Zsombor gyereknapja

A történet még vasárnapi, de azt hiszem, mindig emlékezni fogok rá.

Gyereknap lévén mindenképpen szerettük volna, ha együtt van a család. Zsombornak azonban Győrben volt versenye. Országos maraton, 15 km evezés. 

A maraton az ő erőssége, mert hihetetlenül kitartó, akaratereje mint a vas.

Jó esélyekkel indult, az edzője még az éremmel is biztatta.

Így hát csekélyke programváltozás: szokásos balatoni mártózást megelőzte a győri verseny.

Hajnalban keltem, mert mire összekészítem az ennivalót 8 emberre, azzal megy ám az idő, és hét előtt indulnunk kellett. 

Az úton egészen Győrig kiselőadással készültünk. 

Gyereknap lévén a gyerekkorunkról meséltünk, a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy nagyon figyeljenek, mert este témazárót írnak belőle. 

(edzünk a jövő évi dolgozatokra!)

Hát ilyen kedélyesen telt a közel két óra autóút.

Amikor leértünk, Zsombor elkezdte a bemelegítést, és szép komótosan készült lelkiekben is a versenyre. 

Egyszer csak az edzője idegesen kapkodni kezdte a fejét, hogy azonnal szálljon vízre, mert ő következik. (Vagy az edző órája késett, vagy a szervezőké sietett, de mindegy is, menni kellett)

Zsombor vízre szállt, elrajtolt. Néztük is, hogy a rajt ismét nem sikerült valami fényesen, de így szokott ez lenni, az elsők kifáradnak, megelőzik őket. 

Mintegy fél óra múlva érkezik vissza az élboly, Zsombor sehol...jön a középmezőny, Zsombor nélkül.... a vége is megjelent, de Zsombor hol van?

Aztán egy magányos kajakos...hát ez volt Zsombor.

Nem tudom leírni, mit éreztem. 

Azt hittem, kievez a partra, és feladja, hiszen már küzdenie sem érdemes, utolsó lett.

De nézem az arcát, és látom, hogy hajt, feszülnek az izmai, hihetetlenül elszánt.

Mi csak találgatunk a parton: beborult volna? Valami biztosan történt, hogy ennyire lemaradt.  

Zsombor végigvitte a távot, utolsóként ért célba, mintegy 100 méterrel lekésve az előtte haladót.

Pár perccel ezelőtt még legalább 2 km hátránya volt.

Kiderült, a lábtámasza nem volt jól beállítva, nem tudott taposni. Ezért partra szállt egyszer, de akkor túlságosan előre tolta, és a lába nem fért el. Aztán partra szállt másodszor, így végre sikerült jól beállítani a lábtámaszt. De a két kiszállás-beszállás során annyi víz került a kajakba, hogy harmadszorra is ki kellett eveznie, hogy kiöntse a hajóból a vizet. 

Mindezek ellenére ő még versenyben maradt, és küzdött. Azt mondta magának, hogy nem adja fel.

Úgy indult, hogy élmezőnyben végez, és 40 perc alatt ez a cél szertefoszlott. Ő ezt pontosan tudta, mégis végig csinálta....

Tudjátok, én hányszor feladtam?