Házi krémes

Hm...megállapítom, hogy a házi krémes a legnehezebben fotózható sütik közé tartozik. Na nem azért, mintha nem lenne elég fotogén, hanem mert elfogy, mire beizzítom a gépet. Aztán mikor nézegetem, melyik is sikerült legjobban, kiderül, hogy egyik jobban bemozdult, mint a másik. Naná, nehéz aközben fotózni, hogy már fogják és eszik.

Így aztán csak ez az egy szerencsétlenül járt példány maradt e célra. Tlán látszik is rajta hogy azért nem olyan magas, mint a bolti...de ez nálunk inkább előny, mint hátrány. Ez jelzi, hogy ezt tényleg mi készítettük, azért ilyen kis bénuska. :)

Az íze kárpótol mindenért...veszett finom, na.

A férjem egyik kedvence a krémes, de mostanában ritka az a cukrászda, ahol olyan a krémes, mint amilyennek lennie kell. Kemény rajta a tejszínhab, ez igaz, csak éppen nem tejszínhab, hanem valami növényi olajból nyert izé. Aztán a krémje sosem látott igazi tojást, jobb esetben is csak tojásport...brrr.

Nekiláttunk hát délután, és megkreáltuk. 

A recept persze nem az enyém, én is itt olvastam.

Egyedül a tetejét kísérletezgettem ki, mert én csak a tetejét szeretem. A férjem viszont azt nem. 

Bárcsak minden ilyen tökéletesen működne egy házasságban, nem?

Szóval a mázhoz kell:

4 evőkanál kávé (lenyúltam a reggeli adagból)
25 dk g cukor
10 dkg vaj
4-5 evőkanál tej

A kávét összekeverjük a tejjel, beletesszük a cukrot, és elkezdjük főzni-keverni. Amikor forró már, akkor tesszük hozzá a vajat. Addig kavarjuk-keverjük, amíg jó sűrű krémet nem kapunk. Ezzel aztán gyorsan kell dolgozni, mert hamar megkeményedik.

A mázat rásimítjuk a tészta tetejére, majd felkockázzuk a tésztát, és így illesztjük a sütikre.

Próbáljátok ki, valódi élmény! :)))