2011. június 8., szerda

Vizsgáink.... a folytatás

Tudom, csalódást okozok sokaknak. 
Úgy döntöttem, nem fogok nyilvánosan beszámolni a vizsgáinkról. 
Előző bejegyzésemmel is éppen elég galibát okoztam magunknak, áttételesen a gyerekeimnek is.
Azt hiszem, nem vagyok jó politikus, így aztán célszerűbb, ha nem piszkálom az aknákat a föld alatt.

11 megjegyzés:

  1. Mi történt?
    Azért privát elmeséled?

    VálaszTörlés
  2. Nellynéni voltam.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sajnálom, szívesen olvastam volna. De azért sikerültek a vizsgák, ügyesek voltak a gyerekek, ugye?

    VálaszTörlés
  4. Természetesen a vizsgák sikerültek. :)

    VálaszTörlés
  5. Szia Virág!
    Nagyon megértem a döntésedet. Belőlem is kicsit kikívánkoznak a vizsgatapasztalatok, de a blogom témája más, így nekem könnyű legyőzni ezt a kísértést. :) És jobb is így.
    Most olvastam el az előző vizsga-bejegyzés hozzászólásait, és lényegében nekem is ez a meglátásom, mindegyikkel egyetértek, nem ismétlem meg őket.
    Nálunk a kritikus pont végül a matek lett. Az, ahol a legkevésbé vártam. Azon egyszerű oknál fogva, mert - bár mi rendszeresen bementünk a suliba dolgozatokra, meg időnként órákra, pont hogy szokja az ottani feladatvégzési mechanizmust is, megfogalmazásokat, stb. - a 3.feladatnál a típus miatt megakadt, és elkezdett szöszölni. Sajnos nem volt benn a tanító néni, hogy átbillentse, és mire "megtalálta" szöszölve, teljesen szétesett a leányzó. Onnan kezdve a többi feladatra sem tudott koncentrálni. Egyértelműen figyelmetlenségből követte el a hibák 90%-át. Hozzátenném, hogy ráadásul ez az utolsó előtti vizsga volt, a második nap, és már elég fáradt volt. (Az utolsót, a helyesírást, ami egész évben a gyengéje volt, ellenben 3 hibával és gyorsan megírta. Ez volt a másik, a kellemes meglepetés.)
    Mi is sokat tanultunk ismét a vizsgákból is. És bár nekem is fáj, hogy a matek nem tükrözi a valós tudását, de tudom, hogy tudja és ez a lényeg. Jövőre pedig mi is arra fogunk törekedni, hogy ne a megfogalmazások, feladattípusok határozzák meg a vizsgaeredményt, hanem a helyzetfelismerő és alkalmazkodó készségünk fejlődjön.
    Nekem ebben az évben (is) sok csatám volt a "munkám" értékét illetően magamban, ahogy most neked, de a legnagyobb bátorítás onnan jött ahonnan a legkevésbé vártam: az utcabeli tanító néni, aki 40 éve van a pályán, azt mondta nekem a tavasszal, hogy jól döntöttünk, amikor az oo-t választottuk. Ha tehetné, ma már ő is ezt választaná. Az első és eddig az utolsó gyakorló pedagógus, akinek a szájából ezt hallottam... Engem megerősített.
    Szép nyarat nektek! :)
    Kamilla

    VálaszTörlés
  6. Kedves Kamilla, annyira, de annyira jól estek a soraid. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  7. A vizsgákról csak azért jó olvasni, hogy tudjuk, másoknál hogy van, de én egyáltalán nem tartom lényegesnek. Furcsálltam is, hogy a férjem "izgult", hogy mi lesz, engem teljesen hidegen hagyott, persze azért nem örültem volna, ha megbukik. De én úgyis ismerem, tudom,hogy mit tud, és nagyjából azt nyújtotta. Persze lehet, hogy áldás is ez az iskola, nekünk nincs külön szóbeli.

    VálaszTörlés
  8. Eszter, év elején még én sem gondoltam arra, hogy vizsga és vizsga között mekkora különbség lehet.
    Aki most tervezi az OO-t, nem árt, ha tudja, mire számíthat, esetleg mit kezdeményezhet az iskolában vizsgaügyben.

    VálaszTörlés
  9. Hm, én is kíváncsi lettem volna :)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon szeretek idejárni olvasgatni, okulni. Az én lányom többszörösen problémás a tanulásban, és én nem érzem magam felkészültnek arra, hogy segítsek neki. Az iskolában is jár fejlesztő pedagógushoz, de hát engedjétek meg nekem a vélemén nyilvánítást: tulajdonképpen időpocsékolás. Továbbá jár magánúton egy idősebb (nyugdíjas) fejl. pedagógus tanárnőhöz: tőle sokkal több infót kap mint bárhol máshol, szeret oda járni, ha dolgozatot írnak előtte megy hozzá, és azért teljesít. Matek értékelés alól fel van mentve, de azért ellavíroz valahogy. Én csak azóta hallottam az OO ról mióta blogolok. Az összes tisztelem és elismerésem annak akik vállalják ezt a nehéz de érdekes feladatot. És nagyon szeretnék továbbra is részleteket olvasni!!!:) üdvözlettel Andicsek(körül a világ)

    VálaszTörlés
  11. Szia Virág!

    Nekünk tavaly volt egy icike-picike rossz érzésünk az egyik vizsgával kapcsolatban, és nagyon nem akartunk, de utólag azért rágódtunk rajta egy sort. :) Pedig tényleg nem ez számít!

    De azért emberek vagyunk, és érdekes módon szinte mindenki az "eredményeinkre" kíváncsi, nem a részletekre.
    Hát akkor hogyne foglalkoztatna minket? :)

    Azt kívánom, hogy Ti is minél hamarabb túl legyetek ezen az időszakon, és újult erővel folytassátok ősztől!

    Szia Kamilla! Nekünk is egy tanító néni (akinél gyakorlaton voltam főiskolás koromban) mondta, amikor hallott rólunk, hogy itthon fogjuk tanítani a gyerekeinket, hogy "Igaza van a Móninak, nem bízza a véletlenre a gyerekeket..." :) Néhányan annyira frappánsan tudnak fogalmazni! :)) Persze ennél azért összetettebbek az okok..., de az jó érzés, amikor mások elfogadják a döntésünket!

    Sztasák Móni

    VálaszTörlés