2010. november 1., hétfő

Darvak vonulása - természetóra a Hortobágyon

Régi vágyunk vált ma valóra, mikor útra keltünk. A Hortobágyi Nemzeti Park Északi részére utaztunk, hogy meglessük az itt pihenő darvakat.


Ezek a hatalmas madarak Skandinávia felől érkeznek, és nálunk pihennek egy cseppet, mielőtt Észak-Afrika felé vennék az útjukat.
Nappal a kukoricaszemeket keresik a földeken, esetleg apróbb rovarokat a fiókáiknak, majd este az alvóhelyükre térnek vissza. Ezt a vonulást leshettük meg mi is a mai délután.
Már délután kinn voltunk a hatalmas pusztában, és távcsővel lestük őket a láposokban.



De az igazi vonulás alkonyatkor kezdődött. Ekkor már nem tértek ki előlünk, mert nem vettek észre a sötétben.



Lélegzetelállító látvány volt, mikor ezek a nagytestű madarak hangos krugatással szállnak felettünk.
Sajnos, arról már igazán jó fotót nem tudtunk készíteni, mert sötét volt hozzá. :(
Hiába, ezt látni kell, nincs mese! :)
A krugatásuk megnyugtatott, ehhez képest a mi gyerekeink igazán csendesek. :)

( hallgassátok meg a krugatást, és más madárhangokat is ebben a blogban )


Megtanultunk néhány kifejezést is:

  • szikér ( a Hortobágy földszerkezetére jellemző, hogy a Tisza alakította, és a felső 10 cm a tulajdonképpeni terméréteg, alatta vizes-lápos a föld. Ahol ez a felső réteg eltűnik, ott felszínre tör a vizes szik-ér. Például állatok kitapossák, a szél elhordja, stb)
  • krugatás (a darvak hangadása)
Soma itt is talált levelibékát, amely a színét is tudja változtatni. Most éppen zöldben pompázik, de ha faágra tesszük, akkor idővel barnulni kezd.

 

Volt ökörnyál, rengeteg...tudtátok, hogy ezen közlekednek a pókok?  Remélem, látható a képen is.


Aztán láttuk, ahogyan a katicabogár keresi a fa repedéseit, ahol majd meghúzódik a hidegben.


Ez pedig egy gulyás háza. Két "lakásból" állt, de az egyik lakásról ellopták a tetőt nemrég.


Így néz ki a szomorú magyar valóság...


Így aztán a gulyás most itt lakik.


Rengeteg lábnyomra bukkantunk.



 Soma persze szerencsétlenül járt pacsirtát is talált. :(



9 megjegyzés:

  1. Óriási élményben lehetett részetek. Soha nem jártam arra, de nagyon megkívántam Tőletek. Hiába vannak dolgok, amit élőben lehet meg- és átérezni igazán. A természet megszerettetése, szeretete is csak úgy "ég" be a gyerekszívbe, ha megfoghatja, láthatja, gyűjtheti, mentheti. Virág! Készülök rá, hogy én is feltegyek egy két dolgot a kezem alól nektek! Nálunk a békamentés személyes nagy tapasztalatom: undorodtam a békáktól! A gyerekekkel kezdtem el járni: két évig néztem távolabbról, utána én írtam a darabszám jegyzőkönyvet, már viszem a vödröt. Lehet egyszer én is mentem az árkokból? Köszönöm az írásodat! Erika

    VálaszTörlés
  2. Erika,nem is hallottam még ilyen békamentő akcióról! Soma biztos nagyon boldog lenne, ha mehetne békát menteni. Annyira ügyesen kapja el őket, és - tudom, hülyén hangzik így leírva - de olyan szeretettel bánik velük! Átszellemülten tudja kérni tőlem, hogy "nézd, anya, ugye milyen gyönyörű szemei vannak" Ráadásul a legtöbb rovarral is hasonló bensőséges viszonyban van. :)))) Megírnád, hogyan lehet békát menteni? Köszönöm, Virág.

    VálaszTörlés
  3. Romhányi József:

    A darvak vándorútja

    A költözők vándor V-je
    éket vág a téli szélbe.
    Így halad a célja felé a szárnyas csapat,
    mert így írja elő azt a bölcs tapasztalat.
    Ám egyszer csak megrövidül a V betű szára,
    s néhány ifjonc összefog a rend megbontására.
    - Más betűbe tömörülünk! A formásabb S-be! -
    Elindultak, s nem jutottak estig egyenesbe.
    Majd a fagyos éjszakába'
    átcsaptak a Zébe, Kába,
    és végul az önmagába visszatérő O-ba,
    míg holtan hulltak a tóba.

