sokkal bonyolultabb és bürokratikusabb, mint a magyar. Éves, pontos tanmenetet kellett írnom minden tantárgyból.... stb.
    Most egy magyarországi iskola magántanulója a lányom, és eddig csak pozitív tapasztalatunk van. Ezért állok itt érthetetlenül....

    VálaszTörlés
  27. Eszti, Eszter! Alapvetően azt gondolom, hogy én nem az OO-hoz kaptam elhívást, hanem a gyerekeimet szeretni és nevelni (növelni). Az OO egy nagyon jó eszköz, forma, hogy ezen az úton járjak, de nem az egyetlen és kizárólagos.
    Legalábbis én így nézek az OO-ra. Azt gondolom, OO nélkül is lehetek jó anya, és lehetnek értékes emberek a gyerekeimből.
    Sok dolgot kellett mérlegre tennünk, amikor úgy döntöttünk, elkezdjük. Nem bántam meg, nagyon szép évet töltöttünk együtt, de újra mérlegre kellett tennünk ezt a döntést.
    Rengeteg variációt gondoltunk végig, de egyikben sem éreztem megnyugvást. Nem nézhettem csak a saját vágyaimat, nem nézhettem csak a két kicsi (Mesi, Soma) érdekét, hanem az egész családunkat, életünket kellett egységben látnunk.
    Nagyon bonyolult dolog lenne ezt most elemezni, és nem is hiszem, hogy ez minden blogolvasóra tartozik. :) Ami ezekből nyilvános, azt leírtam.
    Szerintem ez a kérdés hasonló ahhoz, hogy hány gyereket vállaljunk...van, akinek egy is sok, van, akinek a tíz is kevés. Egy család nem a gyerekek számától, vagy az oktatási módszertől lesz több, vagy kevesebb. :)))
    Annyi, de annyi értékes embert ismertem meg a blogon keresztül..olyanokat, akik otthon oktatnak, és olyanokat, akiknek a gyerekei iskolába járnak.
    Én ennek örülök nagyon. :)))

    VálaszTörlés
  28. Érthető, csak a bejegyzésből és a hozzászólásokból az szűrődött le, hogy az oo nem járható út Magyarországon, és ez nem lenne jó, ha így értelmeznénk, ezért maradjon az előbbi hozzászólásod a zárszó.

    VálaszTörlés
  29. Kérdeztél párat, válaszolnék.

    "Nem érzed, hogy hiányzik az egyenlő esély... ha ismernek megkapod, ha nem akkor kétségekkel fogadnak. Rendjén van ez így szerinted?"

    Minket nem ismertek, de anélkül is megkaptuk. És mások, más suliban sem ismeretség alapján kapták meg, mert egy vadidegen iskolába mentek el, nem túl közel az otthonukhoz. Ez nem a garanciákról szól, nyilván nincsen garancia. Nem az igazgatónak kell garantálni bármit is, hiszen hogyan is tehetné meg? Nem tudja megtenni. És ugyanígy nem tudja megtenni akkor sem, amikor felvesz egy kisgyereket az iskolába. Honnan tudja, hogy nem fog veszélyt jelenteni a többi tanulóra? Fogalma sincsen. Bizalmi alapon dönt. Elhiszi a szülőnek, hogy az a legjobbat akarja a gyerekének, és a tőle telhetőt meg fogja tenni a megfelelő előrehaladás biztosítása érdekében. És ha valakivel kapcsolatban rossze előérzete van, vagy közben kiderülnek dolgok, amik gyanakvásra adnak okot, akkor joga van lépni. Joga van az igazgatónak vizsgálódni akkor is, ha nincsen meggyőződve arról, hogy a tanuló jó helyen van otthon.

    Ettől függetlenül nem az lenne a cél, hogy most kezdjenek kampányba az oo-k, hogy iktassák törvénybe, hogy kinek mit kell csinálni, és hogyan. A törvény megnevezte már, hogy kinek mit kell tenni. Az igazgató eldönti, hogy elfogadja-e a család magántanulósággal kapcsolatos kérelmét vagy nem. És ennyi.


    "Egyáltalán nem gondolom, hogy az otthon oktatók ne juttathatnák el gyermekeiket a felsőoktatásig... (ezt honnan is veszed, hol írtam?)"

