Vannak barna hajú - barna szemű gyerekeink, és vannak szőke hajú - kék szemű gyerekeink.
Bár mindegyik okos, ügyes, szép - milyenek is lennének,hiszen a génjeiket tőlünk kapták - mindannyian annyira mások, hogy az elképesztő.
A barna-vonal céltudatos, határozott, precíz. Ehhez nem is kell őket ismerni, elég, ha belépünk a szobájukba.
Általában rend van, még akkor is, ha egy anya vizslatja azt a szobát. Mert ugye porcicák mindenütt teremnek, de azért a barna-vonal szobáiban kevesebb ilyen megtűrt izé található. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a könyveik élivel a polcon, a ruhák összehajtva, zoknik párban gombolyítva.
Ezzel szemben a szőke-vonal...nem, nem írom le.
Inkább arról essék most szó, hogy Mesi kezdi belakni a szobáját. Meg a zoknija is kezdi belakni. Már felfedezte az ágy alját, a könyvespolcot, meg egyéb zugokat.
De Mesi szigorú, és a gyertyás polcról leparancsolta őkelmét.
Különben nem maradt volna hely a gyertyáknak.
(na tessék, hát nem leírtam mégis?)
 |
| Gyertyás polc |
Pedig készültek újabb gyertyatartók.
Befőttes üvegek tetejét festette le akrilfestékkel.
Nem mondom, egyszerűbb lett volna lefújni, mivel így nem lett egészen sima a felület, de mi ilyenkor azt mondjuk: rusztikus.
 |
| Lefestett, felcicomázott befőttesüveg tetők |
Miután megszáradt a festék, szalagot, vagy apró pompomokat ragasztott körbe, hogy mindegyik egyéni öltözéket kapjon.
Javaslat: legjobb a fehér színű tetőkkel próbálkozni, a piros, narancssárga, és zöld tetőkkel kicsit nehezebb jóba lennie a festéknek.
A technika nevű tantárgyat hamarosan kipipáljuk. :)