És akkor a többiek gyereknapja

Voltak ám más hősei is a múlt vasárnapunknak!

Csincsi és Mesi!

Úsztak egyet a Balatonban. Mivel a németek már nem ide járnak mártózni, mást nem is láttunk a vízben, csak őket. :)

...de nem csak láttuk, hanem hallottuk is...nagyon hideg volt a víz. :)

Aki nem dolgozik, ne is egyék ugyebár....Soma azonban megdolgozott a bécsis zsemléért, egymás után fogta a halakat.

Mivel még a Dunába beleesett (teljesen véletlenül, úgy, hogy a Dunának még a közelébe sem ment, hanem a Duna hömpölygött melléje), Zsombi evezős pólójában virított. Csak egy cseppet nagy rá. :)

Jelentem, én is dolgoztam. Elkészültem egy muffinnal. Igaz, nem egy tepsivel.

István természetórát tartott, dokumentálta is. Egy vizisikló snecit ebédel éppen.

Volt, aki csak élvezte a jóidőt...

...napersze miután talált egy kitinvázat, amit kinőtt a tulajdonosa. Bevallom, ilyet egészben még sosem láttam.

Aztán volt olyan is, aki annyit izgett-mozgott, hogy minden kép bemozdult róla.

Meg hát én is béna fotós vagyok. :(((

Aztán este megírtuk a  tesztet. Vagy felmérőt, témazárót, kinek hogy tetszik.

Hat gyerek mellett mi már nem is kellünk a kérdéssor összeállításához.

Szépen elmeséltünk mindent, volt rá bő két óránk Veresegyháztól Győrig.

A visszaúton nekik is volt idejük, Fonyódtól Veresegyházig, ezalatt összeírták a kérdéseket.

Itthon összefésültem csak, és maradt 37 kérdés.

Olyanok, mint mi volt a nagyszüleim Wartburgjának a rendszáma, mi az a varázsszem-cukorka, hol málnáztunk minden nyáron, milyen kisautója volt apának, stb, stb.

Már ki is javítottuk.

A jutalom bónuszkártya volt. Duplabónusz, ugyanis ők írhatták meg.

Soma már be is váltotta...

Naná, elfáradt ám szegény a sok tanulásban....