Magyar Nemzeti Galéria

Az alábbi könyveket nem lehet kiolvasni. Azaz mégis, mert mi leültünk, és egy délután alatt végigolvastuk.
Aztán ide-oda lapozgattuk, Soma általában nevetett, Emese szörnyülködött.

Eleinte csak az egereket nézték benne, aztán rányílt a szemük a festményekre is.
Nem vitás, ez egy teljesen újfajta vizuális inger a mai kor gyermekeinek.
Nem is hittem volna, hogy ennyire lenyűgözi őket. Szégyen ide, szégyen oda,engem ilyen idős koromban teljesen hidegen hagyott. :(
Naná, hiszen akkor még nem volt sehol a KÉTEGÉR.

Ma már létezik, és mi Kétegérnek igen sokat köszönhetünk. 

Például azt, hogy fogtuk magunkat, és múlt vasárnap elmentünk mindannyian a Magyar Nemzeti Galériába.

(Azért pont ezt a múzeumot választottuk, mert itt látható április 30-ig a Krisztus Trilógia.)

A  fent bemutatott könyveknek hála, igazi műértő gyerekeink lettek. 

Tudod, milyen ez, nem? Amikor sétáltok teremről teremre, a tízévesed türelmetlenül ráncigál, hogy gyere gyorsan, mert ő már látja Benczúr Gyulától a Budavár visszavételét, és neki az a kedvence..ja, nem is, a kedvence inkább amikor Mátyás visszatér a vadászatról. 

És persze körülötted halkan összesúgnak, hogy milyen édes és okos ez a gyerek...:)

Persze nem ez a lényeg. 

Ami ennél sokkal fontosabb, hogy kevés élményhez tudom hasonlítani, amikor ott állunk egy hatalmas festmény előtt, bogozgatjuk a részleteket, mindenki mást talál érdekesnek, és gyönyörűnek.

A kicsik elfáradnak az álldogálásban, letelepednek a lábad elé, de a szemüket le nem veszik a képekről.

Az az igazság, hogy egy nagy sétát is terveztünk a várban, de erre nem maradt időnk. Sebaj, majd pótoljuk a Bolyongások Budapesten kalandozásainkat máskor.

Természetesen a Kétegér ebben is segít.

Írtam róla itt pár sort, a könyvről  itt is olvashattok.

Ha véletlenül nem tudtok eljutni mostanában, legalább virtuálisan sétáljatok egyet. :)