Kezdem azt hinni, hogy ezekből a posztokból sosem elég. :)
Több email-t kapok ebben a témában, és hát sajnos, nincs időm mindegyikre külön válaszolni. :(
Hiszen egy dolog biztos: az otthonoktatás nem egy időfelszabadító tevékenység. Sőt, pont ellenkezőleg! Rengeteg időt és energiát emészt fel. Mégis, akkor miért csinálom?
Hiszen egy dolog biztos: az otthonoktatás nem egy időfelszabadító tevékenység. Sőt, pont ellenkezőleg! Rengeteg időt és energiát emészt fel. Mégis, akkor miért csinálom?
Mert vannak fontos dolgok az életemben, és ezekre szívesen áldozok időt, energiát, pénzt, bármit, amim van.
És akkor következzenek a kérdések:
A férjed mennyire segít be az OO-ba?
Férjem, István, egy igazi "multi"-nál dolgozik lassan 16 éve. Szereti a munkáját, és ez bizony sajnos azzal jár, hogy nem 8 órát dolgozik egy nap. A szó klasszikus értelmében nem segít az OO-ban, de mint támogató, meghallgató, átérző társ nagyon sokat tesz azért, hogy mindez működőképes legyen.
Mekkorák a gyerekeitek, és a többiek járnak-e iskolába? Mekkora a két kicsi, akik otthon tanulnak?
Luca (17) keramikusnak tanul Fóton, de óvónéni lesz belőle.
Zsombor (16) a Piarista Gimnáziumban tanul, Marci (14) és Klári (13) a Németh László Gimnáziumban.
Akkoriban, mikor ők kisebbek voltak eszembe sem jutott ez a lehetőség. Valószínűleg nem is lettem volna elég érett, hogy mindezt úgy végigvigyem, ahogyan most szeretném. Aztán az iskolai éveik során egyre többször gondoltam arra, milyen jó volna, ha nem kellene iskolába járniuk, de fogalmam sem volt, hogy létezik ilyen megoldás.
És akkor a két legkisebb: Emese (10), és Soma (9) itthon tanulnak.
A kérdések között gyakran szerepelt, hogy mikor jut időm a háztartásra?
Hát ez jó kérdés, mert nem egyszerű válaszolni rá. :)
Általában sok elismerést szoktam bezsebelni a hozzánk látogatóktól, hogy gyermekeink számához képest igen magas a rendindex a lakásban.
Hát nem tudom...mostanában nem mondtak ilyesmit a vendégeink. :)
Halomban a vasalnivaló, a kamrába nemigen lehet belépni, a nappaliban is eklektikus állapotok, mindenfelé kartonok, kivágott képek, sólisztgyurma, falevelek, stb...
Hát ez van...ami fontos: a tiszta ruha, az ebéd, a tanulószoba, szóval ezek rendben vannak. :)
A többit pedig megcsináljuk együtt, gyorsan. A nagyobbak szépen rendben tartják a szobáikat, a fiúk lenyírják a füvet, a lányok gazolnak, ha nagyon muszáj. A fürdőszobájukat felváltva takarítják, mi meg nem koszoljuk össze a miénket. :)
Tudnak mosógépet kezelni, vasalni, sőt Luca és Klári komplett vasárnapi ebédet rittyent, ha kell. Igyekszünk gépesíteni a háztartást, hogy minden pikkpakk elkészüljön.
Remélem, előbb-utóbb sikerül polcokat, dobozokat, mappákat beszerezni, és rendszerezni tudom a dolgokat. Sajnos, még azt sem látom át, milyen elv szerint kellene elpakolni.
Végül, ami sokat lendített a háztartás rendben tartásához, az a Flylady program és a gyerekek között kiosztott takarítólista. Utóbbi ilyen:
Sokszor felmerül a kérdés, hogy dolgozom-e...mármint munkahelyen?
