Mint bárminek az életben, az otthonoktatásnak is vannak nehézségei. Nem gondolom, hogy csak a rózsaszín oldalát kellene bemutatni, hiszen ezáltal hiteltelenné válik.
Én csak arra vállalkozom, hogy a saját életünkben tapasztalt nehézségeket írom le, hiszen minden család számára mások jelenthetnek gondot, problémát, hátrányt, ki hogyan nevezi.
A felsorolás szintén nem jelent semmiféle fontossági sorrendet :)
1. Fut a lakás
Ezt ugye nem kell bemutatni? Legtöbbször ez marad a nap végére, illetve a nap végén győz az álmosság, és inkább alszunk. (éjfélnél előbb ritkán fekszünk le mi, felnőttek, és 6-kor kelünk)
Az ilyen képek ne tévesszenek meg senkit, ez tutira nem a mi lakásunk:)
.jpg)
2. Nagy a kísértés, hogy csak azokkal a tárgyakkal foglalkozzanak, amihez kedvük/tehetségük van. Így viszont esély sincs arra, hogy ez változzék bennük, pedig Zsombor élő példa arra, hogy egy alapvetően humán érdeklődésű fiatalból hogyan lesz végül matematikus.
Azonban ehhez szükség volt arra, hogy "megfeszüljön" a matematikáért is. Emlékszem azokra az időkre, amikor késő éjjelig ült egy-egy példa felett...az itthon tanulóim azonban könnyen mondhatják, hogy nem ez az én utam, minek feszüljek meg érte?
3. Könnyen kicsúszik a kötelesség a kezünkből.
Nem készül el az aznapra előirányzott feladatokkal? Sebaj, majd este, edzés után...s ha akkor már nagyon fáradt, akkor majd holnap...hát voltak ilyen tologatós időszakok....nem szeretném, ha ez egyáltalán bármikor alternatíva lenne, de kevés eszközöm van ellene...egyre kevesebb.
Persze az iskola sem jelent tökéletes megoldást, de tapasztalatom szerint a két OO-s gyerekem ebben sokkal profibb, mint akik iskolába járnak. :)
4. Egymás társasága egyre kevésbé kielégítő számukra.
Ez az utóbbi néhány hónapban lett egyértelmű, eddig remekül megvoltak egymással. Mostanában azonban ciki egy lánynak focilabdába rúgni, és egy fiú sem fog görkorizni.
5. Hét közben nem végzünk a házimunkával, így sok dolog marad hétvégére, ami pedig a közös együttlétekre lenne alkalom. De hiába, ha nincs vasalt ing, gyomos a kert, ebéd csak délután....így nem tudunk leülni társasozni, vagy kinek van kedve elmenni biciklizni, úszni?
6. Nincs elég sűrű kapcsolatrendszer az otthonoktató családok között, legalábbis nekünk nemigen sikerült olyan családokkal napi/heti személyes kapcsolatot találni, kialakítani, akikkel közös gondjainkat, örömeinket megoszthatnánk. A gyerekeinknek sincsenek ilyen kapcsolatai, ami nagyon aggaszt. A régi barátaik nagyrészt megvannak, de a kapcsolat lazult közöttük. Persze edzésen is alakultak új kapcsolataik, és látom, mennyire fontosak ezek számukra!
7. Mivel a nagyobbjaink iskolába járnak, a kisebbek pedig nem, nehéz kezelni az ebből adódó feszültségeket. Egyik létforma előnyeit sem tudjuk teljesen kihasználni.
Hiába vagyunk OO család, a hétköznapjaink teljesen iskolába járósak, hiszen a nagyobb gyerekeink miatt fel kell kelni, időben kell lefeküdni, és nem utazhatunk el kedvünkre keddtől péntekig például.
Azonban az sem adatik meg, hogy amíg a gyerekek iskolában vannak, addig végezzek itthon minden teendővel, és délután már csak rájuk koncentrálhassak.
8. Otthonoktatottjaink is kamaszkorba léptek, egyre nagyobb az igényük a rólam való leválásra, az önállóságra, mégis túl nagy a felelősségem a tanulmányaikat illetően.
9. Ami a tananyagot illeti, ennek megválasztásában alsó tagozaton van szabad keze a szülőknek, felsőben szinte semmi. A tankönyv az irányadó, és kész. Azt kell megtanulni, ami abban benne foglaltatik.
Az iskolákat kevéssé érdekli, hogy ezen kívül mi az, amiben a gyermek kiemelkedő esetleg. A lényeg, hogy a témazárót hány pontra írta meg.
Tizedik pont nem jutott eszembe, ezzel jelezném azt is, hogy áldása azért 10 pontos volt. :)
