Zsebmelegítő

Nincs mese, itt a hideg! :)

Ennek örömére készítettem a gyerekeknek zsebmelegítőt. 

Az elsőt természetesen Emesének. Filcből négy egyforma kört vágtam.

Kettőt díszítettem, majd összevarrtam egy díszeset, és egy simát.

Rizzsel töltöttem.

Mikróban 30-40 másodperc alatt forró lesz, és indulásra kész! :)

ÖTLET FORRÁSA

Nemezelt gombok

Ma délelőtt gombokat nemezeltem.

Összesen 15 db lett, közben megsült az ebéd is.

A lányok egyszínű ruháit feldobja.

Összecsomagolva remek apró ajándék lesz belőle.

Felfűzve nyakba kívánkozik.

Ötlet forrása a GOMBVILÁG BLOG. :)

Puding házilag

Tavaly szervezettebben éltünk. 

A két kicsivel itthon tanultam, nem volt iskola, nem volt lecke a szó hagyományos értelmében. Volt viszont idő...:)

És volt Rend is kéremszépen.

És egyik nap tejbegríz, másik nap puding.

És ez így ment napról napra, és senki nem panaszkodott, hogy ez a Rend unalmas.

Emese főzte. 

(Nem kell megijedni, ezen kívül tojásrántottát is tud készíteni.)

Én tanítottam. Na persze, hogy tanítottam? Végy egy zacskó pudingport....így.

Most már tudom, teljesen mellélőttem. Eszembe sem jutott, hogy a recept máshogy kezdődik.

Szóval végy 6 tojást, válaszd szét a sárgáját a fehérjétől.

(Ha a sárgáját egy nagyobb méretű teflon edénybe teszed, az utómunkálatok egy részétől megmenekülsz.)

A sárgáját keverd el alaposan 12 evőkanál vaníliás cukorral, és ha elkészült már a vanília esszenciád, akkor csepegtess ebből is 5-6 cseppet. 

Egy evőkanál rumot is adhatsz hozzá, az alkoholtartalma majd elpárolog, de az íze benne marad.

Amikor ezzel elkészültél, keverd össze 12 evőkanál étkezési keményítővel.

Utána szép lassan, és alaposan keverd el 1.5 liter hideg tejjel. Lassan adagold a tejet, eleinte csak evőkanállal, nehogy csomós legyen!

Amikor beleöntötted az összes tejet, tedd fel főni a lábost pudingostul.

Én a legnagyobb lángon főztem, de egy percre sem hagytam abba a kevergetést. Ráadásul egy habverővel kevertem folyamatosan.

Egyszer csak elkezd sűrűsödni, és akkor már csak egy kicsit kell kitartani.

Ha a kiborítós változathoz ragaszkodsz, akkor hideg vízzel kiöblített tálkákba öntsd hűlni.

Ha viszont melegen szeretnéd enni, felesleges öblögetni, egyből szedheted tálkákba.

(csokis pudinghoz egy tábla étcsokit keverj bele a forró pudingba)

Karácsonyi dísz gombokból

Megtetszett ez az ötlet. Rengeteg gombunk van itthon, neki is álltam a válogatásnak. 

Textillel bevont vállfa

Mondjátok, hogy nem vagyok normális, de nagyon szeretek vasalni, a ruháinkat hajtogatni, elpakolászni.

Olyankor mindig az a gyerek, (vagy István) jár a fejemben, akinek a ruháival foglalatoskodom. Jó érzés ez, főleg akkor, ha a nap nagy részét nem töltjük együtt. 

Ez a vállfa most nagyon habosrózsaszínre sikerült, 

ajándékba készült. :)

Cipelő cicák nyomában

Még nem írtam blogot, mikor a Cipelő Cicák életünk szerves részeivé váltak. Természetesen elkészültek a valódi cicák is, kilépve a könyv történeteiből. Vitték is a kicsik mindenfelé, sőt, Lucának is volt egy, pedig már elmúlt 14 éves is akkoriban. Remélem, nem ciki...:)

Az ő szabásmintájukat elkallasztottam valamerre, de úgy érzem, pont attól voltak olyan szívhez szólók a kis macskák, mert ahogy estek, úgy puffantak.

Így voltam most is ezekkel a zsebbe költöző kis állatkákkal: minél inkább amorf az alakjuk, annál inkább szeretjük őket.

Mint láthatjátok, lázas karácsonyi készülődés folyik délelőttönként.

A család többi tagja csak azt veszi észre, hogy késik az ebéd, néha odaég, néha meg nincs is.

Mire hazaérnek, a varrógép csendben piheg, az asztal elpakolva...

Ilyenkor a zsebes barátok is bebújnak a hálózsákba, és csendben szunyókálnak egyet.

Valószínűleg az új gazdijukról álmodnak. :)

Kockacukor házilag

Ismét egy karácsonyi vásárra való apróság. :)

Via blogján találtam, kicsit lendítettem rajta, víz helyett ételfestékkel kevertem  cukrot. Készül majd fehér és zöld változat is, más-más formában. 