Nem, a munkahelyemről eljöttem. Szerettem ott dolgozni, de akkor nem tudtam volna a gyermekeimet itthon tanítani. Ezért aztán itthonról dolgozom, egy válallkozást indítok nemsokára.
Azt gondolom, ez megfelelő lesz nekem is, és a családunknak is.
Kispiskóta úgy fogalmazta a kérdést, hogy nem gond-e, hogy nem dolgozom...?
Erre azt tudom mondani, hogy mindig vannak vágyaink, amelyek elérhetetlennek tűnnek első pillanatra. Aztán érlelgetjük magunkban, és idővel eldől, hogy tényleg fontosak-e számunkra, vagy tulajdonképpen jól elvagyunk nélküle is. Ha valóban szeretnénk, akkor eddig még mindig teljesült a kívánságunk. Vagy így, vagy úgy...
Szerencsére mindennapi anyagi gondjaink nincsenek.
Ha van még kérdésed, itt az alkalom, kérdezd meg! :)))
Ha van még kérdésed, itt az alkalom, kérdezd meg! :)))
Szia! Engem nagyon érdekel, hogy konkrétan mikor készülsz fel egy foglalkozásra, vagy órára?
VálaszTörlés(Réka)
Húha! Fóton nagyon kedves barátaink laknak, már jártunk ott néhányszor...
VálaszTörlésÉlvezem a természetességet ahogy ezeket leírod.
Nagyon megtetszett a flylady! Nekem is van egy listám a gyerekeknek de ez sokkal vonzóbb. Ki fogom nyomtatni.
Gratulálok, le a kalappal! Ha összecsapnak a fejem felett a hullámok, csak titeket olvaslak és megnyugszom. Rengeteg ötletet és megerősítést kapok innen. Köszönöm!
VálaszTörlésOlyan muris arra gondolni, Virág, hogy te "nem dolgozol"...
VálaszTörlésMicsoda agymosást kapott az emberiség!
Réka, hétvégén mindig végiggondolom a következő hetet, esténként pedig konkrétan előkészülök a következő napra.
VálaszTörlésAnna, a flylady-t ki kell próbálni :)))
VálaszTörlésZsófi, szívesen:))))
VálaszTörlésAdina, én már helyre etttem ezt magamban. :) Kétféle munka van: munkahelyi, vagy itthoni. :)))
Az emberek többségének a munkahelyi munka jelenti a munkát. :)
Az embereknek az jelenti a munkát, ami pénzt hoz. :(((
VálaszTörlésÉn a FlyLady-be is belebuktam már párszor, de így is megérte, mert néhány szokást sikerült átmenteni a kaotikus életembe.
A gyümölcsös kérdésen még gondolkodom. :)
szia Virag!
VálaszTörlésGondolom, nem sokat alszol... Hogy birod igy a napokat??? Kavezol?
Vagy szerencses alkat vagy es keves alvassal is birsz normalis lenni? (en sajnos nem)
Megdobbentett, mikor regebben irtad, h azt a szep takarot ejjelente varrtad, mikor Soma pici volt. Akkor mar nagycsalados anyuka voltal. Hogy birtal alvas nelkul elni?????
Nekem csak ket kismanom van. Ket es fel eves ill. 3 honapos. Neha ugy erzem, kipurcanok es / vagy allva elalszom. Pedig nem nehez eset gyerekek, tunderiek. :-)))
Adina! Ez szerintem tragikomikus...
Udv.
Erzsi
Valóban, lehet, hogy a tragikomikus jelző a megfelelőbb.
VálaszTörlésAmúgy értettem én, hogy a "dolgozás" munkahelyet jelent, csak jólesett szóvá tenni...
Nagyon remélem, senkit nem bántottam meg, mert az viszont nem volt szándékomban.