    Ezt írtad, ebből következtettem:

    "Igenis az is szempont, hogy a gyermek beépüljön abba az iskolai rendszerbe, ami ki van építve intézményesen egy országban. Vagy hova menjen gimibe, felsőoktatásba? "

    Ezt is írtad:

    "Sehol nem állítottam be életképtelennek az otthonoktatást: éppen azt írtam Virágnak, én is éltem volna vele."

    Az életképtelen szó valóban nem hangzott el. Úgy értettem, hogy arra utalsz, hogy szerinted kizárólag otthonoktatva nem lesz felkészült a gyerek a gimire vagy a középiskolára. Ilyen szempontból értettem azt, hogy életképtelennek állítottad be az oo-t.


    "Nincs szabályszegésben az az igazgató, aki magántanulói státuszt ad oo céljára! Hova is írtam mindezt?"

    A kiskapu és a bírság emlegetését én erre való célzásnak véltem.


    Még azt is írtad, hogy az igazgató csak akkor adhat ki magántanulói státuszt, ha garanciát lát a sikeres évfolyam befejezésére. Én nem tudom, hogy így van-e, de szerintem nem ez az alapja a döntésnek. A szülő kérvényez, és az igazgató a családról alkotott saját benyomás alapján, valamint a saját előítéleteinek és anyagi érdekeltségének figyelembe vételével fog dönteni. Szerintem ennek nem sok köze van a garanciához.

    Viszont nyilvánvalóan abba az iskolába fog menni a magántanuló vizsgázni, amelynek az igazgatója a magántanulóságot számára engedélyezte- ezt gondolom nem lehet átvinni egyik suliból a másikba. Emiatt viszont az igazgató képes figyelemmel követni a magántanuló haladását, és ha problémákat lát, akkor megteheti a szükséges lépéseket. Tehát nem a magántanulóság engedélyezésétól kellene nagyon tartani, hanem minden kérvényező szülőnek meg kellene előlegezni a bizalmat. Aztán, ha időközben az illető rácáfol, akkor lépni kell ez ügyben. De előre kimondani, hogy mivel garanciát senki sem tud adni, inkább nem is mentek fel senkit... nekem nem elég jó érv.

    Sajnálom, hogy ilyenekről eszmecserélünk. Ennek már valóban vajmi kevés köze van az eredeti témához. És én itt most be is fejezném. Nem akarom foglalni a helyet, mert ez már nagyon nem az, aminek indult. Köszönöm a posztot, Virág, köszönöm a gondolataidat, Erika. Mindkettő tágított a látásmódomon, és további gondolkozásra is ösztönöz- az meg sosem árt.:)

    VálaszTörlés
  30. Bocsánat, az előbbi hozzászólásom Erikának szólt: véletlenül lemaradt a megszólítás, ezért talán nem derült ki egyértelműen. Amikor megírtam az előző hozzászólást, akkor még nem olvastam sem Eszter, sem Virág utolsó kommentejit. Ha megtettem volna, lehet, nem is írom meg ezt a sokat. Igazából Eszter röviden és velősen megfogalmazta, amit nekem hosszan sem teljesen sikerült. :)

    VálaszTörlés
  31. Eszti, nagyon szeretem, hogy mindig megírod, amit más nem írna meg. Komolyan. Ettől vagy Eszti, és én nagyon kedvelem ezt az Esztit. :))))

    VálaszTörlés
  32. Köszönöm, Virág. Ez nagyon jól esik.:)

    VálaszTörlés
  33. Virag, van benned egy olyan bolcsesseg, amitol mindig azt erzem, hogy hiteles a dontesed. Amikor az elozo valaszban azt irod, hogy az ember nem csak a sajat vagyai, hanem a csalad egesszenek erdeke szerint dont, az szerintem nagyon fontos.
    Az uj oktatasi amokfutastol bennem is meghul a ver. Mint valami borton, mintha tolem kellene megvedeni a gyerekem. Szoval nem csak az OO, de meg azert is harc lesz, ha csak latni akarom a gyerekem:-(
    Nagyon kivancsi vagyok a projektjeitekre, amit iskola utan fogtok csinalni.

    VálaszTörlés