Csomagoláshoz celofánt hajtottam, 

a csinos címkéket a netről töltöttem. :)

Nemezelj a nagyi pulcsijából!

Nem tudom, nálatok hogy van ez, de az én gyerekeim már modern gyerekek. Ezt onnan tudom, hogy a gyapjú pulcsi szúrja őket. Mivel egyik szenvedélyem a turkálók látogatása, fájó szívvel hagyom ott a szebbnél szebb, értékes gyapjú pulcsikat, zoknikat. Néha azonban nem sikerül...a szenvedély már csak ilyen.

A múltkoriban Mesit leptem meg egy rózsaszín-lila zoknival, gondolván, majd melegíti lábacskáját a hideg nyirkos őszi napokon. A zokni azonban szúrt, Mesi szerint gombostűkkel van tele. Mit van mit tenni, a zokni gombolyagban végezte.

Aztán mikor ezeket a csinos kis makkokat készítettük, eszembe jutott a gyapjúzokni...meg a nagymama pulóvere, meg a nagypapa pulóvere...nosza, felfejtettem ezeket is.

A nemez ugyanis nem más, mint gyapjú, és akkor hátha működik a dolog a százéves pulcsikkal is!

És lőn, működött.

Ennyi fonalból egy kis makkocska jön ki pontosan.

Csak fogod a fonalat, két tenyered közé veszed, beszappanozod, gömbölyíted, leöblíted a csap alatt, majd újra szappanozod, egészen addig, míg kemény kis golyóbis nem lesz belőle. 

Ragasztópisztollyal (esetleg technokollal) beragasztod a makk kupacsába, és kész.

Nemsokára megmutatom, nálunk mi lesz belőle. :)

PS. utánanéztem a neten ennek a pulóveres nemeztémának, és mint máskor is lenni szokott, kiderült, ismét nem találtam fel a spanyol viaszt. :)

KATT IDE

Dísztök :)

Tavaly úri dolgom volt, a két kicsi kosárszámra szállította a dísztököket. A kertünk melletti, parlagon heverő telkeken termett pont nekünk. :)

Idén is szalajsztottam őket, de hiába, most nem terem.

Kénytelen voltam a piacon vásárolni egyet, illetve kettőt, ahogy vesszük.

Most viszont elhatároztam, hogy kiszedem a magját, és dísztök-szaporítónak csapok fel.

Eddig rendben is volt a dolog, a magot megszereztem. De mi legyen a tökkel? Dobjam ki?

Ezt semmiképpen nem akartam, inkább két mécsest ültettem bele a lyukba.

A magot egyébként elég átmosni, megszárítani, konyhai törlőkendőbe csomagolni, és várni a tavaszt.

El nem hervadó tulipánok

Nemezből készültek.

Egy egész csokor a színtelen, komor télre. :)

A szárat belülről drót merevíti..

A lavina megindult....

Ez a kedvenc kanapém. Igen, fehér színben. Kényelmes benne hímezni, és lehet benne aludni is.

Amikor beköltöztünk a házunkba, nagyon vágytam rá. Nézegettem, nézegettem, de hát amíg fontosabb dolgaink is hiányoztak, addig be kellett érnem a régi, kopottas darabbal. 

Egyszer az IKEÁ-ban sétálgattam, amikor a FYND részlegen megláttam egy árválkodó darabot.

Fehér volt, és rám várt. Mivel az egyik hátsó-alsó tartódeszka eltört, mindössze 20 000 Ft-ba került.

Gyorsan telefonáltam az öcsémnek, tudna-e a számlánkra tenni ennyi pénzt, mert bizony a miénken nem volt egy peták sem. Azt hiszem, 10 percig azért várnom kellett, de estére a nappalinkban volt a kanapé.

Szerettük, nyúztuk, használtuk évekig. Aztán a  huzat....hát hogyismondjam...enyhén szólva koszos lett, és hiába mostam, mostam, egy idő után már nem segített. Akkor vásároltunk rá egy drapp-kockás huzatot, és szerettük, nyúztuk tovább a kanapét.

Időnként észrevehetően átalakult a belső váz, értsd: eltört. Mi már pontosan tudtuk, hova lehet ülni, és hova rizikós. Mesi és Soma szabadon huppanhatott le bárhová, de 35 kg felett már csak limitált volt a férőhelyek száma.

Így sajnos megesett, hogy egy-egy kedves vendéget figyelmeztetnünk kellett, hová ülhet le, ha nincs baleset biztosítása.  Jelesül most hétvégén is megtörtént az eset. Mire István úgy döntött, hogy akkor ő most szétszedi, és megcsinálja.

Érték ám meglepetések!

Kiderült, hogy a kanapé nem csavarokkal, netán szögekkel van egybefogva, hanem kárpitos tűzőgéppel.

Így ni!

Látható, végig eleresztettek a kárpitos tűzések.