Nekem sokkal prózaibb kérdésem volna: só-liszt gyurma receptje kellene, olyat keresek, ami már jól bevált. :)
VálaszTörlés(Nálunk falun, az a vicces, hogy fordítva volt mindig is. Munka az, amit fizikailag végzel. Megfőzni az ebédet, az munka, hivatalban dolgozni, az nem munka. :) )
Annyira jo, hogy leirsz ilyeneket, mert sokkal életszerűbb lesz. Én rettentően szívesen csinálnám az OO-t, de 2 kicsi mellett nem tudom elképzelni, hogy győzném. A 3. csemete lesz jövö ősszel elsos.
VálaszTörlésHa lennének 6 év alatti gyerekeid (mondjuk a két nagy helyett), akkor is belevágtál volna?
Erzsi, én régen egyfolytában elaludtam.
VálaszTörlésDe komolyan...már férjnél voltam, amikor munka után hazamentem, és aludtam fél órát minden nap. :) Hét végén meg többet is. Aztán a gyerekekkel is mindig lefeküdtem aludni ebéd után. Persze előbb felkeltem, mint ők, de tény, hogy olylankor hoztam be az éjszakai elmaradást.
Aztán most is sokszor nagyon álmos vagyok, de az a tudat, hogy dolgom van, nem enged elaludni. Szóval nem mondom, hogy vigyorogva maradok ébren, mert hazudnék.
Reggelente István főz nekem egy kávét, és bizony van, hogy délutáni hajrá előtt-alatt is megiszom egyet.
Pont mostanában beszéltünk róla, hogy nem jó az, hogy éjfél előtt szinte sosem alszunk, viszont 5-6 között kell kelnünk. (hetente 2X 5-kor, mert Zs-nak nulladikja van)
És sokszor hétvégén is 7 körül már talpon kell lenni valamiért. Kettőnk közül én bírom nehezebben...de talán már lesz egy kis rutinom, nem kell annyira feszes tempóban készülnöm, és több időm lesz aludni is. :)
Adina, szerintem itt mindneki a jót feltételezi a másikról. :)
VálaszTörlésHááát, Margit, jó kérdés! Mert ugye a választ nem tudhatom.
VálaszTörlésDe az biztos, hogy amikor már megvolt mind a 6 gyerekem, és a legnagyobb volt 7 éves, a legkisebb pedig újszülött, akkor azt sem tudtam, hogy létezik OO...azt hiszem, azt se tudtam konkrétan, fiú vagyok-e vagy lány...:))))
Ráadásul semmilyen segítségem nem volt...
Kedves Virág,
VálaszTörlésnagyon örülök, hogy engedtél egy kis betekintést az életetekbe, mert ezek a kérdések bennem is motoszkáltak.
Ismét rádöbbentettél, hogy az OO nagyon kemény munka, erre nem mindenki képes.
Köszönjük a sok ötletet, lendületet amit nekünk adsz, és külön köszönet, hogy még arra is van energiád, hogy ezt megoszd velünk a blogban.
Anna
Kedves Virág!
VálaszTörlésMost írok először, de már a kezdetektől nyomon követem a blogot, mert mi is itthon tanítjuk a gyerekeinket,akik szintén másodikosok. (fiú és lány, ikrek)
Indíttatásom lett volna már reagálni egy-egy bejegyzésre, csak energiám nem volt :)
Sokat segítesz nekünk! És ezt már annyiszor leírtam volna.
Nem is csak a praktikus ötletekre vagy nyomtatható anyagokra gondolok, inkább arra, hogy bíztatást, bátorítást kapok az életetekből, a munkáitokból.
Ahogy írsz Somáról, mintha a mi fiúnkról szólnának néha a bejegyzések. (pl. íráskészsége,..)
Azért gondoltam, hogy írok most, mert fent elhangzott egy kérdés, felvetés, hogy milyen lehet 3 év alatti testvérek mellett otthonoktatni.
Nekünk van még két kétéves kislányunk a "nagyok" mellett. (1 évesek voltak, amikor kezdtük az elsőt a nagyokkal.)
Hát, nem egyszerű, sőt, ki is fáradtam nyárra úgy, mint előtte még soha.
