Megérkezett.
És valóban, egészen más természetű kiskutya, mint Vacak.
Sokkal élénkebb, magabiztosabb, mozgékonyabb.
Emlékszem, Vacak első sétáira...az utca végéig sem bírt még elmenni, annyira elfáradt.
Nos, Zokni akkorát sétált tegnap, hogy Csincsi fáradt el. :)
Éjfélkor elaludt, és hajnali fél hatig egy szava nem volt.
Akkor elmentek a rétre futkározni.
Vacaktól kicsit fél még, mert ugye Vacak már komoly, nagy kutya. De a drágám olyan szelíd, hogy a kajástáljától is simán hátralépett kettőt, mikor Zokni abba is szeretett volna belekóstolni.
