Húsvét a Sárréten

Szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akik miattam nem tudták befejezni a húsvéti lapbook-ot. (felteszem ám a hiányzó részeket is nemsokára)

Végül bennünket teljesen elsodortak a húsvéti események. És itt nem csupán a lelki dolgokra gondolok, hanem az egészen hétköznapi, kicsinyesnek tűnő momentumokra, mint például dupla ünneplő ruháról való gondoskodás, (mert az az 5 perc indulás előtt éppen elég arra, hogy Soma még kifaragjon egy mogyorófa ágat nyílvesszőnek...ehhez persze le kell térdelni a földre) ebédkészítés, nagytakarítás utolsó fázisai, etc, etc...

És még szerencse, hogy utolsó pillanatban győzött a realista életszemléletünk, és nem éjszakai feltámadási misére mentünk, hanem egy szolid esti misére. Vasárnap reggel ugyanis már Bárándon vártak bennünket kenyérlángossal. Mit ne mondjak, volt ideje kihűlni a lángosnak, dél után érkeztünk csak meg. Nem vagyunk egy finnyás népség, megettük hidegen is.

Mert ugye éhesek voltak, addig csak szelid báránykák példájára füvet legelésztek. :)

(Lidl, ehető húsvéti dekoráció ostyából)

Báránd aztán igazi pihenés a szülőknek. Jó, focizni még én is beálltam, meg pingpongot is vállaltam, de ezen kívül semmire sem volt gondunk.

A gyerekeink 5 és fél 6 között keltek, egy részük állatokat etetett a háziakkal, más részük horgászni ment.

Így aztán este sem kellett ringatni egyiket sem. :)

Samu, a borjú mindenkit összenyalt. De tényleg. Annyira éhezi az emberi társaságot, mindenkivel szeretne összeismerkedni. :)

Láttunk igazi kotlós kacsát is. :)

Mi öregesen set-eztünk. Remélem, mindenki ismeri a játékot, már írtam róla a Jócsontblogon is anno. Évekkel ezelőtt kapta Csincsi a keresztszüleitől, azóta nem tudjuk megunni. Röpke néhány év után arra is rájönni véltek családunk matematikus tagjai, hogy a 12 lerakott lap között biztosan kel lennie egy szetnek. 

De néha nem találjuk. Mint például itt.

Ha valakinek volna ötlete setre, várjuk! :)

Simán ellettünk volna így napokig, de hétfőn Nádudvarra mentünk Julikához. 

Mit ne mondjak, érdemes volt. Még sosem láttam Zsombort kalácstésztát dagasztani, sem tojást pingálni.

A díszítés nem archaikus, nézzétek el neki, férfiból van...:)

Mi, a lányokkal nagy munkában voltunk, gyönyörű tojásokat írókáztunk, mézeskalácsot díszítettünk. És a nyáron visszamegyünk nemezelni! :)

Nádudvaron megismerkedtünk még egy nagyszerű emberrel, a nevét nem volt nehéz megjegyezni, Fazekas Istvánnak hívják.

Egy fazekas dinasztia leszármazottja.

Katt a képre, ha szeretnéd elolvasni.

Ha véletlenül Nádudvarra vet a sors, keressétek a cégért.

István olyan lelkesen mesélt a munkájáról, és olyan kincseket mutatott be nekünk, hogy a gyerekeim jelen állás szerint mind fazekasok szeretnének lenni. :)

Megleshettük, hogyan készül egy darabka kavics segítségével a sok híres fekete kerámia. Persze az égetés fázisa kimaradt, de a többit mind láthattuk.

Kivéve persze Soma, aki mogyorófafaragó mesternek készül. és éppen munkája adódott.

Ha már arra jártunk, sétáltunk egyet Debrecenben is. Játszóteret mi nem találtunk, de a gyerekek rögtön.

Végül nem maradtak ám ott, itthon vagyunk mindannyian. :)

S hogy tanultunk-e? Bizony, rengeteget! Nemsokára jövök, és elmesélem...:)