Viszont, áttekintve az első évünket, hogy mennyit nyertek ebből a gyerekek, és mi is (férjemmel), akkor megérte, és érdemes "átvészelni" azt az első három évet, amíg a picikkel nehéz.
Sok mindent élveztem a sok-sok teendő terhe mellett. Legjobban talán azt, ahogyan láttam, hogy milyen jó hatással vannak egymásra a gyerekek. És váltig állítom, hogy a rengeteg "testvérpofon" is jótékony hatású. (ezt szoktam emlegetni, ha valaki az iskola pofonjait hiányolja a gyerekeink életéből.)
Az irányított tanulás mellett azért nagy szerepe volt nálunk elsőben a spontán tanulásnak, sőt, legjobban a játékban gyakorolták be pl. az írást.
Szóval, lehet picik mellett otthontanulni, "tanítani", egyébként az első nem is olyan vészes, mi is mindent jobban meg tudtunk tanulni, mintha iskolába jártak volna, pedig a csend sokszor hiányzott itthonról az elmélyült tanuláshoz.
elnézést a hosszú kommentért, :),
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésVirág, jámbor gyógypedagógusként csodállak, hogy ilyen remekül elkormányozod a sajátjaid tanulását. Nálunk anyával azért jobban megy a "húzzuk az időt majd csak lesz valami" jellegű tötyörgős, illetve az "ezt neee, ez tök unalmas, az meg nehééz" kezdetű alkudozós. És társaik. Én is próbáltam nyáron valami oo szerű tanulásfélét , de mások gyerekeivel azért könnyebb "tanítónéninek" maradni. Ez hogyan alakult nálatok? Kriszta
VálaszTörlésCsak ámulok és bámulok Virág!
VálaszTörlésEddig ezek szerint nagyon hiányos információim voltak rólad, de hogy 6 gyerkőcöd van.......!!!!!!!
Le a kalappal előtted, nagyon csodállak, hogy 1000 fele tudsz szakadni (háztartás, OO, blogírás stb.).
Nekem egy majd' kétéves lányom van, de a nap végére rendesen leamortizál :) Na de ha még lenne öt tesója is?!
Szóval most erőt merítek és felkötöm a felkötni valót és továbbra is jegyzetelem a jobbnál jobb ötleteket, hogy amikorra a lányom megnő hozzájuk, mi is megcsinálhassuk majd. :)
Üdv: tiszakavics
Anna, egyrészt nem mindenkinek útja az OO, másrészt viszont mindenki számára elérhető lehetőség, és a blogot ezért is írom. Talán így már nem egy misztifikált ködben liluló élet képe jelenik meg a családok előtt, hanem egy teljesen mindennapi, élhető világkép rajzolódik majd ki. Legalábbis remélem. :)
VálaszTörlésKedves G.!
VálaszTörlésKöszönöm a receptet. Igazából a másik bejegyzéshez szerettem volna írni, csak béna voltam. :P :)
Móni, de jó, hogy írtál!
VálaszTörlésA két egyévesed is ikerpár? :O?
Te vagy az élő példa vagy arra, hogy igenis jól működik az OO kisebb testvérek mellett is.
Merrefelé laktok? Ha esetleg úgy gondolod, írj nekem, szívesen megismserkednék veletek (is)
sarosdi_virag@yahoo.com
Kedves Virág!
VálaszTörlés4 kisgyermekem van, D most kezdte az első osztályt, 2 ovis, (nagycsoport, kiscsoport) és M- val még itthon vagyok. Szerintem is nagyon jó, hogy ilyen sokan vannak, és ezúton is szeretném megköszönni Neked a rengeteg játék- és fejlesztő ötletet, amit a blogodban olvashattam. Egy kérdés motoszkál bennem már elég régóta, amikor Téged olvaslak. Mikor főzöl? Mikor takarítasz? Mikor van időd a lakásra, kertre, háztartásra?
Mert nálam eddig az a tapasztalat, hogy ha gyerekezek, akkor alig van ebéd... :)
Köszönöm a sok ötletet, remélem az időbeosztást is át tudjuk venni tőletek.