    VálaszTörlés
  4. Virág! Ismét egy csodálatos tanóra! Igen, hiszem, hogy így kell tanítani, és nem a könyvből olvasni a darvakról!
    (Réka)

    VálaszTörlés
  5. A magyar valóság tényleg mily szomorú! :-(
    Nellynéni

    VálaszTörlés
  6. Kinga,köszönjük a verset! :)
    Réka, bárcsak mindent így meg tudnánk mutatni a gyerekeknek. :)
    Nellynéni, bizony, mi is nagyon megrökönyödtünk. :(

    VálaszTörlés
  7. Én a Mecsekben, Abaligeten élek. A településünkön két szép tó és biztosan tudjátok, hogy cseppkőbarlang található. Amikor véget ér a tél a békák elindulnak az erdőből, a hímek rákapaszkodnak a nőstényekre és mennnek a tavak felé. Sok nehézséggel kell megküzdeniük, vízelvezető árkokkal, úttesttel, parkolóval, gyalogosokkal. Ahova lehet békafogó hálót feszítenek a Nemzetipark dolgozói, de ott is naponta többször üríteni kell - eljuttatni őket a tavakhoz. A vízelvezető árkokba, ha belemennek, nem tudnak kijönni, így onnan ki kell szedegetni őket és vödrökben a vízbe szállítani. Nálunk ez egy hetes iskolai program: két óránként vannak beosztva az osztályok, vödrökkel kesztyűkkel indulunk a tópartra. Minden osztálynak számoljuk a "termését", naponta kimutatjuk grafikonon, db-ra pontosan. 2010. tavaszán kb 7800 db-ot mentettünk! Nagyon várják a gyerekek, óriási rutinnal végzik ezt a feladatot. Az egyetemista hallgatók tátott szájjal néznek! A legügyesebbek jutalmat kapnak: tavaly békakirály ujjbábot készítettünk nekik! Örültek! Ja, és egyik tanítványunk se mond olyat, hogy a hátán cipeli a kicsinyét, mindenki pontosan tudja, hogy a hím van a hátán, aki rákapaszkodik a nőstényre, lecipelteti magát a tóra és a nőstény által lerakott petét termékenyíti meg. Több hím is rákapaszkodhat a nőstényre, többször elpusztul, megfullad a nőstény a hív karoló reflexétől. Na,ez a tétje az élő természetismeret órának! Bocsánat: kicsit hosszú lett! Erika

    VálaszTörlés
  8. A legnagyobb varangymentő akció helyszíne Hont-Parassapuszta, ahol annak idején a szervezett mentés elkezdődött.
    A Varangy Akciócsoport hosszú évek óta (rendszerint a tavaszi szünetben) itt végzik a mentést, mert a Bufo bufo populáció vándorlását keresztezi a nagyforgalmú műút. A lényeget Erika szépen leírta.

    VálaszTörlés
  9. Kajuk Gyula: Darvak a pusztán

    Magát még egyszer összeszedte
    az évbe belefáradt későőszi nap,
    megúnta, hogy mindig
    szemébe van húzva
    az a rojtos szélű, piszkosszín kalap;
    hát most hetykén félrelökte
    és sütni kezdett betyár indulattal,
    és mi körülnéztünk a szikes pusztán
    őszinte, gyermeki ámulattal.

    A tópartot övező sovány földeken,
    hol évszámra semmi nem terem
    minek örülhetne a szántóvető,
    most kivirult a szépség,
    mint holtak napján a hegyi temető;
    csak ez a térség
    itt élettel volt teli, nem mélabúval,
    mit errefelé magukból árasztanak
    a sárba süppedt tanyák és a falvak;
    vándorútjukon, végre, valahára
    ideértek, megjöttek a darvak!

    Barátom a rozoga stégen
    álldogál látszólag tétlenül,
    de én már tudom, hogy ilyenkor
    számol magában rendületlenül;
    fürkész szeme földön, égen
    követi kedves madarát,
    agyába rögzítve az élet
    sok rezdülésnyi mozzanatát;
    vonulási dátumok, pusztulás,
    és örömteli szaporulat
    emlékezetében a jövő évig
    mindez mind megmarad.

    Ám ráeszmél, hogy vendége van,
    ki a parton még itt áll…
    jó snapsszal kínál, majd rámkacsint:
    -Egyél is, ha már ittál, alkalmasint…!
    Járőrtáskáját jó szívvel kinyitja
    és most körmünk közül
    fűszeres kolbászt harapunk,
    tétova kezünkkel hébe-korba
    a táska alján kenyérért matatunk.

    Lemegy a nap, míg vacsorálunk,
    s a bíborvörös alkonyat
    a tó felszínén kettőződve
    oly különös, varázsos képet ad.
    Hamuszürke szélű bíbor felhők
    duzzadó hasa meghasad;
    özönlik belőle megállás nélkül
    sok messziről érkező madárcsapat.
    Százával, ezrével jönnek…
    a céljuk most ez a tópart, legelő,
    a szomszédos kicsiny tanyaházból
    boton támaszkodó néni jön elő.
    Szemét ernyőzve a lemenő naptól,
    könnnyezve nézi az égi csodát…
    - Csak megértük, megint, no látod!
    Csitítja a csaholó kutyát.

    A darvak a jól ismert házat köszöntik.
    Trombitahangon rikoltanak,
    Varjak kárognak, a békák felbrekegnek;
    Míg végleg vízbe fullad a novemberi nap.

    VálaszTörlés