Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokféle játékot lehet játszani gyerekekkel és kutyával.
Szerencsére Bori ebben profi, és segítségemre sietett.
Elsőnek egy sorverseny...
Egyik csuklón laza póráz,melynek végén egy kutya. A kézben fülesbögre, abban egy nagy pöttyös labda.
Szlalompálya, ugrás, flakon megkerülése...jaj, mit fogok kifelejteni? És hová megy a kutya közben?
De dolgozzanak csak a kutyák! Addig mi pihenünk. Terpeszállás, guggolás kézenfogva, elég ha sikongatunk és nevetünk.
Az egyik csapat szájba adja, másik csapat hívogatja, majd elkéri a labdát, és a többi kutyajátékot.
Kérdés, mit szeret a legjobban, és melyik parancsszót hallja meg a nagy zsivajban.
Régóta olvasom a blogot, de eddig nem szóltam. Őszintén szólva kicsit felháborít, hogy ilyen mértékben isteníted a kutyákat. Talán keresztényként nem ez lenne a helyes viselkedés, nem gondolod?
VálaszTörlésKedves Névtelen!
VálaszTörlésHa felháborít a blog tartalma, amivel a korábbi kutyás posztok utáni megjegyzéseket olvasva egyedül vagy, akkor talán más oldalakat kellene böngészni. Engem pedig az háborít fel, hogy egy igazán kiváló emberről, pedagógusról így ismeretlenül ilyen hangnemben nyilatkozol.
Korona Zsuzsa
Hát, Te hülye vagy, Névtelen, már megbocsáss...
VálaszTörlésA kereszténység megélése összefér a kutyák szeretetével. :)Isten teremtményei ők is. Tán Avilai Szent Teréz mondta, hogy az Úr az állatoknak is adott a Lélekből, segítők, barátok, társak lehetnek.
VálaszTörlésA gyerekek öröme, felszabadult nevetése, az önfeledt játék a kutyákkal, a sok adott és kapott szeretet pedig ateistákat is meggyőzne az állatok tiszteletéről. :)
Gesztenye
Kedves Névtelen, az igazat megvallva nem értem mi is a problémád tulajdonképpen.
VálaszTörlésA többieknek meg köszönöm. :)