Gabriella, Kinga, szándékosan nem akartam ide írni a receptet, így, ha nem haragszotok, átmásolom a másik bejegyzéshez. :)))
VálaszTörlésKriszta, én is találkoztam ezzel a gondolattal...a szülő szeresse a gyerekét, és kész. Ennyi a dolga. Mondjuk itt csak az a kérdés, mit értünk szeretet alatt...Számomra beleférnek a konfliktusok is. És néha vannak is..:) Szerencsére nem gyakran.
VálaszTörlésÉn minden gyerekemet megtanítottam olvasni, legkésöbb nagycsoportban. Nagy élmény volt ez számomra, emlékszem, mennyire "összenőttünk" azokban a hónapokban. Érdekes tapasztalat volt, hogy nem kellett velük konfliktusba keveredni ehehz, pedig elég "szervezett" dolog volt ez akkoriban.
Most a két kicsivel lényegesen kevesebb összezördülésünk van, mint tavaly a leckékkel kapcsolatban. Emese rendszeresen összecsapta a napköziben, itthon radírozás, javítás, stb. Soma ugyanígy...mire nekiültünk ezeket javítani, sokszor este 5-6 óra volt. (napközi, munka után..) Hiába minden, elég sokszor összeütköztünk ezen...most eleve szépen dolgoznak, a hibákat rögtön javítjuk, a füzeteik, könyveik gyönyörű rendben vannak. Szóval ezirányú tapasztalataim messzemenőleg pozitívak. :)))
Kedves Hokina!
VálaszTörlésAz ebédeink több fázisban készülnek el. :)
Éppen ma írok erről, nemsokára elkészülök a bejegyzéssel. :)))
Hát igen Virág! Nagyon biztatóak vagytok számomra, hogy lehet ilyenné fejlődni az évek során. Nyilván ha akkor ott nem kényszerül rá az ember hogy megtanulja végigcsinálni, a ma is másképp zajlik. Van némi fogalmam milyen lehetett, mert mi is 6-an vagyunk, de 11 év van a legnagyobb és a legkisebb közt, szóval mi a két legnagyobb már 8-10 évesen sokat besegített otthon. És ez igy volt jo.
VálaszTörlésMóni, nagyon biztató, amit írtál, én is szivesen megismerkednék veletek!
Igen, a kicsik is ikrek, Budapestiek vagyunk, a mi kerületünkben nincs rajtunk kívül más, aki saját döntése miatt vállalta volna az otthonoktatást, szinte senki nem is hallott erről a "lehetőségről", habár van pár érdeklődő, kisgyerekes barátunk.
VálaszTörlésSzívesen megismerkednék én is veletek,
Virág, gitmargit, majd írok Virágnak hamarosan a fenti e-mail címre.
örülök, hogy bátoríthatjuk egymást.
:)
Sziasztok! Amellett, hogy csodálom, Virág, a munkádat nagyon-nagyon, a nem múló lelkesedésedet, a kifogyhatatlan energiádat, az tény, hogy előnyöd van a gyerekek korából kifolyólag. Sokan írták előttem, hogy az egy-két éves mellett estére kipurcannak. Nálunk a legnagyobb 6 éves, nálatok a legkisebb is nagyobb ennél. Ne felejtsük, hogy a gimis gyerekek már többet tudnak, akarnak, kényszerülnek segíteni, amíg a kicsiket még etetni is kell, pelenkázni, festésnél asszisztálni stb. Ez rengeteg időt elvesz. Én reménykedem és várom, hogy sorra önállósodjanak a gyerekek. Persze sajnálni is fogom, mert a kikerülhetetlen folyamatos leválasztódás szomorú tény, a szüléssel éljük meg legelőbb,majd szoptatás, oviba adás stb.
