Otthonoktatás, de meddig?

Ezt a kérdést is gyakran hallom, és persze, teljesen jogos.

Az lenne a szép és jó, valamint a kívánatos, hogy most pontosan el tudjam nektek mondani, hogyan is fog működni X év múlva.

Csakhogy fogalmam sincs.

Semmi biztosat nem tudok.

Az egyedüli kapaszkodóm az álmaim, a vágyam, és az Isten akaratába fektetett bizalmam.

Amikor nekikezdtünk, azt gondoltam, alsóban menni fog. De fölsőben...?

Aztán Mesi  hipp-hopp hatodikos lett, és a kérdés fel sem merült.

Az alsós tananyag otthoni elsajátításának kérdését a legtöbben nem szokták megkérdőjelezni.

Ez a tananyag szinte kizárólag a készségek fejlesztésére épül, tehát kis túlzással mondhatom, hogy egy jó képességű óvodás gyerek is képes arra, hogy ezeket elsajátítsa.

Persze ez nem így van, hiszen sok-sok apró mozaiknak kell időközben összeállnia, hogy ezek a képességekből készségek legyenek, majd szép lassan kompetenciákká válhassanak.

A felsős tananyag azonban már feltételezi az értő tanulás képességét, és erre építi rá a tárgyi tudást. Ha a tanulási stratégiák nem állnak biztos alapokon, akkor hiába öntögetjük a gyerekünk fejébe az összefüggéseket, sajnos kipotyog minden. És fordítva is igaz: hiába van egy jó képességű gyermekünk, ha a az adott tárgyból nem áll rendelkezésre megfelelő tudásbázis számára, akkor szintén kudarcra van ítélve.

Mivel nekem a reál tárgyak nem erősségeim, első menetben Mesinek kerestem egy matek tanárt. Azt gondoltam, ezzel letudtam a dolgot, megy majd minden mint a karikacsapás.

Nem így történt. Azzal, hogy nem együtt rágtuk át magunkat a tananyagon, én sosem tudtam, hol tartanak, megy-e Mesinek, vagy valami döcög...márpedig, ha matekból lemarad, azt nehéz pótolni.

Mesi is egyre kedvetlenebbül ment az órákra..."jaj, már megint matek...úúúútálom..."

Ekkor úgy döntöttünk, hogy vissza az egész...

Szerencsémre nálunk a fiúk eléggé otthon vannak matekból, így aztán fel tudok készülni. Zsombor rengeteget   segít, hetente kétszer vele matekozik Mesi, de én is ott vagyok fél füllel. A nehezebb feladatokat is elég gyorsan megoldom már, bár nem egyszer fordult elő, hogy Istvánt kellett megkérdeznem...

Alig egy hónap után már az ilyen vicceket is megértettem

Haladok, semmi kétség....

Jövőre azonban a fizika és kémia is tananyag lesz. 

Azt beszéltük meg, hogy ezeket eleve Istvánnal és Zsomborral/Marcival veszik át, de én is beülök diáknak, hogy adott esetben segíteni tudjak, ha ők nincsenek itthon.

Nálunk így oldódott meg, másoknál biztosan máshogy.

Megoldás lehet egy magántanár, ahogyan iskola mellett is sokan rákényszerülnek.

Azt gondolom, egy szülőnek azért mindig előbbre kell lennie a tananyagban, mint a gyereknek, akit tanít, vezet. De vannak olyan szülők, akik ezt nem így gondolják, és inkább az együtt-tanulásra helyezik a hangsúlyt, azaz egy-egy problémát, nemértemdolgot együtt bogarásznak át a gyerekkel. Azt hiszem, ezt is lehet jól csinálni. Bizonyos szempontból nagyon irigylem őket. Ez lenne az igazi út.

Hogy gimnáziumban mi lesz, azt nem tudom...lehet, hogy gimibe járnak majd. 

A beilleszkedésüktől nem félek. 

S bár kényszeresen nem keressük a kortárs közösséget, nem is zárkózunk az adódó lehetőségektől.

Nyitott, barátkozó gyerekeknek látom őket. Egészen biztos vagyok abban, hogy nem lesz gondjuk a beilleszkedéssel. 

Aztán lehet, hogy nem járnak majd gimibe sem...a mostani tervünk az általános iskola végéig tart.

Sok függ attól, én hogyan haladok, és ők mit szeretnének.

Egyelőre nagy békességünk van az otthonoktatásban. :)