A jó minőségről híres IKEA nem is faanyagot, hanem pozdorját, és bútorhátlapot használt olyan helyeken is,  ahol emiatt 1-2 év alatt el is tört az anyag.

Hmm, megjavítani lehetetlen, minden lehetséges helyen el van törve.

Csavarok helyett...

Na. Hát így történt, hogy István szétszedte a kanapét, de összerakni már nem tudta.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Én gyorsan hímeztem egyet, jól ismert minta második része. Ez tökéletesen levezeti a frusztrációt, az idegbajt. 

István ezalatt körbenézett a kanapépiacon, és megállapította, hogy még mindig az IKEA a befutó. 

És még mindig az Ektorp kanapé érte el a legjobb ár/érték arányt.

Azért 5 évig bírta...még 2 évig pedig mi bírtuk.

Mindezt 80 000 Ft-ért.

Délelőtt, egyedül 3.rész

Megfogadtam, hogy igenis ráncba szedem a házat. Sokszor az jelenti a legnagyobb problémát, hogy nincs helyük a dolgoknak. Hát most lesz!

Hajcsatt-hajgumi tartó a lányoknak

És akkor végre a tincseket is megfegyelmezzük. :)

Délelőtt, egyedül 2. rész

Sajnos elérkezett az idő, hogy őszi színekbe öltöztessük a házat.

Sajnálom a napsütést, a napon száradt ruhák illatát, és azt, hogy ha kedvünk támadt, fagyiztunk egyet suli után.

Csak be-és kipördültünk a  házból, nem kellett kabátra-sapkára-sálra ügyelni.

Ennek ellenére szeretem az őszt, a sok-sok bordót, narancssárgát, a pulcsis sétákat is.

Tavaly együtt készültünk a gyerekekkel, erre most sajnos nem marad idő. Suli után "ebédleckevíváshangszer" a program, így most délelőtti magányomban fogtam hozzá az őszhívogatásnak.

Egyelőre a házon kívüli dolgok készültek el.

Arról azért nem mondtam le, hogy hétvégén a lakáson belül együtt alkossunk.

Vannak már ötleteim, remélem, nem csak álom marad, hogy megvalósuljanak. :)

Délelőtt, egyedül 1.rész

Ma extrém korán csengett a telefonom, mert István vidékre utazott, és bizony negyed hétkor már kocsiban ültek a nagyokkal. Őket persze kitette a suli előtt. 

Szerencsére időben tudtak indulni, tízóraik, teák, minden elkészült.

Aztán megittam a kávémat, és hétkor felkeltettem a kicsiket is.

Fél nyolckor már a suli előtt álltunk.

Soma rég elfelejtette, hogy ciki puszit adni, sőt, szerinte minél nagyobb egy gyerek, annál inkább elvárható az anyukájától, hogy egészen az osztályteremig kísérje.

Mesi már szaladt volna, mikor kétségbeesve felkiáltott: TORNACUCC!

Természetesen az egész történet már eleve így volt szervezve.

Somának 4 órája van, Mesinek 5, és pont az utolsó a torna, így aztán amikor megyek Somáért, akkor viszem a tornacuccot. Minek hoztuk volna el már reggel? :)

Beugrottam a zöldségeshez friss répáért, paradicsomért, kelbimbóért. Aztán megláttam a szép nagy gombafejeket, és megváltoztattam a menüt: rántott gomba lesz ebédre.

Hazaérvén nekiugrottam a zöldségpucolásnak, gombapanírozásnak, közben pedig Istvánnal telefonon megbeszéltük ki hova, mikor, melyik gyerekért, milyen szülőire, mennyi pénzt vegyek ki az automatából, "ajaj, már megint mérnek, mennyivel is mentem?", "izé...vegyél ki még harmincezret, biztos, ami biztos...."

Naszóval így lassan megfőtt az ebéd is.

Gyors vasalás, szerencsére még rövidujjas idő van, így 5X2 perc alatt kész voltam. Ezt már pontosan tudom, egy időben azzal szórakoztam, hogy mértem az időt. :) Jólvanna, valahogy ki kell bírni, túl kell élni ezt is.

Közben persze a szakmát sem hanyagolom, frissítem a diplomámat, éppen a napköziotthonról, az egész napos iskoláról beszélgetnek a rádióban.

Hálát adok azért, hogy bennünket valószínűleg nem fog érinteni, mert egyelőre ugye nincs is rá pénz.

Pontban 11-kor sms érkezik Lucától:

"gombapörit főzz, lécci!!"

Nem értem...nem áll össze a dolog...ha egyszer tudja, hogy gombát vettem, azt miért nem tudja, hogy már bepaníroztam?

El ne felejtsek Soma osztálytársának fénymásolni egy példányt a hittan háziból, tejesflakonokat (7 liter/2 nap) tegyem be a kocsiba, indulnom kell, hogy Mesi tesizni tudjon. 

El ne feledjem, még fel kell készülnöm Szent Ferencből.

Ma őt ünnepli az Egyház.

A délelőtt el is repült...tifelétek is?