VálaszTörlésKérdésem lenne: oo-val kapcsolatban (nemcsak az én kérdésem, barátomé is, tartok tőle, hogy nem jut ide, hogy kérdezzen): motiváció és értékelés létezik-e, hogyan? A másik a napi teendőkkel kapcsolatban: ki vásárol be és mikor, hova fér be ez a napirendbe?
Köszönöm!
Kriszti, az első két kérdésed annyira érdekes és jó, hogy hosszabban válaszolnék rá, nem baj?
VálaszTörlésVásárlás: mivel én főzök, én szeretem a vásárlást irányítani, de szeretünk együtt menni a férjemmel. Hetente egyszer (pénteken vagy szombaton) elmegyünk a Corába, és megvesszük ami a héten kelleni fog. Nálunk szerdán és szombaton van piac, a szerdaira lesétálok a két kicsivel, szombaton pedig a férjem megy ki egyedül, míg a gyerekek lovagolnak. Szintén István hozza haza a tejet esténként, és ha kell kenyér, azt is ő hoz a péktől. Bár mostanában igyekszem itthon sütni, de ez néha borul...:)
Móni, várom a jelentkezésedet! :)
VálaszTörlésKedves Virág!
VálaszTörlésÚjra és újra köszönöm a jól használható ötleteket és anyagokat!!!
Sokat tanultam rajtad - és otthonoktató társaidon keresztül- az oo-ról, és teljesen átalakítottátok a gondolkodásomat egyetlen nyár alatt. Tanító-óvónéni vagyok, de eljutottam odáig, hogy a kisebbik fiamat nem fogom beíratni az oviba, a nagyobbik idén elkezdte az elsőt, de egyre jobban bánom... Az érdekelne, mi a "hivatalos menete" az oo elkezdésének? Bemegyek az iskolaigazgatóhoz, és miközben villámokat szór a tekintete, hogy milyen felelőtlen szülő vagyok, előadom az elméleteimet? Ez kicsit visszariaszt...
Kedves Virág!
VálaszTörléseszembe jutott egy kérdés: Nem félsz, hogy ki fogsz égni? Vagy kidőlsz a sorból? Ilyen nagy pörgés, pihenés és nyugodtség nélküli élet előbb-utóbb kikezdi az embert, vagy azért ki tudod pihenni magadat néha meg elszakadni az összes gyerektől? Ezt hogy oldod meg?
Kedves Hajni!
VálaszTörlésA mi igazgatónőnk nagyon kedves volt velem. De az is igaz, hogy ő egy rendkívüli asszony. Megértette, és elfogadta, amit kértem tőle, nem kritizált, nem nevezett felelőtlennek. Ráadásul a kaput is nyitva hagyta számunkra, szóval mindenkinek ilyen fogadtatást kívánok.
Én eddig nem találkoztam kifejezetten villámló tekintetekkel, azt hiszem, akik kérdéseket tettek fel, azokból az őszinte érdeklődés beszélt, még akkor is, ha véleményünk nem egyezett.
Kérdezz meg másokat is, nekem szinte csak pozitív tapasztalataim vannak.
Kedves Kinga!
VálaszTörlésNem félek. :) Ez kivételesen nem nagyképűség részemről, hanem én nem szoktam félni. De tényleg. :) Izgulni igen, és most is van bennem egyfajta izgalommal teli várakozás, hogy milyen lesz ez majd késöbb.
A kiégésről azt gondolom, hogy tudatosan kel dolgozni ellene. Ami a pihenést illeti, írtam már, hogy odafigyelünk arra, hogy időben lefeküdjünk, inkább marad a vasalnivaló...
A férjem mindig is sokat segített a gyerekek körül, nincs ez másképpen most sem, el szokta vinni őket egész napra kirándulni, ide-oda, szóval lehetnek magányos óráim, ha szeretném.
És nemsokára egy egész hétvégére elutazunk kettesben! :) Nagyon várom már! :)))
Köszönöm a választ. Le a kalappal.
VálaszTörlésReméltem is, hogy nem félsz. :) Ha ezt kaptad, úgysincs mitől. :)
VálaszTörlés