Mióta igyekszünk itthon sütni a kenyeret, számos kenyérvariációt próbáltunk már ki. Leginkább mindenféle magos, mindenféle lisztes lepények sülnek.
De a pita örök. :)
Rájöttem, hogy nem kell mindig gyros-ként elkészíteni, mert ugye egy hétköznapi este erre nálunk egyszerűen nem alkalmas. Nem a fogyasztással van ám gond, hanem az elkészítéssel.
De egy adag pita hamar kész, és padlizsánpástétommal, körözöttel, egyesek szerint egy pohár tejjel is nagyon finom.
Amikor pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, felnövök a feladathoz, és pitát fogok sütni, valami nagy hókuszpókusznak gondolatam az egészet.
De rá kellett döbbennem, hogy nagyon egyszerű, minden magától megtörténik, nekem csak be kell kapcsolnom a sütőt.
Na, akkor nézzük, hogyan jutunk el odáig.
Hozzávalók:
1 kg liszt
bele: élesztő, langyos tej, pici cukor
1 dl olívaolaj
annyi langyos víz, hogy ruganyos tésztát kapjak. Kb 5-7 dl, ez erősen függ a liszttől.
A tésztát a kenyérsütőben szoktam dagasztani, de akár kézzel is lehet dolgozni vele.
Kinyújtom, majd egy müzlis tálkával korongokat szaggatok belőle.
Semmivel nem szabad megkenni a tetejét, hanem igazán forró sütőbe kell tenni. Én jóformán mindent 170 °C-on sütök, de a pitának 190°C kell!
Amikor színe kezd lenni, már készen is van. A csoda számomra, hogy a pita szétnyílik belül. Nem tudom, miért, de így van.
Nálunk Soma a kreatív evő, lám nem bírt nyugodni, míg napocskát nem harapott belőle.
